Egészségügy, avagy hogyan éld túl olcsóbban

"Húsevő baktérium".


Nem tudtam eldönteni, az-e a rosszabb, hogy hallottam, hogy ilyen van - vagy az, hogy egy alulfinanszírozott kórházban emiatt meghalt beteg kapcsán hallottam róla. (Hovatovább odáig jutottunk, nomen est omen - "kór-ház"...) 
Nap, mint nap beszélünk róla, hogy az egészségügyi ellátás ma már pénzbe kerül. Az azonban nagyon nem mindegy, hogy 

• mennyibe?
• amikor baj van, lesz-e rá elég?
• amikor baj van (és ez válik az első prioritássá), mi mindent kell feláldoznunk a céljainkból, hogy a gyógyulásunkat (netán a túlélésünket?) finanszírozzuk helyettük?

Mennyibe kerül?

 
Mennyit fizetnél azért, hogy ne fájjon tovább...?
És azért, hogy ne halj bele...?
 
Hát ennyibe.

2014-ben a KSH felmérése szerint 

• ~324 átlagos budapesti lakás árát (20 millióval számolva),
• 2700 átlagos (3-5éves) használt autó árát (3 millióval számolva),
• 32 400 havi fizetést (200ezer nettóval számolva)

 mintegy 8 100 000 000 Ft-ot adtunk az orvosoknak (egyetlen évben).

Pluszban 

• a gyógyszereken, 
• és a fizetősen megcsináltatott vizsgálatokon túl.

• Ja, meg a fizetésünkből levont adón (szociális hozzájárulási adó, egészségbiztosítási járulék, stb.) túl.

(Egyébként ez utóbbi minimálbérre számolva is ~37 000 Ft/hó, azaz ~444 000 Ft évente. Hogy erről se feledkezz meg.)




Hozzuk még közelebb...? 

A KSH adata szerint 2016-ban 57 000 beteget regisztráltak szakápolásban*. Ha feltételezzük, hogy a háziorvosoknak nem adunk hálapénzt (adunk!), akkor 8 100 000 000 Ft / 57 000 beteg = 142 105 Ft/beteg - ennyi hálapénzt adtunk átlagosan 2014-ben (orvosok, nővérek, mentősök, ápolók, műtősök, stb.)



Összefoglalva levonnak a bérünkből legkevesebb 444 000 Ft-ot évente, és ha beüt a baj, átlagosan további 142 000 Ft-ot fizetünk hálapénzre. (Plusz gyógyszer, plusz fizetős vizsgálatok, stb.)



Lesz-e rá elég?




Ma egy átlagos háztartás hozzáférhető vésztartaléka átlagosan ~300-400 000 Ft. (És ez az átlag - azaz van a családoknak az a 40%-a, akiknél nincs ennyi...)
Vagyis egy komolyabb eü-probléma ennek kb. felét azonnal elviszi hálapénz formájában, a maradékot felemészti a kieső jövedelem pótlása - kb. 1 hónap alatt...



Házi feladat:


Nézz körül az ismerősi körödben! Keress olyanokat, akiknek volt komolyabb egészségügyi panasza - szív- érrendszeri, netán daganatos-, vagy csak egy komolyabb baleset! 
Kérdezd meg, ő mennyi idő alatt tudott 100%-osan visszaállni a munkába?



Ha ez több, mint egy hónap volt - megkaptad a választ?


(Az én Sanyi barátom csak egyszer nem nézett körbe az úttesten való átkelésnél. A csípőjét és a bal lábát úgy rakták össze újra - hál'istennek meg tudott tanulni újra járni -, 90+ napot volt ágyhoz kötve kórházban, és még hónapokig tartott a rehabja.)




Mi mindent kell feláldoznunk a túlélésért?


Az átlag család egy 2015-ös kutatás szerint ezekre gyűjt:

1. Lakás
2. Váratlan eü-kiadás
3. Gyerek sulija
4. Nyugdíj
5. Utazás
6. Autó

Vagy mégsem...?




Ezt a bejegyzést egy újabb (a várólisták valódi számairól szóló) témába vágó cikk ihlette, és a tény, hogy lenne (van!) megoldás.

A klasszikus adózás rendszerét is  a közteherviselés gondolata ihlette. Használjuk is a szót "társadalombiztosítás". Mégis az a tapasztalatom, hogy a biztosítás szó ingerszó ma még a magyarok fülében (a történelmi miértekbe nem megyek most bele, korábbi bejegyzésekben találtok rá "magyarázatot").

Pedig, amit a társadalombiztosítás ("TB") is megcéloz, ugyanazt az elvet valósítják meg a piaci biztosítók - hasonlóan gondolkodó családokat, embereket szerveznek egy csoportba, és az egyes tagokat sújtó esetekben az anyagi terheiket a közösség átvállalja. 
(Közös kalap, ebbe dobjuk be a "biztosítási díjakat", ezt gyűjti, tárolja és nyilvántartja a biztosító, ebből fizetnek a bajban lévő tagoknak, mindezt ellenőrzik, elszámolják.)

Míg azonban 

• a TB-t az "állam szervezi" (tudod, az, amelyik előbb épít stadionokat külföldön**),
• a TB kötelező (mindenki a tagja, aki fizet adót), 
• a TB-ből fizetik a nyugdíjakat is,
• a TB fenntarthatósága függ a befizetők és "kifizetettek" arányától (mivel öregszik a társadalom, egyre kevesebb befizetőre jut egyre több eltartott = kevesebb pénz/fő jut),
• a TB-ellátás színvonala egyre romlik (igen, ezt kapod azért az évi minimum 444 000 Ft-ért),

addig a "magánbiztosítás" esetén

•  matematikai statisztikai alapokon biztosítják (kiszámolják, és szerződésben garantálják), hogy a vállalt kifizetéseket minden körülmények között teljesíteni tudják,
• csak arra költik, amire szerződtél,
• Te döntöd el mennyit költesz rá,
• Te döntöd el, milyen esetekre szóljon.

A személybiztosítások közt régóta vannak "jövedelempótló" összegbiztosítások (pl. ha kórházba kerülsz, előre megbeszélt napi összeget fizet segítségként), de elérhetőek ma már itthon is "szolgáltatásfinanszírozó" egészségbiztosítások is (ezek az orvosokat, nővéreket fizetik meg helyetted - így nem kell várnod az ellátásra akár 200-300 napot).


És bár masszívan tartja magát a tévhit, hogy ezek "drágák", 

a gyakorlati tapasztalatom azt mutatja, hogy
a család bevételének 5-6 századrészéből már elfogadható szintű védelem valósítható meg.

(Összehasonlításként egy átlagos lakáshitel kapcsán a családok bevételüknek ~ 23%-át adják a bankoknak...)

"Az egészség ügy!" - olvastam valahol.
"Cosa nostra" - "A mi ügyünk" - mondom erre én.

Ne engedd, hogy hallomások és előítéletek sodorjanak fenntarthatatlan helyzetbe, és emiatt le kelljen mondanod az álmaidról!







* a 2014-es KSH kiadványban nem szerepel ilyen adat, ezért az összevetés szigorú értelemben nem korrekt. Némi józan paraszti ésszel azonban az összefüggések felismeréséhez véleményem szerint így is hozzásegít.
** Bocsánat - ez valóban szubjektív, személyes véleménynyilvánítás volt.