Klíma-para - és a kiút pénzügyi oldalról

Van egy film, amit kötelezővé tennék gimiben.

A címe Holnapolisz (Tomorrowland).


Az utóbbi hetekben a média és a közösségi média is hangos a klímaváltozástól, és a sötétebbnél sötétebb jövőképektől. Tény, hogyha nem teszünk semmit, akkor már a mi életünkben meglehetősen cudar évek elé nézünk.
Persze mindenhol leírják, mekkora összegeket emésztene fel a helyzet megoldása - a szemétkérdés, az óceánok megtisztítása, az energiafordulat, a megújulókra való átállás.
Engem kifejezetten lehangolt, sőt, megakasztott ez a sok negatív vízió, és a tudat, hogy mi, mint emberiség, biztos vagyok benne, hogy birtokoljuk a szükséges tudást ahhoz, hogy változtassunk.

Ami kimondottan gyomros volt, hogy egyik ügyfelem fiával (18-19 éves) ücsörögtünk, és beszélgettünk a jövőről, mire kijelentette, hogy "ő úgysem tehet semmit, ezért inkább élvezi, amíg lehet".


Lelassultam, sőt elakadtam a munkával (depresszió-szerű hangulat lett úrrá rajtam) - hiszen hogyan képviseljem az eddigiek szerint a "jövőtervezést", hogyha "nincs jövőnk"...?

Aztán  - miközben egy ismerősömből egy kávé mellett összefutva szintén ömlöttek a kilátástalanságot sugalló információk, hírek, amiket olvasott - eszembe jutott ez a film, és a legfontosabb üzenete. (Nem spoilerezek - nézzétek meg / nézzétek meg újra, lehetőleg együtt valakivel, aki még nem látta!)

Van jövőnk.

És bár a társadalmunk - a demokráciának hazudott társadalmunk - nagyobb befolyású tagjai elvesztették a realitásérzéküket, és csak a befolyásuk fenntartását tekintik célnak, nekünk ugyancsak felelősségünk emlékeztetni magunkat, hogy van, amit igenis meg tudunk tenni.

Hogy mi köze mindennek a pénzpiachoz, a pénzügyhöz - mit keres a téma egy pénzüggyel foglalkozó oldalon?

Egyszerű.


Kicsinek és tehetetlennek érezzük magunkat - mert a fogyasztói társadalomnak így vagyunk "hasznos" (vásárló, és engedelmes) tagjai.
Azt hisszük, hogy a "világ megmentésének lehetősége" a komoly pénzek felett rendelkezők kezében van - és várjuk, hogy "majd ők" tegyenek valamit.
S közben sopánkodunk, jobb esetben depresszióba süllyedünk, rosszabb esetben túltoljuk a carpediemista, "élvezem, amíg még lehet" szemléletet, ezzel öntve "olajat a tűzre".

Amit igyekszem innentől átadni az ügyfeleinknek, és amit Neked is megfontolásra javaslok, az "a %-ok varázslata".

Mert valójában Te is képes vagy tenni!
Mert valójában mindannyian tudjuk, mit kell tennünk.


1. Végy tollat, és papírt! Írd le a család bevételeit a papírra!

2. Menj fel a netre, és keress egy olyan aktivista-csoportot, egyesületet, alapítványt, stb., akik tesznek a klímaváltozás ellen - iskolai programokat, ismeretterjesztő-szemléletformáló táborokat szerveznek, szemétszedő akciókat, faültetést, stb. szerveznek - és a többi. Akik számodra hitelesek, és szimpatikusak! Írd ki az elérhetőségeiket a papírra!

3. Térj vissza a családi bevételekhez! Most takard le a kapott szám utolsó 2 számjegyét!
A kapott számot írd fel lejjebb egy sorba! Szorozd meg kettővel, és vond le a bevételekből!

4. Tedd fel magadnak a kérdést:

"Ha a bevételem 98%-át kapnám csak meg ettől a hónaptól, megérezném...?"

vagy:

"Megér-e nekem 2%-ot, hogy legyen jövőm?
(2030-2040 - ekkorra jósolják a buli végét - valószínűleg meg fogod élni...)

5. Lépj be a netbankodba, és a választott egyesület számára állíts be havi ismétlődő utalást, "adomány" közleménnyel!





Ezután írj egy emailt részükre, amelyben kéred, hogy tájékoztassanak a klímaváltozás elleni gyakorlati program lehetőségéről, mert szeretnéd, hogy az adományaid ezt a célt szolgálnák!






6. Kérd meg 3 barátodat, hogy tegyék ezt ők is!


Hogy miért tedd meg ezt?

Mert képes vagy rá.
Mert szeretnéd, ha a világunk nem változna sivataggá.
Mert szeretnél 5-10 év múlva is élni, és jól érezni magad.
...

Kattints, és nézd nagyban!

(Íme egy átlagos - és valós - család bevétel-kiadásmérlege.)

Mert, ha csak 100 ember megmozdul, azért, mert Te megmozdultál, és szóltál 3 barátodnak (és ők is...), a fenti átlagos példával számolva, az 582 000 Ft/hó, amit a klímaváltozás elleni harc kapott.

Azok az emberek, akik ebből vesznek facsemetét, szerveznek szemétgyűjtést, mozgatnak meg még több embert, hogy ők is cselekedjenek.

Neked "csak" 2%-od volt erre fordítható. Ami nem tűnt túl soknak, igaz? Pláne nem tűnt elégnek...







Gondolnád, hogy ha szólsz a barátaidnak, és ők is tovább adják 3 barátjuknak, majd ők is (4 átadás) - már meg is lesz a 100 ember...?

És arra gondolnál, hogyha a 4. szinten lévő emberek csupán még egyszer továbbadják a kezdeményezést - akkor 100 fő helyett már 300+ lesz a megmozdulók száma?

Vagyis a Te 2%-odból havi 1.766.370 Ft-nyi adomány lesz a klímaváltozás megállítására (607%-a a havi jövedelmednek)...






Képesek vagyunk változtatni.
Csak el kell döntsük végre, melyik farkast tápláljuk...!


(Természetesen, hogyha a saját két kezeddel szeretnél fákat ültetni, stb., akkor ezt a 2%-odat gyűjtheted egy befőttes üvegben, és félévente már egy értelmezhető kereted lesz, amiből beruházhatsz facsemetékre, eszközökre, stb.
De ne feledd - a hópelyhek külön-külön "csak" hópelyhek. Összeállva viszont sokkal nagyobb, megállíthatatlan lavinát képesek alkotni...)

Sztereotípiáink - avagy 1 példa, hogy húznak csőbe

A minap megjelent egy cikk a portfolio.hu-n.


Azon túl, hogy már régóta élek a gyanúperrel az oldal kapcsán, miszerint a cikkeik jelentős része finoman szólva nem nevezhető "szakmailag független állásfoglalásnak", ezúttal ismét kiborult a bili, ahogy olvastam a cikket.

Egyszerűsítve vagy Te, az Ügyfél, és van a Pénzintézet (Bank / Biztosító / Pénztár). Egy szerződés a köztetek létrejövő együttműködést testesíti meg, amit mindketten azért írtok alá, hogy valamilyen előnyt kapjatok, cserébe az általatok adott dolgokért. Ennek az együttműködésnek vannak szabályai, keretei - ezt részletezi, pontosítja a szerződés.

A Pénzintézet előnyben van a szabályok ismeretében - hiszen megfizeti a szakembereit (elemzők, szakértők, jogászok), ők dolgozzák ki a jogszabályoknak megfelelő, és a pénzintézet terveit támogató szabályrendszert (szerződés).
(Mivel a céljaik eléréséhez szükségük van Rád, mint Ügyfélre, ezért "kénytelenek" a Te érdekeidet is szem előtt tartani - vagyis a szabályrendszer előnyöket fog adni Neked is. Természetesen csak az átlagos esetekről beszélek, nem azokról, ahol valóban át akarnak verni.)


Az Ügyfél (Te) pedig, mivel szüksége van a keresett előnyökre, kénytelen elfogadni a szabályokat. Abban van szabad választása, hogy "kinek a szabályait" fogadja el.

Ahhoz, hogy ezzel a szabad választással felelősen és tudatosan élhessen, nyilván meg kell ismernie a versengő szabályrendszereket.

És itt szoktak elbukni a legtöbben.
Mert nem akarnak / nem tudnak elegendő időt, odafigyelést és szakmai tudást mögé állítani a választásuknak.

Ebben segítenek (ezért jöttek létre elvileg) a Közvetítők. (Böngéssz róluk bátran a blog írásaiban itt.)


 Közvetítőnek hívjuk összefoglalóan mindazokat a személyeket, cégeket, akik a Pénzintézet, vagy az Ügyfél megbízásából azért dolgoznak*, hogy segítsék 

Ügyfél-oldalról: a választást a szerződések között, és a szerződések helyes használata révén az Ügyfél által várt előnyök megvalósulását
Pénzintézet-oldalról: minél több szerződés létrejöttét.

Mivel már sokszor írtam a közvetítők közötti különbségekről (ld. az utolsó hivatkozást), nem ásom bele magam megint. Olvass - úgysem úszhatod meg minimális ismeret összeszedése nélkül! ;)


Rátérve az idézett cikk félrevezető utalására...

Az egész cikk azt sugallja, hogy a felpörgő ingatlanpiacon, a lakásvásárlásokhoz felhasznált hiteleken a Közvetítők "szedik meg magukat".
Álljon itt egy egyszerű matek egy épp zajló ingatlanügylet hiteléből:

Vagyis a Pénzintézet létrehoz egy szabályrendszert (hitelszerződés) - egyszer -, majd azt értékesíti sok százszor.

Minden egyes értékesítésen nyer 83%-ot (30 évre elosztva).

A Közvetítő az a személy*, aki

• minden egyes ügyletben személyesen jelen van, időt szentel az Ügyfél ügyének, (még nem számoltam össze, hány órányi munka van eddig a fenti ügyletben, de két számjegyű, és 4-essel kezdődik minimum)
• kérdez, felméri a helyzetet, kockázatokat elemez, felhívja rájuk a figyelmet, magyaráz, ha valami nem világos (többedszer is magyaráz, ha kell)
• Ő az a személy (ha független közvetítő), akinek a felkészültségén múlik, hogy a lehető legnagyobb eséllyel abba a bankba add be a hitelkérelmed, ahol a bírálati szabályoknak meg is felelsz majd, mint adós, és ahol a legkevesebbet fog kivenni a zsebedből a bank,
• Veled tervez - segít abban, hogyan vedd fel a szükséges hitelösszeget - mekkora törlesztőt vállalj/ne vállalj be, mekkora futamidőt, milyen kamatperiódust válassz, és miért, (a felelősen dolgozó) segít megtervezni a mielőbbi előtörlesztéseket, segít kiválasztani az ehhez célszerű megtakarítási formát, vállalható összeget, kihasználni az elérhető támogatásokat, stb. - mindezekkel súlyos százezreket, sokszor milliós összegeket spórolva meg Neked
• kommunikál az Ügyféllel, a Pénzintézettel (a fenti ügyletben elkezdtem összeszámolni a mail-váltásokat - 100-nál abbahagytam...), mindkettejük felé adminisztrál (ez olyan 150-300 nyomtatott oldalt jelent, amelyeken a jogszabályoknak és a banki elvárásoknak megfelelő adatokat rögzítik, aláírnak, stb.), és törekszik minimalizálni az adminisztrációs hibákat (hogy ne kelljen újra adminisztrálni)
• ha valami elakadás / hiba van, jelez, szól, megy, javít, újra csinál, továbbít
• fizeti a működése költségeit (telefonszámla, internetszámla, irodarezsi, adó, közlekedés költsége, nyomtatás (papír, festék, nyomtató)
• ő felel a jog előtt a szerződéskötést megelőző előkészítő munka pontosságáért, a megfelelő tájékoztatásért, az adatvédelemért - és az Ügyfél előtt gyakorlatilag mindenért.

És teszi ezt minden egyes szerződés létrejöttekor.
Akkor is, hogyha az ügylet végül nem jön létre (azaz egy forint bevétele sem keletkezik) - mert pl. a kinézett lakást eladják az ügyfél orra elől, vagy kiderül, hogy a lakással gond van (valami nincs rendben a tulajdoni lapon), vagy az ügyféllel nem oké minden (láttam már "elfelejtettük mondani" miatt füstbe ment ügyletet, vagy "nem tudtuk, hogy számít", stb.).


Ha pedig létrejön a szerződés - de az első 5 évben valami nem jól működik (pl. a Közvetítő felhívta az Ügyfél figyelmét, hogy kössön kockázati személybiztosítást, de az Ügyfél erre nemet mondott, aztán érte egy baleset, ami miatt a csökkenő jövedelemből nem tudtak rendesen törleszteni...), akkor a Közvetítő meg sem kapja a 2%-át, noha a munka 100%-át elvégezte, a legjobb tudásának megfelelően...

Most mindenki felteheti a kérdést magának újra:

"Kik szedik meg magukat a nagy lakáshitel-őrületen"...?

(*Minthogy független közvetítőként dolgozom, és az ügyfél-érdekképviselet mellett köteleződtem el, az etikusan működő, független közvetítők oldaláról nézve tudok/akarok képet adni.

Mellesleg pedig a portfolio.hu cikkében szereplő statisztikák csak 2017/2018-ra vonatkoznak. Nyilván nem véletlenül...

A témában: itt, egy másik képet láthatsz kibontakozni. Nem találtam statisztikát, de tudomásom szerint a banki területen is hasonló a trend. Ez pedig egyet biztosan jelent: egyre kisebb a szakember-választék, akihez az Ügyfél (Te) segítségért fordulhat.)

A portfolio.hui cikke - "Kiderült, kik szedik meg magukat a nagy magyar lakáshitel-őrületen"

Alább változtatás nélkül másolom a portfolio.hu cikkét, mivel hivatkozom a következő bejegyzésben - és nem szeretném, ha idővel "előfizetői tartalommá válva" nem volna érthető, mit miért írok róla.

100-ból 52 jelzáloghitelt hitelközvetítőkön keresztül vesznek fel a magyarok. Ismét bebizonyosodott a válság előttről ismerős igazság: ha egy bank nem akar lemaradni, elengedhetetlen igénybe vennie az egykor Csányi Sándor OTP-vezér által még "a szegénység vámszedőinek" nevezett, mára szigorú jutalékkorlátok közé szorított hitelközvetítők segítségét. Bemutatjuk, miből él ma és mekkora bevételből gazdálkodik a magyar hitelközvetítői piac.

Az MNB ma megjelent "Biztosítási, pénztári és tőkepiaci kockázati jelentéséből" derült ki sok érdekes részlet a magyar hitelközvetítői piacról. Ami a talán legérdekesebb jelzálogpiaci számokat illeti, tavaly

• 846 milliárd forintnyi jelzáloghitel-szerződést kötöttek a bankok a magyar lakossággal,
• a 101 ezer szerződésből 53 ezer kötődött a hitelközvetítőkhöz, ami 52%-os arányt jelent,
• összegszerűen 403 milliárd forintnyi hitelt helyeztek ki közvetítőkön keresztül, ami 48%-os arányt takar (vagyis az átlagnál valamivel kisebb hitelösszegeket közvetítettek),
• utóbbiból 288 milliárd független pénzpiaci közvetítőkhöz kötődött,
• akik egy év alatt 5,01 milliárd forintnyi jutalékot zsebeltek be a jelzáloghitelekből.

Az adatok azt mutatják, hogy visszatért a hitelközvetítők válság előtti "népszerűsége", és hogy a közvetítői és a fióki értékesítés egyenletesen járul hozzá a magyar jelzáloghitelezés fellendüléséhez.

Kérdés, hogy a hitelezés fenntarthatósága, prudenciája szempontjából optimális-e a válság előttihez kísértetiesen hasonló arány, ugyanis korábban piaci szereplők (lásd pl. Csányi említett megjegyzését) és a Magyar Nemzeti Bank 2008. októberi pénzügyi stabilitási jelentése is aggodalmát fogalmazta meg a hitelközvetítők jelentős aránya miatt.

Utóbbi több mint tíz évvel ezelőtt megállapította, hogy a hitelközvetítők tevékenysége felvet bizonyos fogyasztóvédelmi aggályokat, problémának tartotta, hogy az ügynökök nem feltétlenül az adós számára legmegfelelőbb/legolcsóbb terméket ajánlották, és pénzügyi stabilitási szempontból kockázat lehet, hogy a késedelmes ügyletek aránya magasabb itt, mint a fióki értékesítésben (2008 közepén 2,1% a fióki 0,6%-kal szemben).

Hogy ez az arány jelenleg hogy áll, azt nem tudni, annyi mindenesetre biztos, hogy

• az elmúlt évek új kihelyezéseiben a fiókokon és a közvetítőkön keresztül értékesített hitelek esetében is megnyugtatóan alacsony (úgy hallani, 1% alatti) a bedőlések aránya,
• a korábban a legtöbb galibát okozó szabad felhasználású jelzáloghitelek egyelőre nem tértek vissza, és a fogyasztási hitelek esetében eleve jóval alacsonyabb a közvetítők aránya,
• a lakossági devizahitelezésnek természetesen híre-hamva sincs.

A magas jutalékból élő (így pl. a túlzott növekedési ütemben érdekelt bankokkal együttműködő) közvetítőket pedig "kiárazták" a piacról:

A hitelintézeti törvény 2016. márciusi módosítása nyomán a független pénzpiaci közvetítők (az alkuszokat kivéve) jelzáloghitel-közvetítési díja nem haladhatja meg az adott hitelszerződés folyósításkori tőkeösszegének 2 százalékát. Korábban akár 3-4,5 százalékos közvetítői díj is létezett a piacon, a módosítás így lehetőséget teremtett a jelzáloghitel-szerződések ügyfélköltségeinek csökkentésére is. Egy kormányrendelet szerint a közvetítői díj legföljebb 80 százalékát kaphatja meg az ügynök már a hitelszerződés megkötésekor, a további részt fenntartási jutalékként - a futamidőtől függően - leghamarabb két évvel később.

A magyar pénzpiaci közvetítők természetesen nem csak jelzáloghitelek közvetítéséből élnek, a független közvetítők jutalékbevételeinek például csak a 27%-át adták tavaly ezek a termékek. Még nagyobb arányt (33%) képviseltek a lakás-takarékpénztári megtakarítások, ezen kívül vállalati és lízing típusú finanszírozási ügyletekből is jelentős bevételük keletkezett. A lakás-takarékpénztári termékek attraktivitásának csökkenésével és a lakossági állampapírok előtérbe kerülésével az ez utóbbiak közvetítéséből származó bevételek növekedésére van kilátás az erre jogosult közvetítőknél.

Magyarországon a 2018. végi MNB-adatok szerint 561 intézmény és 9940 természetes személy rendelkezik pénzpiaci közvetítői engedéllyel, ez stagnálást, illetve minimális csökkenést jelent egy év alatt, így az egy szereplőre eső jutalékbevétel 50%-ot megközelítő mértékben emelkedett a pénzpiaci közvetítői piac szereplőinél. Ennél kisebb emelkedés látható a biztosításközvetítőknél, akikről az MNB sajtótájékoztatója alapján szintén ma írtunk részletesebben.

Hiteled van / a barátodnak van hitele? Akkor ez a cikk Neked szól!

Ez a rövid bejegyzés Neked szól, 

ha az elmúlt 10 évben vettél fel hitelt.

Alábbi gondolatmenet szélesebb körű megosztása mellett döntöttem, mert

• jól mutatja, mennyire könnyű félreértelmezni a kapott információkat, 
• mennyire torz kép élhet egy hétköznapi ember fejében a saját, hosszútávú kötelezettségeiről,
• mekkora az a kockázat, amelyet ma épp annyira alábecsülnek itthon, mint anno a devizahitelekét.

Az előzmény röviden:

30-as pár, 2-3 éve találkoztunk, beszéltünk az anyagi célokról, tervekről.  Bár az ajánlójuk régi jó ügyfelem, nekik barátjuk, sőt évek óta eredményes munkakapcsolatuk is van, mégis a bizalom, a szimpátia, stb. nem volt elegendő ahhoz, hogy a fajsúlyos döntésbe bevonjanak, mikor házat vettek, hitellel, 2018 elején. (Egy kisebb szerződést kötöttünk, amellyel eddig ~ 200-250 000 Ft adó-visszatérítést profitáltak.)

Saját maguk jártak utána a hiteles kérdésnek, majd az egyik legrégebbi bank hitele mellett döntöttek.

Pár napja találkoztunk - hiszen a munkám része a "monitoring" is, azaz a változások lekövetése úgy a család terveiben, lehetőségeiben, mint előnyt kovácsolni piaci változásokból a család boldogulásáért.
Leültünk tehát beszélgetni, mi történt velük a költözés óta, apropó volt a családtervezés témaköre, és az ennek kapcsán kihasználható többlet-támogatások kérdésköre. Mintegy mellékesen kérdeztem csak rá, milyen hitel mellett döntöttek végül, mikor megvették a házat.

A Válasz: "Teljes futamidőre kamattámogatott hitelünk van, annál aligha kapnánk jobbat..."

 Mivel a "régi Otthonteremtő" hitelhez volt max. 20 éves állami kamattámogatás, és az utóbbi években nem volt reális az alacsonyabb kamatú "sima lakáshitelekkel" szemben ezt választani, kételkedni kezdtem, nincs-e valami félreértés ebben - elkértem hát a szerződésüket, hogy biztosra menjünk.

Az eredményt előzetesen konyhanyelvre lefordítva igyekeztem összefoglalni számukra:

Sziasztok!

A küldött szerződés alapján az alábbi pontosításokat, illetve kockázatokat fogalmazták meg a kollégák:

Pontosítás 1.: a hiteletek nem "kamattámogatott" (ahol az állam ad garantált kamattámogatást), hanem kamatkedvezményt kaptatok az "Bank"-től.

Pontosítás 2.: "a kamatkedvezmény a teljes futamidőre szól" - a kapott kamatkedvezményből (2,1%) 1,5%-ot vállalt a futamidő végéig az "Bank" (ld. szerződés 14. oldal, utolsó előtti bek.), 0,6%-ot részben feltétel teljesítéséhez köti, részben az "aktuális hirdetményben megállapítottnak" hivatkozik.

Ez azt jelenti, hogy 0,6%-ról gyakorlatilag szabadon dönthetnek, amikor akarnak. Ha pl. úgy döntenek, hogy ezt tovább nem biztosítják, akkor a jelenleg fizetett kamatotok úgy emelkedik, hogy az nem minősül szerződésmódosításnak. (kb.6%-os törlesztőemelkedésnek felelne meg)



Kockázatok

1. Helyes volt a sejtésem az elmondottak alapján - a szerződésetek nem "fix kamatozású", illetve nem "5 éves fix kamatú", hanem referenciakamathoz kötött.

A referenciakamat a hitelkamatotok alapja - itt a 3 havi BUBOR, vagyis 3 havonta változhat.

Ezen felül adódik hozzá a kamatfelár - ez az a 2,69%, amire az 5 év fixálás vonatkozik.

Valójában emiatt a kamatotok 5 éven belül is változhat, illetve változik is:

https://profitline.hu/Forinthitelesek-figyelmebe---Novekedesnek-indult-a-BUBOR-erteke--379020

Amikor felvettétek ezt a hitelt,  a 3havi BUBOR 0,03% volt, azóta 0,16-0,19% környékén jár** (vagyis meg ötszöröződött).

https://www.penzcentrum.hu/hitel/igy-keruld-el-a-kozelgo-hitelkatasztrofat-addig-lepd-meg-amig-meg-lehet.1074325.html


2. Így tehát a kamatkedvezmény-változtatás kockázata mellé társul a referenciakamat emelkedésének kockázata (már elkezdődött) - és ezt fogja "megfejelni" az 5 éves kamatfelár-periódus lejáratakor a kamatfelár emelkedése. (Időben ez épp a családalapítás első éveire esne, amikor a legkevésbé jönne jókor.)


A BUBOR-t 3-4% környékére várják - persze nem tudják előre megmondani, mikorra éri el ezt a sávot. Ám az év második felében már számítanak komolyabb mozgásra.


Ezek miatt erősen ajánlott a hiteletek "újragondolása", és valóban (legalább 10 évere) fix kamatozásúra való lecserélése. (Ez mindenképp költségekkel jár, ám a várható költségek kb. a harmadát teszik ki egyetlen % kamatemelkedés miatti törlesztőemelkedésnek az első 10 évben számolva.)

Többek közt erről és ezért is fogunk beszélni 5-én, következő alkalommal.

Nagyon egyszerűsítve 1% kamatváltozás kb. 10% törlesztő-emelkedést okoz, így minden % kamatnövekedés kb. +720 000 Ft többletbefizetést jelentene náluk az első 10 évben. Márpedig 10 év ilyen szempontból hosszú idő - a kamatfelár-periódusuk is épp kétszer fordul addig...

Ha tehát 

• 2008-2009 óta vettél fel lakáshitelt, vagy
• netán még forintosított devizahiteled van,

jó szívvel javaslom, hogy szedd elő a paksamétát a fiókból, nézd meg, hogy mit is fizetsz pontosan, és ha kicsit is bizonytalannak érzed magad ebben a témában keress számodra hiteles tanácsadót, aki segít eldönteni, mit érdemes tenned - most!


Kapcsolódó bejegyzések:
https://tobbetesszel.blogspot.com/2018/03/lakashitelt-veszel-fel-egy-sokat-ero.html
https://tobbetesszel.blogspot.com/2017/06/egy-lepes-ami-evekre-pozitivabb-iranyba.html


**
#Update_2020.07. - A 3 havi BUBOR ~0,74%-on áll jelenleg.

Piacbefolyásolás? - avagy pár gondolat az ingatlanpiacról

Kedves ismerősöm, ügyfelem ingatlanközvetítőként dolgozik, és maga is a szakmája iránt elhivatott hozzáértők közé tartozik a területén. A minap érdekes kérdést fogalmazott meg az oldalán, amelyet alább változatlanul közlök:

Hétvégén egy kedves ügyféllel beszélgettem ingatlana eladása kapcsán és mint minden alkalommal, most is megkérdeztem tőle, mi a szándéka, motivációja, hogy el akarja adni a lakását!?

Bosszankodva utalt rá, hogy nem belföldi szemmel nézik a magyar ingatlanpiaci árak és a forint - dollár árfolyam mozgását. Mivel sok forintot kell adni egy dollárért, így nekik nem éri meg a tőkét itt tartani, eladnak...

Na ezen még nem gondolkodtam így, hát utánaszámoltam, mennyire éri meg, ha valaki mondjuk 10 éve Budapesten tartja a tőkéjét ingatlanban és ezzel párhuzamosan, mennyire "REÁLIS" a nemzetközi fizetőeszközök szempontjából az ár-robbanás..

2009-ben az USD-HUF árfolyam az egyik akkori legerősebb forint árfolyamon 177HUF/1USD volt.
Akkor egy zuglói 2 szobás ingatlant 14 mill. forintért tudtunk megvásárolni, tehát az akkori árfolyamon 79.000 dollárt fektettünk be.
Eltelt azóta 10 év, ennek az ingatlannak most a piaci értéke 34 mill Huf. A mostani árfolyamon, ha ugyanez a külföldi személy eladja és visszaviszi a tőkéjét az Egyesült Államokba, úgy a mostani árfolyamon 117.000 USD-t kap.
Nem 192.000 USD-t ami nekünk forintban most 34 millió.

Nos ez 10 év alatt a mostani árak és a mai valuta árfolyam szerint 50%-os áremelkedés a nemzetközi fizetőeszköz szempontjából !
Nem 200% és nem is 300% mint a panel lakások esetében, ahol megtriplázódott a lakások ára.

Hmmm.. !??

- Lehetséges hogy a forint gyengülés és az ingatlanpiaci áremelkedés kéz a kézben járt!?
- Tudjuk azt is, hogy a forint alakul a nemzetközi piac után és nem fordítva(reál értéken legalábbis biztosan).
- Elképzelhető, hogy egy újabb "svájci frank" - szerű gazdasági csavarnak vagyunk tanúi, miközben az emberek nagy mennyiségben teszik be ingatlanba a készpénzüket, vagy veszik fel a nagy összegű hiteleket? Kénytelenek felvenni a nagy hitelt, hiszen felmentek az ingatlanárak!
- Azt sejthetjük, hogy a gazdaságban és a számok világában nem szoktak véletlenül megtörténni dolgok, anyagi érdekeltségek mindig vannak a háttérben.

Kíváncsi vagyok mi a véleményetek a témáról ?"

(Forrás: Link )

Alább pedig az idevágó gondolataim - hátha inspirálóak lesznek az ingatlanpiacon érdekeltek számára:

"A forint és az egyéb devizák viszonylagos értékeltsége az egyes gazdaságok aktuális és jövőben várt teljesítőképességétől, az aktuális és jövőben várt kockázatoktól, ezek trendjeitől függően alakul. A monetáris politika ezekre vészhelyzetben hat érzékelhetően, ha a jegybank drasztikus lépéseket tesz a hazai fizetőeszköz / gazdasági érdekek védelmében.

A belpolitikának a politikai kockázat, a korrupció, a demokrácia erodálása révén közvetett hatása van.

Az ingatlanpiaci árrobbanásra meggyőződésem szerint közvetlen hatása van a belpolitikának, az "átgondolatlan"* CSOK és társai, az "átgondolatlan"* építőipari ÁFA-szabályozás, az "átgondolatlan"* állami gigaprojektek építőipari-, munkaerő-piaci hatásain keresztül.

Vagyis az áremelkedés és az infláció olyan értelemben nem gondolom, hogy "kéz a kézben jár", miszerint ugyanazon háttérmanipuláció állna a két folyamat között.

(*Az már egy másik kérdés, hogy az "átgondolatlan" gazdasági döntéseket nagyon is átgondoltnak tartom. Kisebbségi érdekek mentén átgondoltnak.)

A devizakockázat miatt az amerikai befektető nyeresége 10 év alatt 20% lett. Hogy kevesli... Ha komoly befektetőről beszélünk, nyilván diverzifikálta a befektetését, azokon az ügyleteken, ahol árfolyam-kockázatot futott, nyilván kompenzálta azt short-pozíciókkal, vagy egyéb módon.

(De ne felejtsük el, hogy az a "befektető", aki 10 évig tart egy ingatlant, és "csak" vétel-eladási árfolyam-nyereséget realizál belőle, az inkább laikus kisbefektetői szemléletről tesz tanúbizonyságot, így ilyesmit ne kérjünk számon rajta. )

A devizahitelezéssel való párhuzamot ugyanakkor annyiban reálisnak gondolom, hogy komplett fiatal generációkat ültetnek hintába az otthonteremtés szükségét kihasználva, és az igényt még felturbózva a "könnyen ígért" támogatásokkal, miközben a politikai hatalom forrásai (pénzelői) között nagyrészt építőipari vállalkozásokon "nevelkedett" konglomerátumok találhatóak.

Az ÁFA-szabályozás, a gigaprojektek, stb. mind ezek "kistafirungolásáról" szólnak - vagyis a családot alapító állampolgárt beleugrasztják egy felfújt árú ingatlan, hitellel való megvásárlásába, emelkedő kamatkörnyezetben úgy, hogy az építőipart képviselő sleppet még adókedvezménnyel is támogatják közben.

Ami szomorú, hogy áttekintve sok ügyfelünk jelenlegi és várható jövőbeni helyzetét, legtöbbször az látszik, hogy kényszerpályán mozgunk. Ha nem vesznek most, évekig fizetnek irgalmatlan bérleti díjakat, és a belátható jövőben nem látszik a trendek javulása.

Ha vesznek, csak hitellel tudnak (legtöbben), azaz nagyon átgondolt stratégiára van szükség, hogy a kamatkockázatot, és az "humánkockázatokat" kezelni tudjuk. Ebben az esetben ugyanúgy marad a jövő bizonytalansága, ám esélyünk van mozgásteret teremteni az ügyfeleinknek.

Így, ha a jövőben változók pozitív irányban összegződnek (az adott személy életének és a piaci változóknak az összegződésére gondolok), akkor "nyertünk" - ha negatív irányban, akkor "legalább megpróbáltuk", és pár évvel eltoltuk a kiszolgáltatottság erősödését az életükben.

(Nyilván ebben az esetben időt veszítünk - terv szerint pénzt nem, vagy valamilyen mértékben még gyarapodni is tudunk. Később pedig, mikor vagy a szubjektív, vagy a gazdasági tényezők együttállása kedvezőbb, ismét nekifuthatunk az otthonteremtésnek.)"

Egy példa, miért éri meg Neked az a +5-10 000 Ft biztosítás

Szeretem a szakmát, akkor is, hogyha néha szomorúsággal is jár. Az alábbiakban egy ügyfelem esetét adom közre név nélkül, hogy tanuljon belőle, aki akar.

Nemrég kerestem egy régi Ügyfelünket az adó-visszatérítéseket érintő negatív változás kapcsán, ám sajnos kiderült, most nem tudunk találkozni, mivel pár napja szívinfarktust kapott.
Ügyfelünkkel - hívjuk Zoltánnak - idestova 10 éve találkoztam, akkor még zsenge kezdőként. Zoltán családfenntartó, felesége pedagógus, két gyermeket nevelnek. A házon hitel, a megtakarítások az életkorukhoz képest "csehül állnak" - későn kezdtek neki, illetve a bevétel-kiadás mérlegében nem figyeltek a megfelelő arányok megteremtésére (azaz a bevételekhez képest túl keveset takarítanak meg, túlköltekeznek)...

Amikor találkoztunk, spóroltunk a hiteltörlesztőn, és mert hiteles témakörben a családvédelem-munkarő-védelem szakmailag "kötelező" téma, a kockázati biztosításokat is körül jártuk.
Volt életbiztosításuk, de mint a matek mutatta, nem tartalmazott kellő mértékű védelmet. Mivel minden érv ellenére Zoltán felesége ragaszkodott hozzá, hogy ne költsenek többet kockázati biztosításra, annyira jutottunk, hogy megfuttattuk a piaci szereplőket - mondván, legalább hozzuk ki a maximumot az addig erre a célra szánt összegből.

Ilyenkor a cég szakértőivel együtt gondolkodva, számos variációt végigpróbálva keressük meg az aktuálisan elérhető, célnak megfelelő termékek közül azt a kombinációt, ahol a megadott keretből a legtöbbféle esetre szóló, és/vagy legmagasabb biztosítási összegek elérhetőek.
Zoltánék esetében az alábbi* összetétel és limitek fértek bele a rászánt keretbe:

* ezek a szerződés aktuális, inflációkövetéssel növelt összegei

Mi látható a képen?
Az első oszlop a biztosított események kódjait mutatja, a második a megnevezésüket, a harmadik a szolgáltatási összegeket.
Zoltán 52 éves, számára ez a csomag 9 501 Ft/hó összegbe került (a szerződésben a visszavonulásukra szánt megtakarítás is benne van, ezért a havi összeg 19 336 Ft).

Ezért bármely okú halálesetben a család kap 4 883 803 Ft-ot, stb.


Mi nem látható a képen...?
Műtéti térítés - "MT08"
Kórházi napi térítés - "KN08"
Kritikus betegség - "KR08"

Ezek azok a kiegészítők (ebben a módozatban), amik alá a szívinfarktus esete tartozna...

Nem láthatóak, mert a közhiedelemmel ellentétben a "betegségekből" eredő jövedelemkiesés jóval gyakoribb, mint a balesetekből eredőek - emiatt többet is kellett volna bedobni "a közös kalapba" (biztosító), hogy azok is fedezve legyenek.

Nem látható az sem, hogy Zoltán banki törlesztője ~ 86 000 Ft/hó.
Vagyis a családvédelemre fordított összeg 9-szerese.

Nem látható, hogy ez a kockázati biztosítási költség - 52 éves életkorban! - a családi kassza ~2,27%-át viszi el egy hónapban.

Mindössze ketőegész-huszonhét-század-százalékát.


Ha a DUPLÁJÁT szenteltük volna a család védelmének, akkor is csak 4,5%-át költöttük volna el a bevételeknek - miközben hitelre ~20,5%-ot költünk.


100 Ft-onként 4,5 Ft...

Most várjuk, hogy mit mondanak az orvosok Zoltán felépüléséről.
Maradéktalan lesz-e, meddig fog tartani, mikortól terhelheti magát újra, kell-e műteni - ha igen, az hónapokkal nyújthatja el a rehabilitációt, ha nem jár komplikációval, stb.




Szakmai "ökölszabályok", amikre, ha odafigyelsz, nem szívatod meg magad hasonlóan:


1. "A termény egy ötödét (ti. 20%-át) tegyétek félre, hogy a szűk esztendőkben legyen mit ennetek!"

Vagyis a Bevételek minimum 20%-át tedd el magadnak (rövid-, közép-, hosszú-távú célokhoz megosztva) - és utána "élj", utána költs! A szokásokon változtatni nehéz - de nem lehetetlen! Lépésről lépésre haladj, és kérj nyugodtan segítséget!


2. A család- és munkaerő-védelem alapvető - az első tétel legyen a kiadások között! Mindaddig, amíg abból fizeted a számlákat, a kaját, a hitelt, a gyerek suliját, stb., hogy reggel bemész dolgozni, "beblokkolsz", este meg haza jössz. (Épp ezért szoktam csak "nulladik-dominó-problémaként" emlegetni ezt a témát. Ha Te borulsz, minden borul!)

"Mindegy, hogy reggel nem indulsz el, vagy este nem jössz haza. Mindenképpen hiányozni fog a pénz a családnak..."**

3. A család- és munkaerő-védelem ("jövedelempótlás") megoldása tapasztalati alapon - életkortól függően - kb. a Bevételek 4-7%-ából valósítható meg.

Tedd a szívedre a kezed!
Ha minden 100 Ft-odból csak 93 Ft-ot költhetnél el, és 7 Ft-ot valaki levonna - mennyire éreznéd meg...? 10 000 Ft-onként 700 Ft...


4. A biztosításra költött forintjaid sosem "kidobott pénz". 

Állj meg egy kicsit, és képzeld magad Zoltán helyébe!

Vajon most "azokat a 7 Ft-okat" hiányolja majd...?
Vagy jobban örülne, hogyha a család jövedelmét (a táppénzzel 240 000 Ft nettó jövedelemből nagyságrendileg havi 96 000 Ft esik ki, orvosi költségek nélkül) valaki kiegészítené, amíg ő talpra áll...?


(Megjegyzés: munkatársam ügyfele (csúnyán) elvágta egy ujját véletlenül egy botmixerrel pár napja, műtötték. Ugyanez a szerződéstípus 461 000 Ft jövedelemkiegészítést térít neki...)



**Mielőtt bárki rosszul érezné magát a fogalmazás miatt - ha nagy gáz van, természetesen az ember a legfontosabb. És van, amit egy biztosítással sem tudunk kivédeni. Nem tudjuk visszaadni egy családnak az elhunyt szerettét, vagy az elvesztett munkaképességét senkinek. Ám van, amit meg tudunk előzni vele.
Sokszor a gyógyulás is pénzkérdéssé válhat, de a család túlélése tisztán anyagi kérdés.
Ezért tehetünk - és mi erre vállalkozunk, mikor elfogadjuk egy család, vagy családfenntartó megbízását.

Csalá(r)d-támogatás - avagy nemzeti porhintés II.

Az előző bejegyzés nyomán tovább haladva következzen az alapblog.hu-n megjelent írás, amely jól rámutat, mennyire átlátszó a politikai kommunikáció, hogyha az ember nem rest gondolkodni kicsit, és összeilleszteni az ismeretmorzsákat.
A szerző a saját véleményét fogalmazza meg, itt-ott kicsit talán sarkosan, ám a lényeget jól összefoglalva.
(A képek illusztrációk, az eredeti bejegyzésnek nem részei.)

(A magam nevében elnézést kérek mindenkitől, amiért nem tudok politikamentesen állást foglalni / nyilatkozni erről a témáról.)

Háromgyerekes apukaként folyamatosan csodálkozom, hogy a kormány úgynevezett családtámogató intézkedései mekkora ívben kerülnek el.
2015-ben, lakásvásárlási projekt közepette például azért dörzsöltem a tenyerem, hogy mekkora CSOK-király vagyok.
Leszek.
Vagy valami.

Lettem, a fenét!
2015-ben az újlakás kínálat nem volt megfelelő, így a kevés, szóba jöhetőnek is egyből megugrott az ára. Mikorra meg már lett volna kínálat, sokkal többet buktam 10 millió forintnál az áremelkedéssel és az új-használt árkülönbséggel. Úgyhogy nagyon jól tettem, hogy inkább gyorsan vettünk egy használt lakást, CSOK nélkül. Ugyanis az egész legnagyobb rákfenéje, hogy új építésű lakásokra lehet (rendesen) igénybe venni. Milyen család az, akinek a harmadik gyerekhez anyagi ösztönzésre van szüksége (elvileg az a CSOK célja), mégis, még a támogatás ellenére is milliókkal többet fizet egy ugyanolyan lakásért, csak mert az újépítésű?
Biztos nem az a pénzügyileg tervezgető típus, amilyenből egy alapkezelőben sok található. És milyen családtámogató program az, amit a nem egyetlen (tehát nem lakhatási célú) lakásra is fel lehet venni? Legyen inkább építőipar pörgető program a neve!

Na, ha a CSOK-ról lemaradtam, akkor majd most! Két és fél millió autóra, plusz 10 millió elhegedülni! Ah, de ez utóbbit hamar elbuktam már megint. Egyrészt ehhez bizony 40 év alattinak kell lenni, másrészt, itt – a dolgok jelenlegi állása szerint és szemben a CSOK-kal – nem számítanak a már megszületett gyerekek. Tavalyi gyerek nem jó, idei jó.
Egy csomó borral is így van ez. Azért, ha a 40. életévem, vagy a gyerekszülés határán lennék, erősen izgulnék a törvényhozó gépezet gyorsasága miatt… Itt szeretném jelezni, hogy ha a tisztességesen a pénz hatására gyereket vállalóknak (az ösztönzésre szorulóknak) szeretnénk belőle juttatni, akkor a törvény kihirdetése után 9 hónappal születő gyerekekre legyen csak érvényes. Plusz még néhány hét. Biztos, ami biztos!

Mindenesetre akkor hegedű szomorúan félretéve. Na, de nézzük azt az autót! Illetve új autót! ÚJ AUTÓ?! Családösztönzés?! Új autóval támogatjuk a rászoruló családot? 

Hahó, nem dicsekedni szeretnének vele, hanem közlekedni...

Az összes gyerekem nagyszerűen elzötykölődik egy 3 éves autóban is, feleannyiért. Ez a program már megint nem nekem szól, aki egy-két milliót* sem hajlandó egy használati tárgyért pluszban azért fizetni, hogy boldog(talan) első tulajdonos legyen. Hol van ebben a családtámogatás? Hívjuk inkább háromgyerekes, újautó-vevő támogatásnak!

Hasonló dolog volt a roncsautó program a világ fejlettebbik felén. Extra pénzt kapok az államtól a régi autómért (nálunk a három gyerekemért), ha újat veszek helyette. Két sajátossága, hogy 

1. sehol nem családtámogatásnak hívják, hanem gazdaságélénkítésnek, autóipar támogatásnak vagy környezetvédelmi ösztönzőnek,

2. a 2009-es válságban volt ennek nagy divatja, amikor pörgetni kellett a gazdaságot, nem 2019-ben, amikor a ciklus tetején száguldunk.


Igaz, a hétfős autó típusokat elnézve ez nem is a magyar gazdaságot pörgeti, hanem a németet, a portugált, a csehet, a spanyolt… úgy általában az Európai Unióét. Rájuk fért már egy magyar adófizetői stimulus, legalább visszaadunk egy kicsit abból a sok EU pénzből.

Szóval, úgy tűnik, már megint elrepült fölöttem a sültgalamb, és továbbra is be kell érnem a havi 100 ezer forint adókedvezményemmel. Apropó, összehasonlításképpen, 10 millió forint kamatmentes, szabadfelhasználású hitel, ha egy alapkezelő kapja, akkor nagyjából havi 33 ezer forint jövedelmet** jelent.

Félek, ha nem egy alapkezelő kapja, akkor egy jó autót, vagy egy szobával többet, és ha esetleg nem jönnek azok a gyerekek, akkor jó nagy jövőbeli terhet.

Ez a cikk véletlenül sem akar a program mélyreható elemzése lenni, pláne, mivel még fogalmunk sincs a részletekről. Biztos vagyok benne, hogy sokan örülnek majd, mert most húsz évesek, amúgy is akartak gyerekeket és vidéken most egy házat is kapnak hozzá. Hiszen mi más ösztönözhetné őket, mint a pénz? Ahogy ebből a Spéder Zsolt interjúból kiderül, bármi más. 2016-ig, a gazdagabb rétegeknek kedvező családtámogató intézkedések (ld. CSOK, családi adókedvezmény) ebben a rétegben nem jártak a termékenységi ráta növekedésével. Ami javulást mégis láttunk, az a legalacsonyabb végzettségűek és a legfiatalabbak körében ment végbe. Pedig őket senki nem ösztönözte. De a fejlett világ tapasztalata is az, hogy minél gazdagabb az ember, annál kevésbé akar gyerekkel bíbelődni. Szerencsére ez a globális és több évtizedes demográfiai trend hamarosan meg lesz fordítva.
Csak új autó kérdése.
Furcsa, hogy erre máshol nem jöttek rá.



*A különbség egy új autó támogatással csökkentett és egy két-három éves autó ára között, ha hibrid árkategóriában gondolkozom

**10 millió forint 4% kamatozású 5 éves magyar állampapírba fektetve havonta ennyit hoz, ha nincs további gyerek

Vagyis íme egy "újabb" program, amiről címszavakban elmondhatjuk:

• a politikusok meghirdetik, az adófizetők meg fizetik*
• a kormány családtámogatást harsog - valójában mind a családi adó-kedvezmény, mind a CSOK, mind az új csomag elemei a vagyonosabb rétegek számára adnak jelentősebb segítséget
• családtámogatásról szónokolnak, miközben valószínűleg itt sincs másról szó, mint "személyre szabott jogalkotásról" - egy újabb csapot nyitottak a költségvetésben, amelyen keresztül a közvagyon "elveszíti közpénz-jellegét"...

Félreértés ne essék!
Egyetértek a gyermeket nevelők támogatásával! Csak épp ez valójában nem az. És ennél sokkal ésszerűbb módokat mondhat bárki, aki kicsit is megerőlteti az agyát.

A teljesség igénye nélkül, inkább csak ötletelés jelleggel:

• a támogatási rendszer átalakítása 3 gyermekig progresszív, felette degresszív tendenciában ("megélhetési gyermekvállalás" visszaszorítása)
• a támogatások szociális- és nevelési-oktatási feltételek teljesítéséhez kötése (emberhez méltó, és egyenlő esélyeket biztosító élethez való jog - a támogatások felhasználásának kontrollja) - a jelenlegi (impotens) rendszer átdolgozása
• szülői felelősség kialakítása, ismeretek átadása az alapoktatás kereteiben - gyermekpszichológiai- és nevelési ismeretek, párkapcsolati pszichológiai- és kommunikációs ismeretek, hétköznapi szülői ismeretek (nevetségesen hangzik, de...)
• szakmai támogatási rendszer kialakítása / megfelelő finanszírozása, amely segíti a "kezdő szülők" boldogulását a gyermeknevelésben (védőnői hálózat, pedagógusok, pszichológusok rendszerbe integrálásával)
• részmunkaidős álláshelyek kialakításának ösztönzése a versenyszférában, megfelelő foglalkoztatási struktúra kialakítása a közszférában.

Hazafi, Hazalány - avagy nemzeti porhintés I.

Hangos a média és a közösségi oldalak is a kormány "új családtámogatási programjától".

Sokan és sokféleképpen vélekednek - a nyitókép pl. az egyre kevésbé viccpártként működő Kétfarkúak érdeme.




Mivel nálam érdemesebbek már többen is összefoglalták a realitásokat, Inkább csak idézem őket.








Az első egy Jaksity György-interjú, amely a concordeblog-on jelent meg.

Nem a kevés szülés, a sok halál az igazi baj

A mai munkaerőpiaci problémákon a születések számának emelkedése nem segít, húsz év múlva pedig ki tudja, hol tart majd a robotika. A halálos betegségek kezelésében, a korai felismerésben pár év alatt is komoly eredményeket lehetett volna elérni, ha lett volna ilyen szándék, és ennek munkaerőpiaci és szélesebb társadalmi hatásai azonnal érezhetőek.

 

Hamarosan felszáll a füst az egészségügy „reformját” illetően és kiderül (ismét), hogy elefántot próbáltunk klónozni, de egér lett belőle.

Sok írás született a témában, kevés olyan, amely igazán kontextusba helyezné, hogy a gazdaság működését, a demográfiai és munkaerőpiaci problémákat, valamint az egészségügy helyzetét tekintve mi a valós diagnózis és merre kellene elindulni.

Régi mániám, hogy a kormány család- és gyermekvállalás-támogatási lépései, bármennyire szimpatikusak magánemberként, annyira elvetendőek közgazdasági szempontból.

MÁR A KIINDULÓ PREMISSZA IS HELYTELEN (AMÚGY MORÁLISAN IS KÉRDÉSES), HOGY FIZETÜNK A NŐKNEK, HOGY SZÜLJENEK.

Nem tették és nem fogják megtenni: az alábbi grafkonon látható, hogy a jövedelem és a fertilitási ráta éppen fordított összefüggést mutat.
Amit részben helyette tenni kellett volna, az az egészségügy néhány, a magyar mortalitási rátát nagyon megnövelő problémájának kezelése.

MAGYARORSZÁGON AZ ÁTLAGOSAN SÚLYOS (DAGANATOS) BETEGSÉGEK GYÓGYULÁSI ESÉLYE NAGYJÁBÓL FELE AZ EURÓPAI ÁTLAGNAK, MIKÖZBEN A VEZETŐ HALÁLOKOK – ALAPVETŐEN ÉLETMÓDBELI PROBLÉMÁK MIATT – A SZÍV ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEK.

(Ezen nem segített a házi pálinkafőzés és a trafikmutyi).
A születésszám növelése, ha sikerülne elérni ezt a célt, évekre csökkentené a munkaerő kínálatot a női munkavállalás visszaesése miatt, miközben mire eredményt hozna két évtized múlva, már egy olyan világban fogunk élni, amiről elképzelésünk sincs, csak sejtéseink (robotok, AI stb). Ezzel szemben a főbb halálos betegségek kezelésének protokolljait, gyógyszerelését, műtéti  beavatkozásait, diagnosztikáját és korai felismerését pár év alatt jelentős sikerrel lehetett volna megváltoztatni, ha lett volna ilyen szándék. És ennek munkaerőpiaci és szélesebb társadalmi hatásai egyértelműen pozitívak (lehettek volna) már rövid távon is.

(Van erre egy pozitív példa, a tüdőtranszplantáció „hazatelepítése”, és a SOTE keretein belül a Kékgolyó utcában létrehozott mellkassebészeti centrum. Ennek felszereltsége jobb, mint a bécsi „versenytársé” és a dolgozók jövedelmei is bécsi szinten vannak, így megszűnt a hálapénznek nevezett korrupció is, miközben az OEP kiadásai csökkentek egy transzplantációra vetítve.)

NEM A NÉPESSÉG CSÖKKENÉSE, MÉRETE A FŐ GOND –  A VILÁG LEGGAZDAGABB ORSZÁGAI TÖBBSÉGÉBEN HOZZÁNK HASONLÓ KISPOPULÁCIÓJÚ NEMZETEK –, HANEM A NÉPESSÉG STRUKTÚRÁJA ÉS EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOTA. NOS, EBBEN MAGYARORSZÁG TÉNYLEG NAGYON ROSSZUL ÁLL, MIVEL NEM TÖRTÉNT SEMMI ENNEK JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN.

(Címlapkép: Teodors Ūders: Halál, rézkarc, Google Arts Project via Wikipedia)

Apróbetűk ellenszerei

"Apróbetű".

Szállóigévé vált köznyelvi megfogalmazás, melynek alapja az a régebbi szerződésszerkesztési gyakorlat, melyben egyes részek kifejtését *-jelöléssel lábjegyzetben, a fő szöveg betűméretétől kisebb betűmérettel jelenítettek meg. Egy időben a szerződést készítő fél a lényeges kötelmek egy részét tehette kevésbé feltűnővé a szerződésben, ha azt ezen lábjegyzetekbe tördelte, mely technológia alkalmas lehetett ezáltal a másik szerződő fél számára kevésbé előnyös megállapodások létrejöttének elősegítésére.

A mai köztudatban még mindig elevenen él az "apróbetűktől való félelem", noha ma már alig találkozni lényeges szerződéses paraméterrel, melyet ne a törzsszöveg tartalmazna. (Nincs ide vágó ismeretem arról, hogy szabályozásra került-e a szerződések alakisága azóta.)

Személyes tapasztalatom szerint a gyakorlatban még mindig uralkodó, hogy az "átlagemberek" (értsd: nem jogász / nem az adott területen dolgozó szakértő) azért írnak alá számukra kedvezőtlen feltételekkel bíró szerződéseket, mert

a) nem értenek hozzá, és nem kérnek szakértő segítséget,
b) kérnek segítséget, de nem helyeznek hangsúlyt rá / nem tudják ellenőrizni annak hozzáértését, objektivitását, vagy a kapott útmutatás ellenére "ők jobban tudják",
c) nem olvassák el, amit aláírnak.


Amit megtehetsz azért, hogy ne járj pórul:

Olvasd el!
Jegyzeteld ki, amit nem értesz!
Kérj segítséget!
Kérj "leinformálható" segítséget! (Olyat, akiket már számodra megbízható emberek ismernek, és tapasztalták, hogy hiteles forrás.)
Keress olyan szakértőt, akit Te bízol meg, aki Téged képvisel!


Hidd el, épp azért olyan hosszú egy-egy szerződési feltétel - legyen a pénztári alapszabály, vagy biztosítási feltétel, hitelszerződés -, mert igyekeznek "minden eshetőségre" kitérni benne. Hogy minél kevesebb vitás helyzet alakulhasson ki.

"Pénzügyi iránytű" - a 3. "tutivesztes" stratégia

Forgolódik bennem egy téma, de nem igazán érzem, hogyan tudom beilleszteni a blog tematikájába. Többször érintettem már, ám tény, hogy nem kifejezetten pénzügyi kötődésű - illetve áttételesen persze az, de...
Belevágok - Ti meg majd eldöntitek, "milyen lett"...



Többször emlegettem már itt is, és mindig hangsúlyozom élőben is, mennyire fontos a tervezés.

Aki nem tudja, hová tart, biztosan odaér.

Ahhoz, hogy az életünkön változtatni tudjunk, hogy fejlődjünk anyagiakban (is), a külső, látható dolgokban, két úton járhatunk:

1. Dolgozhatunk többet

Mindig lehet fokozni a fordulatszámot. Persze nem a végtelenségig - előbb utóbb összeomlik a világunk -, vagy az egészségünk adja fel, vagy a kapcsolataink sínylik meg.
Kezdetben mégis több lesz az eredménye, és ez ideig-óráig kielégítheti a vágyunk.


2. Szentelhetünk időt-energiát a változásnak

Kedves barátom fogalmazásában ez kissé "öko-ezo-bio-spiri-megközelítésnek" hathat, mégis - vele is - közös tapasztalatunk, hogy a külső változások (is) belül születnek meg.
Talán a nulladik pont felismerni, mit szeretnénk másképp megélni, mint eddig.



Elsőre gondolhatná bárki, hogy elgurult a pirula - "na most olvastam ezt a blogot utoljára" -, jön ez a fószer a racionalitás világában ezzel az ezo-maszlaggal, személyiségfejlődés, meg ilyenek...

Mielőtt "rám vágod az ajtót", azért érdemes lehet elgondolkodnod, Te mit szeretnél változtatni az életeden... :)
Mi segítene boldogabban megélni a napjaid?

(Szó szerint undorodom a poénosnak szánt(?), de álszentre sikerült "jobb egy BMW-ben sírni"-viccektől - véletlenül se higgye senki, hogy errefelé tart a gondolat!)


Hogy könnyebben érts, mondok példát:

Én pl. szeretem a hajnalt. A nap elejét. A reggelt. A reggelit. :)
Nem szeretem, mikor rohanva kell elindulni. Mikor már délelőtt 9-nél járunk, mire először van időm egy nyugodt, szemlélődő gondolatra.

Nem egy tipikus anyagi cél, ugye...?
Pedig - lehetséges hozzávalók:

• szabad idő - megfelelő munkakör / kellően rugalmas munkaidő
• egy terasz / veranda - a napfelkeltékhez, reggelihez
• stresszmentes hangulat - megfelelő munkakör, munkahelyi légkör
• tudatosság - tudatossá válás, megfelelő humán környezet, szabad idő / szabad választás (amit ennek megteremtésére fordíthatok / a környezetemben lévő emberek közötti szabad választás)
• önmegvalósítás

Nem mennék a klisék irányába azzal, hogy elintézem ennyivel: "Mi kell ezekhez? Pénz..."

Tény, hogy a szabadidőnk az a része az időnknek, amit nem kell az önfenntartás érdekében munkával töltenünk - az életidőnkön belüli aránya pedig a munkával töltött idő hatékonyságával arányos / az önfenntartáshoz szükséges energiával fordítottan arányos.

Vagyis egységnyi idő alatt több pénzért értékesítve a tudásom elérhetem, hogy kevesebb idő alatt termeljem meg, amennyi kell.
Illetve a megélhetésemhez szükséges anyagiak csökkentésével (kevesebbet költök ugyanannyiból) ugyancsak kevesebb szükséges munkaórához jutunk.

Az elsőhöz éppen ez az "ezo-idő" kellhet. Hogy felismerd, hogyan tudod hatékonyabbá tenni a munkaidőd a Te szempontodból. (Pl. odaállsz a főnököd elé a régóta halogatott fizetésemelés ügyében...)
Másik hozzávaló lehet a megfelelő képzés - aminek már van anyagi vonzata (nem csak a képzés díja, hanem a ráfordított idő "munkaidő-értéke" is).

A másodikra tipikus példa az ingatlanberuházások területe - a szigetelések, a passzívház-szemlélet elemei, stb. Egyértelműen igényelnek anyagi ráfordítást.

A terasz - hát ugye... Ha kerteset kell bérelnem, vagy vennem, hogy meglegyen, az anyagiak ismét evidens összetevők.

A stresszmentes hangulat alapja, hogy "a bevétel/kiadás-mérleg egyenlege csak pozitív lehet" - és hogy az életidőm nagyobbik részében mit és hogyan csinálok.

Ha elég hatékony vagyok a munkaidőmben, akkor kevesebb időt elég dolgoznom, többen tudok "lazulni" - élni.
Ha olyan munkát keresek magamnak, amivel tudok azonosulni, amiben jó vagyok, amiben fejlődhetek - azzal válok hatékonyabbá, akkor a munkaidőmben sem gyülemlik majd bennem stressz.

A tudatossá válás, a környezetem megválasztása, mit szeretek/mit nem, stb. - a választás jogának gyakorlása.

Az anyagi függetlenség (megfelelő mértékű és megfelelően strukturált anyagi háttér) egy folyamat eredménye. A tudatos cselekvés folyamatáé. És a választás jogának fenntartásához (hogy ne kényszerpályákon mozogj) egy erős alap.
Ehhez pedig a megtakarítói-/befektetői szemlélet fog elvezetni.

Önmegvalósítás.
Talán a legösszetettebb fogalom a listán - nem is megyek bele a fejtegetésébe. Mindenkinek mást jelent.
Abban talán egyetérthetünk, ha úgy fogalmazunk: "az értékrendemnek, az álmaimnak, a meggyőződéseimnek, a céljaimnak a megfogalmazása, és az ezek által kijelölt életút megvalósítása".
Számomra például a békés, nyugodtan megélt hajnalok, a verandán elköltött reggelikkel az önmegvalósításom elemei.

A hivatásom megtalálása, a maximalizmusom kiélése a szakmai igényesség terén, a törekvésem, hogy a munka- és szabadidőmmel is minél hasznosabbá váljak a környezetemnek - ezek mind részei. És amíg ide eljutottam, annak is volt anyagi vonzata bőven. (Amíg tanulsz, nem/kevesebbet dolgozol, hibázol, stb.)


A statisztikáim azt mutatják, hogy az anyagi fejlődés ezen a második úton járva jelentősebb.
Nem gyorsabb, de tartósabb.
Nem gyorsabb, de több örömöt adott útközben, és ad ma is*.
(*Kíváncsiaknak - korábban próbáltam az első utat is.)

A 3. tutivesztes stratégia:

Válaszd meggyőződésedül, hogy a boldogtalanságod oka a pénzhiány!

Dolgozz többet! Tűzz ki célul több pénzt - és a csalódást az út végén borítékolhatod magadnak!

3. Harmadik Tanács Neked - ha még nem vagy százmilliomos, és "okosabban" csinálnád:

Tekintsd annak a pénzt, ami: eszköznek!

Eszköz a céljaid, a boldogságod eléréséhez.
Mindig úgy nézz rá, mint az életed idejére! Jobb kocsit akarsz? Nagyobb házat?
Vizsgáld meg, vajon valóban boldogabbá tesznek-e majd ezek, ha megveszed őket - és vajon érnek-e annyi munkával töltött órát, amennyi idő alatt megtermelted az árukat...?
A "pénzügyi iránytű" arra forog, amerre a mágnesesség - a valódi vágyad fordítja.


Minél közelebb vagy "önmagadhoz", minél inkább azt az életet éled, ami "Te vagy", az energiáid annál jobban hasznosulnak. Ennek lesz a következménye az anyagiak változása. Kezdetben a feltételek megteremtése, elindulni a hozzájuk vezető úton, a Te felelősséged. Elkezdeni építeni az anyagi stabilitást "idekint", és építeni "odabenn" a megfelelő környezetet.
És meglátod - a belső gyarapodás hozza majd magával a külső, az anyagi gyarapodást is.



(folyt.köv.)




(Hogy miért van helye ebben a blogban ezeknek a gondolatoknak, most már talán jobban érthető. Az én hivatásom segíteni rátalálni az utadra azáltal, hogy a "külső" fejlődéshez stratégiát és eszközöket választani segítek. Hogy megmutatom, képes vagy lépéseket tenni. Az "egyszerűbb" lépésekben segíthetlek. És bár a munka nagyja Rád vár, biztathatlak: nem leszel egyedül!)

Biztonság = Biztos ráfizetés? - Avagy 2 "tutivesztes" stratégia

Engedjétek meg, hogy egy tapasztalattal és egy "rövid" gondolattal nyissam 2019-et!

Nemrég egy kedves ügyfelem felhívott egy kérdéssel:

A párja tesójáék most mennek aláírni a lakáshitel-szerződésüket, és elbizonytalanodtak, hogy jól teszik-e... 

Hogy van három kérdésük (kamatperiódus, futamidő, THM), mondjam már meg, hogy így jó lesz-e...

...

(Hogyan is folytassam innen...? Vagy csak nekem ordít, hol van elszúrva a helyzet...?)


 1. Első Tanács Neked - ha még nem vagy százmilliomos*, és "okosabban" csinálnád:

Egy ingatlanvásárlás nyilvánvalóan sokkal több tényezős projekt, sem mint hogy honnan veszünk fel hitelt. Nem a bank nevén fog múlni a boldogságod, és nem is a fenti három paraméter szerencsés megválasztásán.

• Itthon egy ingatlanvásárlás évtizedes léptékben meghatározhatja az életünk anyagi oldalát.
  
• Egy hitelfelvétel során a bankválasztás csak egyetlen lépés - de ehhez az egyetlen lépéshez is tartozik vagy 30-40 konkrét "alkérdés" (nem 3-4...).
  És akkor nem beszéltem a megelőző tervezés kérdéseiről.
  
  
  
• Egy ingatlanvásárlás folyamata hitelfelvétellel alsóhangon 2-3 hónap. Okkal. 
• (Mikor azt mondják Neked, hogy gyere, mi elintézzük 3-4 hét alatt, akkor kb. tudhatod, hogy épp megvezetnek.)
  
• Az átlagos napi vásárlásaink összege max. 10-20 000 Ft.
  
  
  
  
  
  Egy átlagos ingatlan ma már megyeszékhelyeken minimum
  20 000 000.
  (Segítek, ez 3 nagyságrenddel nagyobb...)

Azaz egy ekkora horderejű téma talán megér annyit, hogy minőségi időt, valódi figyelmet szenteljünk neki, és ha úgy érezzük, nem vagyunk magabiztos tudás birtokában, akkor keressünk szakértő segítséget... (A hogyanról itt találsz még pluszt.)

Az 1. tutivesztes stratégia:

 Hadd idézzek egy vicces oldalról - a kép üzenete sarkos, de azt hiszem vállalható...

Előítéleteid, negatív hallomások miatt, vagy mert egy korábbi negatív tapasztalatot ráhúzol mindenkire, aki pénzzel foglalkozik, "légy okosabb mindenkinél" és véletlenül se kérdezz meg hozzáértőt! Esetleg negyedórával szerződéskötés előtt...

Igaz, hogy ha megkérdezek valakit, akkor bizonyos mértékig rábízom magam!
Igaz, hogy egy perc alatt nem tudom nagy biztonsággal megítélni, ki ért hozzá igazán!
Igaz, hogy ha rosszul választok, kárt okozhat nekem!



Ha azonban amúgy sem értesz hozzá, "(rossz) segítség nélkül**" is el fogod követni a hibát - drágábban, túlvállalva magad, műsorváltozásokra való felkészülés nélkül fogsz belevágni.
Ezt immár 11 év saját szakmai tapasztalatra alapozva mondom.

(**Egyébként ekkor is elfogadsz tanácsot, csak nem gondolsz rá... A saját félelmed/büszkeséged tanácsát...)




 2. Második Tanács Neked - ha még nem vagy százmilliomos, és "okosabban" csinálnád:

Aki térképpel indul el A-ból B-be, hamarabb odaér, mint aki csak úgy elindul...

Sokszor jönnek hozzám úgy ajánlások, hogy "a barátomék éppen házat vesznek, kéne segíteni nekik..." Jobb esetben még csak "akarnak venni, már egy ideje keresik az alkalmasat..."

Ez persze már sokkal jobb helyzet az adott leendő ügyfélnek, mint az 1. szitu - nekem is, hiszen ebből jó eséllyel értelmes együttműködés is lesz, és én csak úgy tudok bevételt termelni, ha segítettem. (a win-winről bővebben itt)

Ugyanakkor valójában már itt is "el vagyunk késve" - hiszen általában egy "hatnullás" projekt igazából évekkel korábban, a saját tőke felépítésével kezdődik...
A térkép-készítésnek sem akkor jön el az ideje, mikor már 3-5 éve úton vagyunk, nem igaz...?

Azaz...
Tervezz! Tervezz már a mai naptól - elsőnek azt, hogy mikor fogsz két héten belül minőségi időt szentelni a tervezésnek! ;) 


(A szükséges/optimális időráfordításról lehetne vitatkozni, de nem érdemes. A lényeg, hogy jól érezd magad közben, és komolyan vedd!
Tervezheted csak ezt az egy projektet, vagy indulhatsz a kályhától a célok felismerésével/előásásával. Utóbbihoz tapasztalatból ajánlom az Ő (1) képzéseit (2)!
Ha tudsz, élőben menj el Hozzá! ;) )

A 2. tutivesztes stratégia:

Halogass! Spórolj időt-energiát azon, hogy ilyen baromságokat olvasol, netán hogy képeznéd magad a témában, vagy leülnél "valami nagyokossal" áttekinteni/összeállítani a terveid!

  

Azt az időt, amit a tervezésen vélnél megspórolni, szorozd meg 1000-rel! 

Ennyit fogsz veszíteni útközben, minimum...

(A pénzveszteség is időveszteség, hiszen miből lesz pénzed? A munkaidődből...)

Tervezz, és ehhez is használj nyugodtan külső segítséget! Itt még nem arról van szó, hogy egy forintot is hová tegyél, hanem arról, hogy

mit?

mikorra?

milyenre?

hogyan?

mennyiből?

szeretnél (fogsz! ;) ) megvalósítani?
Ezek még nem tipikusan pénzügyi kérdések - de a pénzügyi háttértudás segíthet reálisan tervezni, felismerni egy terv kritikus pontjait, a lehetséges buktatókat. Sokszor már csak a külső szemszögből való áttekintés is segíthet kivédeni egyes hibákat.

Mikor ezekre megvannak a válaszok, akkor jöhet az eszközkeresés.

folyt.köv.






*A "százmilliomos" önkényes nagyságrend-választás volt, azt igyekezett érzékeltetni, hogy "ők már tojhatnak rá, ha akarnak". Ez persze egyrészt nem abszolút igaz, másrészt nem akar leértékelő lenni senkire nézve sem, így véletlenül se vedd magadra! ;)

És Te? Megfulladnál egy " cseresznyemagtól "?

Újabb cikk (szponzorált hirdetés?!) jelent meg egy újításról, ami "felforgatja a biztosítási piacot" - de még jobban fel fogja forgatni az emberek életét.

Korábban már megírtam, mi a fenntartásom a döntéstámogatást "megspóroló" megoldásokkal a pénzpiacon.

Hadd elevenítsem fel, miért tartom inkorrektnek azt a "jövőbemutató" megoldást!

Amikor a biztosítási piacról beszélgetünk, egy csomóan tudnak idézni saját, vagy az ismerősi körből származó negatív tapasztalatot biztosításokkal kapcsolatban.

"Nem fizettek", "buktunk vele", satöbbi.

Immár 11 éves pályafutásom alatt számos gyakorlati példával találkoztam:

- az esetek egy jelentős részét azok képezték, ahol az ügyfél nem tudta/értette, mit köt ("nem foglalkozott vele érdemben"; akart valamit, de rossz eszközt választott);

- a másik nagy csoportban voltak, akiknek "azt mondták, hogy jó lesz" (hiányos-, vagy egyenesen rosszhiszemű tájékoztatást kaptak az üzletkötőtől).

(Hadd emeljem ki rögtön - a pénzintézetet / biztosítót nem szabad összekeverni a képviseletében eljáró személlyel! A legtöbb esetben az egyénen (ügynökön) múlt a gondatlan munkavégzés, vagy a rosszhiszeműség - nem a biztosítón.)


Na most, ha tudjuk, hogy milyen sok hibás döntés született a múltban úgy, hogy volt kit kérdezni (élő ember), akkor a kérdésem, miért várjuk, hogy most majd egycsapásra nem lesznek rosszul megkötött szerződések, ha nem lesz kit kérdezni...?


Leülök a gép elé, és "összeállítom magamnak".







1. Mi alapján...?

Ha tudom, mire van szükségem, miért nincs még megoldva?

Ha tudnánk magunktól, hogy mekkora a kieső jövedelmünk, vagy mik a leggyakoribb kockázatok (bekövetkező káresemények), netán tudnánk objektíven dönteni anyagi kérdésekben, akkor fele ennyit nem kellene beszélgetnünk az ügyfeleinkkel ezekről a témákról!

Egyszerűen sorolnák, hogy "ebből ennyit, abból annyit kérek" - és megalapozott számokat sorolnának.
Mint a piacon, a zöldségesnél, vagy a hentesnél.

Csakhogy a pénzügyi kérdések, egy-egy család anyagi helyzete, a céljaikhoz vezető lehetséges utak és azok buktatói kicsit bonyolultabbak, mint egy finom ebéd receptje...

2. Honnan informálódom, ha valami nem egyértelmű?


- internetről? (forrásbiztonság? marketing?)
- szerződéses feltételekből?

A világháló tele van - magam is sokszor belefutok - dezinformációval, és marketingrizsával. Hányan vannak, akik szánnak rá időt és tudják is, hogyan derítsék ki az egyes hírek, információk eredetét, értékeljék a megbízhatóságukat?

Egy biztosítási szerződés kapcsán a biztos forrást mindig is az általános- és különös biztosítási feltételek jelentették.

Igen, az a szolid 150-200 oldal, ami éppen
a fogyasztóvédelem érdekében 150-200 oldal.

Ha azonban tudjuk, hogy a világtörténelem tapasztalata szerint ezt csak akkor vesszük elő böngészésre, mikor a baj már bekövetkezett, vagy pénz kellene a szerződésből - akkor miért hisszük, hogy ha nincs akit kérdezzek*, akkor majd most előre fogom olvasgatni...?!


* ("Emmát", az MI-t hadd ne soroljam ide! Biztos van olyan okos, mint az egyik nagy mobilszolgáltató MI-je, aki mindig megköszöni, hogy segítettem tanulni neki - csak épp szét..sz az ideg, mire túljutok rajta, mert elrabolt plusz 2-3 percet hívásonként -, de mire egy MI képes lesz úgy elemezni és mérlegelni egy adott személy, adott élethelyzetét, annak valamennyi aspektusával, mint egy felkészült emberi agy, addig még lecsorog némi víz a Dunán. Reméljük... /Mármint, hogy lesz még akkor víz a Dunában./)


3. "Érted? Nem?! De nem érted?! - a távcsövet a boltban te kérted...!" (Rapülők)


Példa: Kötöttél egy biztosítást, amiben a kockázati biztosítási védelmed is "megoldottad" (a), és megtakarítasz is benne, hogy legyen pénzed a lakáshitel kifizetésére (b). Jött a szűkebb esztendő, karcsú a bevétel-kiadás-mérleged, csökkentenél a havi terheken (c).

(5) A díjmentes leszállítás a biztosítási összeg leszállítását jelenti olyan összegre, amely megfelel a díjmentesítés időpontjában a biztosítás Életbiztosítási díjtartalékának mint egyszeri díjnak alapulvételével nyújtható biztosítási összegnek. Az adott biztosítási szerződés vonatkozásában tájékoztató jelleggel a Termékismertető tartalmazza azt, hogy az egyes biztosítási évek első napján mekkora a biztosítási szerződés díjmentes leszállítást követően érvényes biztosítási összege.

Díjmentes leszállítás esetén a Biztosító meghatározza az adott biztosításra vonatkozó biztosításmatematikai alapelvek alapján vállalható – a biztosítás tartama alatt változatlan – minimum biztosítási összeget, amely az adott biztosítási szerződés különös feltételeiben kerül meghatározásra.

(6) A szerződés díjmentes leszállításakor a korábbi szerződésben  meghatározott kiegészítő biztosítások a díjmentesség kezdetétől számítva megszűnnek.

Na kérem!
Aki értette a fent leírtakat, emelje fel a kezem!

Most az jelentkezzen, aki merne fogadni, melyik tagmondat hordozza a példa szerinti helyzet szempontjából legfontosabb információt!


A) A megtakarítást lehet szüneteltetni - első mondat.
B) Megmarad egy csökkentett biztosítási összeg - második bekezdés.
C) A kiegészítő biztosítások megszűnnek - (6)-os pont.



Belinkelhetnénk anonim szavazást, ha programozó volnék, és most csak szavazás után tudnál tovább olvasni.
Lenne meglepődés...

Szerintetek miért van a)-b)-c) megjegyzés már a példa leírásában?

Mert ott bukott a sztori!

Ma Magyarországon 100 emberből 90-nek nincs kockázati biztosítása, és mikor találkozunk, 100-ból 2 veti fel magától, hogy neki kellene! (Hitele 100-ból kb. 70-75-nek van.)
A 10-ből 9 "alul van biztosítva" (kisebb összegekre kötött biztosítást, mint indokolt lett volna), mert "sajnálja rá" a pénzt!
(Mikor arról beszélünk, hogy a bevételük 5-6 SZÁZADRÉSZÉBŐL megoldható a családjuk védelme, sokallják.
Mellette hitelre pedig lelkesen kifizetnek a banknak 25-40%-ot...)






A fenti példa a) része akkor valósult meg (az esetek 95%-ában), hogyha ott volt egy tanácsadó, aki "rábeszélt", hogy hitelt ne vegyél fel jövedelempótló biztosítás nélkül!

A példa b) része (az esetek jó 70%-ában) akkor valósult meg, ha ott volt egy tanácsadó, mikor felvetted a hitelt, és nem csak kiszolgált, és adta a legnagyobb hitelt, amit csak "elbírtál".

A példa c) része pedig elő sem áll - legalábbis nem ezt a szerződésedet kell mozdítanod, mikor elsőre csökkent a bevételed / nőtt a kiadásod -, ha volt ott egy tanácsadó, mikor a hitel és a biztosítás létrejött.
(Mert nem ez lesz az első "védőháló", amihez nyúlhatsz, mikor baj van!)

Ma Magyarországon arról kell beszélgetni a családokkal, hogy a kockázati biztosítás másként fogalmazva "családvédelem", vagy "jövedelempótlás", "hitelfedezet"...



Ja.. A válasz a kérdésre?

Aki a C)-re szavazott, az érdemel egy cukorkát!


Érted miért?

Kérdezzük meg az MI-t...?


Nem megyek bele itt a részletekbe - hosszú lenne.
Legyen elég emlékezetes ez az érzés, ami most Benned van (remélem), kedves Olvasó ahhoz, hogy ne engedd magad félrevezetni a baromi trendi, és roppant menő, hiúságodat legyezgető látszatmegoldásokkal!



4. Tudod-e egyáltalán, hogy milyen kérdéseket kellene feltenned...?


Hát igen.
Az MI-k legnagyobb korlátja - valószínűleg még jó hosszú ideig -, hogy nem tudják önállóan mérlegelni a kockázatokat. Nem tudják eldönteni, mire nem kérdezett rá az ügyfél, amiről pedig beszélni kellene.
Nem fogják tudni hol van az a pont, ahol igenis érvelniük kell, kvázi "meg kell győzniük" az ügyfelet a saját érdekében.



Visszatérve az eredeti gondolathoz.
A biztosító tehát az ügyfelek nyakába varrja a választás felelősségét (megjegyzem, a felügyeleti tevékenységet ellátó MNB is...), és így végképp nem lesz számonkérhető egy (szerencsétlen) választás esetén.


Itt van például rögtön a selyembe bújtatott tőrdöfés:

Végül a negyedik ok, hogy az utasbiztosítást kivéve, havi díjas rendszerben működik mindegyik biztosításunk, akárcsak, mint a korcsoport körében rendkívül népszerű Spotify vagy Netflix, így mindenki szabadon dönthet arról, hogy mennyi ideig kívánja igénybe venni a szolgáltatást, és nem kell elköteleződnie egy vagy több évre.

Mikor

• éppen a nyugdíjkatasztrófa előtti történelmi pillanatot éljük, 
• évtizedekre köteleződnek el a fiataljaink a diákhitellel, vagy a lakáshitelükkel,
• problémát jelentenek a párkapcsolatok, netán a gyerekvállalás kérdése, mert egyik sem megy elköteleződés nélkül...

Akkor kínáljuk be a gyanútlanokat a "nemkellelköteleződnöd" remekül hangzó mézes mérgével...
Ahelyett, hogy megtanítanánk őket megalapozottan, felelősséget vállalva döntést hozni - hosszútávú stratégiákban gondolkodni, és megteremteni az arany középutat az elköteleződés és a rugalmasság között!

Gratulálok.

Vezérigazgatónk szavai csengenek a fülemben:

A marketing a hazugság csomagolópapírja.

Semmi baj!

Húzogass, jelölgess, vegyél részt kvízjátékban!
Miközben szó szerint az életeddel játszol, nyerhetsz cseresznyéket, és még hiheted azt is, hogy jótékonykodtál is!