"Apróbetű".
Szállóigévé vált köznyelvi megfogalmazás, melynek alapja az a régebbi szerződésszerkesztési gyakorlat, melyben egyes részek kifejtését *-jelöléssel lábjegyzetben, a fő szöveg betűméretétől kisebb betűmérettel jelenítettek meg. Egy időben a szerződést készítő fél a lényeges kötelmek egy részét tehette kevésbé feltűnővé a szerződésben, ha azt ezen lábjegyzetekbe tördelte, mely technológia alkalmas lehetett ezáltal a másik szerződő fél számára kevésbé előnyös megállapodások létrejöttének elősegítésére.
A mai köztudatban még mindig elevenen él az "apróbetűktől való félelem", noha ma már alig találkozni lényeges szerződéses paraméterrel, melyet ne a törzsszöveg tartalmazna. (Nincs ide vágó ismeretem arról, hogy szabályozásra került-e a szerződések alakisága azóta.)
Személyes tapasztalatom szerint a gyakorlatban még mindig uralkodó, hogy az "átlagemberek" (értsd: nem jogász / nem az adott területen dolgozó szakértő) azért írnak alá számukra kedvezőtlen feltételekkel bíró szerződéseket, mert
a) nem értenek hozzá, és nem kérnek szakértő segítséget,
b) kérnek segítséget, de nem helyeznek hangsúlyt rá / nem tudják ellenőrizni annak hozzáértését, objektivitását, vagy a kapott útmutatás ellenére "ők jobban tudják",
c) nem olvassák el, amit aláírnak.
Amit megtehetsz azért, hogy ne járj pórul:
Olvasd el!
Jegyzeteld ki, amit nem értesz!
Kérj segítséget!
Kérj "leinformálható" segítséget! (Olyat, akiket már számodra megbízható emberek ismernek, és tapasztalták, hogy hiteles forrás.)
Keress olyan szakértőt, akit Te bízol meg, aki Téged képvisel!
Hidd el, épp azért olyan hosszú egy-egy szerződési feltétel - legyen a pénztári alapszabály, vagy biztosítási feltétel, hitelszerződés -, mert igyekeznek "minden eshetőségre" kitérni benne. Hogy minél kevesebb vitás helyzet alakulhasson ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése