Különbség

A minap találkoztam egy munkatársam ügyfelével. Átlagos fiatal nő, gondolkodó típus, szimpatikus ember.

A munkatárs még kezdő, az ügyfél célja összetett, ezért kellettem segíteni a pontos elemzéshez.

Mindig szeretem tisztázni, ha új emberrel találkozom, hogy ki mit vár a másiktól - ő mit vár tőlem, én mit várok tőle a hatékony munkához.

Értelemszerűen részemről a bizalom és az őszinteség fontos. Ha nem tud bízni abban, hogy őszinte leszek hozzá, illetve nem tud őszintén beszélgetni, válaszolni a feltett kérdéseimre, nem fogok tudni segíteni megvalósítani a célját.

Mert ugye címszavakban ez az ő elvárása - valamit szeretne elérni, és egyedül nem sikerült eddig.
Gyorsabban, olcsóbban szeretné, ha lehet, mint ahogy saját kútfőből meg tudná valósítani.

Tudom, de fontos, hogy ezt ő fogalmazza meg - illetve, hogy ő hogyan fogalmazza meg. Sokat elárul arról, hogyan gondolkodik, mi is a helyzet a bizalommal - ami nélkül ugye nem tudok dolgozni.


Szóval szokás szerint felteszem a kérdést:

"- Mit vársz tőlünk, ettől a beszélgetéstől?
- Hát... Hogy elmondjátok, milyen lehetőségeim vannak...
- És ha olyan megoldást hozunk, amelyik megfelel az elvárásaidnak, szimpatikus, kötünk is szerződést?
- Ha szimpatikus, igen. Átgondolom, alszom rá egyet... De ha megfelel, igen."

Ebben maradtunk, de nem hagyott nyugodni a dolog, ott motoszkált a háttérben bennem egész este.

...Milyen lehetőségeid vannak...?!

Hibáztam...

Hiszen mi nem "lehetőségek" felvázolásával foglalkozunk...! Az én munkám nem ez!
Lehetőség?

Lehetőség az, amikor felmész a netre, beírod a keresőbe, amit meg szeretnél oldani, az meg kidob két-háromszázezer lehetséges megoldást.
Te kiválasztasz egyet, aztán "vagy bejön, vagy nem".
Ez "lehetőség" - vagy sikerül, vagy nem.

De én nem a google vagyok...

Én azt a megoldást keresem, ami hozzásegít a célod megvalósulásához.

Azt az egyetlen optimális verziót a két-háromszázezer lehetőség közül, amelyik valóban megfelel Neked.
Nem csak a számszerűsíthető elvárásaidnak - hogy ennyi-meg-ennyi pénzem van rá -, de a gondolkodásmódodnak, a félelmeidnek, a következetességednek, a gyengéidnek, a tapasztalataidnak, a tudásodnak...

Hiszen ember vagy, nem egy gép! Egy gépre alapesetben lehet számítani - valamit tud, valamit nem, de amit tud, azt tudja, amit meg nem tud, azt tudjuk, hogy nem tudja!
De az ember egy emocionális lény - ha racionális lenne, akkor nem lenne ránk szükség! "Mindenki tudja", hogy a hitel ráfizetés, mégis keveset takarít meg...
Hogy a gyerekek sulija sok százezerbe lesz - erre még sincs megtakarítás...

Ő maga mondta, hogy korábban volt egy lakástakarék-pénztára, amint fél év után felrúgott, mert négy helyett inkább két év múlva akart költözni, és rájött, hogy bankszámlára téve két év alatt jobban jár.
És mennyi megtakarítása van most? Pár-tízezer forint...

Pedig havi 80-at stabilan "nem kell elköltenie..." Cca. egy millánál kellene tartania, matematikai alapon...

Racionális oka nincs, a céljához mégsem került közelebb, pedig eltelt már egy év is azóta...
Lehetősége volt havi 80-at félretenni - tudott is róla...

"- És miért jöttél el hozzánk most - mondtad, hogy korábban elzárkózó voltál az ismerősök által ajánlott szolgáltatásokkal...?
- Mert rájöttem, hogy "bár tíz évvel ezelőtt kezdtem volna el valamit", akkor ma nem itt tartanék..."


Én abban segítek, hogyan ne kövesd el újra ugyanazokat a hibákat. Hogy mit kell megtenned ahhoz, hogy ne gyengülj el, hogy ne áldozd fel átmeneti tényezők miatt azt, ami valóban fontos számodra, hogy megvalósítsd!
Hogy mit kell tenned ahhoz, hogy váratlan helyzetek ne boríthassák fel könnyen a terveid.

Megoldást hozok arra, hogyan fogod elérni a célod.
Ha elfogadod, nagyobb valószínűséggel érsz célt, mintha más utat választasz.
Itt vagyok ma, és itt leszek holnap után is.
Mikor belevágsz egy tervedbe, és mikor ez eredményekkel kell számotvetnünk.

Egy ügyintéző - bármelyik bankban, biztosítóban, pénztárban - jobb esetben ott van, mikor szerződést kötsz. De 3-5-10 év múlva? Ott lesz-e akkor, hogyha borul a bili...?
Érdeke lesz-e melléd állni? Emlékszik-e Rád egyáltalán?

Egy elhivatott, független tanácsadó végig melletted áll, Veled dolgozik.

Ez a munkám - a hivatásom! - ez a különbség...

Érdemes számot vetned...

Jóideje érlelődött már bennem az a gondolat, amely így, év végére látszik szárba szökni.

Koptattam iskolapadot magam is eleget, sőt, lassan annyi időt tudok magam mögött, hogy visszanézve azt is látni vélem, hol követtem el a magam hibáit.

És azt is látni vélem, hogyan lett volna több esélyem elkerülni őket.

Ha valahogyan tehetnék érte, hogy a tapasztalataim, a felismeréseket átadjam... Akkor az utánam jövőknek már nem kellene ugyanúgy hibázniuk.
Akkor felkészültebbek, sikeresebbek lehetnének nálam.

Ez volt az alapgondolat.


Felelősséget éreztem a kor- és sorstársak iránt.

Nemsokkal a megfogalmazás után úgy hozta az élet, hogy "közöm lett a közügyekhez" is. Csatlakoztam egy társasághoz, akiket foglalkoztat a kollektív siker, a társadalom helyzetének előmozdítása.

És - sok órát átbeszélgetve, gondolkodva a közéleti témákról, az ország gondjairól, a megoldások lehetséges útjairól ráébredtem, hogy végeredményben ismét a felelősségről van szó.

Ahol most tartunk, annak is köszönhető, hogy eddig azt tettem, amit. Semmit. Tudatosan távoltartottam magam a közügyektől, a fókuszt "az én kis saját életemre" szűkítettem.
Most pedig eljött az a pillanat, amikor megértettem, hogy tovább nem szeghetem le a fejem. Nem dughatom homokba, hogy "majd lesz valahogy"!

Talán lassan valóban felnövök... A család gondolata egyre közelebb kerül hozzám, és ezzel - gyermekvállalás - átértékelődik bennem minden.

Amit tettem, és amit nem tettem eddig.
Amire figyeltem, és amit elhárítottam eddig.


Megyünk a régi egyetememre előadást tartani a fiataloknak pénzügyi kultúráról, arról, milyen hatása van kicsiben és nagyban annak, ha hitelből élünk, vagy ha türelemmel, megtakarításokból érünk célt.

Annak, ha tudatosan tervezünk, és döntünk anyagiakról.

És amire csak ma döbbentem rá - beszélni arról, hogy bár nem szívesen vállalunk fel plusz felelősségeket, ma már tudom, hogy nem kerülhetjük el ezeket!

Felelősek vagyunk a hazánkért, felelősek vagyunk egymásért. A szomszéd néni értem, és én érte.

Meredek, mi...?!

Pedig, ha belegondolsz, látnod kell.

Ahol ma tartunk, abban benne van az is, amit én nem tettem.

Nem emeltem fel a szavam, nem mozdultam meg, ha nem tetszett.
Nem erőltettem meg magam, ha kevés volt a pénz, inkább hitelt vettem fel - stb.

Persze nyilván nem mindenki ilyen. Lehet, hogy pont Te vagy a kivétel - ezzel csak magadnak tartozol számadással...

De mielőtt bárkit okolsz, vagy vádolsz, édemes számot vetned...


És jönnek a gyerekeink, és erre senki nem tanítja őket az iskolában.

Magamról, és a félelmeinkről

Kedves  Olvasó!


Kétféle ember létezik: az egyik azt mondja, amit hallani szeretnél. A másik azt mondja, ami van.

Te melyiket szeretnéd tanácsadódnak?


Ha az előbbit, állj meg itt!
Térj vissza a reklámok, a szépen hangzó frázisok ismerős, kényelmes világába!


Csak akkor olvass tovább, ha képes vagy elfogadni a valóságot kertelés és körítés nélkül. Ha képes vagy elfogadni, hogy túlontúl lusta vagyok hazugságokat összeszedni ebbe a blogba. Nem érdekem még eggyel szaporítani a ferdítések, félrevezető irományok sorát.



Az illendőség is úgy kívánja, hogy bemutatkozzam - na meg hogyan is várhatnám, hogy hitelt adj a szavaimnak ismeretlenül?!

1982-ben születtem, Békés megyében. A fővárosban nevelkedtem, itt élek és dolgozom. Noha vonzódásom a természetközeli élethez nem csökkent, az egyetem után mégis úgy döntöttem, olyasmire szánom az életem, amivel adhatok másoknak. Amivel szolgálhatom nem csak a saját örömöm és boldogulásom, de másokét is.

2008 májusa óta tanulok és dolgozom ugyanannál a cégnél (szándékosan nem használom a nevét, mert a blogomban a saját véleményemet fogalmazom meg, ami nem feltétlenül egyezik a cégtársak véleményével).

Véletlenek sorozata hozott ide, ám a tapasztalataim tartottak itt.

Magyar vállalatról van szó, amelyik a magyar pénzpiacon dolgozik, a Magyarországon élő emberek, vállalkozások eredményességéért. Egy olyan összpénzpiaci független tanácsadó-közvetítő cégnél, amely felvállalt értékeivel, stabil, ügyfelei és munkatársai felé tanúsított  tartós elköteleződésével kivívta a megbecsülésem. Hinni tudok az eszmében, amit megfogalmazott. Hinni tudom, hogy jól illeszkedik az általam vallott értékekhez mind célokban, mind etikai-, emberi vonatkozásokban.

Tevékenységünk lényege és a személyes szakmai célom, hogy ügyfeleinket az "eladósodók táborából" a "megtakarítók útjára" tereljük.
Hogy felhívjuk figyelmüket a szociális modellváltás halálos és néma csapdáira, és alternatívát adjunk nekik.
Segítsük őket egy életen át, hogy gyermekeik egy boldogabb, szabadabb jövőben nőhessenek fel.

Hogyan?

Odafigyeléssel. Átfogó, teljes körű elemzéssel, és szakmai megfontolások alapján összeállított, egyénre szabott megoldást kínálva. Megoldást, amely figyelembe veszi a korábbi személyes tapasztalatokat, a pénzügyi kultúrában elért jelenlegi szintet és a fejlődésre való nyitottság mértékét. A fejlődés tempóját az egyén képességeihez igazítva.

Tudjuk, hogy számtalan termék és szolgáltatás van a piacon, amelyek vizsgálata nélkül minden választás hazárdjáték. De tudjuk azt is több évtizedes céges tapasztalataink alapján, hogy az ok, amely az emberek többségét kompromisszumokba és lemondásba kényszeríti, többnyire magában az emberben keresendő.

Vagyis a piac elemzése, a "száraz matematika és statisztika" csak félmegoldást adhat.
Tudjuk, hogy az Ember áll a cselekvések, döntések középpontjában. Hogy kudarcaiért az érzelmei - a vágyak és félelmek felelősek.
Ezért a figyelmünk elsődleges fókusza az Ember. Éveken, évtizedeken keresztül akarunk támaszt nyújtani a döntésekben, hogy a változás, a fejlődés végbe mehessen.

Ezért bármikor, bármilyen kérdéssel fordulhat hozzánk. Ha megkereste egy ügynök, ha olvasott egy "tuti lehetőségről" az interneten, ha változtak a körülményei, vagy a céljai...

És mert nem mindenki akar a "száraz matematikával" is foglalkozni, vállaljuk, hogy ezt a terhet levesszük a válláról. Ha a világ változik - ha a változás befolyásolhatja az életét - jelentkezünk.


Erről szól az életem immár hatodik éve.

Százával találkoztam különböző élethelyzetekkel, félelmekkel, elhibázott döntések következményeivel, egyedi tervekkel-célokkal. És ezrével olyan kifogásokkal, amelyeket azért fogalmazunk meg magunknak nap-nap után, hogy ne kelljen szembe néznünk a felelősségünkkel.



Félünk.

Félünk, hogy rosszul döntünk, félünk, hogy kudarcot vallunk. Félünk mások véleményétől, félünk, hogy lemaradunk a sikerről, a boldogságról.

Tapasztalat:

Képesek vagyunk változtatni!

Mindannyian!


Te is!


Ez egy igazság. "Miért nem megy akkor...?" - teszed fel önkéntelenül is a kérdést.

Hát itt kezdődik a munkám.