"Ha MA megteszed, amit más nem, HOLNAP megengedheted magadnak, amit más nem!" - avagy: Ha valamit nem tudsz, kérj segítséget!

Beszélgettünk itt-ott olvasott cikkekről, és felmerült, hogy ha már eljutottunk felismerésekig, érdemes volna annak megfelelően cselekedni is.

Nemrég megjelent cikk a Metropolban, amelyre reagáltam - hogy "nem tanultunk meg megtakarítani".

A hétvégén pedig egy szimpatikus ötvenes házaspárnál jártam, és iskolapéldáját adták a fenti állításnak. Persze nem az elsők, és nem egyetlenek - de feltűnő volt, hogy éppen most, hogy ez a cikk beszédtémánk volt, éppen most találkoztam Velük.

Így engedve a felvetésnek leírom egyszerűen azt a pár tapasztalati elvet, amely az elmúlt két évtizedben munkatársaknál, illetve nálam lecsapódott a hozzáállás-típusokkal kapcsolatban.
(Tudom, hogy ez csak elméleti anyag, és tudom, hogy gyakorolni is kell, hogy megtanulható legyen - ám hátha valakit ráébreszt legalább, hogy dolga van a jövőjével...)


1. "Először mindig magadnak fizess!"

Ez a gondolat Robert T. Kyosaki-tól származik, aki élete során több vállalkozásba bukott bele, és a saját bőrén tanulta meg azokat a tapasztalatokat, amelyek végül az anyagi felemelkedéshez vezették.
Lényegében arra gondol, hogy a havi "kiadásaid" listáján ELSŐ helyen azok az összegek álljanak, amit magadnak, a saját jövődnek szentelsz.

"Ezzel elértem, hogy jobb teljesítményre ösztönözzem magam. Ha ugyanis előbb magamat fizettem ki, a hitelezőim, a főbérlőm, a családom követelései sokkal ösztönzőbben hatottak rám. Ha a jövőnk építését mindenki más után soroljuk be, hajlamosabbak vagyunk elsunnyogni, széttárni a kezünk, hogy "hát sajnos nem maradt rá elég, de majd legközelebb..." És tudjuk, hogy ez a legközelebb sosem jön el."

Először magadnak fizess!
Kattints, és nézd nagyban!

2. "Mindig legyen éppen hozzáférhető pénzed!"

Emelje fel a kezét az, akinek volt már, vagy hallott róla, hogy hosszútávú lekötésbe tett pénzekkel emberek sokat buktak...!? (pl. biztosításokkal)

Sokan rettegnek a "hosszú - táv" szavak hallatán. És mikor megkérdezem, hány évesek, elmondják, hogy harminc, negyven, ötven évesek is elmúltak.
Na igen. És hosszú volt? Túlélték? 20 évesen is voltak terveik? És most - 30-40-50 évesen is vannak...?
Akkor valószínű, hogy 10-20 év múlva is lesz, amit szívesen megvalósítanának...?

Valójában nem a hosszú távtól félünk! Hanem attól, hogy lemondjunk a műsorváltoztatás jogáról!
Csakhogy korlátozni csak akkor korlátozzuk magunkat, ha mindenre csupán egy megoldással akarunk felelni. Azt pedig beláthatjuk, hogy nincs olyan megtakarítási forma, amely ugyanolyan hozamot/kamatot ad rövid, mint hosszú távon, ugyanolyan hozzáférhető, és ugyanannyiba kerül.

Mi hát a megoldás?

Ma élsz, igaz?
Ma annyit tudsz tervezni, hogy "mai fejjel" mit szeretnél 2-3-5-10-15 év múlva. Milyen életet akarsz élni, hová szeretnél eljutni anyagilag.

Alapszabály: a megtakarításod a felhasználás időtávjának megfelelően kell kiválasztanod!

(Megtakarítás = kis lépésekben történő tőkefelépítés <> Befektetés = meglévő nagyobb tőkeösszeg kamatoztatása)

1-2 éves tervek: főszabályként banki piacon, lekötésekben, esetleg értékpapírszámlán (inkább kötvényekben), vagy tőzsdei befektetésben (csak kockázatvállalóknak)
3-10 éves tervek: banki piacon (lekötés, TBSZ, LTP); egyösszegű biztosításokban; hosszabb távra szóló biztosítások mellett, eseti díjakkal; tőzsdei befektetésekben (kockázatvállalóknak)
12-40 éves tervek: biztosítási piac (hagyományos garantált összegű biztosítások, vagy befektetési egységhez kötött termékek (UL); tőzsdei befektetésekben; értékpapírszámlán keresztül vásárolt befektetési alapokban.

Szokj hozzá:

HOZAM + HOZAMBIZTONSÁG + HOZZÁFÉRHETŐSÉG

>>> "Egyszerre csak kettőt, a harmadik rovására!"

Tehát el kell döntened:

1. vagy tőzsdézel és kockáztatsz, vagy nem (vállalható kockázat mellett akarsz hozamot)
2. vagy akarsz infláció feletti hozamot, vagy nem (ha nem, akkor csak a tőkebiztonságra koncentrálsz)

Az 1. kategóriát bevállalók speciális esetet képeznek. Mivel itthon kevesebben vannak, nekik máskor és máshol.

Tegye fel a kezét, akinek volt ilyen! ;)

Értelemszerűen, ha a második kérdésre nem a válaszod, akkor nincs is semmi dolgod! Vidd haza, és örülj neki!

 De ne csodálkozz, ha 10 év múlva kevesebbet tudsz venni a pénzeden, mintha ma elköltötted volna! (infláció)






Azoknak, akik nem akarnak tőzsdézni, de szeretnék, ha a pénzük dolgozna is nekik - az alábbi utat javaslom.

Matekozz! Milyen célodra kell a legnagyobb tőke? Mennyi a megtakarítási képességed? (Bevétel/kiadás mérleg, és nem baj, ha "kicsit fáj"...)

Mottó:
"Ha MA megteszed, amit más nem, HOLNAP megengedheted magadnak, amit más nem!"


Oszd fel!

A legtöbben azért jártak pórul, mert megvettek egy hosszútávú megtakarítást, de nem indítottak rövid-, és középtávút. Így amikor jött egy "műsorváltozás", csak abból tudtak pénzt kivonni, amiből még nagyon nem volt érdemes.

Rövidtávon kockázat nélkül nehéz érdemi hozamot elérni. Hozamra közép- és hosszabb távokon van esélyünk, ésszerű kockázatvállalás mellett. (Ilyen "kockázat" például, hogy tervezett idő előtt csak korlátozottan hozzáférhető a pénzem.) A biztonságnak ára van - ez a magasabb költségekben jelenik meg. Ahhoz, hogy nyereséges legyen a megtakarításom, idő kell, hogy "dolgozhasson a benne lévő pénz", és kitermelje a költségeit, plusz a nyereséget, amiért elindítottam.

Tehát ezt a kockázatot (kötöttség) úgy tudom kezelni, ha mellette van olyan rövidtávú tartalékom, amelyhez nyúlhatok, ha akaratomon kívüli "műsorváltozás" van. És így ki tudom várni azt az időt, ahol már a hozamom felülmúlja a költségeimet.

Egységnyi idő alatt egy tőkefelhalmozáson a későbbi évek hozama lesz mindig egyre számottevőbb. (Feltételezve persze, hogy nem extrém időszakot fogunk ki.) El kell tudnunk fogadni, hogy senki nem lát a jövőbe (talán csak a hadsereg ;) ).

Tehát lehet olyan extrém visszaesés, amikor úgy érezzük, menekülnünk kellene.

Ehhez az alábbi ábránkon javaslom elgondolkodni:

Kattints és nézd nagyban!

Kattints és nézd nagyban!

Ilyenkor jön jól, ha mindezt - kezdőként - nem egyedül csinálod.
És el is érkeztünk a "család tanácsadója" fogalmához.

Mert a bizalmat Neked meg kell előlegezned - de a tanácsadódnak meg kell szolgálnia...

Ezt pedig azzal teheti, ha Veled van "jóban, rosszban" - segít amikor megy a szekér, és akkor is, mikor épp nem. Ha bármikor felhívhatod, hogy kérdezz. Ha vállalja a felelősséget az általa javasoltakért - nem csak szerződéskötéskor, de öt-tíz évvel később is, mikor lejár a szerződésed.


(Én ezért vagyok büszke a szakmámra, a cégemre. Mert nincs kényszer - csak minőség-kényszer -, és becsülettel megvalósíthatom, amiben hiszek.)