Szeretek írni.
Mégis - itt ülök egy ideje, és csak keresem a "jó első szót".
"Tudom - Tudom Alkalmazni - Akarom - Teszem"
Ez a valódi "tudás" - tanultam valahol, "és látom, hogy ez jó". Vagyis, hogy valóban így van.
1.
Az a tudás, amit nem használunk, valójában nincs.
Itt meg is állhatnék. Hiszen felvetettem egy megemésztendő gondolatot.
Hagynom illene gondolkodni - hiszen "az az agy, amit nem használunk..." ;P
Meg ne sértődj! Magamról beszélek. Magamról is.
Szóval - tudod?
Összeszedted már valaha, hogy "elméletben" mit tudsz arról, "hogyan kéne gyarapodni"...?
Tégy egy próbát! (Szánj rá most 5 percet néma csendben, toll-papír/ mobil a kézbe, és jegyzeteld fel!)
Ezeket "tudod".
És ezek közül mit valósítasz meg a mindennapjaidban?
(...)
2.
Egy hete játszottunk a gyerekekkel. Úgy gondoltam, már a legkisebb is elég nagy ahhoz, hogy megértse a százalék fogalmát, hát elővettük a Cash-flow-t, amit őrizgetek már pár éve ezzel a szándékkal.
Ez egy oktatójáték - Monopoly kicsit komolyabban.
Kezded a mókuskerékben, alkalmazottként. Cél, hogy spórolj, és tegyél félre, fektesd be valamibe, és érj el passzív jövedelmet.
Akkor szabadulsz, ha az előre ismert havi megélhetési költségednél több passzív bevételt építesz fel.
(Persze a játéktervezők kedvesek voltak, és mindenki úgy indul, hogy kevesebbet költ, mint amennyit keres - de innen is lehet rontani.)
Közben persze minden megtörténhet, ami az életben. Elbocsáthatnak, gyereked születhet, bemész a boltba, és nem tudsz ellenállni valami "kacatnak"...
A gyerekek tanítanak. Azzal, hogy kíméletlenül türkröt tartanak nekünk.
A középső hajlamos némi hisztire, ha nem áll jól egy játékban - és itt is rezgett a léc, amikor kihúzott egy "Kacatok-kártyát", és vett valami cuccot 4000-ért, miközben amúgy is eléggé le volt gatyásodva.
(Persze még a Mókuskerékben, talán az ötödik, vagy hatodik körben jártunk (vagyis totál az elején).)
És kb. ott indult el ennek a bejegyzésnek a gondolata.
A tükörbe nézéssel, hogy én mennyit valósítok meg mindabból, "amit tudok". (Én rosszabb vagyok, hiszen nem csak "tudom", de "tanítom" is, mit hogyan érdemes.)
3.
"Egyszer élünk. Ezt egy reinkarnációs tanfolyamon hallottam..."
Vajon mennyi időt pazarlunk el az életünkből azzal, hogy figyelmen kívül hagyjuk, amit tudunk...?
Tudjuk, hogy időt kellene szentelnünk magunknak.
Azoknak a dolgoknak, amik nekünk fontosak. Nem a párunknak, nem a gyerekeknek, nem a főnöknek, nem a barátnőnek, nem a szomszédnak, nem a Látszatnak.
Magunknak. Ami nekünk jó. Ami minket kapcsol ki, minket tölt fel, amit mi szeretünk csinálni - vagy ami nekünk segít túllépni elakadásokon.
Tudjuk, hogy a párkapcsolat sem magától van - olyan, mint egy kert.
Gazolni kell, locsolgatni, törődni vele. Jelen lenni benne. Időt-energiát szentelni neki. (Igen, pénzt is szentelni neki. A pénz a mi energiánk - a munkánkba tett energiánk megjelenési formája.)
Tudjuk, hogy "addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér".
Tudjuk, hogy a reklámok hazugságokkal operálnak. Ha mást nem, legalább annyit mindenkinek hazudnak, hogy "ezt még megengedheted magadnak", "ez neked jár".
Pedig nem egy újabb tárgytól leszünk jobban a bőrünkben. Vagy egy újabb "megvásárolható kikapcsolódástól".
Tudjuk, hogy nem lehet megmenteni az ökoszisztémát - a világot a gyermekeinknek úgy, ha mi nem vállalunk nehézséget, kényelmetlenséget.
Ha ugyanúgy vezetjük tovább az autót (ugyanannyi üzemanyagot égetünk el), ha ugyanúgy az SUV-re gyúrunk (ugyanúgy 30-50%-kal nehezebb kasznit mozgatunk a boltba), ugyanúgy utazgatunk repülővel, ugyanúgy kidobjuk a maradékot, ugyanúgy nem gyűjtünk szelektíven, ugyanúgy folyatjuk a vizet, ugyanúgy nem ültetünk/locsolunk fákat...
Tudjuk, hogy a gyarapodás alapja a "költs kevesebbet" - avagy, az "először mindig magadnak fizess" (havi első "kiadás" a család-/munkaerővédelem+megtakarítások - minden más utána, amire futja).
De mit teszünk ezekből...?
Hány évnek kell elfolynia a kezeink közül, mire felismerjük, hogy nem a háromsávos csukától leszek boldog?
...nem attól leszek jól?
Nem a menő verdától - vagy azon emberek társaságától, akiknek ez számít...
Nem attól, hogy hány nővel/férfival fekszem le a héten...
Mikor figyeltél utoljára igazán magadra...?
Mikor figyelted meg, mi tett boldoggá...?
Elégedetté...
Én, magamon azt vettem észre, hogy a boldogságomhoz, az elégedettségemhez a "siker" szükséges.
Siker élménye - a kis dolgokban. A hétköznapokban.
Egy jól sikerült meglepetés a páromnak.
Egy jóízű játék a gyerekekkel.
Egy jól sikerült reggeli, amit én főztem.
Egy kerti projekt otthon, vagy valaminek a megépítése/felújítása, amit kitűztünk magunknak.
A meghaladott távolság a futásban, amikor legyőztem önmagam.
Amikor jobban reagálok egy konfliktusra otthon.
Amikor nem ugatom le zsigerből a gyereket, mert valamit megint nem csinált meg/csinált.
Amikor végre teszek valamit azért, hogy "holnap már jobb legyen" - mindegy, hogy választok segítőt a személyiségfejlődéshez, vagy a lelki egészséghez való visszataláláshoz, vagy az anyagi gyarapodás felé lépek egy újabbat.
Azt mondják, minden kicsi lépésekből épül fel. Előbb "meg kell teremtenünk a helyét az életünkben, hogy azután megérkezhessen".
Kicsi lépésekkel.
De - lépésekkel. Cselekvéssel!
"Tudom - Tudom Alkalmazni - Akarom - Teszem!"
Nem kell mindent tudnunk.
De mindent meg kell tennünk, amire képesek vagyunk.
Kérdezni* - ha nem tudod.
Segítséget kérni - ha úgy érzed, nem tudod. Vagy tudod, de magadtól nem megy.
"Ha ma megteszed, amit más nem, holnap megengedheted magadnak, amit más nem."
Az "MI" (ami valójában még mindig csak "LLM", azaz Large Language Model, vagyis "jó-szó-jósló algoritmus") még mindig csak egy marketing-csúsztatás.
Az "M" stimmel, mert mesterséges - de az "intelligenciától" nagyon messze áll még.
Jól palástolja - ebben jó. De nagyon messze áll.
Nem képes a tapasztalatok szintézisére, nem érzékeli a jelentés-árnyalatokat a nyelvben, ezért nem képes valóban érzékeny kommunikációra és megértésre sem.
Olyan, mint egy kaméleon (-utánzat) - úgy tesz, mintha olyan színű lenne. Mintha értene. Mintha tudná.
De az első alkalommal, amikor elfelejtesz kételkedni a válaszában, rá fogsz b... faragni.)