Ma, ha valaki azt a szót hallja, hogy "hitel", valamilyen negatív jelentéstartalmú fogalom dereng fel előtte.
"Rohadék bankok", "a devizahitelesek kálváriája", meg különböző összeesküvés-elméletek, stb.
Magam sem vagyok hitelpárti, vagyis inkább azt mondom, hogy inkább vagyok a megtakarításokból finanszírozott vágyak híve, mint a hitelezésé.
Ma mégis azt járom körül, miért lenne kár átesnünk a ló túloldalára, és gyökerestül máglyára vetni, totálisan elzárkózni és kiirtani a hitelnek még a gondolatát is az életünkből.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Ahogyan nem a biciklit okoljuk, mikor a gyerekünk figyelmetlenül az árokban köt ki vele, valahogy így kellene szemlélnünk a hiteleket is.
(Persze nem a gagyi teszkós biciklikre, a rosszul összerakott, vagy össze-sem-rakott biciklikre gondolok, hanem arra a "bicikli-fogalomra", amit eredetileg értünk alatta.
És amivel ugyanúgy lehet árokban landolni, mint egy teszkóssal.)
Tehát a hitel: eszköz.
Eszköz, hogy hamarabb valósítsak meg egy kitűzött célt.
Az idő a legdrágább kincsünk - így ha időt akarok nyerni, bizony meg kell fizetnem az árát.
Tehát a hitel: drága.
Drága, ezért nem veszünk meg minden csip-csup luxushülyeséget hitelre.
Az is köztudott, hogy a hitel nem egy kétsoros firkálmány, valami sajtpapíron.
Általában hosszabb távú kötelezettségvállalást, komoly összegek kölcsön-használatát takarja.
Az is értelemszerű, hogy aki sokat foglalkozik hitelekkel (bank, hitelbróker), jobban fogja érteni, ismerni, mint aki életében egyszer-kétszer foglalkozik vele (adós).
S mivel a gerinc - az erkölcsi - nem szériafelszereltség ma már, egyesek az információtöbbletből származó előnyüket mások kárára használhatják fel.
Tehát a hitel: bonyolult.
Bonyolult, ezért nem érdemes a saját fejünk után menni, ha hitelt akarunk felhasználni egy célunk eléréséhez.
Ugyanakkor mindezek ellenére hasznos eszköz lehet!
Vegyünk egy egyszerű példát!
Emberünk - nevezzük Gézának - családapa.
Gyerekekkel, feleséggel tisztes alkalmazotti fizetéssel.
Szeretne a feleségével még egy kistestvért, vagy akár kettőt - mi is szurkolunk nekik, hiszen a srácaik fizetik majd a nyugdíjunkat -, de hát nem férnek el a mostani kecóban - kéne minimum még egy szoba, vagy két fél...!
Géza túlórázik már most is, a felesége otthon a gyerekekkel. Nevelni is kell az istenadtákat, meg rendet rakni utánuk, satöbbi.
Szóval plusz bevételre a példánkban szereplő családnál (szakmaváltás nélkül) nincs mód - arra pedig nem érettek meg még a családfenntartók.
Így Géza ugyan álmodozik már egy ideje a két plusz félszobáról, de csak csigatempóban haladnak a tőkefelhalmozással...
Matematika szerint 10 év múlva lesz elegendő pénzük a költözésre.
Mit nem csinál most Géza?
1. Nem fogja felfuttatni az ingatlanárakat a keresleti piacra való belépésével - ez már biztos!
"Majd 10 év múlva!"
2. Nem költözik, vagyis nem költ lakásfelújításra sem egy ideig (a jelenlegire nem kell még) - azaz arcátlan módon nem ad munkát a pangó építőiparnak.
3. Nem költözik, vagyis a fuvarozókat sem támogatja megrendelésével - semmit sem tesz egy csomó munkahely megóvásáért!
4. Nem költözik, ezért nem vásárol új kiságyat, se könyvespolcot, se semmi ilyesmit - elhúzódó válságba taszítva a hazai bútorkereskedelmet.
5. És végül - bár nem utolsó sorban - nem vállalja a kistesókat, lefordítva semmit sem tesz a Mi (a Te meg az Én) nyugdíjas éveink anyagi fedezéséért!
Innen nézve Gézánk nem nevezhető egy felelős állampolgárnak, igaz...?
Természetesen csak viccelek - de a lényeget azt hiszem látjátok!
Amennyiben Géza ésszel vesz fel hitelt, hamarabb költözik - a gazdaság számos szorgos hangyáját mozgatja meg ezzel a projektjével, sokaknak ad munkát, ezáltal adóbevételeket generál az Államnak is - ráadásul a család harmóniája (meg a Mi nyugdíjunk) sem borul: jöhetnek a kistesók...!
Persze csak akkor, ha feltételezem, hogy Géza megfontoltan hozott döntést - vagyis a törlesztő részletek mellé bekalkulálta az életbiztosításuk árát, az előtörlesztésre szánt megtakarítást - és a költözéskor nem nullázta le a vésztartalékukat (sőt megemelte az összegét a törlesztés pluszkockázata miatt).
Összességében, hogyha a havi megtakarítási képességünkből indulunk ki, és a különböző rövid-, közép- és hosszútávú terveinkre (a "muszáj megoldani" kategória is ide tartozik, mint a nyugdíj) szánt összegek mellett kalkulálunk a fentiek szerint hiteltörlesztőt (vállalható terhet), úgy meg tudjuk őrizni a költségvetésünk rugalmasságát, felelősen döntünk és nem tesszük ki anyagi kockázatnak a családunkat.
Ugyanakkor hozzájárulunk a gazdaság élénkítéséhez - jobban, mint a politikusaink, a hangzatos szózataikkal...
Hol a hiba Magyarországon - miért csúsztunk nemzetszinten adósságcsapdába?
Mert luxuscikkeket is hitelből vásárolunk sokan.
Bedőlünk a reklámoknak, amelyek már a karácsonyi ajándékozás szokását is kiforgatják és felhasználják arra, hogy ami 100 Ft-unkba kerülne, azt 120-150 Ft-ért vegyük meg.
Pedig a mondás örökérvényű!
"Addig nyújtózz, amíg a takaród ér!"
Persze mindenki maga döntheti el, kiket követ szívesen - azok útját, akik fizetik a hiteltörlesztőiket, ám évek óta nem tudnak mellettük félretenni, így a legértékesebbet veszítik el (az IDEJÜKET), vagy azokat, akiket nagy általánosságban szidni (jobb esetben csak irigyelni) szoktak - azokat, akik gyarapodnak évről-évre.
A "Gazdagokat".
Zárógondolatként egy fogalompontosítást és egy életelvet engedj meg megosztanom ezzel kapcsolatban:
"Nem az a gazdag, akinek ma sok pénze van, hanem akinek a bevételei magasabbak, mint az elvárásai."
(Robert T. Kyosaki)
(Zig Ziglar)
Összefoglalva:
A fókusz a cash-flow-don, a bevétel-kiadásmérlegeden legyen - és ne felejtsd el: ennek egyenlege csak pozitív lehet!
(Mínusz két forintért nem kapsz semmit! Mindig legyen megtakarításod, még ha csak "aprópénznek" tűnik is!)
Élj a hitel nyújtotta lehetőségekkel, csak ne menj a saját fejed után! Kérj segítséget!
Mert aki térképpel indul útnak, jobb eséllyel ér célba, mintha nélküle vág neki!
* A bejegyzés szerzője hetedik éve dolgozik független tanácsadóként magyar cégnél, magyar családok mellett azzal a céllal, hogy anyagi jellegű döntéseiket évek múltán se kelljen megbánniuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése