2022. november 15., kedd

Érték-őrzés - avagy többet ésszel az infláció ellen

 
Ismét szaporodnak a kérdések, hogy hát "jó-e a megtakarításom, hiszen mennyit buktam január óta rajta... ne mondjam inkább föl...?"

2013-ban azzal a feltett szándékkal kezdtem el írni ezt a blogot, hogy összeszedem az időtálló gondolatokat és tapasztalatokat - leírom, és majd így nem kell ismételgetni őket újra és újra...

Azt hiszem, valamikor 2022 táján engedtem el ezt a naiv ideát.


A megtakarításunk - alapesetben - hosszabb távra szól.
Viszonylag kevés olyan célunk van 10+ éves távon, amit dátumszerűen fix időpontban fogunk felhasználni a tervek szerint.
(Ma nem mondom meg, hogy 2032.05.12-én fogom elkölteni a felújításra félretett tőkém. Ahogy a gyerekem 25. születésnapjára szánt pénzt sem életbevágó pont 03.18-én feltörnöm - majd kivesszük akkor, amikor neki lesz ehhez célja 2034.03.18-a után...)

Azaz a hosszabb távú céljaink többnyire nem sérülnek, hogyha a tervezett 10-15 év végül 10-15 év + 4 hónap lesz, vagy mondjuk +1 év...

Attól pedig végképp nem sérülnek, hogy a 15 év közben, mondjuk a 8. évben a megtakarításom aktuális értéke 5,5 millióról 3,8 millióra csökkent (majd a 9. évben az értéke visszakúszott 6,1 millióig).




Válságban - amikor a gazdaság lassul - természetes, hogy az árfolyamok csökkennek. Az emberek megijednek, ezért többet takarítanak meg /kevesebbet vásárolnak.
A cégeknek kevesebb a bevételük, ezért csökkenteniük kell a költségeiket - ezért nő a munkanélküliség, ami ugyancsak csökkenti a fogyasztást.

Idővel a csökkenő kereslet csökkenő árakhoz vezet, ami miatt az emberek úgy ítélik meg, "most kell megvenni" - azaz elkezdenek többet fogyasztani, ezzel a cégek bevétele nő, a több vásárlói igény több termelést, azaz új munkahelyeket generál, és a válságnak lassan vége. Ezt a trendet mutatják az árfolyamgrafikonok.

Persze mindig vannak "vesztesek" - olyan cégek, akik nem készültek fel / nem tudtak elég gyorsan alkalmazkodni ezért elveszítik a játszmát, és csődbe mennek.
Ez a kockázat a tőzsdén. Hogy jól ítéltük-e meg egy cég (a részvényt kibocsátó, a részvény mögött álló cég) "képességeit".

Ha azonban nem tőzsdézel, hanem valamilyen "értékpapír-csomagot" vásároltál (pl. befektetési alapot), akkor nem egy cég eredményén múlik a hozamod. A megtakarításod értéke esni fog, "amikor mindennek esik az árfolyama", de ez csak átmeneti - nem kell pánikolnod! Sőt!

"A válság a vásárlás ideje!"

Ilyenkor érdemes megpróbálni egy kicsit többet megtakarítani, pluszban utalni a megtakarításunkba, stb. Mert ilyenkor a befektetési jegyeinket is olcsóbban vesszük meg - és ahogy azt hiszem Warren Buffet mondta: "a nyereség a vásárlásnál képződik, nem az eladásnál".


Tehát nem azt érdemes nézni, mennyit esett - hanem azt, hogy "mit lehetne épp olcsón venni"? Azt, hogy "mennyit tudok most pluszban átcsoportosítani", hogy kihasználjam a lehetőséget?*

Rövidtávon akár a hétköznapi fogyóeszközeinket, használati cikkeket is mérlegelhetjük, mint "befektetési lehetőséget" (és nem csak akkor, mikor egy gátlástalan kormány ársapkákkal generál mesterséges hiányt a piacon) - hiszen emelkedő infláció mellett ma olcsóbban vásárolok várhatóan, mint egy év múlva.


Természetesen felelős döntést mindenki csak a saját komplex helyzetének áttekintésével hozhat, tehát a fenti elvek nem helyettesítenek egy alapos egyéni helyzetértékelést, sem egy szaktanácsadást!

Célom a fenti írással megóvni attól az Olvasót, hogy futó megtakarításait a pillanatnyi értékcsökkenésük miatt mondja fel ("hiszen mindenki arról beszél, hogy válság van, és a megtakarításom se ér annyit, mint év elején"), és elkövesse a klasszikus kisbefektetői hibát:




* A fenti cikk a szerző véleményét tükrözi, nem tekinthető jogilag sem pénzügyi-, sem befektetési tanácsadásnak. Minden a cikkre alapozott pénzügyi döntés csak saját felelősségre történhet.

Ugyanakkor a cikkben szereplő gondolatok a szerző 14 éves hazai pénzpiaci tapasztalatán, szakmai képzések, és szakmai témájú cikkek százaiból gyűjtött ismeretein, információin alapulnak - céljuk az ismeretszerzésre való ösztönzés, hogy olvasói minél kevésbé legyenek kiszolgáltatva a viharos gazdasági-politikai változásoknak.



2022. szeptember 6., kedd

Fontos felismerések - avagy "gondolkodj, és gazdagodj!"

Sokszor (mindig) megkapom, mikor először felvetem valakinek, hogy jöjjön hozzánk dolgozni, hogy "nekem a pénzügy túl száraz, távol áll tőlem".

Alább következzék egy gondolat, amiről garantáltan senki nem fogja érteni, mi köze a "pénzügyhöz", és miért beszél erről egy "pénzügyi tanácsadó".

Egészen a legvégéig.




Az utóbbi időben rákényszerülünk Párommal, hogy foglalkozzunk a személyiség-fejlődésünkkel. Kiemelten.
Olyan szerencsétlen/szerencsés a sérülésünk - mindkettőnk gyerekkori defektje -, hogy egymás fájdalompontjaira sikerül rátenyerelni újra, meg újra, és ráadásul az erre adott reakcióink még tovább fokozzák a nyomást. Ha meg akarjuk menteni a kapcsolatunkat - el akarunk jutni oda, hogy tudunk békében, boldogan együtt élni (tartósan) -, muszáj mindkettőnknek túlfejlődni ezeket az elakadásokat.

Emiatt jelentősen többet olvasunk a témában (mindketten megyünk pszichológushoz, családállításra), amiből az alábbi kép bontakozott ki bennem:

Az egész társadalmunk beteg.
Két párhuzamos, egymástól nem független folyamat zajlik a társadalomban, amiket, ha nem tudunk megtörni, akkor ismét elhozzák a civilizáció végét.
Az evolúció nem lineáris (ez mondjuk sejthető lett volna a letűnt nagy civilizációk történetéből), hanem ciklikus. Ami nem kimondottan jó hír nekünk, akik ma élünk a bolygón.

 

Az egyik folyamat az egyén tragédiája.
 

 Társadalmunk egy része olyan szülők gyermekeként születik meg, akik az átlagos képzést-nevelést sem kapták meg a családjaikban. Korai huszonéves "szülők" gyermekeként születnek meg - akiknek a szülősége kimerül a biológiai nemző-megfoganó-szerepben.
Sem tudásuk (intellektuális), sem érzelmi intelligenciájuk (ami a szocializáció során a családban megélt folyamatok összességéből eredne) nem éri el az átlagot sem, így eleve esélytelenek (én annak látom őket) arra, hogy valóban betöltsék a "szülő" szerepét gyermekeik mellett.
Ennek a rétegnek a jellemzője a magasabb születésszám, és így "a probléma felhalmozódása" a társadalomban.
  Társadalmunk másik jelentős rétege olyan szülők gyermekeként születik meg, akik - a másik nagy folyamat eredményeként - mindennapi küzdelmet folytatnak a túlélésért, vagy a "kirakat-célok" megvalósításáért. (Kirakat-cél alatt értek mindent sztereotip mintát, a közösségi média egymásról kialakított képeinket torzító hatását, a marketing sugalmazta torz ideálokat, stb.)
Emiatt - még ha intellektuális tudással, és/vagy érzelmi intelligenciából eredő valódi szülői kvalitásokkal ("ösztön") rendelkeznek is - folyamatos stresszben és rohanásban élve ugyancsak (érzelmileg, odafigyelésben, stb.) elhanyagolt gyermekeket "nevelnek".
 A harmadik - valószínűleg jelentős kisebbségben lévő réteget azok képviselik, akik "jó családból" kerülnek ki; akikre volt idő, energia, akiknek az oktatására volt pénz és akarat, így érzelmileg éretten, versenyképes tudással felkészülten, viszonylag jó önbecsüléssel és önértékeléssel indulnak neki az életben, és képesek  saját gyermekeiknek hasonló körülményeket teremteni.

Ennek a folyamatnak az eredménye egy ciklikusan romló körülmények között (nem-) működő családmodell, amely mind rosszabb lelkiállapotú, mind rosszabb (intellektuális) felkészültségű szülőgenerációkat eredményez.
Az első réteg létszáma gyarapszik, a második létszáma "jobb" esetben stagnál, de inkább az is csökken (az általánosan tapasztalható népességfogyás oka a gyermekvállalási kedv eltűnése), a harmadik réteg létszáma pedig valószínűleg arányaiban nem elegendő az előzőek ellensúlyozására, vagyis nem mérvadó.

A "társadalmi eredmény" pedig a generációk hanyatlása intellektuális (értelmi) és emocionális (érzelmi intelligencia, erkölcs) szinten. És ebből fakad a másik nagy folyamat.


A másik nagy folyamat  társadalmak tragédiája.

Az egyén, szellemi- és érzelmi egészségének mértéke növekedésével az ősember "túlélő-egoizmusától" ("most, mindent, nekem") halad a civilizált ember békésebb, elfogadóbb, a megismerésre nyitottabb, empatikusabb - kevésbé egoista életszemlélete és -gyakorlata felé. (Legyen ez az alapfeltevés, vagy tézis.)

Az érzelmileg és értelmileg is kiegyensúlyozottan fejlődött, "önmagával rendben lévő", valóban "felnőtt" ember képes a vágyai- és szükségletei kielégítésének elhalasztására. Képes mások érdekeit a sajátja elé helyezni, képes az együttérzésre, lemondásra, áldozatvállalásra a közös-, vagy a "nagyobb jó" érdekében.
A "visszamaradott fejlődésű" embert az egó, a gyermekkori lelki sérüléseiből kialakuló sémák, az azonnali kielégülés ösztöne (csak rövid távon képes gondolkodni), a félelmei irányítják. Ez alapozza meg a társadalmunkban megfigyelhető mértéktelen fogyasztás, a törtetés, a gátlástalanság, az elridegülés folyamatait.
A félelemben élő ember agresszív a környezetével. Pesszimista, mindig a rosszat feltételezi előbb. Előbb üt, hogy meg ne üssék. Átgázol bárkin, nehogy rajta gázoljanak át. Hatalomra vágyik, hogy "ne kelljen félnie" (ugyanitt "fegyverrel a békéért", stb.).
A rövidtávon gondolkodó, vágyai kielégülését elhalasztani nem képes ember habzsol. Sosem elégszik meg. Mindig többet és többet akar, hiszen nem ismeri fel az anyagi élvezetek azonnal elmúló örömforrás-voltát, és nem tud alternatívákat keresni helyettük (egyedül).
Ezen személyiségjegyek kedveznek a korrupciónak, a bármi áron való gyarapodásra törekvésnek, a mind nagyobb hatalom hajszolásának - és így lehetséges, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedésünk gyengeségeit kijátszó, kihasználó emberek kerülnek mind nagyobb hatalmi pozícióba. Mert bennük van késztetés a mind többre, a mind nagyobb hatalomra, bennük van mértéktelenség.
Az ő hozzá-nem-értésük, mértéktelenségük, gátlástalanságuk eredménye pedig az első folyamat mind erősebb negatív irányba tolódása (vagy szándékos eltolása), hiszen a hatalomszerzés és -megtartás alfája, hogy irányítható embereket találj, omegája pedig, hogy irányítható tömegeket termelj.


Ördögi kör?
Az.
Hogyan törhető meg?
Oktatással. Ide értve az intellektuális (iskolai) oktatást, és ideértve a pszichológia területén való "gyógyítást" is (tenni érte, hogy a gyermekeink mielőbb segítséget kapjanak az általunk (akaratlanul) okozott sebekből való gyógyuláshoz), hogy a következő generációkban a harmadik, szülőszerepre valóban érett és alkalmas réteget gyarapítsuk.
"Okulással". Értve ezen a felismerésre jutó "visszamaradt/sérült" egyén öngyógyító szándékát és cselekvését, amely megnyilvánul a törekvésben, hogy "rendbe hozza önmagát", letegye a gyermekkori lelki sebeit, megszabaduljon a lelki korlátaitól, kihozza önmagából önmaga legjobb verzióját. Mind egyénként (munkájában, hobbijában, általában az életében), mind társkapcsolata tagjaként ("az Igazit nem megtalálni kell, hanem igazivá válni kell valaki számára"), mind a közösség tagjaként (társadalmi szerep- és felelősségvállalással), mind pedig szülőként (tudatos önképzéssel, odafigyeléssel, stb.).
(Jelen tudásom alapján kikerülhetetlennek látom a szakértő külső segítség kérését és elfogadását mindehhez.)

 

Hogy kerül mindez egy pénzügyi témájú blogba?

A puszta felismerés az első lépés, a megvalósítás a második - utóbbihoz pedig szükség lesz pénzre.
Ezért fontos a bevétel-kiadás-mérlegünk (azon belül a megtakarítási képességünk felosztása) tervezése során ehhez a célhoz is konkrét keretet rendelni.
Anyagi gyarapodásunk korlátai többnyire nem külső tényezők (bár legkönnyebb kifelé nézni és mutogatni), hanem belső elakadások. Ezek feldolgozásával, meghaladásával nyílik meg előttünk az anyagi gyarapodás útja is épp úgy, mint ahogy a valódi boldog-ulás (boldogabbá válás) is ennek eredménye.

 Ez a gyakorlati válasz a kérdésre.

Az elméleti válasz pedig a hivatásszerű felelősség - ezért van helye ennek a témának, itt.

 

2022. június 1., szerda

Szép (régi-)új világ

 
"Majd lesz valahogy..."

Régiek bölcsessége...? 

"Nagy a bizonytalanság a piacokon..." - ezek a szalagcímek.
Nagy a bizonytalanság a gondolkodó emberek fejében. Ez a valóság egy szelete.

Mi lesz most?
A "bizalmasok" ismét felhatalmazást kaptak a mértéktelen ámokfutásukhoz, a gazdaságunk elég féloldalas (emiatt kiszolgáltatott) és mindenhol kövér kullancsok szívják el az életerőt, a közös buksza lyukas, mint egy ementáli, az oktatásunkat tudatosan rombolják, évtizedekre nyomorítva meg a társadalmunkat, a szomszédban háború...

Hogy az árak elszálltak - eddig az elcseszett kormányzásnak köszönhettük, most jön a háborús gazdasági sokk -, várható volt.
Az azonban, hogy a dilettáns és vak önzőséggel jellemezhető politikával még hatványozottan rontanak is a helyzeten...

Elég erős plusz bizonytalansági faktor.


A 100 leggazdagabb magyar listáját nézve nem értem, miért vagyunk bajban.
A "csóró" századik is 12 700 000 000 Ft-tal lett uccsó. (tizenkétezer-hétszáz-szor egymillióval)
Az első 480 000 000 000 Ft-tal első. (négyszáznyolcvan-ezerszer egymillióval)

(Hozzávetőleg, hogy jobban értsük, utóbbi összegből 52 083 ÉVIG (ötvennyolcezer-nyolcvanhárom évig) lehetne kifizetni havi nettó 450 000-es bért. Rendesen, bejelentve...
Vagy: 1000 családnak 52 évig.)

Elég hosszú lista. Elég nagy számokkal.
Ehhez képest - az elszórt/ellopott pénzek pótlására olyan adókat vetnek ki, amiket a vállalkozások áremelésekkel tovább fognak hárítani ránk (vásárlókra).

Ha a KATA havi összegét 100%-kal (!) emelnék, abból ~20 000 000 000 Ft jönne be a "legkisebbektől" /hó.

Ha ezt ezek 100-an dobnák össze...? 

1 év alatt 2 400 000 000 Ft-ot jelentene számukra.

A legkevesebb 12 700 000 000 Ft-nak ez a 18,9%-a.
Még azzal is 10 000 000 000 Ft (tízezer-millió) felett maradna a legcsóróbb 100-as család is.
Ha a vagyon arányában osztanák fel ezt az összeget, akkor jóval kevesebb hiányozna szegény századiknak.

Cserébe 400 000 kisvállalkozóra nem kellene pluszterhet rakniuk. 1 évig.

És ők (KATA-sok) csak csepp a tengerben. Mert az infláció (áremelkedés) elleni harc jegyében tovább gerjesztik az inflációt.
Ha kihal a nép, egyre kevesebb választót kell csak befolyásolni. Ez volna a cél...?

Mert az oktatás elhülyítése semmi mással sem magyarázható. Ha a nép hülye, megszavazza a kétharmadot. Újra, meg újra.
Tapsol a rezsicsökkentésnek, meg az újabb megvédéseknek - miközben a szeme előtt lopják ki alóla még a földet is. 

 

Értsd: amikor a közösből (EU-pénzek, állami tulajdonú ingatlanok, stb.) az én pénzem lesz úgy, hogy nincs valódi érték, amit cserébe adok - akkor loptam.

Kishantos neve rémlik?
Évtizedes munkával hoztak létre hosszútávra bérelt állami területeken biogazdaságot.
Jöttem én, kellett egy földterület - valakit ismertem a kormányban, ő azt mondta, "Kishantosnál van, amit vihetsz". Egyik napról a másikra felmondták a hosszútávú földbérletet, írtak egy közbeszerzést, amit csak én nyerhettem meg, mert rajtam volt csak "makkos cipő" - nyertem. (Ezt a régi bérlők perelték, de amíg a per tartott, lefújtam a területet vegyszerrel, így a biogazdák tizenéves munkája kuka. Közben eltelt 3-4 év. Most a bíróság igazat adott a biogazdáknak - de ez már nem hozza vissza sem az elmúlt 4 évet, sem azt, hogy a nemzetközi szabályok szerint nem lehet biogazdálkodni olyan területen, amit x éven belül ért vegyszeres növényvédelem.)
Megvehettem a területeket áron alul.
Mit adtam cserébe az országnak? Semmit.
Magamnak termeltem rajta hasznot.

Elios-botrány rémlik?
Ugyancsak elnyertem egy közbeszerzést. Közvilágítást kellett telepítenem. Elég sok pénzért. Telepítettem. Ugyan közveszélyesen gyengék a lámpáim, és sok nem világít, mert szar a kivitelezés - de a pénzt zsebre raktam.
Mit adtam cserébe az országnak? Gyakorlatilag semmit.

Plakátkampányok rémlenek?
Miből fizeti a kormány? Közpénzből.
Kis csinálja ezeket? ...? (Segítek, ezt is én.)
Tehát kiplakátoljuk, hogy megvédjük a gyerekeinket, munkahelyeket, rezsicsökkentést, stb. - és a közpénzből máris az én pénzem lesz.
Mit kapott az ország cserébe? Semmit.

Lélegeztetőgépek rémlenek?
Magyarország vett több ezer darabot. Külföldi gyártóktól.
De nem ám úgy, hogy Miniszter úr odament a Lélegeztetőgép-gyártó GmbH-hoz, és megvette - neem...
Magyarország (köpénzből) megbízta az én cégem, hogy menjen oda a Lélegeztetőgép-gyártó GmbH-hoz, és vegye meg a gépeket. Magyarország nekem előre kifizette a zsét - persze "kicsivel" többet, mint amennyibe a gépek kerültek szállítással.
Mit kapott tőlem cserébe az ország? Semmit.
(Olyan, mintha a 259Ft-os tejet nem Te vennéd meg, hanem én venném meg neked ugyanabban a boltban, ahová Te is mehetnél. És ezt megteszem neked potom 50Ft/l áron, azaz a 259Ft-os tejet megveszem Neked 309Ft-os áron. Ugye milyen jó üzlet?
Az már csak hab a tortán, hogy a megvett gépekből egy csomót "elajándékozott" Magyarország "baráti országoknak", mert itthon "mégsem kellettek annyira...)


Miért baj ez Neked?
Mi a különbség a közpénz és az én pénzem között?

A közpénzből lehetne tanárt fizetni a gyerekeidnek. Igen, a Te gyerekeidnek.
Az én pénzemből...? Mi közöd van Neked az én pénzemhez?
Én majd fizetem a gyerekem suliját (Angliában) az én pénzemből, Te meg fizesd a tiedből. Ha tudod. Az már a Te bajod.
Ez meg az én pénzem.

Szóval itt a 100 leggazdagabb magyar.
Meg az adóemelések.
Az elcseszett oktatás, és a dilettáns gazdaságpolitika.
A durvuló infláció, a háború a szomszédban.


"Mi lesz ősszel...?"


"Majd csak lesz valahogy..."



2022. április 26., kedd

Aktualitások - avagy a félelem hangjai

 

Válság.

Olyan időszakot jelöl a gazdaságban (egy ország, egy régió, vagy akár a világ egészének gazdaságában), amikor a múltbeli hibás politikai-/gazdasági döntések eredménye és a jövővel kapcsolatos negatív várakozások (félelmek) hatása összeadódik, és mintegy önbeteljesítő jóslatként, manifesztálódik az eszközárakban.

Vagyis: az összeadódó hatások miatt esnek az árfolyamok a tőzsdéken.

Ezt többnyire tetézi a kattintásorientált sajtó pressziója a hatásvadász (és sokszor sem a cikkhez, sem a valósághoz nem köthető) szalagcímekkel, a politikusok a maguk önző ostobaságával (amivel minden helyzetből maguknak próbálnak előnyt kovácsolni), viszonylag új jelenségként az egyes kormányok az önös érdekektől vezérelt, és valószínűleg jelentősen alábecsült dezinformációs rendszereikkel - és az átlagemberek a maguk felületességével.


A COVID úgy tűnik, addig volt terítéken a médiában, amíg mással nem lehetett riogatni. (Természetesen elsősorban a hazai viszonyokra, közbeszédre vonatkoztathatóan.)

Amióta Ukrajnát megtámadta egy "marék idióta" (az orosz vezetésre gondolok, akik bármilyen okkal is, de megoldásnak gondoltak egy fegyveres háborút - mert ez aligha egyetlen ember bűne), a hazai sajtó átállt a háború "közvetítésére", és erre szerencsénkre még rá is tett a választási kampány.

(Egyébként feltűnt valakinek, hogy a kormánypárt egyetlen szót sem szólt sehol a kampányban arról, mit akarnak csinálni a következő ciklusban...? Az egész kampány csak a másik oldal lejáratásáról, a velük való riogatás hazugság- és gyűlöletcunamijáról szólt...)

Persze ez nem jelenti, hogy a helyzet ne volna komoly, és ne rontana a COVID-reakcióknak köszönhető, amúgy sem rózsás helyzetünkön (úgy az egész világon).

Nem elég, hogy a járványkezelés hatásaként olyan gazdasági visszaesést kellene ledolgoznunk, amilyennel 2008 óta nem kellett szembenéznünk, de a gazdaság újraindulását most a háborúellenes szankciók is nehezítik majd.

A választásokon született eredményt ugyancsak sokféle szemszögből lehetne értékelni, de... Minket most csak a gazdasági hatásai érdekelnek.

Egy ügyfelem megkeresett azzal az aggodalommal, ami a munkahelyén terjed - hogy az újabb kétharmaddal mennyire lesznek veszélyben a bankbetéteink.
(Konkrétan a tulajdonosi körben érintett bankokból való menekülés gondolata terjed.)

Másik ügyfelem a 10 éves fix kamatperiódusú hitele miatt aggódott, hogy 4 év múlva majd akkor referencia-kamatossá "változik-e".

Megint másik ügyfelem kérdése az volt, hogy akkor én most milyen devizába tenném a spórolt pénzem.

Rengetegféle kérdés merülhet fel egy ilyen viharos időben.

Inkább az általános elveket szedem ujjhegyre, mert lehetetlen minden kérdésre választ adni (és nem is érdemes próbálkozni vele).


1. A hiénák ideje

Mindig voltak, mindig lesznek a zavarosban halászók - olyan, különböző cégeknél dolgozó pénzpiaci ügynökök, többesügynökök, netán alkuszok -, akiknek a személyes becsületük "olcsó". Azaz eladják a becsületüket a megkereshető forintokért.
Nyilván ilyenkor, amikor nagyobb a bizonytalanság az egyénben és a világban is, könnyebb hatást gyakorolni az emberekre. Könnyebb meggyőzni őket, felébreszteni az addig alvó félelmüket, hogy a korábban hozott döntéseik rossz döntések voltak, amikből menekülniük kell.

Ha meg akarjuk védeni magunkat a hiénáktól, emlékezzünk rá, hogy a pénzpiacon a kapkodva hozott döntések legtöbbször veszteséghez vezetnek (épp úgy, mint a halogatott döntések).
Ha öt éve, tíz éve összeraktunk egy stratégiát, ami szerint az elmúlt években kormányoztuk a hajónkat, nem érdemes egy az egyben kidobni az ablakon!
Kell, és fontos alkalmazkodni a világ változásaihoz, pláne a céljaink változásaihoz - ám ez a meglévő stratégiánk (a meglévő szerződéseink) módosítását jelentheti, semmiképp a komplett kidobását, szerződéseink lecserélését egy hirtelen feltűnő, szirénénekkel csábító, vagy nyomasztó gondolatokkal operáló "sokkal jobb ajánlatra".

A pénzpiacon épp úgy igaz, mint minden területre - az árak felfelé mennek.
Azaz egy régebbi szerződés valószínűleg kisebb költségekkel működik, mint egy ma elindított.
A váltás tehát biztosan járna plusz költséggel - bizonytalan előnyökért cserébe.


2. Az infláció az elsődleges gondunk

Mi az infláció? A másképpen pénzromlásnak nevezett folyamat (nagyon-nagyon) leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a mindenkori kormányok politikájuk szolgálatában (különböző céljaik finanszírozásához) pénzt nyomtatnak "maguknak". Ha valamiből csak 100 db van, az értékesebb valami, mint amiből 1 000 000 db létezik.

1 kg kenyér 5 éve is 1 kg kenyér volt, ugyanannyira laktunk jól tőle akkor, mint ma.
Az ára viszont 5 éve kb. 300 Ft volt - ma 700-1000 Ft között kell fizetnünk érte. Vagyis a pénz, amit 5 éve kellett érte fizetnünk, ma már nem ér 1 kg kenyeret.

A járványkezelés rátett egy jó nagy lapáttal az elhibázott hazai "prociklikus" gazdaságpolitikára (egyet értünk abban, hogy a lejtőn gyorsuló autóban nem a gázt kellene nyomni, hanem a féket? A "prociklikus" azt jelenti, hogy a gázt nyomják), ami az addig "jószántukból" nyomtatott pénz mennyiségét immár kényszerből nyomtatottal fejelte meg - ezt érezzük az elszálló árakban.

Azon túl, hogy a bevásárlásnál egyre több pénz folyik ki a kezünkből anélkül, hogy nagyobb luxust engednénk meg magunknak, az értékvesztés a megtakarításainkat is sújtja. Az elmúlt években felhalmozott 100 Ft megtakarításunk minden évben az infláció %-ával ér kevesebb kenyeret.
Azaz, ha ma 100 Ft 1 kg kenyér, és a megtakarításom 100 Ft, 10% inflációnál jövőre már nem kapok érte 1 kg kenyeret, mert 110 Ft lesz az ára.
Ez olyan, mintha valaki megette volna a megtakarításba tett kenyerem 10%-át.

Attól, hogy valamilyen devizára váltom a 100 Ft-omat, nem védtem meg az inflációtól, ha az általánosan a világban jelentkezik, nem csak Magyarországon.
Az, hogy segít-e valamennyit az infláció ellen, attól függ, hogy az adott devizához képest a forint gyengül/erősödik.

Ha a 100 Ft-om egy év múlva csak 90Ft-ot érne, de átváltottam USD-re, és a dollár erősödött a forinttal szemben 10%-ot, akkor szerencsém volt. Ez azonban nagyon soktényezős kérdés, amiben nagyon nagy a bizonytalanság.

Önmagában nem a "deviza" véd meg az inflációtól, hanem ha a megtakarításommal több hozamot tudok termelni, mint az infláció.
A válaszom tehát, hogy a vésztartalékunk egy részét válthatjuk egy szimpatikusabb devizára - a megtakarított nagyobb tőkénket azonban azzal védhetjük meg, ha minél jobb hozamért dolgoztatjuk.
(Ehhez ugyanakkor ugyanúgy kockázatot kell vállalnunk, mint a devizaváltással, és ráadásul hosszabb távra kell terveznünk, mert idő kell hozzá.)

3. Kell-e féltenünk a bankbetéteinket a kormánytól?

Jósgömbje senkinek nincs, nekem sem.
Ugyanakkor valamiféle demokrácia-félében élünk, és azt talán a hazai kormánypárti szavazó sem nézné szó nélkül, hogyha a kormány magántulajdont zárolna. (Okkal csak kisebb rétegeket céloztak meg eddig - ld. trafikosok, élelmiszer-kiskerek tulajdonosai, vagy az üzemanyag-kereskedők (hatósági árak).)

Persze ezzel együtt az egyhavi tartalékunk feletti összegeket érdemes lehet felosztani, és a különböző megtakarításaink mellett elhelyezni. Ezzel nagy bajt nem csinálunk.


4. Mi lesz, ha a háború "eszkalálódik"?


Nehéz erre mit mondani, hiszen ez a legrosszabb forgatókönyv. A modern kori világban komolyabb (több nemzetet aktívan érintő) háborút nehéz elképzelni, mert olyan fegyvereket fejlesztettünk, amikkel könnyen az egész civilizáció végét okozhatjuk. (Vagyis ezt senki sem akarhatja.)

Egy kisebb, esetleg az ország határait átlépő lokális incidens esetén ugyanolyan választás elé kerülünk, mint az ukrajnai családok - maradunk védeni a hazánkat és az otthonainkat, vagy fogjuk a szülőket, az asszonyt, meg a gyerekeket, és megpróbálunk elmenekülni. Előbbi esetben a családunk számára felértékelődnek a hétköznapi cikkek (élelmiszerek, gyógyszerek, pipereszerek, stb.), mivel ezek ellátása nehézkessé válik, miközben az utcákon lőnek. Utóbbi esetben nyilván a könnyen mozdítható értékeinket tudjuk magunkkal vinni.
A forintban tartott készpénz viszonylag gyorsan elveszti minden értékét egy háborús szituációban, hiszen ki akarna forintot venni éppen akkor. Ezért, ha ilyen helyzetre akarunk felkészülni, érdemes devizára váltani a vésztartalékunk egy részét. (Nyilván célszerű a közelebbi országok devizáira, esetleg USD-re gondolni. Japán jennel aligha fizetünk könnyen pl. a horvátoknál.)

Megjegyzendő, hogy ma már a különböző (pénzpiaci) megtakarításaink "dematerializált" formában vannak nyilvántartva, így fizikailag nem fenyegeti őket egy fizikai konfliktus. Amíg a számláinkat kezelő bankok tudnak működni, a pénzünkhöz külföldön is hozzá tudunk férni.

Ugyanakkor a magyar államkötvények visszaváltása egy olyan helyzetben, amikor a magyar állam napi működése is bizonytalan (tőzsde, hivatalok, stb.), ugyancsak ellehetetlenülhet.
A magyar cégek részvényei és az ezeket tartó befektetések "visszaválthatósága" ugyancsak a magyar tőzsde működéséhez kötődik - ahogy az orosz/ukrán cégeké az orosz/ukrán tőzsdéhez, emiatt "fagytak be" az orosz kitettségű befektetések. (Ha nincs tőzsde, nincs hivatalos árfolyam, amin kereskedni lehetne - azaz fizikailag gátolt az értékpapírok eladása.)

A hazai vagyonkezelők nemzetközi nagy bankokkal dolgoznak együtt, mint letétkezelőkkel (ezt érdemes megnézni esetleg a megtakarításunk papírjaiban), vagyis a nem magyar tőzsdén kereskedett papírok és az ezek nyilvántartására szolgáló értékpapírszámlák elvileg eladhatóak/elérhetőek maradnak.
Erre vonatkozó állásfoglalást kérhetünk a megtakarításainkat kezelő pénzintézet ügyfélszolgálatain.


5. Mit vegyünk most? Mibe fektessünk?

Ezzel a kérdéssel több baj is van - a legnagyobb, hogy nincs jósgömbünk, ahogy már írtam. Másoknak sem, akkor sem, ha korábban többször jól becsülték meg a várható változásokat.

Ide kapcsolódva két cikket ajánlok elolvasni, és megfontolni:

https://hold.hu/holdblog/john-meriwether-a-zsenialitas-korlatai-nagy-hibak-befektetes/ ("jósgömb")
https://hold.hu/holdblog/paradigmavaltas-steen-jakobsen-saxo-inflacio-befektetes/ ("mibe tegyük?")

Ha úgy érezzük, nagyobb a bizonytalanság bennünk, mint korábban - és ez már elég kellemetlen, hogy hajlandóak legyünk tenni is ellene -, hívjuk fel a tanácsadónkat, és beszéljünk vele a lehetőségeinkről!

Ha nincs még, keressünk megbízhatót!



A fenti cikk a szerző véleményét tükrözi, nem tekinthető jogilag sem pénzügyi-, sem befektetési tanácsadásnak. Minden a cikkre alapozott pénzügyi döntés csak saját felelősségre történhet.

Ugyanakkor a cikkben szereplő gondolatok a szerző 14 éves hazai pénzpiaci tapasztalatán, szakmai képzések, és szakmai témájú cikkek százaiból gyűjtött ismeretein, információin alapulnak - céljuk az ismeretszerzésre való ösztönzés, hogy olvasói minél kevésbé legyenek kiszolgáltatva a viharos gazdasági-politikai változásoknak.