2019. szeptember 30., hétfő

Mit hoz a holnap - avagy lehet-e tanácstalan egy tanácsadó?

#nemszakmai
(Itt hagyd abba, ha a szokásos, lényegre törő, objektív, (napi instant pénzügyi tanácsot) gazdasági gondolatokat keresed.)




Itt ülök a monitor előtt.
Előttem kávé, kint az utca megszokott zaja.
Igyekszem ráhangolódni a munkára - kicsit rendbe tenni a reggeltől és hétvégétől még kócos gondolataim. A szokásos napi rutinok - ezernyi remek ajánlás, hogyan maradj motivált, légy hatékony és eredményes - között csak turkálok, ahogy az ovis a nemszeretem-reggeliben a villájával.

A múlthéten már épp kezdtem lezártnak, kereknek érezni egy ügyfelem tanácsadás-anyagát, amikor (éljen a maximalizmus) amolyan utolsó utáni mozdulattal (ez nem volt téma) elkezdtem számolni, hogy a két frissen vett ingatlanunkból melyik mennyit is termel - mit lehet hozamként kimutatni.

Meglepő eredményre jutottam, méghozzá nem azért, mert rosszul számoltam. És nem azért, mert az eredmény eltért a várttól (kb. 0-1%/év nettó hozamot vártam, és kb. ennyi is lett).

Elindított egy gondolaton, amely már formálódik bennem egy ideje.

Többé-kevésbé egyetértés van a piacon arról, hogy az elmúlt 10 év gazdasági dübörgése ("konjunktúra") lassan szükségszerűen visszaesésbe fog fordulni. A válság várt méretében és időpontjában vannak eltérő várakozások, de hogy jön ,"biztos".

Aztán jött egy cikk, egy számomra hiteles szakemberrel készült interjúból, aki azt mondta, lehet, hogy a "sosem volt még ilyen-időszak" a gazdaságban felismert ciklikusságot is némileg megváltoztatja - hogy talán épp a várakozások miatt van némi lassulás, noha nincs mögötte valós gazdasági indok. A politikai reakciók viszont úgymond "előre elpufogtatják a lőport", vagyis később emiatt jóval keményebb helyzetben találhatjuk magunkat.

Miért bonyolítja ez az életünket?

Az utóbbi egy-két évben szisztematikussá vált, hogy az ügyfelek megtakarításait a válságra készülve a kevésbé kockázatos eszközök felé irányítjuk.
De ha nem lesz - azaz nem a következő 2-3 évben lesz válság?

A kötvények negatív kamaton forognak, a részvényeken még lehet hozam - de mi már mozdultunk a kötvények felé. Az arany 100 éves grafikonját elnézve jogos az aggodalom, hogy az aranyárban is lehet némi manipulált felfújás.
Aki megtakarít (mert még nincs kellő tőkéje), milyen reáleszközbe tehetné a pénzét...?

Lehet-e egy tanácsadó "tanácstalan"...?

Azt hiszem, ez a legnagyobb csapdája ennek a szakmának.
Ha jól megnézzük, hiába nyilvánvaló, hogy nincs jósgömbünk (senkinek), hiába bukott meg eddig előbb-utóbb minden, a jövőt matematikai modellekkel (MI-k, tuti befektetési "szisztémák") kifürkészni igyekvő orákulum - mégis minden ügyfél valahol azt várja egy "pénzügyi-/befektetési tanácsadótól", hogy mondja meg, "minek megy fel az ára holnap".

Ha felvállaljuk, hogy magunk sem látunk a jövőbe, úgy ránk sütik a kóklerség bélyegét, és elmennek azokhoz a (csalókhoz) "profikhoz", akik vehemens magabiztossággal vetetnek majd "befektetési aranyat", csakittcsakmost-biztosítást, esetleg bitcoint velük.

Mit sem számít, hogy 3-5 év múlva rendszerint már a "profik" cégei sincsenek sehol, nem hogy maguk a "tanácsadók", vagy hogy hányszor nyertek már nagyobb teret a "biztos jövőismerettel" házalók, és hányszor bizonyította már a történelem, hogy nem létezik "biztos"...

(...)

Egy valahol-valamikor hallott idézet jut eszembe, míg az utolsó korty is elfogy a csészémből - s ebben lelek egyfajta nyugalomra, ha válaszra nem is:


"...Az én kezemben csak az igazság van, nem több, s nem kevesebb..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése