Távlatokról

Ez nem tipikus bejegyzés lesz.
Inkább csak szeretném más megvilágításba helyezni a hazai helyzetet, hogy egy pozitívabb jövőképet vetítsünk magunk elé.

És persze, hogy nézzünk szembe a tényekkel. Realitásokra építsünk.


Egyik kedves ügyfelem megnyilatkozása volt egy közösségi oldalon, hogy "reményvesztettnek érzi magát" a jelenlegi politikai-gazdasági helyzetünk miatt.

A poszt


A kommentek közül:

"Magyarország saját kárán is képtelen tanulni. Alkalmatlanok vagyunk a demokráciára."
 
"Sajnos mi nem a szabadságra áhítozunk. Hanem a szabadságharcra..."

Az első gondolatnak azzal a részével egyetértek, hogy "nem vagyunk túl jók demokráciában". Az önrendelkezés jogának gyakorlásában.

Ugyanakkor cáfolom, hogy ne tudnánk fejlődni.

A második gondolattal egyenesen vitába szállok. Mert tévedés, hogy "mi akartuk" ezt.
Ez viszonylag egyszerűen bizonyítható - csak el kell indulni bármelyik utcán, és random embereknek feltenni egy-egy kérdést az alábbiakból:

"Akarta-e Ön, hogy a mentősök, tűzoltók, ápolók heti 60-80 óra munkáért nettó 110-130 ezer forint fizetést kapjanak? Vagy Ön szerint többet érdemelnének-e?"

"Akarta-e Ön, hogy a trafikok működési engedélyét visszavonják, ezzel országszerte családok ezreinek a megélhetését vegyék el önkényesen, és baráti alapon osszák újra a boltnyitás jogait?"

"Akarta-e Ön, hogy a 4-es metró százmilliárdos nagyságrenddel kerüljön többe, mint amennyiért meg lehetett volna építeni?"

"Akarta-e Ön közvetlenül, hogy százmilliárdokért épüljenek stadionok Magyarországon?"

"Akarta-e Ön közvetlenül, hogy a kormány az uniós pénzekből ne iskolákat és kórházakat újítson fel?"

"Akarta-e Ön, hogy érdemi pedagógia és nevelés helyett központi tankönyvből erkölcstant tanítsanak a gyerekének/unokájának?"


"Akarta-e Ön, hogy pénzért külföldi állampolgárok állampolgárságot vásárolhassanak maguknak Magyarországon?"

"Akarta-e Ön, hogy egyes minisztériumok munkacsoportjainak Dubai-ba fizessenek "tanulmányutakat" az Öntől elvett adóforintokból?"

"Akarja-e Ön, hogy a nyilvánosság előtt működő intézmények dolgozói csak azt mondhassák ki nyilvánosan, ami megfelel a kormány érdekeinek?"


És még folytathatnám.


Gyorsan ki fog derülni, hogy ezt nem "mi akartuk".


Ugyanakkor tény, hogy ha nem teszünk a változásért, akkor valóban nem lesz jobb világ Magyarországon.

Ha nem vállaljuk fel a kényelmetlenséget, hogy elkerüljük a Nemzeti Dohányboltokat, a CBA-t, és más oligarchák tulajdonában lévő cégeket.
Ha továbbra is csendben lesütjük a szemünket.

Ezek az emberek - mert a nagy cégek mögött is csak emberek állnak - csak azért bírnak hatalommal, mert hisszük, hogy van nekik.

Ha azonban csak Budapest fele úgy dönt, hogy akkor most ki-ki vegyen fel otthon egy vésőt, meg egy kalapácsot, és bontsuk le szó szerint ezeknek az embereknek a vállalkozásait, vagy ingatlanait, valójában tehetetlenek lesznek.

Egyszerűen nincs akkora létszám, annyi férőhely, stb., hogy kezdhessenek valamit ekkora tömeggel.

Ha holnaptól senki nem vásárolna a CBA-ban, gyorsan lehúzhatnák a rolót.

Ha minden CBA-üzletet egy éjszaka alatt érne támadás, azon kívül, hogy terrorizmust kiáltanának tévesen, mást nem tudnának tenni. Hetekig nem tudna bevételt termelni a lánc a tulajdonosainak.

Ha fél Budapest párnákkal és takarókkal letáborozna a parlament előtt, és a politikusok házai körül - szó szerint tömött sorokban, emberek tízezrei -, és nem engednénk őket sehova, amíg le nem mondanak - tehetetlenek lennének.
Ha emberek százezrei nem mennének be dolgozni a vállalkozásaikba - hetek alatt csődbe mennének. Százezreket nem lehet kirúgni és pótolni.
Pláne a mai munkaerőpiacon.


Két hét alatt meg lehetne törni a mai korrupt rendszert.
Csak mindenkire szükség van hozzá.
Mindenkire, aki a fenti kérdésekre nemmel válaszol.

Van egy rendszer, amit megpróbáltunk adaptálni, és a mából visszanézve mondjuk 15-20 évvel azt kell mondjam, egész jól sikerült... Nem tökéletesen, de sokkal jobb lett, mint volt. És sokkal jobb volt, mint amilyen ma...

Ott hibáztunk, hogy a közügyeket mindig másra hagytuk.
Hogy a stikliket elnéztük.

De a lényeg - van olyan rendszer, ami jobb, mint a régi.
Lehet ezt jobban is csinálni - és ha akarjuk, tudjuk is jobban csinálni! Létezik magyarországi oknyomozó újságírás ("szabad sajtó").
Léteznek társadalmi összefogások (fiatal pártok, civil szervezetek, közösségi kezdeményezések).

Nem vagyunk "elveszve".


A változtatás kulcsa részben a "sok hasonlóan gondolkodó ember", részben a gazdasági súly. Vagyis minél több olyan vállalkozás van, amelyben az emberek (tulajdonosok, vezetők és dolgozók) összetartanak, hasonlóan gondolkodnak, és a partnereik kiválasztásánál erre is figyelnek (hogy olyan más vállalkozásokat erősítsenek, akik szintén hasonlóan gondolkodnak), annál komolyabb erőt képviselnek. Annál kevésbé támadhatóak.

Ennyi tehát a feladatunk, hogyha változást akarunk.

Alulról építkezni. Vállalni a kényelmetlenséget, hogy a távolabbi - nem oligarcha-érdekeltségű - boltba járunk.
Vállalni, hogyha valakit azért rúgnak ki a munkahelyéről, mert a véleménye nem egyezik a hataloméval, akkor azt felkaroljuk - támogatjuk átmenetileg adományokkal, vagy segítünk elhelyezkedni neki újra.
Vállalni, hogy beszélgetünk, gondolkodunk együtt a közös problémák (pl. eü, oktatás, köztisztaság, stb.)  megoldási lehetőségein, hogy hiteles forrásokból származó információkat osszunk meg egymással, vagy felhívjuk egymás figyelmét a hamis hírekre-infókra.

Hogy nem pusztán a napi megélhetésünkért dolgozunk, hanem megkeressük a lehetőségét, hogy a munkánkkal az országnak, vagy a szűkebb közösségünknek is jobb legyen! (Ilyen komoly dolgokra is lehet gondolni, mint hogy szervezünk közös kertészkedést a parkban, hogy csinosabb legyen; vagy közösen feltakarítjuk az utcánkat, stb.)

Vállalnunk kell, hogy kinyitjuk a szemünk, és rá merünk nézni egymásra - egymásban önmagunkat fedezve fel -, és felismerjük, hogy nem vagyunk egyedül. Ha tenni kell, akkor sem vagyunk egyedül.


És persze hiszünk.

Hiszünk abban, hogy az idealizmus csak addig idealizmus, amíg sokan nem kezdenek cselekedni a szellemében.

Hogy a "jobb világot", amiről álmodunk, és amire máshol irigykedve nézünk, máshol is két kézzel építették fel. Méghozzá ugyanolyan emberek, mint mi.

Hogy jogunk és hatalmunk van változtatni.

Ez az élet a mi életünk. Ez a hely az otthonunk.
A hazánk.

És a holnap a mi holnapunk.

"A gyerek és a pénzügyi kultúra"

Alábbi linken egy volt kollégám blogbejegyzését osztom meg.

Egyrészt mert büszke vagyok rá, hogy ilyen emberekkel dolgozhatok, másrészt mert remekül megragadott egy húsba vágó témát, ami eldöntheti a következő generációk sorsát (gyk. a gyerekeinkről beszélek, és az életminőségükről, az életélményükről).

Íme a bejegyzés:

"A gyerek és a pénzügyi kultúra"

1 gondolat - avagy röviden a bizalomról

Alapvetés: a pénzügyek intim téma, akárkivel nem tárgyaljuk ki - komoly döntések meghozatalában hiteles tanácsokra van szükség.

Új ügyfeleknél sokszor felmerül a kérdés, mire alapozható kezdetben a bizalom?
A válaszom röviden:

Náluk az ajánlók tapasztalataira.

Ugyanakkor hosszú évek óta dolgozom együtt jó néhány ügyfelemmel, a közelmúltban valamiért mégis kettejüktől is olyan visszajelzést kaptam (megfogalmazások árnyalatára gondolok, nem konkrétan kimondott, felvállalt gondolatokra), amire nem számítottam. Ami megkérdőjeleződő bizalomra utalt.

Ezért talán érdemes más oldalról nézve is megfogalmaznom, én mit tekintek fontos mérőszámnak, ha a bizalmam kell adjam /megerősítsem egy adott személy felé.

Azaz, honnan mérhető le a megbízhatóság, ha valakivel már régebb óta együtt dolgoztok - szerintem.

Egyszerű leszek:

Idő-ráfordítás, és lelkesedés.

Az az ember, aki hajlandó Neked és a Te sikerednek időt szentelni, az az ember törődik Veled. 
Akkor is, hogyha a kapcsolatotok üzleti - vagyis megfizeted a segítségéért valahogyan.
Nyilván ugyanazért a 100 Ft fizetségért lehet a "minimálisan elégséges" idő- és energiaráfordítással is dolgozni, és lehet szívvel-lélekkel, mindent beleadva. Lehet olyan arccal, mint "Gizike a boltban" (bocsánat minden Gizikétől, aki momentán boltban dolgozik), hogy azt sem érted, ha ennyire unja/utálja, mi a francért nem hagyta még a fenébe...?!

És lehet elhivatottan. Valóban Melléd állva.

Ezt érzed a fogalmazásokból, a kisugárzásból, abból, ahogyan a munkájáról beszél, vagy a terveidről beszéltek valakivel.
Abból, hogy mindig szárazon és szigorúan csak az üzletileg lényeges dolgokról beszélget Veled, csak "ezekre van idő" - vagy...

Valóban emberként, (munka)társként, partnerként viselkedik Veled. 

Apró gesztusokból - pl. mennyire igyekszik alkalmazkodni Hozzád.


Elsőre lehet, fel sem tűnik, ha egy pénzügyi tanácsadóval hétvégén, vagy este hat után ültök le beszélgetni - Rólad.
Pedig hidd el, a tanácsadó is ember. Neki is van családja, a hétvége neki is hétvége.
Amikor a közös érdeklődési körötök a többedik találkozáskor is szóba kerül, nem "csak azért beszélget Veled róla", mert "az az érdeke". Sőt... Annak ellenére beszélget Veled ezekről is, hogy a "munkaideje megy el vele"...

Ha valakivel együtt dolgozol régebb óta, és már meg nem tudod mondani, mennyi időt beszélgettetek a Te és a családod jövőjéről...
Ha odafigyel Rád, visszahív, tartja, amit megbeszéltek, apró figyelmességekkel egyszerűsíti az életed, stb...

Ezek azok az apró bizonyítékok, amikre szerintem alapozható a bizalom.



"Messziről jött ember azt mond, amit akar" - tartja a mondás.
És mégis...
Ha elbizonytalanodsz valaki megbízhatóságában, akivel már akár évek óta rendszeresen tartjátok a kapcsolatot azért, mert "szembe jött valaki", aki "mondott valamit"...


Lehet, hogy érdemes figyelmet szentelned ennek a kérdésnek, és megvizsgálnod, mely forrást tudod hitelesebbnek tekinteni. És ha, aki "vádol", tényekkel alá tudja támasztani a véleményét - és a tanácsadód nem tudja megvédeni az álláspontját - akkor jogos a bizalomvesztés.
Akkor, nem előbb.


Szerintem.*


*A cikk írója független tanácsadóként él és dolgozik. A pénzintézetektől független - nem a témától...

5-6 gondolat a "Feltétel nélküli alapjövedelem"-ről

Nemrég kaptam egy TED-videót a feltétel nélküli alapjövedelemről. (A linken a beállításokban bekapcsolható magyar felirat.)

Sokakkal sokszor körüljártuk ezt a témát - de döntésre nem jutottunk. Politikusok szájából még kevésbé hiteles - én most csak a józan ész kérdéseit szeretném felvetni, és közreadni a kapcsolódó gondolataim - hogy gondolkodásra, közös gondolkodásra ösztönözzelek.(Az egyszerűség kedvéért jellemzően a wikipédiát fogom hivatkozni - természetesen mindenki utánakereshet az egyes meghatározásoknak, egyéb cikkeknek szimpatikusabb forrásokban is.)

Az alapgondolat

A szegénység - illetve az abból fakadó stressz - beszűkíti a gondolkodást, ami nem teszi lehetővé a felelős, vagy megfontolt, hosszabb távú érdekeket is szem előtt tartó gondolkodást.

Miért hoznak a szegények olyan sok rossz döntést?

 Emiatt a szegénységben élők következetesen rövidtávú érdekeik szerint hoznak döntéseket, amelyek egyre "drágábbak" - vagyis "egyre kevesebbre elég a kevés". Mélyülő szegénység, adósság-spirál, stb.

Ennek megváltoztatására kellene az elmélet szerint mindenkinek alanyi jogon (elvárás nélkül), a létminimum finanszírozásához elegendő pénzjuttatást adni. Így megszűnne a stressz,  és minden ember képessé válna megfontolt, hosszabb távon is fenntartható és pozitív hatású döntéseket hozni - eredményesebben tanulni, kiteljesedni a tehetségében (ezzel nagyobb részt járulni a társadalmi hasznossághoz), stb.

A szerző Rutger Bergman történész, Margaret Thatcher-től idéz:

"A szegénység személyiséghiba."

majd ezt cáfolja előadásában. 

Illetve előbb még "magyarázatként" átfogalmazza:

"Alapvetően jellemhiba."

Mivel a munkám során lényegi elem a pontos megértésre törekvés, érzékennyé váltam a fogalmazás árnyalataira.

Személyiség:

"A személyiség széles körben elfogadott meghatározás szerint egy, az egyénre jellemző viselkedési, gondolkodási és érzésminta, ami állandósultan és ezzel együtt 

egyedien jellemzi magát az egyént." 

(William Stern)

Jellem:

"Erkölcsi alkat. Erkölcsi-etikai kérdésekben tanúsított hozzáállás, többé-kevésbé állandó magatartás, illetve késztetés, amely az illetőt megkülönbözteti másoktól."

"Kifejlett erkölcsi, és szellemi sajátságok, melyek valamely személyt állandóan megkülönböztetnek, s egyéni önállást tulajdonítnak neki." 

(Magyar szótár,  1862)

Ilyen könnyű elcsúszni a megértésben. Thatcher asszony ("egyszerű") viselkedési- és gondolkodási hibáról beszélt, amit Bergman már elvont erkölcsi hibaként ad tovább (némi cinizmussal).

Na de ne vesszek el a részletekben, ugye...

Fontos gondolat, hogy egy indiai kutatás alapján a stressz kimutathatóan csökkenti az intelligens döntéshozatal képességét. Vagyis, amikor "szűk-séget" szenvedünk mondjuk pénzben, rosszabb döntéseket hozunk. (Videóban 1:47 körül)

1:50-nél megfogalmazza az okot - "beszűkült gondolkodásmódként".

Alátámasztandó a következtetését példának hozza, hogy mindannyian voltunk már stresszesek - ezzel sugallva a következtetései helyességét. És persze azzal az alapténnyel, hogy igen - a stressz valóban beszűkült gondolkodáshoz vezet.

Azonban 3:45-nél már odáig jut, hogy "a szegénység miatti stressz hatása alatt mindannyian buta döntéseket hoznánk".

Nem cincálom szét az egész videót, ám az ehhez hasonló következtetések lépésről lépésre képesek félrevinni a gondolkodásunkat. Itt például ugyanis nem jelenthető ki, hogy "mindenki ugyanoda jutna, hogyha "szegénység-stressznek" volna kitéve.

Különben a szegénységből senki nem tudott volna akkor kitörni eddig - márpedig mindenki tudna sorolni olyan embereket, akik tisztességes munkával, az ötleteik megvalósításával váltak tehetősebbé.

Olyanokat is - akár a közvetlen környezetünkből - akik kerültek necces helyzetbe, azt mégis meg tudták oldani, és kilábaltak belőle.

Amivel azonban sokkal nagyobb problémám van az érvelésben:

8:05 körül hozza példának a kanadai Dauphin kisvárosában folytatott kísérletet (1974-1978), ahol is a  létminimum alá csökkenő jövedelmet automatikusan negatív adózással kiegészítették.
Vagyis pl. ha 100 Ft a létminimum, aki 110 Ft-ot keresett, 10-et befizetett adóba, aki csak 90 Ft-ot, az kapott 10-et a közösből.

Arról nem tesz említést, hogy a létminimum feletti jövedelem mekkora adóterhet viselt.

9:01-re már Evelin Forget dauphin-i adatokon végzett statisztikai elemzéseire hivatkozva "egyértelmű elsöprő sikerről" beszél, mondván, hogy javultak az egészségügyi- és tanulmányi mutatók, a kriminalisztikai adatok.

"Sajnos elfogyott a pénz" - politikai döntés miatt -, így a projekt leállt.

Több helyen méltatják ezt a TED-előadást, a legjobb 10 közé sorolták abban az évben elvileg, stb.

Pedig:

1. Alapjövedelmet adni elsősorban költségvetési-gazdasági lépés.
   
   Az előadásban egy szó sem esik a gazdasági vonatkozásokról. Nevesen pl., hogy ha van egy 100 fős társadalmunk, akkor összesen mennyi befizetett adóra van szükség ahhoz, hogy a közintézmények és a szociális háló további finanszírozása mellett elegendő keret álljon rendelkezésre x számú személy alapjövedelme fedezésére?
   
2. A sikeresség indikátorául olyan mutatókat emel ki, amelyek érdemben nem járulnak hozzá a rendszer fenntartásához, illetve nem jelzik a kísérletben részt vevők gondolkodásmódbeli fejlődését - azaz, hogy a mesterségesen lecsökkentett, vagy megszüntetett "szegénység-stressz" eredményeként mennyivel hoztak "jobb döntéseket", és ez a gondolkodási minta (ha volt), mennyire épült be maradandóan a személyiségükbe?
   
3. Egy szót sem szól arról a problémáról, hogy az elmélet milyen népesség-arányok mellett működőképes? Nyilván, ha a 100 fős társadalomnak 5 fő részére kell alapjövedelmet finanszíroznia, az nem ugyanaz a terhelés, mintha 50 főnek kellene.
   
4. Nem tér ki arra a problematikára, hogy mi alapján szedhető be bárkitől az általa megtermelt jövedelme egy (nem általa meghatározott) része olyan célra, hogy alanyi jogon odaadják pl. egy alkoholista hajléktalannak? Szándékosan hoztam az alkoholista hajléktalant példakén, mivel a szociális területeken dolgozó több ismerősöm megerősítette, hogy sokan (ilyen-olyan okokból) nem is akarnak változtatni a helyzetükön. (Az a téma szempontjából lényegtelen, hogy ez pszichológiai-, vagy mentális betegségként értelmezhető-e, hogy kezelhető-e valahogyan, stb.) Erre sajnos - kérdezz meg szocmunkásokat - számos közeli példát találunk.
   

Így tehát az előadás - és a hivatkozások - alapján Evelin Forget statisztikai eredményei nem támasztják alá sem az elmélet fenntarthatóságát, sem azt, hogy bármilyen mértékben hozzájárult-e az alanyok pozitív gondolkodásbeli fejlődéséhez.

Hiszen akkor van értelme a projektnek, hogyha általa a korábban beszűkült gondolkodásmódú személyek ki tudnak keveredni ebből a ciklikusságból, a saját lábukra állva ki tudnak lépni a rendszerből (illetve át tudnak lépni a fenntartók oldalára).

Az érvelésben ugyancsak nem tér ki egy másik, a témához kapcsolódó "kísérletre" (azért az idézőjel, mert nem jártam utána). A neten keringő történet szerint egy gimis tanár óráján felmerült ez a téma, és a diákok lelkesen üdvözölték a gondolatot, hogy "munka nélkül is járjon egy alap". A tanár erre a következő ajánlattal állt elő: innentől minden dolgozatra egyforma osztályzatot kap mindenki, méghozzá az adott dolgozatra eredeti rend szerint kiosztott jegyek átlagát.

Eljött az első dolgozat ideje - az osztályátlag 4-es volt, mindenki négyest kapott. Volt, aki nem tanult, mert nem hitte, hogy komolyan gondolja a tanár - így örülhetett a négyesének - és persze volt, aki 5-öst érdemelt volna. Ők annyira nem örültek.
A második dolgozatra már másképp készültek a diákok. Aki kevés, vagy nulla tanulással kapott legutóbb négyest, most sem tanult, hiszen - "minek?"
A jó tanulók viszont kevesebb energiát tettek a tanulásba - mert "minek"...

Az átlag már csak 3,5 lett, így mindenki megint 4-est kapott.
A következő dolgozat átlaga már csak 3,1 lett - mindenki 3-ast kapott - év végéig pedig eljutottak oda, hogy az egész osztály megbukott.

Hogy ez utóbbi "kísérlet" gondolatkísérlet-e, vagy tényleg megcsinálta egy tanár, nem tudom. Ismerem ugyanakkor az emberi természetet annyira (önmagamat és másokat is látva), hogy a többség nem teljesít többet, mint  a minimálisan elégséges.
Ez pedig azt eredményezi, hogy a fenti rendszerben várhatóan több volna az eltartott, mint az eltartó.

Vagyis rövid úton fenntarthatatlanná válna.

HA - nem járul hozzá a gondolkodásmód és a hozzáállás változásához a stressz csökkentése.

Az igazság szerintem valahol félúton volna. Szükséges volna a szegénység felszámolására törekedni mind anyagi juttatásokkal, mind képzéssel.
Ám a gondolkodásunkat és a jellemünket is a sokszor ismételt cselekvések-döntések fejlesztik (vagy rombolják).

Egyelőre ezért inkább a "feltétel nélküli munkalehetőség" híve vagyok.

Ebbe az irányba mutató ötlet volt eredetileg a közmunka, ami sajnos csúfosan kisiklott a megvalósítás során. Véleményem szerint többek között éppen amiatt, hogy a részt vevőknek sokszor értelmetlen / korrupt érdekeket szolgáló feladatokat adnak, ami demoralizáló.

De ez egy másik történet.

"Insurtech" - avagy "egy kütyü mindfölött, egy kütyü kegyetlen, egy a sötétbe zár..."

Fintech, insurtech, hightech, IQ-tech...

Az utóbbi időben szaporodnak a modern, pénzügyi szolgáltató start-up-okról szóló cikkek, mint amilyen ez is.

Csak kapkodom a fejem, hogy mennyi "...tech"-verziója van már minden területnek.

Anélkül, hogy elvesznék a részletekben, hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést!

(Tudom, hogy a ma embere többnyire a válaszokat szereti a kérdések helyett. Azokhoz nem kell gondolkodni...
Ám hadd jegyezzem meg - a modernkori rabszolgasághoz sem kell gondolkodni. Illetve - ahhoz nem kell. Ha valaki szeretne bármilyen téren (pl. anyagilag) fejlődni, akkor rossz hírem van: nem megúszható, hogy gondolkodjon...)

Tehát a kérdés:

Csuszkák huzigálásával Ön tudomást szerez-e majd a szerződése (és a versengő, konkurens szerződések) feltételei részleteiről?

Eh...
Kellemetlen, ugye?

Remek, hogy "1-2 perc alatt" meg lehet kötni - nem bonyolultabb, mint egy cipőfűzőt masnira kötni, ráadásul megoldod egy mobilappon! Ami ugye, baromi menő.

Amit kihagysz, az csupán a lényeg.
Hogy miért is fogsz fizetni, és mikor-mit kapsz valójában cserébe.

Hogy egy (reményeim szerint) egyszerű példát mondjak - személyre szabod a balesetbiztosításodat, ami mostantól majd ún. "baleseti kórházi napi térítést" is fizet Neked.
Aztán eltöröd a kezed, begipszelnek, hazaküldenek, és egy levelet kapsz a kárbejelentésedre, hogy  

"Mivel nem történt biztosítási esemény, nem indokolt a kárigénye."

Te meg nézel, mint Rozi a moziban.
Mi az hogy "nem történt biztosítási esemény"...?
Mi más történhetet egy balesetbiztosítás szempontjából?!

Ja - hogy elfelejtetted elolvasni, hogy csak 5 nap bent tartózkodás után fizet...
És ugye a csuszkákat huzigálhattad le-föl, nem csipogott, hogy "erre emlékezz majd"...


Lassan 11 éve dolgozom független tanácsadóként - pontosan látom, hogy hol csúsznak el a nem kellő körültekintéssel kiválasztott és megkötött szerződések (mindegy, hogy hitel-, megtakarítás-, vagy biztosítási szerződések). Sokszor csak rossz megfogalmazásokon a kárbejelentésben, vagy mert olyat várt az ügyfél a szerződésétől, amire az a megkötés pillanatában sem volt alkalmas.
(Ugye egy busztól sem várjuk, hogy legyorsuljon egy sportkocsit...)



Szuper dolog a fejlesztés és a törekvés, hogy lépést tartsunk a technológiai fejlődéssel. Vannak azonban területek, amikhez még nem elég fejlettek a gépek. Még a mesterséges intelligenciák sem, nem hogy a kézivezérelt, csuszka-huzigatós mobilappok.
(Utóbbi témában, ha még nem láttad, ajánlom ezt a filmet!)

Lakáshitelt veszel fel? Egy sokat érő gondolat - Neked.

Tíz éve segítek az embereknek hitelekkel kapcsolatosan is, de az utóbbi egy évben megszaporodtak a kellemetlen tapasztalatok, ami a hitelügyeket illeti. Ez ösztönzött írásra, hogy a tapasztalataim megosztva talán Téged is megkíméljelek a veszteségektől.

Összefoglalva azt mondanám, ha nincs konkrét tapasztalatod (vagy régi), ne akard egyedül végigcsinálni! A meglehetős mennyiségű adminisztráción túl (amit ha elszúrsz, időt vesztesz, az pedig könnyen vezet anyagi veszteséghez) maga a felelős döntés meghozatala is számos szempont mérlegelését teszi szükségessé, és a tapasztalatunk szerint az átlagember (aki nem pénzpiacon dolgozik) egyszerűen nem is gondolja, hány kapcsolódó témakör merül fel, ha megalapozottan akarunk dönteni.

A jogszabályi sarokszámoknak való megfelelés (jövedelemarányos törlesztési mutató, az ingatlan maximális terhelhetősége, stb.) messze nem elegendő.

A részletekbe terjedelmük miatt nem megyek most bele, ám a friss tapasztalatokat átadom egy csokorban Neked - talán megvédenek a "gyors haláltól":

1. A válság óta bármelyik bank bármelyik fiókját nézzük, kivették a döntéshozást azok kezéből, akikkel találkozhatsz. Vagyis teljesen mindegy, hogy "ismerősünk vezető a..." - az akárhol, mindegy, hogy "ez egy dörzsölt ügyintéző, és azt mondta..."
   A hitelbírálat a fióki szinttől független osztályon zajlik, amelyre érdemi ráhatása egyik bankban sincs a "földi halandóknak" (fióki munkatársak, vezetők).
   A kockázatkezelést saját seggüket féltve olyan rendszerben valósítják meg, ahol mindenkit elővesznek, ha gáz lesz egy hitellel (mindenkit, aki benne volt az engedélyezésében), de senki nem vállalja a felelősséget, hogyha Te reklamálsz.
   "A bírálók döntése..." - ennyi a legbővebb válasz, bármilyen kérdésre, ugyan miért kötöttek bele ebbe, vagy abba, miért kaszálják el az elméletileg működőképes ügyletedet.
2. Ez lefordítva azt jelenti, hogy bár "papíron" megfelelhetsz minden kritériumnak, lehet elégséges önerőd, lehet ideálisnak tűnő ingatlanfedezeted - biztosat csak a bírálaton született döntés fog mondani.
   
   Felelősen ma legfeljebb annyit mondhat bárki egy leendő hitellel kapcsolatban, hogy "a számaid és a rendelkezésünkre álló információk alapján mennie kéne..."
3. Veszel egy kéglit 18 milláért. Pontosabban venni akarsz. Mielőtt foglalót, biztosítékot, bármit adnál az eladódnak, mielőtt aláírnál bármit, erősen javaslom előzetes értékbecslést kérni a leendő hitelező bankodtól.
   Megszaporodtak sajnos azok a tapasztalataink, hogy a vételár és az értékbecslés által kihozott "objektív forgalmi érték" nincs szükségszerűen összhangban - vagyis az értékbecslés szerinti ár egyre többször alacsonyabb, mint amennyiért  hirdetik...
   
   Láttunk olyat, ahol az értékbecslő volt "trehány" - és reklamálva korrigáltatni tudtuk az eredményt, de egyre többször futunk bele, hogy felülvizsgálat után is marad az első eredmény - ami azt jelenti, hogy kevesebb hitelt fogsz kapni a vártnál.
   
   Pl. 10,0 MFt vételár alapján ~ 6,0 MFt hitelt kapnál "papírforma szerint".
   Ha viszont az értékbecslő szerint a reális forgalmi érték csak 9,0 MFt, akkor már csak 5,4 MFt hitelt kaphatsz.
   
   Ha 6,0 milla önerőd van, és kettőt felújításra szántál, ezért kérted volna a 6 millát hitelbe - szerencséd van, legalább a vásárlást nem bukod el. A felújítás tervét át kell ütemezned, de ennyivel megúszod.
   Ha azonban koppra van meg a 4,0 milla önerőd - és már foglalóba letettél pár százezret -, és nincs vészmegoldásod... Akkor bizony 600 000 Ft-on elcsúszol, bukod a foglalód, az értékbecslési díjat, az adásvételi ügyvédi költségét, földhivatali illetéket...

A fenti tapasztalat oka valószínűleg az ingatlanárak irreális "szárnyalása" (befektetési szaknyelvben erre mondják, hogy "ingatlanpiaci buborék van kialakulóban" - vagyis a kereslet-kínálat mozgatta aktuális árak elszakadnak a hosszabb távon is reális effektív értéktől) .

A bankok pontosan azt teszik, amit Neked is kéne - hosszabb távra tekintenek előre. Vagyis már számolnak azzal, hogyha Veled mondjuk 5-6 év múlva történik valami váratlan gebasz (ami miatt nem tudod fizetni a hiteled), az akkori piaci árak mellett is fedezze az ingatlan az aktuális fennálló tartozásod.

Persze jósolni nem tudnak, de "valószínűségszámítani" igen. Statisztikákat elemezni igen.

Azaz érdemes lehet az első indulatunkat félre téve újraértékelni, hogy mennyit vagyunk hajlandóak kifizetni egy adott kaliberű lakásért, hogy biztosan most kell-e vásárolnunk, stb.

(Ha már benne vagy a kakiban, tudom ez nem vigasz - nekem sem az, mert több ügyfelemmel is kerültünk hasonló helyzetbe. Akik még nem vágtak bele - nekik lehet az.)

Bárhol tartasz is éppen a projekteddel, javaslom kérdezz körbe az ismerősök között, ismer-e valaki megbízható szakembert, és kérd a segítségét!
De legalábbis ne felejts előzetes értékbecslést készíttetni akkor is, ha ezzel kockáztatod, hogy "elviszik az ingatlant" előled!

A témához kapcsolódó hasznos gondolatokat találsz itt, és itt, meg itt is.

Elpazarolt életeink - avagy egy játék, és egy felismerés

Hadd szögezzem le - nem találtam fel a spanyol viaszt. Ám "brit tudósok bebizonyították", hogy bármely információ maradandó átadásához legalább hét ismétlésre van szükség. Az alábbi gondolatok és felismerések tehát minden bizonnyal nem tőlem eredeztethető gondolatok. Csupán megismétlem őket, hogy eljussanak Hozzád (is).



Nemrég útjára indítottunk egy programsorozatot a munkatársaimmal, amely a win-win szellemében egyszerre társadalmi és gyakorlati célú. Részint a pénzügyi tudatosságra nevelés az egyik kitűzött cél.
Ügyfeleink között fiatal pályakezdőktől a családanyákon, családapákon át vállalkozókig, gyermekeiket kiröptetett középkorú szülőkig mindenféle társadalmi réteg és korosztály  megtalálható. A tapasztalat az, hogy sem a kor, vagy a magasabb képzettség, de még a társterületen való jártasság (jog, könyvelés, vállalkozási-, közgazdasági területeken szerzett tapasztalat) sem hoz jelentően magasabb pénzügyi tudatosságot.
Ezen szeretnénk változtatni azzal, hogy az ügyfeleink családjainak (nekik, és a gyermekeiknek) elérhetővé teszünk egy oktatójátékot, amellyel klasszikus "családi program" keretében modellezhető egy teljes (gazdasági-) életpálya. Egyszerű melósként, tanárként, értelmiségi alkalmazottként indulsz a játék elején, és a cél, hogy tőkét építs, és azt minél eredményesebben fogd termelésre - azaz lépj ki a hétköznapi robotolás mókuskerekéből. (Ha még a számlákat a munkabéredből fizeted, akkor bizony Te is a mókuskerék köreit rovod, ahogy a legtöbben.)
Játékos formában, szórakoztató módszerekkel ébreszt rá fontos felismerésekre a játék - méltán vált világhírűvé, akár csak az alkotói.

Alig játszottunk néhány alkalommal eddig, máris fel kellett ismernem, hiába az elmúlt 10 év szakmai behatásai, a rengeteg elméleti tanulás, a sok száz valós élethelyzetben való részvétel útján történt tapasztalatszerzés. Jobbára még mindig azzal az iskolai/alkalmazotti mentalitással gondolkodtam a saját életemben, amivel az emberek 99%-a elindul az életében. Bár az ügyfeleimnél képessé váltam magas szinten alkalmazni az elméletben tanultakat - nem helyeztem hangsúlyt a saját életemre, nem alkalmaztam a tanultakat kellő mértékben.

Elgondolkodtam, miért történhetett ez így. Számos gondolat kavargott a fejemben a külföldi munkavállalást választó "migránsoktól" (bocsi! szándékos, de nem rosszindulatú!) az oktatásügy csatáiig (diploma, vagy szakképzés?!), a "magyarokra jellemző borúlátó hangulatig", vagy a béka segge alatt lévő pénzügyi kultúráig, a képzés hiányáig. Épp egy buszon álltam, és bambultam ki az utcán hömpölygő arcokra (eszembe jutott a külföldiek kritikája a "mosolytalanságunkról"), szemet szúrtak árulkodó gesztusok (rágod-e pl. a szád szélét? vagy elkapod-e a tekinteted, ha valaki Rád néz?).

És azt hiszem, "rájöttem".
Azt már régóta tudjuk, hogy a közoktatás mai rendszere elsorvasztja az egyéni tehetségeket, egy "ideális állampolgár, ideális alkalmazott" sablonjába gyömöszköli bele a gyerekeinket - és így tette ezt már velünk is. Ezért nem fejlesztik érdemben a tananyagokat, ezért nonszensz az oktatás szervezése, szabályozása, ezért nem fizetik meg rendesen a pedagógusszakmát.
Mert valójában az alapcélt így éri el a rendszer. A rendszer leterheli a szülőket (magas közterhek, magas adminisztratív terhek, szándékolt különbség (az alacsonyabb szintű képzés útján, közvetve) a bér és árszínvonal közt nyugat-európai összevetésben), az oktatási rendszer leterheli a pedagógusokat, és a gyerekeket.
Így egyik tábornak sincs ideje sem a tehetséggondozásra, sem fejlesztésre, de még a gondolkodni-tanításra sem.

Az eredmény - a tökéletes alkalmazott (nem gondolkodik, azt teszi/hiszi, amit mondanak), a tökéletes illiberális állampolgár (nem gondolkodik, azt teszi/hiszi, amit mondanak), a tökéletes választópolgár (nem gondolkodik, azt teszi/hiszi, amit mondanak).

Ne rémülj meg, nem politizálok, még ha ebből könnyű is volna átcsúszni a politikába!
A megoldásról szeretnék együtt gondolkodni Veled!

Tehát - nem tanítanak, nem fejlesztenek érdemben. (Nem a pedagógusokat kritizálom, sőt! Csak a rendszert, a szabályozói-, jogalkotói-, képviseleti rendszert.)

A jelenlegi iskola nem tanít meg elébe menni a dolgoknak, proaktívan gondolkodni, cselekedni. Az átlag ember reaktív - akkor cselekszik, ha fáj, vagy ha megmondják mit tegyen, ha megijesztik, stb.

Az eredmény: megölik a reményt. Elsorvasztják az átlagember önbizalmát. 
Miért ragaszkodik a többség "az ismerős szarhoz"...? (Bocsánat! Ami nem jó, "de legalább ismerős".)
Miért nem mennek el sokan szavazni? Miért nyugszunk bele a nyilvánvalóan pofátlan  korrupcióba...?
Miért mennek ezrek inkább külföldre...?

A játék megmutatja, hogyan is lehetne.
Mivel "csak játék", meg merünk lépni helyzeteket, amiket az életben nem. Több kis helyzet pedig fokozatosan olyan nagyobb lehetőségekhez vezet, amikről az életben, a mindennapokban csak legyintve ennyit mondunk: "Na ilyen is csak "azokkal" történik..." (ti. a "gazdagokkal")
Megmutatja, mire lennénk képesek, akár az életben is.
Segít megtanulni nagyobban gondolkodni.

A munkám nagyon sok emberrel hoz össze. Hála Istennek,lehetőséget ad rá, hogy találkozzam olyanokkal, akiknek (szerencséjük volt) sikerült kitörni a mókuskerékből - és mit ad Isten, azt látom, éppen úgy, ahogy a játékban is adódik lehetőség!
Sok munkával, sokszor kemény kihívásokkal - de képesek voltak nagyot lépni, fejlődni és változtatni!

Mert lehetséges!

Ma a társadalmunk, a gondolkodásunk rákbetegsége a kishitűség.
Arra a felismerésre jutottam, hogy a többség - sokáig magam is ehhez a többséghez tartoztam! - nem hisz magában. Nem hisz a változásban, abban, hogy igenis lehet hatása az életére, hogy igenis Rajtad múlik!

Pedig a (már nem csak brit) tudósok is leírták a kvantumfizikai kutatások és megfigyelések alapján, hogy szó szerint "fejben dől el"...!

Könnyebb a könnyebb utat választani! Lehajtani a fejed és továbbmenni a megszokott (bár szar) úton! Ezért hívják könnyebb útnak!
Könnyebb a kisebb ellenállás felé menni (pl. külföld)!

Csakhogy a boldogságunk a sikereinken - a magunk által sikerként megélt helyzeteken alapul! Legyen az pénz, karrier, szakmai előrelépés, család, párkapcsolat - legyen bármi!
A megvalósítás, az alkotás, a teremtés tesz boldoggá!
A fejlődés, az "evolúció" hajtóereje éppen a nehézség, a legyőzendő körülmények, a "túlélésért" folytatott küzdelem.
A "nehezebb út".

Azt hiszem, Charlie Chaplin mondta, vagy talán Walt Disney, hogy "a nevetés nélkül való napod elpazarolt nap volt".


Én azt mondom, az önmegvalósítás, a fejlődés nélküli élet elpazarolt élet volt...

Merj álmodni! Merj kérdezni, keresni az utat az álmaidhoz, merj változtatni, hogyha nem jó úgy, ahogy ma van!
Vesd el a kishitűséget, és mondd ki hangosan:

Képes vagy rá! Képes vagy rá! Képes vagyok rá!


Az életben ezer impulzus ér, ezer tapasztalatot szerzel - talán csak egy apró homokszem kell hozzá, hogy összeálljon...

Nekem ezek a játékok voltak, azt hiszem.

Életelvnek is beillő kedvenc idézetemmel búcsúzom:


"Ember - az a jó Isten kezedbe adta sorsodat.
Fonj belőle szárnyat, hogy repülj: szabad;
Verj belőle láncot, hogy életeden át rab légy: szabad;
Csinálj belőle poklot mennyország helyett, óh szabad;
Sőt, ha szeretnél belőle koldusbotot csinálni,
Mert a koldusbot minden botok közt a legszebb és legalkalmasabb:
Azt is megteheted -
Mert szabad." (Tolnai Lajos, 1882)

Neked szól - vállaljunk felelősséget! Oktatás, egész-ség, ügy...

"...Büntetés-jutalmazás; dicséret-megszégyenítés. Ennyit tud a rendszer...."

Huszonegyedik század. 2018 évvel Krisztus után.

Vajon mikorra jutunk el odáig, hogy felvállaljuk mit akarunk, és mit nem...?

Mikorra jutunk el odáig, hogy olyanok tervezzék és szervezzék az egyes területeket mind a szabályozás, mind a kivitelezés terén, akik gyakorló szakemberként tisztában vannak a szakterület specialitásaival, a gyakorlati problémákkal, a jelenkori igényekkel?

Mikorra jutunk el odáig, hogy a Tanár (nagy T-vel!) tanítson, az Orvos gyógyítson, a Képviselő képviseljen...?

"...El kell neki mondani, miért fontos az..."

Kedves Gyerekek!

Tudjátok, azért fontos az, hogy az egyes szakterületeket gyakorló szakemberek vezessék, ők találják ki a szabályokat és készítsenek tervet az egész országban követendő módszerekről, azok alkalmazásáról, a munkavégzés hogyanjáról, mert ők értenek hozzá.

Nem csak elméletben, hanem a hétköznapok gyakorlatában is.

Vegyük példának a tanárokat! Az az oktatási "vezető", aki 10 éve nem látott gyereket, csak könyvekből hallott a modern generációk eltérő pszichoszociális fejlődéséről (bár lehet, hogy papírja van róla, hogy "ő érti"). Arról, hogy Ti egészen másképp gondolkodtok a mai felnőtteknél, mert az életeteknek kezdettől része a net, a világháló. Számotokra háromévesen kezdődik a számítógéphasználat, számotokra realitás a robotika (amit a mai felnőttek csak filmen láttak, és valószínűleg öregek lesznek már, mire Ti elkezditek az életeteket, együtt a robotokkal), Nektek másképp kell magyarázni, Nektek már más alapismereteket kell (kéne) oktatni.

Ez a "vezető" elméleti szakember. Csak papíron látja az órarendet, és sosem ismeri fel a gyakorlatban, hogy fizikailag lehetetlen úgy összesakkozni - mert két helyszín közt az osztály sétál (ami idő), mert a tanárnak fel kéne készülnie két óra között (amire nem elég az ötperc), stb.

És ez volt a jobbik eset - ha ugyanis az oktatási vezető nem is tanár, hanem mondjuk jogász, vagy közgazdász, vagy bármi más egyéb végzettsége van, akkor aztán végképp lövése sincs arról, hogyan lenne ésszerű, hogyan lenne "kor-szerű". (Szép nyelv ez a magyar, amúgy.)

De talán második példának hadd hozzam a képviselőséget.

A képviselő az az ember, akit mi - egyszer majd Te és mi mindannyian - választunk ki magunk közül. Azért választjuk ki, mert a történelem megmutatta, hogy csapatban eredményesebbek vagyunk, mintha mindenki egyedül próbálkozik. Ám nem lehet csapatként eredményesnek lenni, hogyha mindenki egyszerre beszél, és mindenki a saját feje után megy. Hatékonyabbak vagyunk, ha megkeressük azokat az ötleteket, amit a legtöbben szívesen megvalósítanának, és mind azokért dolgozunk. 

A képviselő az az ember, aki egy meghatározott csoport (pl. a 16-18 éves korosztály) által leginkább támogatott ötlet megvalósítását igyekszik segíteni. Azaz érvel, meggyőzi más csoportok tagjait és képviselőit arról, hogy a mi ötletünk megvalósítását tűzze ki az egész csapat.

Ahhoz, hogy együtt előbbre jussunk, és így minél többen boldogabbá váljunk, minél gazdagabb, harmonikusabb, békésebb világban élhessünk, több szabadidőnk legyen, jobban "boldog-uljunk" - fontos, hogy hatékony csapatként dolgozzunk együtt. Ahhoz pedig kell a hatékony vezetés, a hatékony képviseleti rendszer.

Ami fontos, hogy képviselőnek is az menjen, aki valóban szeretne a közösségért dolgozni! Aki szívesen vezet, aki szívesen érvel, aki szívesen tesz másokért. Aki csapatjátékos.

És a másik fontos dolog, hogy az a szabály, miszerint a képviselőségre való megválasztás határozott időre szól, azt jelenti, hogy legkésőbb adott idő múlva (pl. 4 év múlva) újra dönteni kell arról, hogy az adott személy/személyek vigyék-e tovább a csoportom ügyeit. Ha elégedett vagyok velük, újra őket választjuk. Ha nem, akkor mást.

Egyúttal azt is jelenti, hogy a képviseleti idő alatt (ezt "mandátumnak" is nevezik) ugyanúgy a csoportunk dönt arról, elégedettek vagyunk-e a munkájával, vagy sem. És ha nem vagyunk elégedettek, akkor a mandátum letelte előtt is dönthetünk úgy, hogy ő mégsem alkalmas képviselőnknek. Bármikor mondhatjuk azt (természetesen ebben is a csoport többsége dönt, erről is kezdeményezni kell egy szavazást), hogy "visszahívjuk" a megbízatásából, a mandátumából, és mást jelölünk ki helyette.

"...És akkor még nem szóltunk arról, hogy az iskolának az élethez szükséges ismeretekre kéne koncentrálnia..."

Számos ismeretet felsorol a cikk, nem ismétlem. Csak támogatom.
A pedagógia, a pedagógus szó felelősséggel jár. Mint a szülőség, hiszen a szülő is "pedagógus".

"Maga a szó a görög paidagogoszból származik, jelentése: gyermekvezető."

"...Az iskola nem tanítja meg a gyerekeket arra sem, hogyan bánjanak a pénzzel. Hogy mi a hitel, és mi a THM. Hogy mi a befektetés. Hogyan működik a tőzsde. Hogyan kell vállalkozni, mi az, hogy nyereség, bérköltség és haszonkulcs. Pedig többségük vállalkozni fog, vagy egy vállalkozó alkalmazottja lesz, és ha idejekorán nem tanul ezekről, akkor majd bamba lúzerként egy NAV-os ügyintéző fogja kioktatni..."

Itt érzem megszólítva magam. A munkatársaimmal mondhatjuk, hogy a "felnőttképzésben" dolgozunk. Azokkal a "gyerekekkel" foglalkozunk, akik már elvégezték az iskoláikat, elkezdték a saját életüket - és semmit sem tudnak a fentiekről.

Ugyanakkor több alkalommal vettük már fel a kapcsolatot gimnáziumokkal is, hogy minél hamarabb elkezdhessük beépíteni a következő generáció tudatába azokat az alapismereteket, amik a boldogulásukhoz kelleni fognak. Sajnos a tapasztalat a félelem az iskolák részéről. Félelem attól, hogy "mi sem vagyunk mások, mint akikkel eddig találkoztak, és csak szerződéseket akartak kötni a szülőkkel".

Kedves Gyerekek!

Mindaz, amiről Veletek ma elméletben és játékos formában beszélgetünk, a szüleiteknek már jelen valóság. Ti még eljátszhatjátok a majdani élethelyzeteket, mi volna, ha így, vagy úgy döntenétek - nekik már élesben kell döntéseket hozniuk. Hozzátok azért jöttünk, hogy játszunk. Hogy halljatok az elméleti részekről, hogy kérdezhessetek.

Ha a szüleitek kérdéssel fordulnak hozzánk, mert otthon elmeséltétek, mi mindenről beszélgettünk az iskolában, és felismerték, hogy Nálatok épp olyan szituáció van, amiben lehet szerencsés és nagyon szerencsétlen döntést is hozni, mit szeretnétek? Ha segítenénk nekik élesben is jobban csinálni, vagy ha elzárkóznánk, és majd ha Ti felnőttök, utólag elmondhatnátok, hogy "Ja, Anyu, azt akkor nem úgy kellett volna..."?

Tanítani szeretnénk. Egy gyermeknél, akinek még nincs rendes jövedelme, még nem vesz föl hitelt, még nem vár babát, stb., lehet korlátozódni az elméletre. Egy "fölnőttnél", aki gyereket vár, akinek otthont kell teremtenie a családja számára, akinek van bevétele - és minden kereskedelmi szereplő az ő pénzére hajt - nem korlátozódhatunk elméletre. Az olyan volna, mintha az asztalosokat csak elméletben tanítanák meg szögelni, fúrni-faragni. 

Vagy mondjuk a fogorvost elméletben tanítanák meg a szakmájára.

Ha ez a "kompromisszum" elfogadható, mert értelmes, akkor az alábbi felhívás Neked is szól:

Keressük azokat a diákokat és szülőket, akik szeretnék, ha a gimijükben / szakképző sulijukban gyakorló szakemberektől hallhatnának a hétköznapi pénzügyi alapokról!

Arról, 

• hogyan érdemes felépíteni a háztartásuk költségvetését? 
• hogyan érdemes hitelt felvenni, és hogyan nem szabad?
• hogyan érdemes anyagi célokat tervezni?
• milyen megtakarítások vannak, és melyik mire jó?
• hová fordulhatnak információkért az egyes témákban (családtámogatások, adózás, hitelek, biztosítások, stb.) és milyen közvetítőkkel találkozhatnak a pénzpiacon?
• mit tanítanak a tengerentúlon már az ovisoknak, és hová vezet, ha megfogadjuk, hová vezet, ha nem?
• Mi az adó és a járulék közötti különbség - mi az Alkotmány és az Alaptörvény közti különbség? 
• Mi a szociális modellváltás, és mivel jár a családunk számára? 
• Mik a szociális ellátórendszerek alapproblémái, és mit tehet az ember, hogy megvédje a családját ezek hatásától?

Ezek és hasonló témák, amikről szemléletesen, interaktív formában szervezünk előadásokat - és beszélünk mindenhol, ahol szeretnétek.

Ha Téged is érdekel, írj mailt (bal menü)!

Alkotni jobb... - avagy "Amit Te adsz a Világnak"

Sokaktól és sokszor megkaptam már, hogy idealista vagyok. Ma már azt is tudom, hogy ez nem feltétlenül baj. Sőt.

Mai társadalmunkból, gazdaságunkból talán éppen az idealizmus hiányzik. Nem az eszmék (makroszint), hanem az egyének (mikroszint) szintjén.

Azt is előrebocsátom, hogy nem vagyok közgazdász (és nem is szeretnék az lenni). Csupán a józan eszemre, 10 éves gazdasági tapasztalataimra, és a fenntarthatóságot szem előtt tartó logikára támaszkodom.

Nemrég olvastam egy cikket, mely szerint a munkáltatók és munkavállalók érdekellentéte "kibékíthetetlen".

A közgazdaságtan az a tudományág, melynek művelői hajlamosak homokra építeni felhőkarcolót, melynek terve lehet önmagában kiváló, sőt valóságos mérnöki csoda, szilárd alap híján mégis összedől. Ha az sem mindig egyértelmű, hogy melyek az alapvető közgazdasági tények és a közöttük lévő okozati kapcsolatok sem kőszikla-szilárdságúak. Ha még azt se tudjuk például, hogy valójában mi is az a versenyképesség. Melyik ország versenyképesebb: az ahol (a leg)alacsonyabb, vagy ahol (a leg)magasabb a munkaerőköltség? A vállalattól tulajdonosai magas(abb) profitot, míg dolgozói magas(abb) jövedelmet várnak - s ennek teljesülése esetén beszélnek versenyképesebbről, miközben ez csak egymás rovására teljesülhet. A vállalatnak a(z élő)munka leszorítandó költség, míg a munkavállalónak a vállalatnak eladott speciális termékéért (ui. munkavégző-képességéért) kapott ár (vagy inkább bérleti díj), melyet az elérhető legmagasabbra kíván feltornázni. A vállalatok a maguk mikroszintjén nulla munkaerőköltségben érdekeltek, miközben a gazdaság makroszintjén termékeik nagy tömegben csak akkor adhatók el, ha a fogyasztói kereslet alapja a profitjövedelmek mellett a vállalatok által fizetett munkajövedelmek is.

Megfogalmazódott bennem, hogy a fenti gondolat nem szükségszerű. Magától adódónak tűnik a következtetése, azonban csak akkor az, ha először elfogadunk egy alaptételt:

"A vállalkozásoknak maximalizálniuk kell a profitjukat."

Ha elfogadjuk a feltételezést, hogy az ember - a vállalkozó - annyira önző, annyira telhetetlen, annyira ostoba, hogy csak akkor érzi magát sikeresnek, csak az teszi boldoggá, hogyha neki lesz a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb nyeresége.

Azonban miért kellene elfogadnunk...?

Egy vállalkozás profitja az a tiszta nyereség, amely a működési költségek, a szükséges fejlesztések és beruházások költsége felett marad. A "működési költségekben" benne van/benne lehet a vállalkozó és családja megélhetéséhez szükséges összeg is.

Ha pedig benne van, akkor a profit valójában olyan többlet, amely nem "szükséges" a vállalkozás, és az abban dolgozó munkatársak és tulajdonos(ok) fennmaradása és gyarapodása szempontjából.

(Hiszen a "megélhetés költségeit" úgy kell értelmeznünk, mint a "létfenntartás+szórakozás+gyarapodás" finanszírozásához szükséges összeget.)

Ahogy a cikkben is írja a szerző, a gazdaság szereplői mindig is egymásra utaltak voltak, és azok is lesznek. Te alkalmazol, együtt termelünk - te is, én is fogyasztunk. A fogyasztásunkból él egy másik cég és alkalmazottai, akik nálunk vásárolnak, amiből mi élünk. Ha a vállalkozást jól raktam össze, mint tulajdonos - márpedig, ha profitot tudunk termelni, akkor jól raktam össze -, akkor mind a saját, mind a munkatársaim gyarapodása biztosított, vagyis az ezen felül termelődő profiton ugyancsak osztozhatunk.

Ezáltal - ahogy a szerző is írja - magasabb vásárlóerőt hozunk létre, ami növeli más vállalatok eredményességét, és az ott dolgozók vásárlóerejét, akik nálunk is többet tudnak költeni.

Persze tény, hogy a vállalkozó dönthet a profit sorsáról, hiszen az ő kockázatvállalása, az ő befektetett tőkéje, az ő többlettudása teszi lehetővé, hogy mi együtt a cégben dolgozva megtermeljük azt.

Ám mért kéne elfogadnom, hogy csak azért, mert én valamit jobban tudok, mint a munkatársaim, minden elért többleteredményt meg kéne tartsak magamnak...?
Miért ne tarthatnám szem előtt egy élhetőbb holnap, egy fenntarthatóbb, boldogabb társadalom érdekeit?
Miért ne taníthatnám a munkatársaimat mindarra, amit magam jobban tudok?
Miért ne ébreszthetném fel bennük is azt a késztetést, hogy akarjanak hozzátenni a cégünkhöz?!
Miért ne formálnám valóban munka-társakká őket?!


Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben legyintenek.
Hála Istennek találkozom olyan vállalkozókkal már ma is, akik sikeresen menedzselik a vállalkozásuk, és közben adnak és tesznek a munkatársaikért, a közösségükért is.

Kommentelni mindenki tud, a szájkarate nem művészet.
Ám abban is biztos vagyok, hogy ha elegen leszünk, akiknek elege van a ma ismert gazdaságból, lejár a klasszikus közgazdaságtan ideje. Lejár a harácsolás és az önzés ideje.

Adni jobb, mint elvenni.
Építeni jobb, mint rombolni.
Élni, fejlődni, szeretni, alkotni jobb...

Személy szerint tizedik éve dolgozom a win-win szellemében. Nincs BMW-m, se házam a XVIII. kerben. Ám egyre többen vannak, akiknek a munkámmal és a szemléletemmel adni tudok. Nem csak anyagiakban, de szellemiekben is. Hiszem, hogy így is lehet. Hiszem, hogy a siker nem csak a külsőségekben mérhető. Hiszem, hogy fontosabb, amit Te adhatsz a Világnak annál, amit kaphatsz a Világtól.

Jövőkép - hogyan, mit, miért csinálunk

Jövőkép.

Vezetéselméleti képzéseink egyikén találkoztam először "igazán" ezzel a fogalommal. Ekkor kellett először valóban figyelmet és időt szentelnem neki. Foglalkozni azzal, hogy megfogalmazzam, megrajzoljam a sajátom. Az én jövőképem.

Gyakran ért korábban kritika, hogy idealista vagyok. Naiv idealista. Ám ott van Kevin Spacey és Helen Hunt filmje remek példának, hogy az egyszerű dolgok működnek. A dominóeffektus, a nagy számok törvénye, a Vonzás - ezerszer hallott, ezer formában megfogalmazott és tapasztalt, réges-régen felismert törvényszerűségek.





Nincs ebben semmi naivitás, semmi idealizmus.
Amit célul tűztem ki, amiért dolgozom immár tizedik éve - csak szándék, hit, és cselekvés kérdése.


"Add tovább!"





A szakmám

Allfinance-, vagy össz-pénzpiaci közvetítő vagyok. Ügyfélmegbízásból dolgozom egy magyar, magánszemélyek tulajdonában lévő cégnél. Ez a függetlenségünk záloga. Ezáltal nem diktálhatnak bankok, biztosítók, vagy pénztárak, nem szólhatnak bele, hogy mit mondjunk az ügyfeleknek.
A munkám részei

• az állapotfelmérés, 
• az anyagi vonzatú célok tisztázása, pontosítása, 
• tervezés (a célmegjelöléstől a hozzájuk vezető út megtervezéséig), 
• a szociális modellváltás hatásainak személyre szabott vizsgálata, kockázatelemzés,
• az aktuális piaci helyzet felmérése, majd 
• ennek figyelembevételével a megvalósítás pénzpiaci eszközeinek (termékek-szolgáltatások) szakmai alapú összehasonlítása és kiválogatása,
• a választott eszközök lényegi jellemzőinek ismertetése, és az optimális használatuk megtanítása, szükséges adminisztrációs terhek csökkentése;
• később a változások menedzselése (jogszabályokhoz, piaci változásokhoz, megváltozott élethelyzethez való alkalmazkodás elősegítése),
• nyereségmaximalizálás, vagy veszteség elkerülés/ -csökkentés,
• érdekképviselet.

Segítek megtalálni, és megvalósítani az anyagi célokat, alkalmazkodni a változó körülményekhez elkerülve, hogy veszteséglistára kelljen írni az addig elért eredményeket, vagy akár komplett célokról kelljen lemondani figyelmetlenségből, vagy a kellő felkészülés hiánya miatt.


Hogyan vegyél lakást, házat...?
Hogyan teremtsd meg az anyagi biztonságot magadnak, és a családodnak...?
Hogyan használj ki minél több támogatást és piaci lehetőséget...?
Hogyan kerüld el, hogy átverjenek a "hiénák"...?
Hogyan úszd meg, hogy bedőlj a marketingszövegeknek...?
Hogyan építsd fel a tőkeháttered...?
Hogyan érd el, hogy a srácaid azt tanulhassák, amit szeretnének (ne azt, amire futja)...?
Hogyan állj gyarapodó pályára...?
Hogyan mutass jó példát a gyerekeidnek...?
Hogyan lépj ki a mókuskerékből - hogyan lehet mégis nyugdíjad...?

Számtalan vonatkozást felsorolhatnék még, hogy éreztessem - ezek teljesen hétköznapi vágyak. Olyanok, amiket mindannyian megélünk - előbb, vagy utóbb mind szeretnénk megvalósítani ezeket. Csak épp a többségnek lövése sincs, hogyan - mert sehol sem tanítják, mert a neten jobbára csak a marketinganyagokat találod meg, vagy épp nem érted a szakmai szövegeket, stb.




A módszer

A találkozásunk apropója egy közös ismerős, vagy barát. Ismeretlenül nem csöngetek be hozzád - azért vagyok itt, mert egy barátod szerint érdemes megismerkednünk. Szerinte hasznodra leszek.
Első alkalommal beszélek rólunk - a cégről, magamról, és arról, mire számíthatsz tőlem/tőlünk. Beszélek a jövőképünkről, a cégfilozófiáról - hogy miért csináljuk, amit csinálunk. Hogy mi a hivatásunk, és mit vállalunk a te életedben is, hogyha akarod. Ha kérdésed marad, itt válaszolok meg minden olyat, ami általánosságban hozzánk, vagy a munkánkhoz kötődik.
A cél, hogy tisztán láss, értsd, miért vagyunk azonos oldalon érdekek szempontjából, miért éri meg nekem segíteni neked. (Bemutatkozás)

Ha tetszik a kép, amit kaptál, ha érted a logikai szükségszerűségeket, és az okokat, ha tiszták az érdekek és látod, neked mért lesz hasznos az együttműködésünk, alaposan átbeszéljük, hogy jutottál oda, ahol ma vagy, és hová szeretnél eljutni. Milyen ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkezel, mi az, ami aggaszt, amiben bizonytalan vagy? Mennyit hallottál már a szociális modellváltásról, képben vagy-e a téged érintő hatásaival, vannak-e már működő megoldásaid a kihívások kezelésére? Segítünk tervezni. (Elemzés)

Ezt követően felmérve az aktuális kínálatot, az elérhető eszközöket, a piaci helyzetet és a várható tendenciákat, kiválasztjuk a legmegfelelőbb eszközöket. Azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyek hozzásegítenek a célod eléréséhez. (Kiértékelés)

Ha összeállt a kép, leülünk, és részleteiben átvesszük, mit miért csinálunk, és melyik eszközt hogyan kell majd használnod. A pénzpiaci eszközöknek két nagy csoportja az elméleti eszközök (elvek), és a gyakorlati eszközök (szerződések), amelyeknek a használata anyagi gyarapodáshoz segít, segít nyugalmat és kiszámíthatóságot vinni a mindennapjaidba. (Tanácsadás)


Nyilván akkor jutunk idáig, ha gyakorlatban is azt látod, azt érzed, hogy valóban többet kapsz, mint korábban máshol. Ha érzed, hogy ezúttal valóban rólad és a te érdekeidről, a te céljaidról beszélünk - nem csak egy újabb ügynöki értékesítőbeszélgetés részese voltál. Ha látod a hozzáadott értéket, a hasznát a közös munkának, arra kérlek, oszd meg a tapasztalatod a barátaiddal - ajánlj be hozzájuk.
Az ajánlásod lényege ennyi: "Érdemes megismerned!" - azaz a bemutatkozásra szól. Ezt követően mindenki képes lesz megalapozottan dönteni arról, tetszik-e neki is a filozófiánk, a módszerünk, akar-e ő is az ügyfelünk lenni. (Ajánlás)

A létrejövő szerződéseid illeszkednek a korábban megbeszélt terveidhez, az aktuális piaci környezethez és a várható változásokhoz.
Ha váratlan esemény történik, ami a céljaidra hat valamiképpen, vagy te szólsz, és jövünk, vagy mi szólunk, és segítünk abban, hogyan érdemes reagálnunk rá.
Ha nincs semmi rendhagyó, ez kb. évi egy kávé melletti beszélgetést jelent. (Szerviz)


A megállapodásunk, az együttműködésünk addig tart, míg valamiért meg nem gondolod magad. Mi felelősséget vállaltunk azért, hogy nem csak akkor leszünk melletted, amíg aláírsz egy szerződést, de akkor is, mikor lejár, és számot kell vetni az eredményekkel.
Nem fogunk hátat fordítani neked.


Cél - az egyén szintjén


Ha a fenti rendszert működtetjük - ha mindkét fél valóban komolyan veszi és betartja a megbeszélteket, vállalja a rá eső részeket -, akkor gyarapodó pályára fogsz állni. A kamatok mellett állami támogatással, adó-visszatérítésekkel fogsz gyorsabban, vagy olcsóbban célt érni. Megteremtjük az anyagi biztonságod, a mozgástered a jövőbeli változások esetére.
Ha ezt elérjük, egy család életére már pozitív hatást tudtunk gyakorolni. Ha mindezt megvalósítjuk - hiszem, hogy nyugodtabb családi légkört, kiegyensúlyozottabb hétköznapokat segítettünk teremteni. Megerősítettük a hited, hogy a céljaid elérhetőek, és meg is valósítjuk őket.

Ez már siker...!



Ám a mi célunk, a vezérigazgatónk álma, a vízió, amiért dolgozunk, és amihez minden munkatársunk munkája, minden ügyfelünk bizalma és kitartása, minden új ajánlás hozzátesz egy kicsit - a víziónk jócskán túlmutat ezen. Rajtad és rajtam, egy család boldogulásán, egy munkatárs személyes sikerein.


Cél - a társadalom szintjén



A Jövő kezdete (eredeti címén: Pay it forward) című film ajánlójával kezdtem, és annak az üzenetével - vezérigazgató-asszonyunk és alapítóink üzenetével fejezem be.
Ha mindezt meg tudjuk valósítani egy családnál, már nem éltünk hiába! Ha meg tudjuk valósítani százezer családnál (valahol itt tartunk ma, tizenöt év munkájával), büszkék lehetünk.
Ám anno, az alapítók eszméje az volt, hogy "társadalom formáló vállalattá váljunk"...
Mekkora létszámú ügyfélkört kell segítenünk, hogy annak már társadalmi léptékben érezhető hatása legyen...? (Ma 9 768 000 fő él Magyarországon.)


Miért vagy fontos Te...?

A munkánk két oldalú. A szakmai felkészültség, a naprakész tudás, a lojalitás és korrektség - ezekben toppon kell lennünk. Hiába járunk irdatlan sok képzésre, fejtágításra, hiába fordítunk havonta több tíz órát önképzésre, a változások követésére - hiába vagyunk baromi korrektek és elhivatottak. A jövőképünknek ez még csak a fele!
A másik 50%-a az, ha mind több, és több családhoz jutunk el. Ha Te, aki döntöttél, hogy ügyfél leszel, vállalod a rád eső részt, és minél többeket összeismertetsz velünk. Megadva a lehetőséget nekik is, hogy döntsenek, csatlakoznak-e hozzánk.
Máshonnan nem fognak tudni rólunk, mert nem hiszünk a klasszikus reklámban. Nem vagyunk a tévében, velünk nem plakátolják tele az országot.
Nekünk Te vagy - Te lehetsz a "reklámunk". A hírvivőnk.



Jövőkép

Hiszem, hogyha elérjük a "kritikus tömeget", ha elegen lesznek, akik leszállnak a fogyasztói társadalom csalóka hullámvasútjáról, ahol az újabbájfonok, guccsitáskák, és audibansírjakinkább-ostobaságok a meghatározóak - ha elegen lesznek, akik leszoknak a túlfogyasztásról, akik elkezdenek tartalékolni, egyre többen leszünk, akik nem lesznek kiszolgáltatottak.


Nem lesznek kiszolgáltatva a főnöküknek, mert lesz elég tartalékuk, hogyha semmibe veszik, lehúzzák, vagy kizsigerelik őket, nyugodt szívvel felálljanak az asztaltól, és otthagyják az ilyen munkahelyeket.
Nem lesznek kiszolgáltatva a váratlan változásoknak. A rohadó magyar egészségügynek, vagy a szétzüllesztett állami oktatásnak.
Nem lesznek kiszolgáltatva a bankjuknak, mert megtanulják "megvédeni magukat".
Felkészülni a "váratlanra".


Hiszem, hogyha megteremtjük a fizetőképes keresletet (a szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítások elterjedésével, a munkáltatók nagyarányú szerepvállalásával), az egészségügy válságának kezeléséhez is jelentős mértékben hozzájárulhatunk.

Hiszem, hogyha megteremtjük az oktatás anyagi alapjait, ha elegendő majdani diáknak adjuk meg a lehetőséget, hogy otthagyják a nevetségessé (siralmassá) váló állami oktatási rendszert, talpraesettebb és életrevalóbb, lelkileg-szellemileg is életképesebb és sikeresebb következő generációt segítünk világra.

Hiszem, hogyha elérjük a kritikus tömeget azokkal, akik haladnak egyről a kettőre, akik látják, hogy a céljaik elérhetőek, hogy lehet boldogulni itthon - akkor nagyot léptünk előre az elvándorlás (migráció...) megállítása felé.

Hiszem, hogyha minél többeknél sikerül tartalékot képezni az idős korukra, azzal tehermentesítjük az egészségügyet, és a nyugdíjrendszeren keresztül a fiatalabb generációkat. Így a ma felnőttjeinek békésebb és talán boldogabb öregkort teremtünk, a jövő felnőtteinek pedig visszaadjuk a gyarapodás, a gyermekvállalás lehetőségét.

Hiszem, hogyha segítünk a köztünk járó, jobbnál jobb ötleteket megálmodó vállalkozó szelleműeknek megvalósítani az ötleteiket (startup-ok, vállalkozásalapítás), azzal nem csak munkahelyek teremtéséhez járultunk hozzá, de erősebbé tettük a hazai gazdaságot, tápláltuk a társadalmi kreativitást.

Tudom, hogyha felelősségre tanítjuk a ma felnőttjeit, szülőit, a ma munkaadóit, azzal példát mutatunk a jövő vezetőinek, politikusainak, a jövő apáinak és anyáinak.


Így, együtt egy boldogabb, élhetőbb jövőt építünk.


Mi ezért dolgozunk a vállalatomnál.

Unalmas, mi...!? Pedig Téged is érint...

Megjegyzés: Az alábbi cikk a szerző* szakmai tapasztalatán, a képzései és munkája során birtokába jutó gazdasági információk szubjektív értékelésén alapszik. Nem jósgömbből való "tutitippek", "csupán" 9 év, évi több száz órányi szakmai képzés és munkatapasztalat során leszűrt következtetések. Céljuk a gondolatébresztés, és a további információgyűjtésre, szakmai segítség igénybevételére való ösztönzés.

____________________________________________________________________________________________




2018, új év.
Az év vége-év eleje hagyományosan a tervezésé, az óév értékeléséé és az új évben megvalósítandó célok megfogalmazásáé. Legalábbis azoknál, akik tudatosabban szervezik az életüket, hogy messzebbre jussanak, mint az átlag.

Te hogy állsz ezzel?

Tavaly tavasz óta téma szakmai körökben, hogy kisebb korrekcióra lehet számítani a részvénypiacokon, hogy a kötvényekkel nem lehet pozitív hozameredményeket elérni...

"Se füle, se farka...?" "Mit zagyvál ez itt össze vissza?"

Azoknak, akik nem csak sodródni szeretnének az árral, aztán prüszkölni, mikor nehézzé válik a felszínen maradni, érdemes volna mielőbb kinyitni a csipájukat, és elkezdeni aktívan foglalkozni a céljaikkal. Tenni értük.

"Ez itt" azért "zagyvál", hogy kizökkentsen a hétköznapi tespedésből - a hétvégi, mozi-randi-buli-punnyadás-megintmeló álmából, ugyanis most van az a lehetőség, ami után a többség ácsingózik (szóban, mert figyelni persze nem figyelnek rá)!

Milyen lehetőség?

Gazdasági. Anyagi lehetőség. Ha tudatosan cselekszel a következő fél-másfél évben, sokszázezres számlát nem kell majd kifizetned a következő 5-10 év során!

Ne várd, hogy majd egy cikkben megváltják a világod - én csak felsorolom, amikre érdemes volna figyelned, aztán hogy mihez kezdesz vele (utánajársz-e, elmész-e hozzáértővel együtt gondolkodni, közösen tervezni, teszel-e lépéseket)...
Na az már a Te felelősséged.

1. "Alacsonyabb az infláció a vártnál."

Ami késik, nem múlik - azaz később, de gyorsabb ütemben fog emelkedni. Vagyis (az építőipar kivételével) amit ma megvehetsz 100 Ft-ért, holnap után már drágább lesz, és valószínűleg drágább is marad. Ez persze csak az egyszerű embernek mondja azt, hogy "vásárolj gyorsan". Valójában épp ezért tartalékolnod kellene - mert olyan dolgok is tartósan drágábbakká válnak, amiket folyamatosan vásárolsz (energia, kaja, stb.).

2. "2018-ban újabb jegybanki kamatemelés várható"

Lefordítva: drágulni fognak a hitelek. Nincs hiteled? És azt hiszed, ez egyértelműen jó...? Előfordulhat, hogy leragadtál az ősök konzervatív (de nem racionális) szemléleténél...?
Van hiteled - akár még forintosított devizahitel - amivel azóta sem foglalkoztál, hogy felvetted? Akkor nagyon gyorsan dobj be két presszót, és ess neki, ha jót akarsz magadnak! 10 éve nem volt olyan kamatkörnyezet, mint most (0,9% alapkamat, 3-4% lakáshitelkamatok) - és a következő 10 évben sem lesz...


3. "Részvénypiaci korrekció lesz rövidtávon"

Van megtakarításod? Akkor azért foglalkozz vele!
Nincs megtakarításod? Akkor beszélj hozzáértővel, hogy hogyan tudsz változtatni ezen!
Nem unod még, hogy csak te dolgozol a pénzért, de pénz nem dolgozik érted...?!

4. "Marad, vagy megy a Fidesz a 2018-as választásokon?"

Nem politizálsz, mi...?! Gondoltam.
A peched az, hogy a politika is hat a gazdaságra (vagyis a TE mindennapjaidra), és akkor is hatsz a politikára, ha "kivonod magad" belőle. (A felelősséget nem tudod levetni úgysem...)
Mi mindenre hat majd a választás (nem a Fidesz - ezekből a szempontokból mindegy, hogy megy, vagy marad a rezsim)?
Építőipar (ingatlanpiac, Airbnb), nyugdíjrendszer - csak hogy két olyan területet emeljek ki, ami számodra nagy lehetőséget, vagy nagy bukást hordozhat, akár rövidtávon is...


5. "Változtak a lakástakarék-pénztárak kondíciói"

Van már? Akkor azt érdemes mérlegelned, hogyan tudsz mégis profitálni a változásból.
Nincs még? Akkor azon gondolkodnék, hogyan lehetne, és melyiknél legyen.
Miért?
Mert a következő évtizedben az állami támogatás lesz a legkevesebb, sokkal többet nyerhetsz majd a piaci trendek "megelőzésével"!
Nem érted? Tudom!
Nem lövöm le a poént, hogy járj utána! Mozdulj meg végre, és most milliókat kereshetsz!

Számtalan gazdasági hírt sorolhatnék még - de azt hiszem, felesleges.
Mert vagy megérted ennyiből, hogy dolgod van, lehetőséged van nagyot lépni előre - vagy nem.


"Aki hallja, adja át!"
Én szóltam.






* A szerző 9 éve dolgozik független összpénzpiaci elemzőként-tanácsadóként. Hivatásának választotta, hogy segít felismerni és megtalálni a lehetőséget az ügyfeleinek. Tevékenységét egy magyar tulajdonú, független vállalat kötelékében végzi 2008 óta.

Hitvallás

Ez egy csodás nap.
Szokatlan kezdőmondat egy gazdasági témájú bejegyzésnek?
Meglehet - bár ez inkább "érintőlegesen gazdasági témájú" bejegyzés, inkább csak megerősítés önmagam és mindazok számára, akik elfogadtak vezetőjüknek, mindazoknak, akik keresik a lehetőséget az életükben, vagy a reményt, a lelkierőt a folytatáshoz.
Néha fontos szóvá tennünk az evidenciákat is, hát még azokat a fontos tételeket, amik nem maguktól értetődőek, amikbe energiát kell tennünk (hinni bennük) a fenntartásukhoz. Általában a pozitív dolgok ilyenek (kapcsolatok, vállalkozások, missziók, stb.).



Vannak, akik "a lehetetlenben hisznek". "Ezt nem lehet megcsinálni", vagy "én erre képtelen vagyok" - mondják, és más effélékkel erősítik meg a saját hitüket. A nagy összeesküvés-elméletek hívői, akik szerint a világ pusztulásra ítélt, változtatni nem lehet, a sorsunk a káosz,  a szolgaság és a nyomor.


Személy szerint én a lehetőségben hiszek.
A lehetőségben, hogy a jobbat válasszuk.
Harag helyett megbékélést, elutasítás helyett elfogadást, fegyverek helyett virágot, pusztítás helyett alkotást, elvétel helyett az "adást".
"Gyűl-ölet" helyett a "szer-etet"-et. Ölés helyett az ölelést.
A lehetőségben, hogy a negatív energiák helyett a pozitívakat válasszuk.

Személy szerint a fejlődésben hiszek - önmagunk képességében, hogy nap-nap után jobbá váljunk, mint addig. A lehetőségben, hogy tanuljunk, tanítsuk egymást.
A "kritikus tömegben" hiszek - abban, hogyha elegen választjuk a nehezebb utat (figyelmesnek, önzetlennek, békésnek, szeretettelinek lenni), akkor igenis képesek vagyunk a pozitív változásra.



Személy szerint én Tolnai Lajos gondolatában hiszek:

"Ember - az a jó Isten kezedbe adta sorsodat.
Fonj belőle szárnyat, hogy repülj: szabad;
Verj belőle láncot, hogy életeden át rab légy: szabad;
Csinálj belőle poklot mennyország helyett, óh szabad;
Sőt, ha szeretnél belőle koldusbotot csinálni,
Mert a koldusbot minden botok közt a legszebb és legalkalmasabb:
Azt is megteheted -
Mert szabad." 
(Tolnai Lajos, 1882)



Popper Péter szavainak hiszek:

„Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy „úgy legyen”. És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy „úgy legyen”. És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom.”


Az én mantrám a "képes vagy".
Az én szavam a "lehetőség".

Mi erről beszélünk az embereknek, erre tanítjuk az ügyfeleket, önmagunkat és a munkatársainkat is.
És a munkánk, az életünk a bizonyítéka annak, hogy "működik".

"Azért a víz az úr" - avagy stadionok helyett?

Éveket töltöttem azzal, hogy agrármérnöknek tanultam - azt hiszem innen a kötődésem a témához. Kieső időmben botlottam ebbe a cikkbe, és úgy döntöttem, gondolatébresztő jelleggel végre leírom egy régebbi ötletem, ami egyrészt összecseng az itt olvasottakkal, másrészt megtérülő alternatívát adna a stadionokba ölt költekezéshez (úgy értem, lopni (gyk. a túlszámlázás is lopás) mindenhonnan lehet, hogyha az a cél).

A hazai agrárium kibocsátásának változékonysága nemzetközi összehasonlításban jelentős, összhangban a növénytermesztés magas súlyával és az Európai Unió országaihoz képest alacsony öntözöttségi mutatókkal. Az MNB becslései szerint az öntözési rendszer kiterjesztése és fejlesztése egyrészt mérsékelné a GDP növekedés változékonyságát, másrészt javítaná az ágazat termelékenységét, így a hazai gazdaság növekedési pályája is stabilabbá válhatna.

A tavalyi, historikus összevetésben kedvező mezőgazdasági évet követően 2017-ben korrekció várható az agráriumban, amit az eddig rendelkezésre álló adatok is alátámasztanak. A mezőgazdasági kibocsátásban nagy súlyt képviselő, fontosabb kalászos gabonák többségénél idén visszaesett a termésmennyiség éves összevetésben. A KSH adatai alapján a búza (-6,5%), árpa (-11,9%), tritikálé (-24,0%) és a zab (-11,5%) betakarított mennyisége elmarad a tavalyitól, míg a rozs (+1,2%) termése lényegében a tavalyival megegyezően alakult. Emellett legjelentősebb szántóföldi növényünk, a kukorica termésmennyisége 25-30 százalékkal maradhat el a tavalyi évitől a becslések alapján.

A mezőgazdasági hozzáadott érték volatilitása jelentős, sőt Európai Uniós összevetésben hazánkban a legmagasabb (1. ábra). Ennek oka az, hogy a növénytermesztés az időjárás változékonyságának leginkább kitett része az agráriumnak, ami a terméseredmények alakulásának magas változékonyságához vezet. Így, a hazai mezőgazdaság szerkezetén belül a legnagyobb súllyal rendelkező növénytermesztés (2016-ban a mezőgazdasági kibocsátás 60 százaléka) teljesítménye érdemben befolyásolhatja a gazdasági növekedést.
(idézet a cikkből)

Az öntözés alacsony szintje itthon nem véletlen. Meglehetősen drága termeléstechnológiai elem. Akkor, ha kisgazdaság szintjén kell alkalmazni (mérethatékonyság nélkül).

Ugyanakkor minden 4-5 évben komoly problémát jelent a szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás miatti árvízhelyzet, és nagyobb távlatban pedig a szárazabbá váló klímánk.

Mit teszünk jelenleg a természetes vizeinkkel, és a csapadékunkkal...? Szabályozott folyómedrekben - gátrendszerekkel kényszerítve a töméntelen édesvizet ezekbe a medrekbe - "engedjük szépen kifolyni az országból".

Amennyiben a politikai háttérhatalmak (oligarchák) érdeke az építőiparon keresztül "közpénztelenített" pénzek bezsebelése, egy kérdésem akad:

Miért ne lehetnének ezek a gigaberuházások mondjuk tervezett csatornaépítési beruházások...?

"Ki gépen száll fölébe, annak..." úgy tűnhet, van csatornánk, folyónk elég. Ha azonban nagyítunk ezen a képen "eleget", netán élőben nézzük meg a szárazsággal sújtott területeket, azt fogjuk látni, hogy  termesztéstechnológiai szempontból korántsem igaz ez (az állítás) a feltételezés. Arról nem beszélve, hogy a száraz időszakokban sok csatornánk vízhozama a nullával válik egyenlővé.

Miközben esős időben nem tudunk mit kezdeni a rengeteg csapadékkal.

Mért ne építhetnénk a rendszeresen árvízzel sújtott területeken kezdve "lecsapoló csatornákat"...? Olyan kisebb keresztmetszetű (olcsóbb), ám hosszú, a mezőgazdasági művelésbe vont és jelenleg nem csatornázott területekre vezető csatornarendszereket, melyek zsiliprendszerekkel csatlakoznának a folyóinkhoz, és/vagy azok elsődleges ártereihez?

Célunk lehetne a folyóvizeink folyamatos felhasználása a termelő területeinken.
Az országból való kilépési pontok előtt építhetnénk olyan vízműveket (zsilipek, akár termelő erőművek formájában - ahol az áramtermelés másodlagos, vagyis nem méreteznénk őket valódi erőmű-léptékűre, pusztán a folyók természetes vízhozamának megfelelőre, hogy ne kelljen olyan nagy víztározó terület hozzájuk), amelyekkel visszafoghatnánk a folyókat annyira, hogy a csatornarendszereink folyamatos feltöltése ne csökkentse a folyóink vízszintjét a jelenlegi állapothoz képest (így ne hassunk negatívan a folyók ökoszisztémáira).

A zsiliprendszer működtetésével a folyóink jelenlegi vízszintje fenntartása mellett képesek volnánk

• egy-egy komolyabb esőzéskor gyorsan reagálni, megnyitni ezeket a lecsapoló csatornákat, melyek képesek lehetnének a lezúduló csapadék többletét kivonni a természetes vízfolyásokból, ezáltal 
• megakadályozni, hogy 4-5 évente irgalmatlan költségekkel kelljen árvízvédekezést és helyreállításokat finanszírozni,
• folyamatosan és a termelők számára ingyen hozzáférhető öntözővizet biztosítani,
• javítani a városaink vízfelhasználása miatt jelentősen leromlott (és egyébként folyamatosan romló) talajvíz-háztartásunkat,
• fenntartható módon és alacsonyabb promt költségráfordítással stabilabbá tenni a mezőgazdasági termelésünket, így csökkenteni a termelés fajlagos költségeit és versenyképesebb árakkal jelenni meg mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon,
• a csatornák tudatos halgazdálkodásra is lehetőséget adhatnak, ezáltal növelhető volna a hazai halfogyasztás mértéke, amely pozitív népegészségügyi hatásokkal járna, csökkenhetnének az eü-kiadásaink is,
• a rendszer fenntartása és üzemeltetése munkahelyeket teremtene akár olyan régiókban is, amelyekben a munkanélküliség még ma is jeelntős probléma,
• ugyancsak hozzájárulhatna a munkahelyteremtéshez ezen régiókban is a mezőgazdasági termelés hatékonyságának javulása.

És a sort biztos lehetne még folytatni.

Vagyis az oligarchák célja is teljesülhetne, és még értelme is volna a beruházásoknak.

Ahelyett, hogy...

A fentiek természetesen csak a szerző véleményét tükrözik. Ötletfelvetést fogalmaznak meg, mélyreható költségelemzések és egyéb szakmai energiaráfordítás nélkül.
Ellenben egy biztos:

Érdemes volna utánaszámolni.