Egy példa, miért éri meg Neked az a +5-10 000 Ft biztosítás

Szeretem a szakmát, akkor is, hogyha néha szomorúsággal is jár. Az alábbiakban egy ügyfelem esetét adom közre név nélkül, hogy tanuljon belőle, aki akar.

Nemrég kerestem egy régi Ügyfelünket az adó-visszatérítéseket érintő negatív változás kapcsán, ám sajnos kiderült, most nem tudunk találkozni, mivel pár napja szívinfarktust kapott.
Ügyfelünkkel - hívjuk Zoltánnak - idestova 10 éve találkoztam, akkor még zsenge kezdőként. Zoltán családfenntartó, felesége pedagógus, két gyermeket nevelnek. A házon hitel, a megtakarítások az életkorukhoz képest "csehül állnak" - későn kezdtek neki, illetve a bevétel-kiadás mérlegében nem figyeltek a megfelelő arányok megteremtésére (azaz a bevételekhez képest túl keveset takarítanak meg, túlköltekeznek)...

Amikor találkoztunk, spóroltunk a hiteltörlesztőn, és mert hiteles témakörben a családvédelem-munkarő-védelem szakmailag "kötelező" téma, a kockázati biztosításokat is körül jártuk.
Volt életbiztosításuk, de mint a matek mutatta, nem tartalmazott kellő mértékű védelmet. Mivel minden érv ellenére Zoltán felesége ragaszkodott hozzá, hogy ne költsenek többet kockázati biztosításra, annyira jutottunk, hogy megfuttattuk a piaci szereplőket - mondván, legalább hozzuk ki a maximumot az addig erre a célra szánt összegből.

Ilyenkor a cég szakértőivel együtt gondolkodva, számos variációt végigpróbálva keressük meg az aktuálisan elérhető, célnak megfelelő termékek közül azt a kombinációt, ahol a megadott keretből a legtöbbféle esetre szóló, és/vagy legmagasabb biztosítási összegek elérhetőek.
Zoltánék esetében az alábbi* összetétel és limitek fértek bele a rászánt keretbe:

* ezek a szerződés aktuális, inflációkövetéssel növelt összegei

Mi látható a képen?
Az első oszlop a biztosított események kódjait mutatja, a második a megnevezésüket, a harmadik a szolgáltatási összegeket.
Zoltán 52 éves, számára ez a csomag 9 501 Ft/hó összegbe került (a szerződésben a visszavonulásukra szánt megtakarítás is benne van, ezért a havi összeg 19 336 Ft).

Ezért bármely okú halálesetben a család kap 4 883 803 Ft-ot, stb.


Mi nem látható a képen...?
Műtéti térítés - "MT08"
Kórházi napi térítés - "KN08"
Kritikus betegség - "KR08"

Ezek azok a kiegészítők (ebben a módozatban), amik alá a szívinfarktus esete tartozna...

Nem láthatóak, mert a közhiedelemmel ellentétben a "betegségekből" eredő jövedelemkiesés jóval gyakoribb, mint a balesetekből eredőek - emiatt többet is kellett volna bedobni "a közös kalapba" (biztosító), hogy azok is fedezve legyenek.

Nem látható az sem, hogy Zoltán banki törlesztője ~ 86 000 Ft/hó.
Vagyis a családvédelemre fordított összeg 9-szerese.

Nem látható, hogy ez a kockázati biztosítási költség - 52 éves életkorban! - a családi kassza ~2,27%-át viszi el egy hónapban.

Mindössze ketőegész-huszonhét-század-százalékát.


Ha a DUPLÁJÁT szenteltük volna a család védelmének, akkor is csak 4,5%-át költöttük volna el a bevételeknek - miközben hitelre ~20,5%-ot költünk.


100 Ft-onként 4,5 Ft...

Most várjuk, hogy mit mondanak az orvosok Zoltán felépüléséről.
Maradéktalan lesz-e, meddig fog tartani, mikortól terhelheti magát újra, kell-e műteni - ha igen, az hónapokkal nyújthatja el a rehabilitációt, ha nem jár komplikációval, stb.




Szakmai "ökölszabályok", amikre, ha odafigyelsz, nem szívatod meg magad hasonlóan:


1. "A termény egy ötödét (ti. 20%-át) tegyétek félre, hogy a szűk esztendőkben legyen mit ennetek!"

Vagyis a Bevételek minimum 20%-át tedd el magadnak (rövid-, közép-, hosszú-távú célokhoz megosztva) - és utána "élj", utána költs! A szokásokon változtatni nehéz - de nem lehetetlen! Lépésről lépésre haladj, és kérj nyugodtan segítséget!


2. A család- és munkaerő-védelem alapvető - az első tétel legyen a kiadások között! Mindaddig, amíg abból fizeted a számlákat, a kaját, a hitelt, a gyerek suliját, stb., hogy reggel bemész dolgozni, "beblokkolsz", este meg haza jössz. (Épp ezért szoktam csak "nulladik-dominó-problémaként" emlegetni ezt a témát. Ha Te borulsz, minden borul!)

"Mindegy, hogy reggel nem indulsz el, vagy este nem jössz haza. Mindenképpen hiányozni fog a pénz a családnak..."**

3. A család- és munkaerő-védelem ("jövedelempótlás") megoldása tapasztalati alapon - életkortól függően - kb. a Bevételek 4-7%-ából valósítható meg.

Tedd a szívedre a kezed!
Ha minden 100 Ft-odból csak 93 Ft-ot költhetnél el, és 7 Ft-ot valaki levonna - mennyire éreznéd meg...? 10 000 Ft-onként 700 Ft...


4. A biztosításra költött forintjaid sosem "kidobott pénz". 

Állj meg egy kicsit, és képzeld magad Zoltán helyébe!

Vajon most "azokat a 7 Ft-okat" hiányolja majd...?
Vagy jobban örülne, hogyha a család jövedelmét (a táppénzzel 240 000 Ft nettó jövedelemből nagyságrendileg havi 96 000 Ft esik ki, orvosi költségek nélkül) valaki kiegészítené, amíg ő talpra áll...?


(Megjegyzés: munkatársam ügyfele (csúnyán) elvágta egy ujját véletlenül egy botmixerrel pár napja, műtötték. Ugyanez a szerződéstípus 461 000 Ft jövedelemkiegészítést térít neki...)



**Mielőtt bárki rosszul érezné magát a fogalmazás miatt - ha nagy gáz van, természetesen az ember a legfontosabb. És van, amit egy biztosítással sem tudunk kivédeni. Nem tudjuk visszaadni egy családnak az elhunyt szerettét, vagy az elvesztett munkaképességét senkinek. Ám van, amit meg tudunk előzni vele.
Sokszor a gyógyulás is pénzkérdéssé válhat, de a család túlélése tisztán anyagi kérdés.
Ezért tehetünk - és mi erre vállalkozunk, mikor elfogadjuk egy család, vagy családfenntartó megbízását.

Csalá(r)d-támogatás - avagy nemzeti porhintés II.

Az előző bejegyzés nyomán tovább haladva következzen az alapblog.hu-n megjelent írás, amely jól rámutat, mennyire átlátszó a politikai kommunikáció, hogyha az ember nem rest gondolkodni kicsit, és összeilleszteni az ismeretmorzsákat.
A szerző a saját véleményét fogalmazza meg, itt-ott kicsit talán sarkosan, ám a lényeget jól összefoglalva.
(A képek illusztrációk, az eredeti bejegyzésnek nem részei.)

(A magam nevében elnézést kérek mindenkitől, amiért nem tudok politikamentesen állást foglalni / nyilatkozni erről a témáról.)

Háromgyerekes apukaként folyamatosan csodálkozom, hogy a kormány úgynevezett családtámogató intézkedései mekkora ívben kerülnek el.
2015-ben, lakásvásárlási projekt közepette például azért dörzsöltem a tenyerem, hogy mekkora CSOK-király vagyok.
Leszek.
Vagy valami.

Lettem, a fenét!
2015-ben az újlakás kínálat nem volt megfelelő, így a kevés, szóba jöhetőnek is egyből megugrott az ára. Mikorra meg már lett volna kínálat, sokkal többet buktam 10 millió forintnál az áremelkedéssel és az új-használt árkülönbséggel. Úgyhogy nagyon jól tettem, hogy inkább gyorsan vettünk egy használt lakást, CSOK nélkül. Ugyanis az egész legnagyobb rákfenéje, hogy új építésű lakásokra lehet (rendesen) igénybe venni. Milyen család az, akinek a harmadik gyerekhez anyagi ösztönzésre van szüksége (elvileg az a CSOK célja), mégis, még a támogatás ellenére is milliókkal többet fizet egy ugyanolyan lakásért, csak mert az újépítésű?
Biztos nem az a pénzügyileg tervezgető típus, amilyenből egy alapkezelőben sok található. És milyen családtámogató program az, amit a nem egyetlen (tehát nem lakhatási célú) lakásra is fel lehet venni? Legyen inkább építőipar pörgető program a neve!

Na, ha a CSOK-ról lemaradtam, akkor majd most! Két és fél millió autóra, plusz 10 millió elhegedülni! Ah, de ez utóbbit hamar elbuktam már megint. Egyrészt ehhez bizony 40 év alattinak kell lenni, másrészt, itt – a dolgok jelenlegi állása szerint és szemben a CSOK-kal – nem számítanak a már megszületett gyerekek. Tavalyi gyerek nem jó, idei jó.
Egy csomó borral is így van ez. Azért, ha a 40. életévem, vagy a gyerekszülés határán lennék, erősen izgulnék a törvényhozó gépezet gyorsasága miatt… Itt szeretném jelezni, hogy ha a tisztességesen a pénz hatására gyereket vállalóknak (az ösztönzésre szorulóknak) szeretnénk belőle juttatni, akkor a törvény kihirdetése után 9 hónappal születő gyerekekre legyen csak érvényes. Plusz még néhány hét. Biztos, ami biztos!

Mindenesetre akkor hegedű szomorúan félretéve. Na, de nézzük azt az autót! Illetve új autót! ÚJ AUTÓ?! Családösztönzés?! Új autóval támogatjuk a rászoruló családot? 

Hahó, nem dicsekedni szeretnének vele, hanem közlekedni...

Az összes gyerekem nagyszerűen elzötykölődik egy 3 éves autóban is, feleannyiért. Ez a program már megint nem nekem szól, aki egy-két milliót* sem hajlandó egy használati tárgyért pluszban azért fizetni, hogy boldog(talan) első tulajdonos legyen. Hol van ebben a családtámogatás? Hívjuk inkább háromgyerekes, újautó-vevő támogatásnak!

Hasonló dolog volt a roncsautó program a világ fejlettebbik felén. Extra pénzt kapok az államtól a régi autómért (nálunk a három gyerekemért), ha újat veszek helyette. Két sajátossága, hogy 

1. sehol nem családtámogatásnak hívják, hanem gazdaságélénkítésnek, autóipar támogatásnak vagy környezetvédelmi ösztönzőnek,

2. a 2009-es válságban volt ennek nagy divatja, amikor pörgetni kellett a gazdaságot, nem 2019-ben, amikor a ciklus tetején száguldunk.


Igaz, a hétfős autó típusokat elnézve ez nem is a magyar gazdaságot pörgeti, hanem a németet, a portugált, a csehet, a spanyolt… úgy általában az Európai Unióét. Rájuk fért már egy magyar adófizetői stimulus, legalább visszaadunk egy kicsit abból a sok EU pénzből.

Szóval, úgy tűnik, már megint elrepült fölöttem a sültgalamb, és továbbra is be kell érnem a havi 100 ezer forint adókedvezményemmel. Apropó, összehasonlításképpen, 10 millió forint kamatmentes, szabadfelhasználású hitel, ha egy alapkezelő kapja, akkor nagyjából havi 33 ezer forint jövedelmet** jelent.

Félek, ha nem egy alapkezelő kapja, akkor egy jó autót, vagy egy szobával többet, és ha esetleg nem jönnek azok a gyerekek, akkor jó nagy jövőbeli terhet.

Ez a cikk véletlenül sem akar a program mélyreható elemzése lenni, pláne, mivel még fogalmunk sincs a részletekről. Biztos vagyok benne, hogy sokan örülnek majd, mert most húsz évesek, amúgy is akartak gyerekeket és vidéken most egy házat is kapnak hozzá. Hiszen mi más ösztönözhetné őket, mint a pénz? Ahogy ebből a Spéder Zsolt interjúból kiderül, bármi más. 2016-ig, a gazdagabb rétegeknek kedvező családtámogató intézkedések (ld. CSOK, családi adókedvezmény) ebben a rétegben nem jártak a termékenységi ráta növekedésével. Ami javulást mégis láttunk, az a legalacsonyabb végzettségűek és a legfiatalabbak körében ment végbe. Pedig őket senki nem ösztönözte. De a fejlett világ tapasztalata is az, hogy minél gazdagabb az ember, annál kevésbé akar gyerekkel bíbelődni. Szerencsére ez a globális és több évtizedes demográfiai trend hamarosan meg lesz fordítva.
Csak új autó kérdése.
Furcsa, hogy erre máshol nem jöttek rá.



*A különbség egy új autó támogatással csökkentett és egy két-három éves autó ára között, ha hibrid árkategóriában gondolkozom

**10 millió forint 4% kamatozású 5 éves magyar állampapírba fektetve havonta ennyit hoz, ha nincs további gyerek

Vagyis íme egy "újabb" program, amiről címszavakban elmondhatjuk:

• a politikusok meghirdetik, az adófizetők meg fizetik*
• a kormány családtámogatást harsog - valójában mind a családi adó-kedvezmény, mind a CSOK, mind az új csomag elemei a vagyonosabb rétegek számára adnak jelentősebb segítséget
• családtámogatásról szónokolnak, miközben valószínűleg itt sincs másról szó, mint "személyre szabott jogalkotásról" - egy újabb csapot nyitottak a költségvetésben, amelyen keresztül a közvagyon "elveszíti közpénz-jellegét"...

Félreértés ne essék!
Egyetértek a gyermeket nevelők támogatásával! Csak épp ez valójában nem az. És ennél sokkal ésszerűbb módokat mondhat bárki, aki kicsit is megerőlteti az agyát.

A teljesség igénye nélkül, inkább csak ötletelés jelleggel:

• a támogatási rendszer átalakítása 3 gyermekig progresszív, felette degresszív tendenciában ("megélhetési gyermekvállalás" visszaszorítása)
• a támogatások szociális- és nevelési-oktatási feltételek teljesítéséhez kötése (emberhez méltó, és egyenlő esélyeket biztosító élethez való jog - a támogatások felhasználásának kontrollja) - a jelenlegi (impotens) rendszer átdolgozása
• szülői felelősség kialakítása, ismeretek átadása az alapoktatás kereteiben - gyermekpszichológiai- és nevelési ismeretek, párkapcsolati pszichológiai- és kommunikációs ismeretek, hétköznapi szülői ismeretek (nevetségesen hangzik, de...)
• szakmai támogatási rendszer kialakítása / megfelelő finanszírozása, amely segíti a "kezdő szülők" boldogulását a gyermeknevelésben (védőnői hálózat, pedagógusok, pszichológusok rendszerbe integrálásával)
• részmunkaidős álláshelyek kialakításának ösztönzése a versenyszférában, megfelelő foglalkoztatási struktúra kialakítása a közszférában.

Hazafi, Hazalány - avagy nemzeti porhintés I.

Hangos a média és a közösségi oldalak is a kormány "új családtámogatási programjától".

Sokan és sokféleképpen vélekednek - a nyitókép pl. az egyre kevésbé viccpártként működő Kétfarkúak érdeme.




Mivel nálam érdemesebbek már többen is összefoglalták a realitásokat, Inkább csak idézem őket.








Az első egy Jaksity György-interjú, amely a concordeblog-on jelent meg.

Nem a kevés szülés, a sok halál az igazi baj

A mai munkaerőpiaci problémákon a születések számának emelkedése nem segít, húsz év múlva pedig ki tudja, hol tart majd a robotika. A halálos betegségek kezelésében, a korai felismerésben pár év alatt is komoly eredményeket lehetett volna elérni, ha lett volna ilyen szándék, és ennek munkaerőpiaci és szélesebb társadalmi hatásai azonnal érezhetőek.

 

Hamarosan felszáll a füst az egészségügy „reformját” illetően és kiderül (ismét), hogy elefántot próbáltunk klónozni, de egér lett belőle.

Sok írás született a témában, kevés olyan, amely igazán kontextusba helyezné, hogy a gazdaság működését, a demográfiai és munkaerőpiaci problémákat, valamint az egészségügy helyzetét tekintve mi a valós diagnózis és merre kellene elindulni.

Régi mániám, hogy a kormány család- és gyermekvállalás-támogatási lépései, bármennyire szimpatikusak magánemberként, annyira elvetendőek közgazdasági szempontból.

MÁR A KIINDULÓ PREMISSZA IS HELYTELEN (AMÚGY MORÁLISAN IS KÉRDÉSES), HOGY FIZETÜNK A NŐKNEK, HOGY SZÜLJENEK.

Nem tették és nem fogják megtenni: az alábbi grafkonon látható, hogy a jövedelem és a fertilitási ráta éppen fordított összefüggést mutat.
Amit részben helyette tenni kellett volna, az az egészségügy néhány, a magyar mortalitási rátát nagyon megnövelő problémájának kezelése.

MAGYARORSZÁGON AZ ÁTLAGOSAN SÚLYOS (DAGANATOS) BETEGSÉGEK GYÓGYULÁSI ESÉLYE NAGYJÁBÓL FELE AZ EURÓPAI ÁTLAGNAK, MIKÖZBEN A VEZETŐ HALÁLOKOK – ALAPVETŐEN ÉLETMÓDBELI PROBLÉMÁK MIATT – A SZÍV ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEK.

(Ezen nem segített a házi pálinkafőzés és a trafikmutyi).
A születésszám növelése, ha sikerülne elérni ezt a célt, évekre csökkentené a munkaerő kínálatot a női munkavállalás visszaesése miatt, miközben mire eredményt hozna két évtized múlva, már egy olyan világban fogunk élni, amiről elképzelésünk sincs, csak sejtéseink (robotok, AI stb). Ezzel szemben a főbb halálos betegségek kezelésének protokolljait, gyógyszerelését, műtéti  beavatkozásait, diagnosztikáját és korai felismerését pár év alatt jelentős sikerrel lehetett volna megváltoztatni, ha lett volna ilyen szándék. És ennek munkaerőpiaci és szélesebb társadalmi hatásai egyértelműen pozitívak (lehettek volna) már rövid távon is.

(Van erre egy pozitív példa, a tüdőtranszplantáció „hazatelepítése”, és a SOTE keretein belül a Kékgolyó utcában létrehozott mellkassebészeti centrum. Ennek felszereltsége jobb, mint a bécsi „versenytársé” és a dolgozók jövedelmei is bécsi szinten vannak, így megszűnt a hálapénznek nevezett korrupció is, miközben az OEP kiadásai csökkentek egy transzplantációra vetítve.)

NEM A NÉPESSÉG CSÖKKENÉSE, MÉRETE A FŐ GOND –  A VILÁG LEGGAZDAGABB ORSZÁGAI TÖBBSÉGÉBEN HOZZÁNK HASONLÓ KISPOPULÁCIÓJÚ NEMZETEK –, HANEM A NÉPESSÉG STRUKTÚRÁJA ÉS EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOTA. NOS, EBBEN MAGYARORSZÁG TÉNYLEG NAGYON ROSSZUL ÁLL, MIVEL NEM TÖRTÉNT SEMMI ENNEK JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN.

(Címlapkép: Teodors Ūders: Halál, rézkarc, Google Arts Project via Wikipedia)

Apróbetűk ellenszerei

"Apróbetű".

Szállóigévé vált köznyelvi megfogalmazás, melynek alapja az a régebbi szerződésszerkesztési gyakorlat, melyben egyes részek kifejtését *-jelöléssel lábjegyzetben, a fő szöveg betűméretétől kisebb betűmérettel jelenítettek meg. Egy időben a szerződést készítő fél a lényeges kötelmek egy részét tehette kevésbé feltűnővé a szerződésben, ha azt ezen lábjegyzetekbe tördelte, mely technológia alkalmas lehetett ezáltal a másik szerződő fél számára kevésbé előnyös megállapodások létrejöttének elősegítésére.

A mai köztudatban még mindig elevenen él az "apróbetűktől való félelem", noha ma már alig találkozni lényeges szerződéses paraméterrel, melyet ne a törzsszöveg tartalmazna. (Nincs ide vágó ismeretem arról, hogy szabályozásra került-e a szerződések alakisága azóta.)

Személyes tapasztalatom szerint a gyakorlatban még mindig uralkodó, hogy az "átlagemberek" (értsd: nem jogász / nem az adott területen dolgozó szakértő) azért írnak alá számukra kedvezőtlen feltételekkel bíró szerződéseket, mert

a) nem értenek hozzá, és nem kérnek szakértő segítséget,
b) kérnek segítséget, de nem helyeznek hangsúlyt rá / nem tudják ellenőrizni annak hozzáértését, objektivitását, vagy a kapott útmutatás ellenére "ők jobban tudják",
c) nem olvassák el, amit aláírnak.


Amit megtehetsz azért, hogy ne járj pórul:

Olvasd el!
Jegyzeteld ki, amit nem értesz!
Kérj segítséget!
Kérj "leinformálható" segítséget! (Olyat, akiket már számodra megbízható emberek ismernek, és tapasztalták, hogy hiteles forrás.)
Keress olyan szakértőt, akit Te bízol meg, aki Téged képvisel!


Hidd el, épp azért olyan hosszú egy-egy szerződési feltétel - legyen a pénztári alapszabály, vagy biztosítási feltétel, hitelszerződés -, mert igyekeznek "minden eshetőségre" kitérni benne. Hogy minél kevesebb vitás helyzet alakulhasson ki.

"Pénzügyi iránytű" - a 3. "tutivesztes" stratégia

Forgolódik bennem egy téma, de nem igazán érzem, hogyan tudom beilleszteni a blog tematikájába. Többször érintettem már, ám tény, hogy nem kifejezetten pénzügyi kötődésű - illetve áttételesen persze az, de...
Belevágok - Ti meg majd eldöntitek, "milyen lett"...



Többször emlegettem már itt is, és mindig hangsúlyozom élőben is, mennyire fontos a tervezés.

Aki nem tudja, hová tart, biztosan odaér.

Ahhoz, hogy az életünkön változtatni tudjunk, hogy fejlődjünk anyagiakban (is), a külső, látható dolgokban, két úton járhatunk:

1. Dolgozhatunk többet

Mindig lehet fokozni a fordulatszámot. Persze nem a végtelenségig - előbb utóbb összeomlik a világunk -, vagy az egészségünk adja fel, vagy a kapcsolataink sínylik meg.
Kezdetben mégis több lesz az eredménye, és ez ideig-óráig kielégítheti a vágyunk.


2. Szentelhetünk időt-energiát a változásnak

Kedves barátom fogalmazásában ez kissé "öko-ezo-bio-spiri-megközelítésnek" hathat, mégis - vele is - közös tapasztalatunk, hogy a külső változások (is) belül születnek meg.
Talán a nulladik pont felismerni, mit szeretnénk másképp megélni, mint eddig.



Elsőre gondolhatná bárki, hogy elgurult a pirula - "na most olvastam ezt a blogot utoljára" -, jön ez a fószer a racionalitás világában ezzel az ezo-maszlaggal, személyiségfejlődés, meg ilyenek...

Mielőtt "rám vágod az ajtót", azért érdemes lehet elgondolkodnod, Te mit szeretnél változtatni az életeden... :)
Mi segítene boldogabban megélni a napjaid?

(Szó szerint undorodom a poénosnak szánt(?), de álszentre sikerült "jobb egy BMW-ben sírni"-viccektől - véletlenül se higgye senki, hogy errefelé tart a gondolat!)


Hogy könnyebben érts, mondok példát:

Én pl. szeretem a hajnalt. A nap elejét. A reggelt. A reggelit. :)
Nem szeretem, mikor rohanva kell elindulni. Mikor már délelőtt 9-nél járunk, mire először van időm egy nyugodt, szemlélődő gondolatra.

Nem egy tipikus anyagi cél, ugye...?
Pedig - lehetséges hozzávalók:

• szabad idő - megfelelő munkakör / kellően rugalmas munkaidő
• egy terasz / veranda - a napfelkeltékhez, reggelihez
• stresszmentes hangulat - megfelelő munkakör, munkahelyi légkör
• tudatosság - tudatossá válás, megfelelő humán környezet, szabad idő / szabad választás (amit ennek megteremtésére fordíthatok / a környezetemben lévő emberek közötti szabad választás)
• önmegvalósítás

Nem mennék a klisék irányába azzal, hogy elintézem ennyivel: "Mi kell ezekhez? Pénz..."

Tény, hogy a szabadidőnk az a része az időnknek, amit nem kell az önfenntartás érdekében munkával töltenünk - az életidőnkön belüli aránya pedig a munkával töltött idő hatékonyságával arányos / az önfenntartáshoz szükséges energiával fordítottan arányos.

Vagyis egységnyi idő alatt több pénzért értékesítve a tudásom elérhetem, hogy kevesebb idő alatt termeljem meg, amennyi kell.
Illetve a megélhetésemhez szükséges anyagiak csökkentésével (kevesebbet költök ugyanannyiból) ugyancsak kevesebb szükséges munkaórához jutunk.

Az elsőhöz éppen ez az "ezo-idő" kellhet. Hogy felismerd, hogyan tudod hatékonyabbá tenni a munkaidőd a Te szempontodból. (Pl. odaállsz a főnököd elé a régóta halogatott fizetésemelés ügyében...)
Másik hozzávaló lehet a megfelelő képzés - aminek már van anyagi vonzata (nem csak a képzés díja, hanem a ráfordított idő "munkaidő-értéke" is).

A másodikra tipikus példa az ingatlanberuházások területe - a szigetelések, a passzívház-szemlélet elemei, stb. Egyértelműen igényelnek anyagi ráfordítást.

A terasz - hát ugye... Ha kerteset kell bérelnem, vagy vennem, hogy meglegyen, az anyagiak ismét evidens összetevők.

A stresszmentes hangulat alapja, hogy "a bevétel/kiadás-mérleg egyenlege csak pozitív lehet" - és hogy az életidőm nagyobbik részében mit és hogyan csinálok.

Ha elég hatékony vagyok a munkaidőmben, akkor kevesebb időt elég dolgoznom, többen tudok "lazulni" - élni.
Ha olyan munkát keresek magamnak, amivel tudok azonosulni, amiben jó vagyok, amiben fejlődhetek - azzal válok hatékonyabbá, akkor a munkaidőmben sem gyülemlik majd bennem stressz.

A tudatossá válás, a környezetem megválasztása, mit szeretek/mit nem, stb. - a választás jogának gyakorlása.

Az anyagi függetlenség (megfelelő mértékű és megfelelően strukturált anyagi háttér) egy folyamat eredménye. A tudatos cselekvés folyamatáé. És a választás jogának fenntartásához (hogy ne kényszerpályákon mozogj) egy erős alap.
Ehhez pedig a megtakarítói-/befektetői szemlélet fog elvezetni.

Önmegvalósítás.
Talán a legösszetettebb fogalom a listán - nem is megyek bele a fejtegetésébe. Mindenkinek mást jelent.
Abban talán egyetérthetünk, ha úgy fogalmazunk: "az értékrendemnek, az álmaimnak, a meggyőződéseimnek, a céljaimnak a megfogalmazása, és az ezek által kijelölt életút megvalósítása".
Számomra például a békés, nyugodtan megélt hajnalok, a verandán elköltött reggelikkel az önmegvalósításom elemei.

A hivatásom megtalálása, a maximalizmusom kiélése a szakmai igényesség terén, a törekvésem, hogy a munka- és szabadidőmmel is minél hasznosabbá váljak a környezetemnek - ezek mind részei. És amíg ide eljutottam, annak is volt anyagi vonzata bőven. (Amíg tanulsz, nem/kevesebbet dolgozol, hibázol, stb.)


A statisztikáim azt mutatják, hogy az anyagi fejlődés ezen a második úton járva jelentősebb.
Nem gyorsabb, de tartósabb.
Nem gyorsabb, de több örömöt adott útközben, és ad ma is*.
(*Kíváncsiaknak - korábban próbáltam az első utat is.)

A 3. tutivesztes stratégia:

Válaszd meggyőződésedül, hogy a boldogtalanságod oka a pénzhiány!

Dolgozz többet! Tűzz ki célul több pénzt - és a csalódást az út végén borítékolhatod magadnak!

3. Harmadik Tanács Neked - ha még nem vagy százmilliomos, és "okosabban" csinálnád:

Tekintsd annak a pénzt, ami: eszköznek!

Eszköz a céljaid, a boldogságod eléréséhez.
Mindig úgy nézz rá, mint az életed idejére! Jobb kocsit akarsz? Nagyobb házat?
Vizsgáld meg, vajon valóban boldogabbá tesznek-e majd ezek, ha megveszed őket - és vajon érnek-e annyi munkával töltött órát, amennyi idő alatt megtermelted az árukat...?
A "pénzügyi iránytű" arra forog, amerre a mágnesesség - a valódi vágyad fordítja.


Minél közelebb vagy "önmagadhoz", minél inkább azt az életet éled, ami "Te vagy", az energiáid annál jobban hasznosulnak. Ennek lesz a következménye az anyagiak változása. Kezdetben a feltételek megteremtése, elindulni a hozzájuk vezető úton, a Te felelősséged. Elkezdeni építeni az anyagi stabilitást "idekint", és építeni "odabenn" a megfelelő környezetet.
És meglátod - a belső gyarapodás hozza majd magával a külső, az anyagi gyarapodást is.



(folyt.köv.)




(Hogy miért van helye ebben a blogban ezeknek a gondolatoknak, most már talán jobban érthető. Az én hivatásom segíteni rátalálni az utadra azáltal, hogy a "külső" fejlődéshez stratégiát és eszközöket választani segítek. Hogy megmutatom, képes vagy lépéseket tenni. Az "egyszerűbb" lépésekben segíthetlek. És bár a munka nagyja Rád vár, biztathatlak: nem leszel egyedül!)

Biztonság = Biztos ráfizetés? - Avagy 2 "tutivesztes" stratégia

Engedjétek meg, hogy egy tapasztalattal és egy "rövid" gondolattal nyissam 2019-et!

Nemrég egy kedves ügyfelem felhívott egy kérdéssel:

A párja tesójáék most mennek aláírni a lakáshitel-szerződésüket, és elbizonytalanodtak, hogy jól teszik-e... 

Hogy van három kérdésük (kamatperiódus, futamidő, THM), mondjam már meg, hogy így jó lesz-e...

...

(Hogyan is folytassam innen...? Vagy csak nekem ordít, hol van elszúrva a helyzet...?)


 1. Első Tanács Neked - ha még nem vagy százmilliomos*, és "okosabban" csinálnád:

Egy ingatlanvásárlás nyilvánvalóan sokkal több tényezős projekt, sem mint hogy honnan veszünk fel hitelt. Nem a bank nevén fog múlni a boldogságod, és nem is a fenti három paraméter szerencsés megválasztásán.

• Itthon egy ingatlanvásárlás évtizedes léptékben meghatározhatja az életünk anyagi oldalát.
  
• Egy hitelfelvétel során a bankválasztás csak egyetlen lépés - de ehhez az egyetlen lépéshez is tartozik vagy 30-40 konkrét "alkérdés" (nem 3-4...).
  És akkor nem beszéltem a megelőző tervezés kérdéseiről.
  
  
  
• Egy ingatlanvásárlás folyamata hitelfelvétellel alsóhangon 2-3 hónap. Okkal. 
• (Mikor azt mondják Neked, hogy gyere, mi elintézzük 3-4 hét alatt, akkor kb. tudhatod, hogy épp megvezetnek.)
  
• Az átlagos napi vásárlásaink összege max. 10-20 000 Ft.
  
  
  
  
  
  Egy átlagos ingatlan ma már megyeszékhelyeken minimum
  20 000 000.
  (Segítek, ez 3 nagyságrenddel nagyobb...)

Azaz egy ekkora horderejű téma talán megér annyit, hogy minőségi időt, valódi figyelmet szenteljünk neki, és ha úgy érezzük, nem vagyunk magabiztos tudás birtokában, akkor keressünk szakértő segítséget... (A hogyanról itt találsz még pluszt.)

Az 1. tutivesztes stratégia:

 Hadd idézzek egy vicces oldalról - a kép üzenete sarkos, de azt hiszem vállalható...

Előítéleteid, negatív hallomások miatt, vagy mert egy korábbi negatív tapasztalatot ráhúzol mindenkire, aki pénzzel foglalkozik, "légy okosabb mindenkinél" és véletlenül se kérdezz meg hozzáértőt! Esetleg negyedórával szerződéskötés előtt...

Igaz, hogy ha megkérdezek valakit, akkor bizonyos mértékig rábízom magam!
Igaz, hogy egy perc alatt nem tudom nagy biztonsággal megítélni, ki ért hozzá igazán!
Igaz, hogy ha rosszul választok, kárt okozhat nekem!



Ha azonban amúgy sem értesz hozzá, "(rossz) segítség nélkül**" is el fogod követni a hibát - drágábban, túlvállalva magad, műsorváltozásokra való felkészülés nélkül fogsz belevágni.
Ezt immár 11 év saját szakmai tapasztalatra alapozva mondom.

(**Egyébként ekkor is elfogadsz tanácsot, csak nem gondolsz rá... A saját félelmed/büszkeséged tanácsát...)




 2. Második Tanács Neked - ha még nem vagy százmilliomos, és "okosabban" csinálnád:

Aki térképpel indul el A-ból B-be, hamarabb odaér, mint aki csak úgy elindul...

Sokszor jönnek hozzám úgy ajánlások, hogy "a barátomék éppen házat vesznek, kéne segíteni nekik..." Jobb esetben még csak "akarnak venni, már egy ideje keresik az alkalmasat..."

Ez persze már sokkal jobb helyzet az adott leendő ügyfélnek, mint az 1. szitu - nekem is, hiszen ebből jó eséllyel értelmes együttműködés is lesz, és én csak úgy tudok bevételt termelni, ha segítettem. (a win-winről bővebben itt)

Ugyanakkor valójában már itt is "el vagyunk késve" - hiszen általában egy "hatnullás" projekt igazából évekkel korábban, a saját tőke felépítésével kezdődik...
A térkép-készítésnek sem akkor jön el az ideje, mikor már 3-5 éve úton vagyunk, nem igaz...?

Azaz...
Tervezz! Tervezz már a mai naptól - elsőnek azt, hogy mikor fogsz két héten belül minőségi időt szentelni a tervezésnek! ;) 


(A szükséges/optimális időráfordításról lehetne vitatkozni, de nem érdemes. A lényeg, hogy jól érezd magad közben, és komolyan vedd!
Tervezheted csak ezt az egy projektet, vagy indulhatsz a kályhától a célok felismerésével/előásásával. Utóbbihoz tapasztalatból ajánlom az Ő (1) képzéseit (2)!
Ha tudsz, élőben menj el Hozzá! ;) )

A 2. tutivesztes stratégia:

Halogass! Spórolj időt-energiát azon, hogy ilyen baromságokat olvasol, netán hogy képeznéd magad a témában, vagy leülnél "valami nagyokossal" áttekinteni/összeállítani a terveid!

  

Azt az időt, amit a tervezésen vélnél megspórolni, szorozd meg 1000-rel! 

Ennyit fogsz veszíteni útközben, minimum...

(A pénzveszteség is időveszteség, hiszen miből lesz pénzed? A munkaidődből...)

Tervezz, és ehhez is használj nyugodtan külső segítséget! Itt még nem arról van szó, hogy egy forintot is hová tegyél, hanem arról, hogy

mit?

mikorra?

milyenre?

hogyan?

mennyiből?

szeretnél (fogsz! ;) ) megvalósítani?
Ezek még nem tipikusan pénzügyi kérdések - de a pénzügyi háttértudás segíthet reálisan tervezni, felismerni egy terv kritikus pontjait, a lehetséges buktatókat. Sokszor már csak a külső szemszögből való áttekintés is segíthet kivédeni egyes hibákat.

Mikor ezekre megvannak a válaszok, akkor jöhet az eszközkeresés.

folyt.köv.






*A "százmilliomos" önkényes nagyságrend-választás volt, azt igyekezett érzékeltetni, hogy "ők már tojhatnak rá, ha akarnak". Ez persze egyrészt nem abszolút igaz, másrészt nem akar leértékelő lenni senkire nézve sem, így véletlenül se vedd magadra! ;)

És Te? Megfulladnál egy " cseresznyemagtól "?

Újabb cikk (szponzorált hirdetés?!) jelent meg egy újításról, ami "felforgatja a biztosítási piacot" - de még jobban fel fogja forgatni az emberek életét.

Korábban már megírtam, mi a fenntartásom a döntéstámogatást "megspóroló" megoldásokkal a pénzpiacon.

Hadd elevenítsem fel, miért tartom inkorrektnek azt a "jövőbemutató" megoldást!

Amikor a biztosítási piacról beszélgetünk, egy csomóan tudnak idézni saját, vagy az ismerősi körből származó negatív tapasztalatot biztosításokkal kapcsolatban.

"Nem fizettek", "buktunk vele", satöbbi.

Immár 11 éves pályafutásom alatt számos gyakorlati példával találkoztam:

- az esetek egy jelentős részét azok képezték, ahol az ügyfél nem tudta/értette, mit köt ("nem foglalkozott vele érdemben"; akart valamit, de rossz eszközt választott);

- a másik nagy csoportban voltak, akiknek "azt mondták, hogy jó lesz" (hiányos-, vagy egyenesen rosszhiszemű tájékoztatást kaptak az üzletkötőtől).

(Hadd emeljem ki rögtön - a pénzintézetet / biztosítót nem szabad összekeverni a képviseletében eljáró személlyel! A legtöbb esetben az egyénen (ügynökön) múlt a gondatlan munkavégzés, vagy a rosszhiszeműség - nem a biztosítón.)


Na most, ha tudjuk, hogy milyen sok hibás döntés született a múltban úgy, hogy volt kit kérdezni (élő ember), akkor a kérdésem, miért várjuk, hogy most majd egycsapásra nem lesznek rosszul megkötött szerződések, ha nem lesz kit kérdezni...?


Leülök a gép elé, és "összeállítom magamnak".







1. Mi alapján...?

Ha tudom, mire van szükségem, miért nincs még megoldva?

Ha tudnánk magunktól, hogy mekkora a kieső jövedelmünk, vagy mik a leggyakoribb kockázatok (bekövetkező káresemények), netán tudnánk objektíven dönteni anyagi kérdésekben, akkor fele ennyit nem kellene beszélgetnünk az ügyfeleinkkel ezekről a témákról!

Egyszerűen sorolnák, hogy "ebből ennyit, abból annyit kérek" - és megalapozott számokat sorolnának.
Mint a piacon, a zöldségesnél, vagy a hentesnél.

Csakhogy a pénzügyi kérdések, egy-egy család anyagi helyzete, a céljaikhoz vezető lehetséges utak és azok buktatói kicsit bonyolultabbak, mint egy finom ebéd receptje...

2. Honnan informálódom, ha valami nem egyértelmű?


- internetről? (forrásbiztonság? marketing?)
- szerződéses feltételekből?

A világháló tele van - magam is sokszor belefutok - dezinformációval, és marketingrizsával. Hányan vannak, akik szánnak rá időt és tudják is, hogyan derítsék ki az egyes hírek, információk eredetét, értékeljék a megbízhatóságukat?

Egy biztosítási szerződés kapcsán a biztos forrást mindig is az általános- és különös biztosítási feltételek jelentették.

Igen, az a szolid 150-200 oldal, ami éppen
a fogyasztóvédelem érdekében 150-200 oldal.

Ha azonban tudjuk, hogy a világtörténelem tapasztalata szerint ezt csak akkor vesszük elő böngészésre, mikor a baj már bekövetkezett, vagy pénz kellene a szerződésből - akkor miért hisszük, hogy ha nincs akit kérdezzek*, akkor majd most előre fogom olvasgatni...?!


* ("Emmát", az MI-t hadd ne soroljam ide! Biztos van olyan okos, mint az egyik nagy mobilszolgáltató MI-je, aki mindig megköszöni, hogy segítettem tanulni neki - csak épp szét..sz az ideg, mire túljutok rajta, mert elrabolt plusz 2-3 percet hívásonként -, de mire egy MI képes lesz úgy elemezni és mérlegelni egy adott személy, adott élethelyzetét, annak valamennyi aspektusával, mint egy felkészült emberi agy, addig még lecsorog némi víz a Dunán. Reméljük... /Mármint, hogy lesz még akkor víz a Dunában./)


3. "Érted? Nem?! De nem érted?! - a távcsövet a boltban te kérted...!" (Rapülők)


Példa: Kötöttél egy biztosítást, amiben a kockázati biztosítási védelmed is "megoldottad" (a), és megtakarítasz is benne, hogy legyen pénzed a lakáshitel kifizetésére (b). Jött a szűkebb esztendő, karcsú a bevétel-kiadás-mérleged, csökkentenél a havi terheken (c).

(5) A díjmentes leszállítás a biztosítási összeg leszállítását jelenti olyan összegre, amely megfelel a díjmentesítés időpontjában a biztosítás Életbiztosítási díjtartalékának mint egyszeri díjnak alapulvételével nyújtható biztosítási összegnek. Az adott biztosítási szerződés vonatkozásában tájékoztató jelleggel a Termékismertető tartalmazza azt, hogy az egyes biztosítási évek első napján mekkora a biztosítási szerződés díjmentes leszállítást követően érvényes biztosítási összege.

Díjmentes leszállítás esetén a Biztosító meghatározza az adott biztosításra vonatkozó biztosításmatematikai alapelvek alapján vállalható – a biztosítás tartama alatt változatlan – minimum biztosítási összeget, amely az adott biztosítási szerződés különös feltételeiben kerül meghatározásra.

(6) A szerződés díjmentes leszállításakor a korábbi szerződésben  meghatározott kiegészítő biztosítások a díjmentesség kezdetétől számítva megszűnnek.

Na kérem!
Aki értette a fent leírtakat, emelje fel a kezem!

Most az jelentkezzen, aki merne fogadni, melyik tagmondat hordozza a példa szerinti helyzet szempontjából legfontosabb információt!


A) A megtakarítást lehet szüneteltetni - első mondat.
B) Megmarad egy csökkentett biztosítási összeg - második bekezdés.
C) A kiegészítő biztosítások megszűnnek - (6)-os pont.



Belinkelhetnénk anonim szavazást, ha programozó volnék, és most csak szavazás után tudnál tovább olvasni.
Lenne meglepődés...

Szerintetek miért van a)-b)-c) megjegyzés már a példa leírásában?

Mert ott bukott a sztori!

Ma Magyarországon 100 emberből 90-nek nincs kockázati biztosítása, és mikor találkozunk, 100-ból 2 veti fel magától, hogy neki kellene! (Hitele 100-ból kb. 70-75-nek van.)
A 10-ből 9 "alul van biztosítva" (kisebb összegekre kötött biztosítást, mint indokolt lett volna), mert "sajnálja rá" a pénzt!
(Mikor arról beszélünk, hogy a bevételük 5-6 SZÁZADRÉSZÉBŐL megoldható a családjuk védelme, sokallják.
Mellette hitelre pedig lelkesen kifizetnek a banknak 25-40%-ot...)






A fenti példa a) része akkor valósult meg (az esetek 95%-ában), hogyha ott volt egy tanácsadó, aki "rábeszélt", hogy hitelt ne vegyél fel jövedelempótló biztosítás nélkül!

A példa b) része (az esetek jó 70%-ában) akkor valósult meg, ha ott volt egy tanácsadó, mikor felvetted a hitelt, és nem csak kiszolgált, és adta a legnagyobb hitelt, amit csak "elbírtál".

A példa c) része pedig elő sem áll - legalábbis nem ezt a szerződésedet kell mozdítanod, mikor elsőre csökkent a bevételed / nőtt a kiadásod -, ha volt ott egy tanácsadó, mikor a hitel és a biztosítás létrejött.
(Mert nem ez lesz az első "védőháló", amihez nyúlhatsz, mikor baj van!)

Ma Magyarországon arról kell beszélgetni a családokkal, hogy a kockázati biztosítás másként fogalmazva "családvédelem", vagy "jövedelempótlás", "hitelfedezet"...



Ja.. A válasz a kérdésre?

Aki a C)-re szavazott, az érdemel egy cukorkát!


Érted miért?

Kérdezzük meg az MI-t...?


Nem megyek bele itt a részletekbe - hosszú lenne.
Legyen elég emlékezetes ez az érzés, ami most Benned van (remélem), kedves Olvasó ahhoz, hogy ne engedd magad félrevezetni a baromi trendi, és roppant menő, hiúságodat legyezgető látszatmegoldásokkal!



4. Tudod-e egyáltalán, hogy milyen kérdéseket kellene feltenned...?


Hát igen.
Az MI-k legnagyobb korlátja - valószínűleg még jó hosszú ideig -, hogy nem tudják önállóan mérlegelni a kockázatokat. Nem tudják eldönteni, mire nem kérdezett rá az ügyfél, amiről pedig beszélni kellene.
Nem fogják tudni hol van az a pont, ahol igenis érvelniük kell, kvázi "meg kell győzniük" az ügyfelet a saját érdekében.



Visszatérve az eredeti gondolathoz.
A biztosító tehát az ügyfelek nyakába varrja a választás felelősségét (megjegyzem, a felügyeleti tevékenységet ellátó MNB is...), és így végképp nem lesz számonkérhető egy (szerencsétlen) választás esetén.


Itt van például rögtön a selyembe bújtatott tőrdöfés:

Végül a negyedik ok, hogy az utasbiztosítást kivéve, havi díjas rendszerben működik mindegyik biztosításunk, akárcsak, mint a korcsoport körében rendkívül népszerű Spotify vagy Netflix, így mindenki szabadon dönthet arról, hogy mennyi ideig kívánja igénybe venni a szolgáltatást, és nem kell elköteleződnie egy vagy több évre.

Mikor

• éppen a nyugdíjkatasztrófa előtti történelmi pillanatot éljük, 
• évtizedekre köteleződnek el a fiataljaink a diákhitellel, vagy a lakáshitelükkel,
• problémát jelentenek a párkapcsolatok, netán a gyerekvállalás kérdése, mert egyik sem megy elköteleződés nélkül...

Akkor kínáljuk be a gyanútlanokat a "nemkellelköteleződnöd" remekül hangzó mézes mérgével...
Ahelyett, hogy megtanítanánk őket megalapozottan, felelősséget vállalva döntést hozni - hosszútávú stratégiákban gondolkodni, és megteremteni az arany középutat az elköteleződés és a rugalmasság között!

Gratulálok.

Vezérigazgatónk szavai csengenek a fülemben:

A marketing a hazugság csomagolópapírja.

Semmi baj!

Húzogass, jelölgess, vegyél részt kvízjátékban!
Miközben szó szerint az életeddel játszol, nyerhetsz cseresznyéket, és még hiheted azt is, hogy jótékonykodtál is!

Csányi Vilmos: Hülyeségben hinni nem célravezető - a 24.hu cikke

Az alábbi cikket Nagy József jegyzi, a 24.hu-n jelent meg 2018.10.10-én. A mondanivaló megőrzése céljából másolom ide.

Nagyinterjú manipulációról, nyolcmilliárd ragadozóról, atombombáról, migrációról, GMO-rettegésről és aranyrizsről, veszélyről és vészmadarakról. Első rész.

 

Korábban a témában:

• Csányi Vilmos: A magyar politika azon siránkozik, hogy egyre kevesebben vagyunk, én inkább azon, hogy egyre hülyébbek vagyunk

Az egyik ember hisz istenben, ideológiában, politikusban, a másik meg nem. Mi az ok?

Részben genetika. De úgy általában az emberi természet része a hitre való hajlam. Ami óriási szerencse, ugyanis hit nélkül nincs közösségi élet, közösségi élet nélkül nincs ember, vagyis hit kellett az emberré váláshoz. A hit vitte előre fajunkat.

De ugye nem mindegy, hogy miben hiszünk?

Hülyeségben hinni természetesen nem célravezető. Ha egy százötven fős közösségben élek és semmit nem hiszek el a többieknek, akkor egyedül maradok, végem. Ha hiszek nekik, de hülyeségeket hiszünk mi, százötvenegyen, akkor elpusztul a csapat, és a hülyeségekre fogékony vérvonal megszűnt. A megoldás az, ha kontrollálja a csoport, hogy kinek és mit hisz el. Ez esetben kialakul és remélhetőleg fenn is marad az egyedi kultúránk, ami ugyan vélhetően számos valótlanságot is tartalmaz, de így-úgy működik. És ez nem csak az embernél van így. Egy kísérletben sirálytelepet figyeltek meg. Amikor a láthatáron föltűnt a postás, néhány idegesebb példány vészjelzést adott le, ám nem történt semmi. Közeledett a postás, másik öt-hat sirály is vijjogásban tört ki, ismét semmi. Aztán megszólalt az a pár sirály, akiben a csapat bízik, és a raj a levegőbe emelkedett. Vagyis még a madárnál sem csupán inger van és reakció, hanem a kettő közé beépül a gondolat, az állati hiedelem.

Az állatok „őszinték”. Az ember viszont manipulál.

Az intelligens egyedekből álló tömeggel nem minden hitethető el. Elmesélek még egy állatkísérletet. Egy tóparti csónakba tányér mézet helyeztek, majd a két kilométerre lévő méhkaptárba beküldtek egy kis robotméhet, aki szárnyrezegtetéssel leadta a jelet, miszerint adott irányban, adott távolságra sok-sok táplálék található. A méhek kivonultak, behordták a mézet, működött a dolog. Másnap a csónakot lehorgonyozták a tó közepén, kitették a mézet, a kaptárba beküldték a robotot, aki leadta az amúgy helytálló jelsort, azzal a különbséggel, hogy nem két, hanem négy kilométert jelzett. A kísérlet készítői azt gondolták, hogy a méhek ismét kirepülnek, ám amikor meglátják a tavat, amiről tudják, hogy ott nincs növény, vagyis táplálék sem lehet, visszahőkölnek. Na, ehhez képest mi történt?

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Berepültek, mert hittek a robotnak?

A fenét! El se indultak a kaptárból. Mert a fejükben lévő egy milligrammos agyban ott a térkép, és tudták, hogy hülyeség a robotméh jelzése. Döbbenetes. Ugyanis az a tanulsága, hogy még egy méh is felismeri, ha az aktuális hiedelem nyilvánvaló hülyeség.

És akkor az ember?

Némely hülyeséget felismer, más hülyeséget nem. Egyede válogatja. De az életképes közösségek zömmel jó döntéseket hoznak.

Az ember fősirályai a politikusok?

Ők is. Figyelemre méltó, hogy a politikusaink módszerei hatalmasat változtak az elmúlt száz évben. A rádiózás előtti időkben gyűlésekre kellett összeverbuválni a népet, valamint pamfleteket írni, azokat eljuttatni az olvasni tudókhoz. Aki hallotta, olvasta a politikust, gondolt valamit a beszédről, az írásról, s azt adta tovább a családnak meg a falubelieknek, és szájról szájra terjedt az információ, pontosabban a hiedelem.

Hiedelem?

Az, hiszen minden átadásnál változott a tartalom. Már a gondolat sem azonos a tényekkel, pláne, hogy aztán a gondolatot továbbfűzik, elhagynak belőle, hozzátesznek, megtekerik, visszájára fordítják, és a valóságrész egyre bizonytalanabbá válik. De míg régen kemény munka volt eljuttatni az emberekhez az üzenetet, ma, ha a politikus csak böffent egyet, a média azonnal kiteszi tízmillió tévékészülékre az akciót. Hatalmas tömeg dolgozható meg villanásnyi idő alatt, lényegesen kisebb energiával. A média alapjaiban változtatta meg, tágította ki, gyorsította fel az életünket, a hiedelmeinket. Kétszáz éve, ha valahol földrengés pusztított, pár ezer kilométerrel odébb sose értesültek róla. Gyerekkoromban már apró hír volt az újságokban, ha a távoli Indonéziában odaveszett néhány tízezer ember. A 2004-es cunami idején viszont fél Magyarország adakozott, miután láttuk a televízióban a tragédia képeit.

Két új Csányi-kötet jelenik meg

Az Őszi kék egy beszélgetős könyv, Csányi Vilmos és Géczi János közös munkája az Athenaeumtól, már a könyvesboltokban.
Az Elmélkedések a világról pedig esszégyűjtemény, a Libri adja ki novemberben.

Afganisztán brit elfoglalásának híre évek múltán jutott el Európába. Amikor 1979-ben az oroszok rohanták le az országot, a médiának köszönhetően akkora botrány kerekedett, hogy belereccsent a szovjet birodalom. Vagy ott az atomháború réme. 1944 augusztusában az amerikaiak ledobtak két atombombát. Aztán, bár sok tízezer további nukleáris töltet készült világszerte, a harmadikat a mai napig nem hozták működésbe. Vajon miért? Hát a közös intelligenciát növelő média miatt. A hatvanas években szakértők előálltak azzal, hogy bár hidrogénbombát nem kéne használni, de kisebb atombombákat taktikai célra, mondjuk, egy-egy parancsnokság megsemmisítésére igen. Mire felelős fizikusok egy konferencián bemutatták a nukleáris tél elméletet, miszerint, ha robban az első bomba, akkor szép sorban robban a többi is, és a bolygónkra évszázados sötétség borul, kihalunk. A sajtó felkapta a dolgot, s a világ felháborodása elsöpörte a taktikai atombombák ideáját, ami akkor sem került vissza napirendre, amikor utóbb megcáfolták az elméletet. A lényeg, hogy egy a média által erősített hiedelem, ha hamis is, megóvta az emberiséget egy hülyeségtől.

Egyre többen vagyunk erre a bolygóra. Tud olyan gyorsa nőni a közös intelligencia, hogy előbb-utóbb ne bombázzuk agyon egymást?

Nyolcmilliárd ember él a Földön. Ekkora testű ragadozóból nyolcmilliárd! Elképesztő. Ehhez képest, ha nem is tökéletesen, de elvagyunk, működtetjük a bolygót. Régen le lehetett rohanni egy országot, lehetett nőket rabolni, marhát, lovat, aranyat szerezni, de ma már csak azért sincs értelme a területszerző háborúnak, mert a leigázott országban a közellátást másnaptól a győztes kell biztosítsa. Ezért is az a módi, hogy helyi bábot ültetnek a hatalom csúcsára. Elgondolkodtató, hogy 1945 óta nincs globális háború, csak lokális konfliktusok, azok is leginkább a fegyvergyárak működtetéséhez szükségesek. Az ok, hogy hatalmas energia- és emberáram öleli körbe a bolygót, amit egy nagy háború tönkretenne. S ha például hirtelen megszűnne az áramellátás, a világ két héten belül elpusztulna.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Egy-egy döntési helyzetbe került bolond vagy diktátor nem képes meghekkelni a közös intelligenciát? Mondjuk azzal, hogy rátenyerel az atomgombra.

Egyik vezetőnek sem érdeke, hogy elpusztítsa a világot. A mögöttük álló csoportoknak pláne nem. Ettől még megesnek abszurd történetek. Az első atombomba eredeti célpontja Kiotó volt, mondván, az ősi főváros pusztulása majd jól fájni fog a japánoknak. Csakhogy, mint húsz évvel később kiderült, az akkori amerikai hadügyminiszter Kiotóban töltötte a nászútját, s kijelentette, egy ilyen szép helyet nem bántunk, legyen inkább Nagaszaki. Ezen múlott, hogy nem az egyik háromszázezer embert pusztították el, hanem a másik háromszázezret. Van megrázó példám a kollektív tudás megszerzésére is. Los Alamosban az első atombomba készítésének kísérleti fázisában két urán 231-es tömböt kézzel közelítettek egymáshoz, közben mérték a neutronfluxus növekedését és mindenféle egyéb fura dolgokat. A tudósoknak fogalmuk nem volt a biológiai hatásról, s csak akkor kaptak a fejükhöz, amikor a tömböket tologató fizikusok két-három nap után meghaltak.Onnantól volt közös tudás. Na, és még egy történet a közös intelligenciára. Valamikor a hetvenes években a keleti tömb összes sugárbiológiai intézetének vezetőjét kihívták egy kísérleti atomrobbantásra Szibériába. Évekkel később Straub prof, aki ismerte a történetet, megesketett, hogy nem jár el a szám, majd elmesélte, hogy a terv szerint az oroszok működésbe hoztak volna egy viszonylag kis bombát, hogy aztán a szennyezett területen húszezer fős válogatott katonai egységet átvonultatva gyakoroltassák az életben maradást. A dolgot tízszer elpróbálták robbantás nélkül. Aztán jött az éles gyakorlat, megfigyelőállásban a tábornokok, a politikusok és a kutatók, detonáció, indulni kéne a katonáknak, de senki nem mozdul. Eltelik öt perc, semmi. Tíz perc, semmi. Fél óra, és még mindig semmi.

Miért nem?

Mert a katonák egyesével is intelligensek voltak, közösen pedig még intelligensebbek. Egytől egyig úgy gondolkodtak: ha nekiindulok, valószínűleg végez velem a sugárfertőzés, szörnyű kínokat állok ki, de ha nem mozdulok, lehet, büntetésből Szibériába visznek, illetve hát itt tartanak, de legalább életben maradok. És a robbantás után egy órával a vezérkar lefújta a gyakorlatot. Belátta, negyvenezer informálódott embert egyszerre lehetetlen megvezetni. A kulcs a tudás, valamint az, hogy ez a tudás széles körben elterjedjen.

Minap megjelent könyvében írja, hogy a Földön valaha élt fajok kilencvenkilenc százaléka ma már nem létezik. Arra lát esélyt, hogy egyszer belőlünk is elege lesz a bolygónak, és egy vírussal, bedurvuló klímaváltozással, bármivel megszabadul tőlünk?

A veszélyek döntő többsége ellen felvérteződött az emberiség. A ma látható legnagyobb rizikó a klímaváltozás, és egyelőre nem világos, hol áll meg az átlaghőmérséklet-emelkedés. Sokan legyintenek, hogy két fok plusz kibírható, télen kevesebbet kell fűteni, nyáron többet megy a légkondi, kész, de ez súlyos tévedés. A klímaváltozás nemcsak azt jelenti, hogy kicsit melegebb lesz minden egyes nap, hanem azt is, hogy egyre több energia halmozódik fel a légkörben, amitől nő a szélsőséges időjárási esetek száma és intenzitása, gyakrabban lesz dermesztően hideg tél és extrém meleg nyár.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Van elég közös intelligenciája ennek a nyolcmilliárd ragadozónak ahhoz, hogy megfordítsa a folyamatot?

Sajnos azt sem tudni, egyáltalán megfordítható-e még. De miért ne legyek optimista, „ha kiterítenek úgyis”? Sokan kiáltanak világvégét, de azért nem feltétlenül kell bedőlni nekik. Minden közösségben, a sirályok és az emberek között is akadnak túlérzékeny egyedek, vészmadarak, próféták. Fontos társadalmi funkció ez, hiszen bár ritkán akkora a baj, mint a jósok látják és láttatják, de vészjelzéssel időben felrázható a közösség. Mindenesetre reális forgatókönyv, hogy elolvadnak a jégsapkák, akár öt méterrel emelkedik a tengerszint, hatalmas területek kerülnek víz alá, s akik addig ott laktak, már nem háború elől menekülve vagy jobb élet reményében indulnak Európába, mint most, hanem mert eltűnik a házuk, ahol laktak és a földjük, ahol megtermelték az élelmüket.

Mihez kezd velük a világ?

Induljunk onnan, hogy ez a jelenlegi migráció úgy kezdődött, csak erre senki nem akar emlékezni, hogy az ENSZ egyszer csak felére csökkentette a törökországi táborokban élő négymillió szír menekült támogatását. Mire Merkel asszony nem azt mondta, hogy jó, Németország vagy az EU odaadja a kieső pénzt, hanem azt, hogy gyertek, gyerekek. És a szírek nekiindultak. Azt se feledjük, hogy az észak-afrikai háborúk kirobbanásának és elhúzódásának fontos oka, hogy valahol el kell pufogtatni a német és francia és amerikai gyárakban készült fegyvereket. Hogy aztán lehessen újat vásároltatni. A fegyvergyár óriási ipari lobbi, s csupán annyit vár el a politikusoktól, hogy hallgassanak. S ők hallgatnak. De hogy a kérdésére is válaszoljak. A mostani migráció csupán halovány előjele annak, ami a klímaváltozás bedurvulásakor szakad majd ránk. Akár kétmilliárd embert is át kell telepíteni, s tudtommal nincs kidolgozva, bolygószinten hogyan menedzselhető mindez. Számos tényező bizonytalan. Például, hogy mérséklődik-e az emberiség létszáma, léteznek erre is prognózisok, s milyen ütemben. Ha érdemben csökken, lehet helyük az útra kelőknek. Megoldás lehet, hogy kijelölünk számukra üres területeket, várost húzunk fel a semmiben, biztosítunk pénzt, infrastruktúrát, élelmet az induláshoz, és átadjuk működtetni az új országrészeket. De mely országok mondanak le területeikről? És mit kapnak cserébe? Vagy szórjuk szét a világban a menekülőket? Hogyan? Németországban négymilliós török kisebbség él, és sok évtized alatt sem vált németté, hanem maradt saját kultúrával rendelkező entitás. Amivel a nyolcvanhárommilliós német tömegben egyelőre semmi probléma, de mivel a szaporodási ráták különbözőek, ráadásul az iszlám bizony hódító vallás, borítékolhatóak a konfliktusok.

És akkor?

Meglátjuk, mit talál ki a globális társadalom, s milyen lehetőségekkel segít be a technológiai fejlődés. Nem látunk a jövőbe. Hát mit gondoltak harminc éve a jövőről? Csacsiságokat. A nyolcvanas években csodájára jártunk az országba akkor bekerülő első, rettenetesen drága, kétmillió dollárba kerülő IBM-számítógépnek. Két megabájt volt a memóriája! Ma egy mobiltelefon nagyságrenddel többet tud.

Az enni és a lakni kérdésre hogyan adhat választ az informatikai és a technológiai fejlődés?

Úgy, hogy nyolcmilliárd embert etetni hatalmas logisztikai feladat. Ötven éve tudósok jósolták, hogy a világ hamarosan képtelen lesz élelmiszerrel ellátni a növekvő népességet. Ehhez képest ma sokkal többen vagyunk, mint fél évszázada, mégis megtermeljük a szükséges élelmet úgy, hogy egyrészt többet is tudnánk termelni, másrészt az ennivaló egyharmada kukába kerül. Pusztán a genetikai módosításokban hatalmas potenciál rejlik.

Szabad GMO-sat enni?

Már hogy a csudába ne lenne szabad! Ha száz év alatt nemesítek ki valamit, az biztos jó, de ha három év alatt, az elhozza a világvégét? A GMO-rettegés abszolút hülyeség. Hiedelem, ami lassan kihal, ugyanis szükség lesz a génmódosítással előállított élelmiszerre.

Fotó: Mohos Márton / 24.hu

Nincs, nem lehet káros hatása?

Miért ne lehetne? Lehet. De, könyörgöm, hány vegyületet szedetnek velünk be gyógyszerként? Azon miért nem sikoltozunk? Ott is van ám káros hatás. A gyógyszergyárakban szigorú protokoll szerint engedélyezik az új vegyületeket, tíz-húszévente mégis kiderül egyről, hogy valamit elcsaltak vagy elnéztek, és bajt okoz. A sok ezerből egy. Alighanem génmódosított növényben is lesz hiba, de majd kijavítják. A hiedelmek nélkül nincs ember, de olykor korlátolttá tesz bennünket. Az aranyrizs történetét ismeri? India és Pakisztán egyes területein, ahol lényegében csak rizzsel táplálkoznak, A-vitamin hiányában a gyerekek jelentős része súlyos szemkárosodást szenved. Egy pofa húsz év kemény munkával, génmanipulációval előállította az úgynevezett aranyrizst, ami tartalmaz A-vitamint. Csak épp, amikor elkészült, tetőfokára hágott a GMO-ellenes őrület, és a pakisztániak meg az indiaiak kijelentették: inkább belevakulunk, de génmanipulált rizst nem eszünk. És a mai napig vakulnak a gyerekeik. Elmebaj. Miközben Amerikában millió tonnákat termelnek génmanipuláltan előállított szójából, kukoricából, és persze soha, senkinek, semmi baja nem lett.

Magyarországon sincs helye génmódosított élelmiszernek.

Igen, alkotmányba foglaltuk, hogy bennünket, bizony, tilos ilyennel etetni. Valamiért nem a szegedi biológusok véleményét fogadta el a kormány és a parlament, pedig, ha valakik, hát ők értenek a kérdéshez, hanem egy olyan ürgéét, aki azzal akart híres lenni, hogy megmenti a nemzetet egy nem létező veszélytől.

A politika nyilván megkutatta, mivel szerez több szavazatot, és az jött ki, azzal erősödik, ha beáll nemzetet menteni.

Az emberek kétségtelenül a veszélyekre reagálnak hevesebben. Könnyebb elhinni, hogy ezt ne edd, mert a sógorom beteg lett tőle, mint azt, hogy edd nyugodtan, mert biztonságos. Utóbbi megértéséhez sok idő kell, meg a közös intelligencia.

Említette a németországi törököket. Lehetetlen vállalkozás működőképes multikulti társadalmat építeni?

A multikulturális társadalom az emberiség jelenlegi szerveződési szintjén instabil, nem vagyok a híve. Tényleg rettenetes bajok forrása lehet, lásd Jugoszláviát, ahol, amint a diktatúra megszűnt, egymásnak estek a nemzetek, korábbi szomszédok, barátok gyilkolták egymást, a gyerekeket a szüleik előtt gyalázták meg a katonák. Két dolog következik ebből. Egyrészt kerülendő, hogy egymástól lényegesen eltérő kultúrájú népcsoportok éljenek együtt. Másrészt tudomásul kell venni, hogy a kultúra vékony máz, s ha nem ápoljuk, nem tanítjuk meg mindenkinek, mi megengedett, s mi nem, akkor ez a máz válsághelyzetben pillanatok alatt leolvad rólunk, s archaikus társadalombéli vadállatokká változunk. A kultúra nem olyan, hogy egyszer megoldjuk, s attól kezdve kész, hanem napi feladat. Ez a válaszom a szélsőjobboldalnak arra a dumájára is, hogy hagyjuk már a holokausztot. Gyerekkori élményem, hogy apám jött haza 1944 tavaszán és az anyámnak döbbenten suttogta – a szülők azt hiszik, hogy a gyerekek nem hallanak rendesen, pedig de, sőt –, hogy odalent a nyilasok zsidókat kísérnek, és a tömegben még a négy-ötéves gyerekeknek is feltartott kézzel kell menniük. Ma is látom magam előtt a képet, nekem ennyi pont elég volt a tanuláshoz. És tudom, másnak, minden új generációnak át kell adni a közös tudást, a közös valós hiedelmet a rettenetről, a bennünk a kultúra máza alatt élő szörnyetegről. A kommunikáció hihetetlenül fontos, állandóan tanítani kell a gyerekeket, részben a történelemre, részben arra, hogy tagjai egy globális társadalomnak, és ha oda beilleszkednek, akkor működni fog az életük, és ha mások is beilleszkednek, akkor működni fog a világ.

Interjúnk második részét holnap olvashatják.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu

Egészségügy, avagy hogyan éld túl olcsóbban

"Húsevő baktérium".


Nem tudtam eldönteni, az-e a rosszabb, hogy hallottam, hogy ilyen van - vagy az, hogy egy alulfinanszírozott kórházban emiatt meghalt beteg kapcsán hallottam róla. (Hovatovább odáig jutottunk, nomen est omen - "kór-ház"...) 
Nap, mint nap beszélünk róla, hogy az egészségügyi ellátás ma már pénzbe kerül. Az azonban nagyon nem mindegy, hogy 

• mennyibe?
• amikor baj van, lesz-e rá elég?
• amikor baj van (és ez válik az első prioritássá), mi mindent kell feláldoznunk a céljainkból, hogy a gyógyulásunkat (netán a túlélésünket?) finanszírozzuk helyettük?

Mennyibe kerül?

 
Mennyit fizetnél azért, hogy ne fájjon tovább...?
És azért, hogy ne halj bele...?
 
Hát ennyibe.

2014-ben a KSH felmérése szerint 

• ~324 átlagos budapesti lakás árát (20 millióval számolva),
• 2700 átlagos (3-5éves) használt autó árát (3 millióval számolva),
• 32 400 havi fizetést (200ezer nettóval számolva)

 mintegy 8 100 000 000 Ft-ot adtunk az orvosoknak (egyetlen évben).

Pluszban 

• a gyógyszereken, 
• és a fizetősen megcsináltatott vizsgálatokon túl.

• Ja, meg a fizetésünkből levont adón (szociális hozzájárulási adó, egészségbiztosítási járulék, stb.) túl.

(Egyébként ez utóbbi minimálbérre számolva is ~37 000 Ft/hó, azaz ~444 000 Ft évente. Hogy erről se feledkezz meg.)




Hozzuk még közelebb...? 

A KSH adata szerint 2016-ban 57 000 beteget regisztráltak szakápolásban*. Ha feltételezzük, hogy a háziorvosoknak nem adunk hálapénzt (adunk!), akkor 8 100 000 000 Ft / 57 000 beteg = 142 105 Ft/beteg - ennyi hálapénzt adtunk átlagosan 2014-ben (orvosok, nővérek, mentősök, ápolók, műtősök, stb.)



Összefoglalva levonnak a bérünkből legkevesebb 444 000 Ft-ot évente, és ha beüt a baj, átlagosan további 142 000 Ft-ot fizetünk hálapénzre. (Plusz gyógyszer, plusz fizetős vizsgálatok, stb.)



Lesz-e rá elég?




Ma egy átlagos háztartás hozzáférhető vésztartaléka átlagosan ~300-400 000 Ft. (És ez az átlag - azaz van a családoknak az a 40%-a, akiknél nincs ennyi...)
Vagyis egy komolyabb eü-probléma ennek kb. felét azonnal elviszi hálapénz formájában, a maradékot felemészti a kieső jövedelem pótlása - kb. 1 hónap alatt...



Házi feladat:


Nézz körül az ismerősi körödben! Keress olyanokat, akiknek volt komolyabb egészségügyi panasza - szív- érrendszeri, netán daganatos-, vagy csak egy komolyabb baleset! 
Kérdezd meg, ő mennyi idő alatt tudott 100%-osan visszaállni a munkába?



Ha ez több, mint egy hónap volt - megkaptad a választ?


(Az én Sanyi barátom csak egyszer nem nézett körbe az úttesten való átkelésnél. A csípőjét és a bal lábát úgy rakták össze újra - hál'istennek meg tudott tanulni újra járni -, 90+ napot volt ágyhoz kötve kórházban, és még hónapokig tartott a rehabja.)




Mi mindent kell feláldoznunk a túlélésért?


Az átlag család egy 2015-ös kutatás szerint ezekre gyűjt:

1. Lakás
2. Váratlan eü-kiadás
3. Gyerek sulija
4. Nyugdíj
5. Utazás
6. Autó

Vagy mégsem...?




Ezt a bejegyzést egy újabb (a várólisták valódi számairól szóló) témába vágó cikk ihlette, és a tény, hogy lenne (van!) megoldás.

A klasszikus adózás rendszerét is  a közteherviselés gondolata ihlette. Használjuk is a szót "társadalombiztosítás". Mégis az a tapasztalatom, hogy a biztosítás szó ingerszó ma még a magyarok fülében (a történelmi miértekbe nem megyek most bele, korábbi bejegyzésekben találtok rá "magyarázatot").

Pedig, amit a társadalombiztosítás ("TB") is megcéloz, ugyanazt az elvet valósítják meg a piaci biztosítók - hasonlóan gondolkodó családokat, embereket szerveznek egy csoportba, és az egyes tagokat sújtó esetekben az anyagi terheiket a közösség átvállalja. 
(Közös kalap, ebbe dobjuk be a "biztosítási díjakat", ezt gyűjti, tárolja és nyilvántartja a biztosító, ebből fizetnek a bajban lévő tagoknak, mindezt ellenőrzik, elszámolják.)

Míg azonban 

• a TB-t az "állam szervezi" (tudod, az, amelyik előbb épít stadionokat külföldön**),
• a TB kötelező (mindenki a tagja, aki fizet adót), 
• a TB-ből fizetik a nyugdíjakat is,
• a TB fenntarthatósága függ a befizetők és "kifizetettek" arányától (mivel öregszik a társadalom, egyre kevesebb befizetőre jut egyre több eltartott = kevesebb pénz/fő jut),
• a TB-ellátás színvonala egyre romlik (igen, ezt kapod azért az évi minimum 444 000 Ft-ért),

addig a "magánbiztosítás" esetén

•  matematikai statisztikai alapokon biztosítják (kiszámolják, és szerződésben garantálják), hogy a vállalt kifizetéseket minden körülmények között teljesíteni tudják,
• csak arra költik, amire szerződtél,
• Te döntöd el mennyit költesz rá,
• Te döntöd el, milyen esetekre szóljon.

A személybiztosítások közt régóta vannak "jövedelempótló" összegbiztosítások (pl. ha kórházba kerülsz, előre megbeszélt napi összeget fizet segítségként), de elérhetőek ma már itthon is "szolgáltatásfinanszírozó" egészségbiztosítások is (ezek az orvosokat, nővéreket fizetik meg helyetted - így nem kell várnod az ellátásra akár 200-300 napot).


És bár masszívan tartja magát a tévhit, hogy ezek "drágák", 

a gyakorlati tapasztalatom azt mutatja, hogy
a család bevételének 5-6 századrészéből már elfogadható szintű védelem valósítható meg.

(Összehasonlításként egy átlagos lakáshitel kapcsán a családok bevételüknek ~ 23%-át adják a bankoknak...)

"Az egészség ügy!" - olvastam valahol.
"Cosa nostra" - "A mi ügyünk" - mondom erre én.

Ne engedd, hogy hallomások és előítéletek sodorjanak fenntarthatatlan helyzetbe, és emiatt le kelljen mondanod az álmaidról!







* a 2014-es KSH kiadványban nem szerepel ilyen adat, ezért az összevetés szigorú értelemben nem korrekt. Némi józan paraszti ésszel azonban az összefüggések felismeréséhez véleményem szerint így is hozzásegít.
** Bocsánat - ez valóban szubjektív, személyes véleménynyilvánítás volt.