Tegnap régi ügyfelemmel ültünk össze hosszabb szünet után, megtakarításokról beszéltünk.
Kicsit úgy éreztem, mintha azt gondolná, hogy azért beszélek a "most cselekvés" fontosságáról, a "most elérhető lehetőségek" kihasználásáról, mert "rászorulok", hogy szerződéseket kössünk...
(Ahelyett, hogy az egómnak teret engednék, tartsuk a fókuszt továbbra is az ügyfélen - a megbízón! Az az elcseszett idealista vagyok, aki hiszi és vállalja, hogy a "szolgáltató" az ügyfele szolgálatáért van, azért dolgozik. Az ügyfél sikere a szolgáltató sikere...)
Közben pedig két, anno a cégnél nekünk tanított csapdát is felismertem az adott szituációban, és bevillant, hogy az elmúlt évek dinamikus jövedelemnövekedésű időszakában biztosan sokan átsiklanak ezek fölött a gondolatok fölött..
Jött tehát egy emlék - sok évvel ezelőtt találkoztam egy remek, és fanyarul tréfás kis ábrával (hála Istennek, beszkenneltem, és jó helyre tettem el magamnak), ami találóan válaszol arra, miért fontos meglátni a ma adott lehetőségeinket, miért fontos ma kihasználni, hogyha tudok/többet is tudnék megtakarítani:
Az első csapda tehát az idő csapdája.
Az idő repül, a nagyobb életcélok (lakás, ház/nagyobb ház, családalapítás, gyerekek iskoláztatása, vállalkozás-alapítás, nyugdíj - csak hogy a legevidensebbeket említsem) pedig kérlelhetetlenül közelednek a mához.
Ez egyrészt csökkenti a szükséges tőke felépítésére rendelkezésre álló időt (vagyis az elérhető hozamot észszerű kockázat mellett), másképpen mondva növeli a megvalósítás egy hónapra eső anyagi terhét.
Másrészt idővel leköti a megtakarítási képességünket, azaz nem lesz kapacitásunk olyan "plusztőkét" építeni, amely megérné a "kort", hogy termelhessen (ne kelljen előbb elkölteni).
Szuper, ha valaki fiatalon elkezd megtakarítani - ugyanakkor sokan ragadnak le a múltbéli szinten a megtakarítás/összes bevétel arányát tekintve. Emelkedik a jövedelmem, magasabb életszínvonalat tudok megengedni magamnak, ez természetes - hiszen ezért dolgozom.
Vajon, ha annyit teszek félre, mint 25 évesen, mikor 200 000 Ft-ot kerestem, akkor a felépülő tőkém elég lesz az időközben "400-600 000 Ft-os életszínvonalam" fenntartására...?
A második csapda tehát az emelkedő jövedelem csapdája.
Nem véletlenül szól úgy az intés, hogy "a termény 1/5-ét tegyétek félre" - és nem úgy, hogy "tégy félre 10 000 Ft-ot".
Nyilván a választásunk szabad. Mindenki választhatja a tücsök módszerét is, és szabadon választhatjuk a majd holnap kockázatát is. És persze életszakasztól függően lehet, hogy már többé-kevésbé kényszerpályákon mozgunk.
Azonban mindig van lehetőségünk törekedni a változtatásra. Sosem késő.
Mindenki maga dönt.
Az én dolgom annyi, hogy "szóljak".
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés