Hitvallás

Ez egy csodás nap.
Szokatlan kezdőmondat egy gazdasági témájú bejegyzésnek?
Meglehet - bár ez inkább "érintőlegesen gazdasági témájú" bejegyzés, inkább csak megerősítés önmagam és mindazok számára, akik elfogadtak vezetőjüknek, mindazoknak, akik keresik a lehetőséget az életükben, vagy a reményt, a lelkierőt a folytatáshoz.
Néha fontos szóvá tennünk az evidenciákat is, hát még azokat a fontos tételeket, amik nem maguktól értetődőek, amikbe energiát kell tennünk (hinni bennük) a fenntartásukhoz. Általában a pozitív dolgok ilyenek (kapcsolatok, vállalkozások, missziók, stb.).



Vannak, akik "a lehetetlenben hisznek". "Ezt nem lehet megcsinálni", vagy "én erre képtelen vagyok" - mondják, és más effélékkel erősítik meg a saját hitüket. A nagy összeesküvés-elméletek hívői, akik szerint a világ pusztulásra ítélt, változtatni nem lehet, a sorsunk a káosz,  a szolgaság és a nyomor.


Személy szerint én a lehetőségben hiszek.
A lehetőségben, hogy a jobbat válasszuk.
Harag helyett megbékélést, elutasítás helyett elfogadást, fegyverek helyett virágot, pusztítás helyett alkotást, elvétel helyett az "adást".
"Gyűl-ölet" helyett a "szer-etet"-et. Ölés helyett az ölelést.
A lehetőségben, hogy a negatív energiák helyett a pozitívakat válasszuk.

Személy szerint a fejlődésben hiszek - önmagunk képességében, hogy nap-nap után jobbá váljunk, mint addig. A lehetőségben, hogy tanuljunk, tanítsuk egymást.
A "kritikus tömegben" hiszek - abban, hogyha elegen választjuk a nehezebb utat (figyelmesnek, önzetlennek, békésnek, szeretettelinek lenni), akkor igenis képesek vagyunk a pozitív változásra.



Személy szerint én Tolnai Lajos gondolatában hiszek:

"Ember - az a jó Isten kezedbe adta sorsodat.
Fonj belőle szárnyat, hogy repülj: szabad;
Verj belőle láncot, hogy életeden át rab légy: szabad;
Csinálj belőle poklot mennyország helyett, óh szabad;
Sőt, ha szeretnél belőle koldusbotot csinálni,
Mert a koldusbot minden botok közt a legszebb és legalkalmasabb:
Azt is megteheted -
Mert szabad." 
(Tolnai Lajos, 1882)



Popper Péter szavainak hiszek:

„Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy „úgy legyen”. És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy „úgy legyen”. És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom.”


Az én mantrám a "képes vagy".
Az én szavam a "lehetőség".

Mi erről beszélünk az embereknek, erre tanítjuk az ügyfeleket, önmagunkat és a munkatársainkat is.
És a munkánk, az életünk a bizonyítéka annak, hogy "működik".

"Azért a víz az úr" - avagy stadionok helyett?

Éveket töltöttem azzal, hogy agrármérnöknek tanultam - azt hiszem innen a kötődésem a témához. Kieső időmben botlottam ebbe a cikkbe, és úgy döntöttem, gondolatébresztő jelleggel végre leírom egy régebbi ötletem, ami egyrészt összecseng az itt olvasottakkal, másrészt megtérülő alternatívát adna a stadionokba ölt költekezéshez (úgy értem, lopni (gyk. a túlszámlázás is lopás) mindenhonnan lehet, hogyha az a cél).

A hazai agrárium kibocsátásának változékonysága nemzetközi összehasonlításban jelentős, összhangban a növénytermesztés magas súlyával és az Európai Unió országaihoz képest alacsony öntözöttségi mutatókkal. Az MNB becslései szerint az öntözési rendszer kiterjesztése és fejlesztése egyrészt mérsékelné a GDP növekedés változékonyságát, másrészt javítaná az ágazat termelékenységét, így a hazai gazdaság növekedési pályája is stabilabbá válhatna.

A tavalyi, historikus összevetésben kedvező mezőgazdasági évet követően 2017-ben korrekció várható az agráriumban, amit az eddig rendelkezésre álló adatok is alátámasztanak. A mezőgazdasági kibocsátásban nagy súlyt képviselő, fontosabb kalászos gabonák többségénél idén visszaesett a termésmennyiség éves összevetésben. A KSH adatai alapján a búza (-6,5%), árpa (-11,9%), tritikálé (-24,0%) és a zab (-11,5%) betakarított mennyisége elmarad a tavalyitól, míg a rozs (+1,2%) termése lényegében a tavalyival megegyezően alakult. Emellett legjelentősebb szántóföldi növényünk, a kukorica termésmennyisége 25-30 százalékkal maradhat el a tavalyi évitől a becslések alapján.

A mezőgazdasági hozzáadott érték volatilitása jelentős, sőt Európai Uniós összevetésben hazánkban a legmagasabb (1. ábra). Ennek oka az, hogy a növénytermesztés az időjárás változékonyságának leginkább kitett része az agráriumnak, ami a terméseredmények alakulásának magas változékonyságához vezet. Így, a hazai mezőgazdaság szerkezetén belül a legnagyobb súllyal rendelkező növénytermesztés (2016-ban a mezőgazdasági kibocsátás 60 százaléka) teljesítménye érdemben befolyásolhatja a gazdasági növekedést.
(idézet a cikkből)

Az öntözés alacsony szintje itthon nem véletlen. Meglehetősen drága termeléstechnológiai elem. Akkor, ha kisgazdaság szintjén kell alkalmazni (mérethatékonyság nélkül).

Ugyanakkor minden 4-5 évben komoly problémát jelent a szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás miatti árvízhelyzet, és nagyobb távlatban pedig a szárazabbá váló klímánk.

Mit teszünk jelenleg a természetes vizeinkkel, és a csapadékunkkal...? Szabályozott folyómedrekben - gátrendszerekkel kényszerítve a töméntelen édesvizet ezekbe a medrekbe - "engedjük szépen kifolyni az országból".

Amennyiben a politikai háttérhatalmak (oligarchák) érdeke az építőiparon keresztül "közpénztelenített" pénzek bezsebelése, egy kérdésem akad:

Miért ne lehetnének ezek a gigaberuházások mondjuk tervezett csatornaépítési beruházások...?

"Ki gépen száll fölébe, annak..." úgy tűnhet, van csatornánk, folyónk elég. Ha azonban nagyítunk ezen a képen "eleget", netán élőben nézzük meg a szárazsággal sújtott területeket, azt fogjuk látni, hogy  termesztéstechnológiai szempontból korántsem igaz ez (az állítás) a feltételezés. Arról nem beszélve, hogy a száraz időszakokban sok csatornánk vízhozama a nullával válik egyenlővé.

Miközben esős időben nem tudunk mit kezdeni a rengeteg csapadékkal.

Mért ne építhetnénk a rendszeresen árvízzel sújtott területeken kezdve "lecsapoló csatornákat"...? Olyan kisebb keresztmetszetű (olcsóbb), ám hosszú, a mezőgazdasági művelésbe vont és jelenleg nem csatornázott területekre vezető csatornarendszereket, melyek zsiliprendszerekkel csatlakoznának a folyóinkhoz, és/vagy azok elsődleges ártereihez?

Célunk lehetne a folyóvizeink folyamatos felhasználása a termelő területeinken.
Az országból való kilépési pontok előtt építhetnénk olyan vízműveket (zsilipek, akár termelő erőművek formájában - ahol az áramtermelés másodlagos, vagyis nem méreteznénk őket valódi erőmű-léptékűre, pusztán a folyók természetes vízhozamának megfelelőre, hogy ne kelljen olyan nagy víztározó terület hozzájuk), amelyekkel visszafoghatnánk a folyókat annyira, hogy a csatornarendszereink folyamatos feltöltése ne csökkentse a folyóink vízszintjét a jelenlegi állapothoz képest (így ne hassunk negatívan a folyók ökoszisztémáira).

A zsiliprendszer működtetésével a folyóink jelenlegi vízszintje fenntartása mellett képesek volnánk

• egy-egy komolyabb esőzéskor gyorsan reagálni, megnyitni ezeket a lecsapoló csatornákat, melyek képesek lehetnének a lezúduló csapadék többletét kivonni a természetes vízfolyásokból, ezáltal 
• megakadályozni, hogy 4-5 évente irgalmatlan költségekkel kelljen árvízvédekezést és helyreállításokat finanszírozni,
• folyamatosan és a termelők számára ingyen hozzáférhető öntözővizet biztosítani,
• javítani a városaink vízfelhasználása miatt jelentősen leromlott (és egyébként folyamatosan romló) talajvíz-háztartásunkat,
• fenntartható módon és alacsonyabb promt költségráfordítással stabilabbá tenni a mezőgazdasági termelésünket, így csökkenteni a termelés fajlagos költségeit és versenyképesebb árakkal jelenni meg mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon,
• a csatornák tudatos halgazdálkodásra is lehetőséget adhatnak, ezáltal növelhető volna a hazai halfogyasztás mértéke, amely pozitív népegészségügyi hatásokkal járna, csökkenhetnének az eü-kiadásaink is,
• a rendszer fenntartása és üzemeltetése munkahelyeket teremtene akár olyan régiókban is, amelyekben a munkanélküliség még ma is jeelntős probléma,
• ugyancsak hozzájárulhatna a munkahelyteremtéshez ezen régiókban is a mezőgazdasági termelés hatékonyságának javulása.

És a sort biztos lehetne még folytatni.

Vagyis az oligarchák célja is teljesülhetne, és még értelme is volna a beruházásoknak.

Ahelyett, hogy...

A fentiek természetesen csak a szerző véleményét tükrözik. Ötletfelvetést fogalmaznak meg, mélyreható költségelemzések és egyéb szakmai energiaráfordítás nélkül.
Ellenben egy biztos:

Érdemes volna utánaszámolni.

Gazdag-OK?

Olvastam egy cikket, amely a hatásvadászat érdekében feláldozta a korrektséget - és mert itthon amúgy is van miért fejlődnünk úgy az elfogadásban, mint a tudatos gondolkodásban, úgy döntöttem, elgondolkodom kicsit a gazdagságról. 

A gazdagságról, mint ... fogalomról, a gazdagokról, mint "társadalmi csoportról", a gazdagsághoz és a gazdagokhoz való hozzáállásunk kérdéseiről.

Nem csak, mert a gondolkodásunk határozza meg a személyes fejlődésünk irányát és ütemét (szerintem), hanem azért is, mert éppen küzdünk a jelenlegi társadalmi rendszereinkben elszenvedett kudarcainkkal.

(Bocs a körülményes fogalmazásért, de a pontosság kedvéért nem akartam azt írni, hogy "a rendszereink kudarca" - mert ez nem fejezné ki pontosan, hogy mi, a demokratikus rendszerek működtetői vallottunk kudarcot.)

Tehát a gazdagságról és a gazdagokról.

A cikk így kezdi:

"Az normális...?"

A facebook-poszt megfogalmazása még ellenségesebb volt (sajnos nem találtam meg utóbb), igazából emiatt is döntöttem az írás mellett.

Amit a hazai köztudatban szereplő "gazdag-fogalom" kapcsán fontosnak tartok megfogalmazni:

A gazdag nem szinonimája a tolvajnak, a csalónak, a mások nyomorából gyarapodó élősködőnek.

Attól, mert sajnos posztkommunista/posztfeudális (mondunk ilyet, amúgy?) országban élünk - ráadásul sosem tanultunk meg igazán sem kiállni saját magunkért, sem a nemzettudatunk nem fejlődött odáig, hogy valódi összefogásra serkentsen (nem valami/valaki ellenében, hanem valamiért/valakiért (gyk. magunkért) -, ennek eredményeként pedig a hazai arisztokrata réteg "örökösei", a  "kapitalista" korszak politikusai és oligarchái, de még a vállalkozó réteg gondolkodási beállítódása is ezt szívta magába és ezt valósítja meg nagy tömegben...

Attól még nem változik az egyes fogalmak viszonya.

#1 Gazdagság.

Nem célom filozófiai magasságokba emelkedve arról vitázni, hogy "jobb-e luxuskocsiban..." pl. magányosnak lenni. Voltam magányos és baromira nem vigasztalt, hogy amúgy volt mit ennem, volt pénzem lerészegedni (egyedül), nem fáztam, stb. (Vagyis jobb helyzetben voltam a világ népességének 98%-ánál.)

#2 Gazdagság.

Végigjárhatnánk a logikai bizonyítás útját, miszerint a gazdagság valójában az, ha a bevételeink magasabbak, mint az igényeink finanszírozásához szükséges összeg. Vagy körüljárhatnánk a Kiyosaki-féle tételt, miszerint "nem az a gazdagabb, akinek több pénze van, hanem az, aki a bevételei nagyobb részét takarítja meg".

Egyszerűsítsünk, és a cél érdekében fogadjuk el, hogy csupán az anyagi gazdagságról beszélünk, és nem a gazdagságra, hanem a  gazdaggá válás folyamatára fókuszálunk.

#3 "Normális".

Ugyancsak nem állok le definiálni a "normális" és az "általános", "természetes", "elfogadott" fogalmak közti különbséget.

Feltételezem, hogy az együttgondolkodók ("mi") csoportja valamennyi tagja kellően tudatos hozzá, hogy a különbségekről ne feledkezzen meg.

Visszatérve a cikkhez - "normális"?

Véleményem szerint, ha a gazdaggá válás folyamata a hazai minta - mások kárán gazdagodni -, akkor a válasz nem. Morálisan elfogadhatatlan.

Ezzel a verzióval nem kívánok foglalkozni a továbbiakban, mert nincs miért. A továbbiakban a gazdagodás és a gazdagok azon csoportjára vonatkoztatom a  gondolataim, akik fejlettebben gondolkodva jutottak előbbre másoknál.

Azonban jegyezzük meg, hogy a "normális" társadalmakban, "normális" körülmények között (ld. pl. a természetben) igenis normális, hogy egyes egyedek sikeresebben alkalmazkodnak a körülményekhez, és ezáltal versenyelőnyre tesznek szert.

A természetben pl. több táplálékhoz, több nőstényhez jutnak, több utódot tudnak világra hozni és felnevelni, ezáltal elterjedtebbé válnak a populáción belül és az adott földrajzi (akár világ-) viszonylatban.

Az ember mesterséges környezetében (amit társadalomnak hívunk) ez kezdetben ugyanígy zajlott. Majd felismertük, hogy a specializálódás (vadászok, és földművelők pl.) és a cserekereskedelem hatékonyabbá tesz az egyén, a szűkebb közösség és a faj szintjén (versenyelőnyhöz juttat). Így voltunk képesek egyszerű főemlősök szintjéről a bolygónkat jelenleg uraló fajjá, gondolkodó entitássá fejlődni (hiszen utóbbihoz is gazdagodnunk kellett - több idővel kellett rendelkezzünk (ld. "időmilliomos"), hogy elvont gondolkodással tölthessük az életünk egy részét a létfenntartás helyett).

Éppen ez - a szellemi fejlődésünk egyre gyorsuló üteme (és ezzel párhuzamosan a morális fejlődés lemaradása) - okozta, hogy egyesek annyival eredményesebben alkalmazkodtak, annyival nagyobb versenyelőnyre tettek szert, hogy képessé váltak a felhalmozásra (amely egyébként is alaptermészetünk része - legalábbis a mérsékeltövi viszonyok között).

Egyszerű képlet.

Így tehát általánosságban hiba elítélnünk a gazdagokat "ámblokk", ahogy a gazdagodás folyamatát is. 

Meg kell különböztetnünk az elítélendő viselkedési formát a versenyelőnyt teremtő fejlődéstől.

És fel kell ismernünk ugyanakkor, hogy nem csak az alapszintű versenyhelyzethez (termelés) lehet jól alkalmazkodni / fejlődni benne, és ezáltal gazdagodni (pl. a sarki zöldséges gazdagodik, mert egyre több, jobb minőségű árut termel és ad el), hanem a másodlagos, harmadlagos, stb. szintek törvényszerűségeihez is (pl. kereskedők szintje - nem (biztos, hogy) jó termelő, de jó eladó; befektetők szintje - nem (biztos, hogy) jó termelő, vagy jó eladó, de jól ismeri fel az ígéretes újító ötleteket, a piaci viszonyok kínálta lehetőségeket (pl. olcsó vásárlás lehetősége), stb.).

Na és persze nem árt őszintének lennünk magunkhoz, nem-e "savanyú a szőlő"...?

Normális-e, hogy a cikkben idézett vállalatvezetők olyan nagy vagyont tudtak felépíteni/felhalmozni? 

A válaszom: nem tudom.

Nem látom az utat, amit bejártak, nem látom a gazdagodáshoz vezető döntéseik morális körülményeit, azért a fenti logika mentén nem mondhatok ítéletet erről.

Elfogadható-e, hogy "ülnek ekkora vagyonon"...?

Nos - momentán nem ülnek rajta.

Azzal indítottam, hogy a cikk szerzője - és a megjelentetője - feláldozták a korrektséget a hatásvadászat oltárán. 

Például mert elfelejtik megemlíteni, hogy három olyan vállalatvezetőről beszélnek, akiknek emlegetett vagyona vállalatokban - másképp munkahelyek (száz-?)millióiban - testesül meg. Vagyis a vagyonukkal munkahelyek millióit tartják fenn, családok millióit juttatva megélhetéshez.

Normális-e, hogy egy munkaadó úgy/azért tart fenn egy munkahelyet, hogy az ötletét megvalósítva nyereséget termeljen...?

Azt kell mondjam (pedig nem vagyok közgazdász), igen.

Ezt másképpen alkotásnak, "teremtésnek" is nevezhetnénk. Az pedig - véleményem szerint - ugyancsak az ember alaptermészete, hogy alkosson, létrehozzon valamit (ld. művészetek, ipar, feltalálók, stb.).

Mellesleg logikailag belátható tény, hogy egy működő rendszer csak akkor fenntartható, hogyha legalább a működéséhez szükséges energiát meg tudja termelni, vagyis szükségszerű, hogy termeljünk. S mivel a gyarapodás, a növekedés, újabb és újabb terveink megvalósítása, a vágy, hogy maradandót alkossunk ugyancsak része a természetünknek, így alapvető igényünk a pozitív többlet termelése, mely lehetővé teszi mindezt. (A kapitalista közgazdaságtan ennek megnevezésére alkotta meg a profit fogalmát.)

Összességében - egy "normális", pontosabban morálisan is elfogadható - környezetben a gazdagság jelenléte tehát a fejlődés indikátora.  A "gazdagok" másként mondva "sikeresek".

Más kérdés persze a társadalmi felelősségvállalás. Hogy mihez kezdünk a megtermelt profittal, hogyha sikeresek vagyunk abban, amit csinálunk (hm... Elon Musk-ot is utáljuk...? Vagy az ő hozzáállása szimpi...? Pedig ugye nem kicsit gazdag ő is...).

A másik térfélről (kevésbé sikeresek, vagy "szegényebbek") könnyű okosan megmondani, mit csináljanak mások a vagyonukkal. (ld. itthon a "gazdagok megadóztatása" című propagandadumák)

Ha vannak ilyen ötleteink, javaslom nézzük meg először, mi megteszünk-e bármit kicsiben abból, amit nekik javasolunk nagyban...

Vajon mi hogy fogadnánk, ha bárki nekünk akarná megmondani, mire költsük a kicsike kis többletünket...?

Ha a profittermelés öncélúvá válik - mint ahogy az hazánkban is jelenleg látványosan tapasztalható -, az morálisan és logikailag sem üdvös.

Ugyanis feladjuk ezáltal a fentebb megfogalmazott alapcélt - "fejlődni", és "alkotni".

Ugyanakkor feltehető a kérdés, hogyha engem zavar, hogy "lemaradok a versenyben", mit teszek én azért, hogy sikeresebbé váljak?

Számtalan irányba elvezethet ez a téma - nyitva is hagyom inkább, és megállok itt.

Csak kérhetem, hogy gondolkodjunk el mindannyian kicsit mi is az elítélendő, és mi a helyes. Hogy ne a gazdagságot és a morálisan is elfogadható gazdagodást állítsuk pellengérre, ne mossuk össze a negatív fogalmakkal!

Már csak azért se, hiszen valójában mind szeretnénk "gazdagok lenni".

Miért is?

Hogy élvezhessük az életet. Több időt lehessünk a szeretteinkkel? Több ismeretlen tájat láthassunk? Több kényelem jusson..? Több mosolyt, törődést, odafigyelést kapjunk?

Hiszen pontosan ezt teszik a nemrég még elítélt gazdagok (itthoniak) is.

Ha pedig nem vagyunk "különb(öző)ek" tőlük, akkor milyen alapon is ítélkezünk...?

Félreértés ne essék - akarjunk gazdagok lenni!

Akarjunk ügyesebben, okosabban gondolkodni, versenyelőnyre szert tenni!

Ám ne áldozzuk fel érte a morális tartásunkat (ne más kárára tegyük) és az előnyünkből származó többletet használjuk fel jobban, mint ők!  

Teremtsünk, építsünk általa! Osszuk meg egymással, hogy az egyszerű anyagi gazdagság lelki gazdagsággá, valóban a boldogság forrásává is váljon!

Mert pl. - szerintem - jobb egy egyszerű autóban együtt lenni egy szeretett személlyel, mint magányosnak lenni egy luxusautóban...

3 tény, miért ne dőlj be ennek, ha nyugdíjas vagy - avagy "A Nyugdíjról Újra"

Korábban már írtam a nyugdíjtémáról, és akik olvasták az eddigi bejegyzéseket, azoknak feltűnhetett, hogy "időtálló cikkeket" igyekszem írni, nem csak kérészéletű aktualitásokról fecsegek. Strukturális problémákat igyekszem egyszerűen megvilágítani, nem futószalagon gyártom a cikkeket az olvasottság fenntartására.




Most mégis újra a nyugdíj kérdését veszem elő a kormány "év végi jótékonysága" - pontosabban a jótékonyság és törődés látszatát keltő kommunikációja miatt.

A portfolio.hu idézte a miniszterelnököt, aki 2017 végén ismét pénzt oszt a nyugdíjasoknak, mintegy 3 millió embernek Magyarországon.

A félreértések elkerülése végett nem sajnálom a támogatást a nyugdíjaskorú emberektől, vagy a csökkent munkaképességűektől. Az én családomban is van leszázalékolt ember, és a saját anyám is nyugdíjas korú (62 éves) - igaz, ő még 3 évig csak várhatja, hogy talán nem emel korhatárt addig a kormány. (Pech, hogy a választások jövőre lesznek, utána pedig ismét jön a "mindent megtehetünk 4 évig"-élmény...)


Azonban feltennék pár egyszerűbb kérdést az elgondolkodtatás kedvéért:

1. Mi jelentene tartós, megnyugtató segítséget Önnek, kedves Nyugdíjas?

• Ha  évente, ahogy épp sikerült az év a nemzetgazdaságnak, karácsony előtt küldene a kormány 10-20 000 Ft erzsébet-utalványt, vagy 
• ha minden hónapban 3-5-10 000 Ft-tal magasabb nyugdíj érkezne...?

2. Miért nem valódi és tartós segítséget jelentő támogatást ad a kormány a nyugdíjasoknak - miért az eseti jellegű "cukorkaosztogatást" választják?

3. Mire lenne szükség ahhoz, hogy a ma élő nyugdíjasoknak több nyugdíjat lehessen fizetni?


Az idősebb korosztályoknak még mond valamit a "felosztó-kirovó rendszer" elnevezés - dióhéjban azt jelenti, hogy a ma adót fizető aktívak befizetéseit osztja fel az állam az egészségügy, az oktatás, az állami fenntartású egyéb intézmények, és a nyugdíjasok között.

Vagyis ha van

10 fő aktívkorú befizetőnk, és
5 fő nyugdíjasunk

(és eltekintünk tőle, hogy az éves megtermelt eredmény (befizetett adó) egy része másra megy el, mint eü, államadósság, oktatás, stb.),

akkor 2 aktív tart el 1 nyugdíjast, azaz ha 100 Ft/hó a nyugdíj, akkor egy aktívnak 50 Ft/hó-t kell befizetnie havonta a rendszer fenntartására.

(5 nyugdíjas x 100 Ft/hó nyugdíj = 500 Ft/hó nyugdíjkassza, 10 aktívra)

Mi a helyzet akkor, hogyha van

10 fő aktívkorú befizetőnk, és
10 fő nyugdíjasunk, és
ugyanúgy 100 Ft/hó a nyugdíj...?

Akkor 1 aktív tart el 1 nyugdíjast, vagyis egy aktívnak 100 Ft/hó-t kell befizetnie a rendszer fenntartásához.

(10 nyugdíjas x 100 Ft/hó nyugdíj = 1000 Ft/hó nyugdíjkassza, 10 aktívra)

És mi van akkor, ha van

9 fő aktívkorú befizetőnk, és
11 fő nyugdíjasunk, és
ugyanúgy 100 Ft/hó a nyugdíj...?

Akkor 1 aktívnak 1,2 fő nyugdíjast kell eltartania - vagyis 122 Ft/hó-t kell befizetnie ahhoz, hogy a nyugdíjasok ugyanazt a 100 Ft/hó-t kapják meg (11-en), mint tegnap.

(11 nyugdíjas x 100 Ft/hó nyugdíj = 1100 Ft/hó nyugdíjkassza, 9 aktívra)

Sajnos a realitások ennél még kicsit rosszabbak, ahogy az a KSH interaktív korfáján is látszik:

 
1976-ban születtek utoljára jelentősen többen egy év alatt, mint addig, vagy az után. Azóta ők évről évre közelebb vannak a nyugdíjhoz, míg utánuk egyre kevesebben jönnek... 

A vonal mutatja, hogy állt az adott korosztály lélekszáma 1976-ban (felső kép), a színezett terület mutatja, mennyien lesznek az adott korosztályban 2041-ben, hogyha a születés/halálozási trendet nem tudjuk megfordítani.

Aki mozgóképen is szeretné látni a változást, ismerkedjen meg ezzel a linkkel.


Vagyis a fenti kérdésekből a harmadikat egyszerűen megválaszolhatjuk:

Ahhoz, hogy magasabb nyugdíjakat lehessen fizetni, több befizetőre lenne szükség (végeredményben több gyermekre, akikből adófizető lesz), vagy /fő magasabb befizetett adóra.

Mi látszik az ábrákon?

Hogy több befizető nem lesz a jelenlegi életkilátások mellett. (A fenti statisztika nem számol az elvándorlással. Amúgy.)
Sőt egyre kevesebben leszünk.

Adódik a kérdés: Ön szerint tudunk-e magasabb adóterheket vállalni?

Hiszen a feketegazdaság is azért jött létre, mert már most sem győzzük kitermelni az adókat...
Amit ma egy alkalmazott hazavisz 100 Ft-ot a családjának, valójában 180 Ft-ot kellett hozzá megtermelnie csak az adóterhekre (és ebben nincs benne a munkahely fenntartási költsége, nincs benne a munkáltató nyeresége, amiért egyáltalán felmerül, hogy létrehozza az adott munkahelyet, stb...).
Mindent egybevéve ~300-400 Ft értéket kell megtermelnie ahhoz, hogy 100 Ft-ot hazavihessen nettóban.

Tehát...? Emeljünk még adót? Az bizonyára meghozza a kedvet plusz 1-2-3 gyerek bevállalására, ugye...?


Természetesen a korrupció, a stadionok, kisvasutak, busz- és metró-, és vonat-tenderek, a földmutyi, a letelepedési kötvények, a kilométerenként több, mint egymilliárdos (1000 millió Ft = 5 000 nyugdíjasnak adható 200 000 Ft erzsébet-utalvány) autópályák, a vizesvébés, meg olimpiai beruházások, az uszító-félelemkeltő médiakampányok, a dubai-i munkautak, eximbankos kamattámogatott hitelek (csak a haveroknak) és a kompletthülyéneknéző "konzultációk" által elfolyó ezer milliárdok (1000 x 1000 millió Ft = 5 000 000 nyugdíjasnak adható 200 000 Ft erzsébet-utalvány - szorozva a többesszámmal) el-nem-költésével is lehetne segíteni a nyugdíjasokat - mindjárt többel, mint 10-20 ezer Ft év végén.

Csak ne felejtsük el, hogy ott vannak még az ápolók, az orvosok, a tanárok, a tűzoltók, a mentősök, a fűtetlen kórházak, és még biztos mindenki ki tudná egészíteni egy-két tétellel, amit ő lát közvetlen közelről.

Vagyis sokkal többeknek kéne adni, nem csak annak a ~ 3 000 000 nyugdíjasnak, akik közül talán éppen Ön is egy.

Ezzel pedig megválaszoltuk a 2. kérdést, miért ad inkább egyszer 10-20 000 Ft-ot a kormány.
Mert az egyszeri kiadás, egyszeri 30-60 milliárd (az kevesebb, mint az 1 000 ugyebár...), de majd lehet rá hivatkozni a választásokkor...

Arról nem fognak beszélni, amit a két ábra világosan megmutat, amit a legtöbb kórházba belépve nyilvánvalóan láthat Ön is, amiért százezrek mennek külföldre, amiért lassan nem találni egy munkára fogható tanárt, orvost, nővért az egész országban.

Arról, hogy az egész szakramentum a fejünkre fog omlani, gyakorlatilag akár jövő tavasszal, vagy a jövőhéten.


"Jó-jó, de mit lehetne tenni akkor, hogy jobb irányba haladjanak a dolgok?!"


Jogos a kérdés.

A válasz nem egyszerű, csak összefoglalásra vállalkozom e cikk zárógondolataként:


Olyan új arcokat, olyan új vezetőket kell választanunk (nekünk aktívoknak, és Önöknek nyugdíjasoknak), akik hajlandóak dolgozni a megoldási stratégiákon. Akik valóban vezetik az országot, nem csak kizsákmányolják.
Olyanokat, akik vállalják, hogy megnézik, hogyan oldják meg a hasonló problémákat a környező országokban. Akik vállalják, hogy bevezetik azokat a változtatásokat, amik rövidtávon senkinek sem szimpatikusak, de néhány évnyi kitartással megteremtik a lehetőségét az adócsökkentéseknek (amivel több marad az aktívok zsebében, ezért több gyereket mernek vállalni, nem vándorolnak el, így lassanként több adófizető lesz, és több bevétel, amiből nyugdíjakat lehet fizetni, stb.).
Olyan vezetőket, akik felelősséget vállalnak a felvállalt hivataluk munkájáért - akik nem haveri alapon adják az állami megrendeléseket.
Olyanokat, akik vállalják a korábbi évek korrupciójáért felelős személyek elszámoltatását (nem csak beszélnek róla, de konkrét cselekvési tervet is tudnak mutatni), és a visszaszerzett milliárdokat ott költik el, ahol tényleg szükség van rájuk. (Pl. az egészségügyben, hogy Önnek se kelljen órákat tölteni a váróban, olyan drágán vásárolni a gyógyszereket, nyolcadiknak befeküdni a hatágyas kórházi szobába, stb.)

Vennünk kell a fáradtságot, és végre mindannyiunknak foglalkoznunk kell (nekem is, Önnek is) a közügyeinkkel. Beszélgetni egymásközt értelmes emberhez méltóan. Termékeny, megoldáscentrikus vitákat kezdeni, és elfogadni, hogy a felmerült megoldási lehetőségeket kipróbáljuk a gyakorlatban.
Engedni, hogy mások ötleteit is kipróbáljuk.
Bízni egymásban, és egymásért is cselekedni, nem csak önmagunkért.



Azt mondják, a "fiatalok" és a "nyugdíjasok" között olyan érdekellentét van, amit sosem lehet majd feloldani.
Én ezt tisztelettel tagadom!

A fiatalok többsége szereti a szüleit, és tiszteli a nagyszüleit - az erőfeszítéseket, amikkel leélték az életüket a gyermekeikért és unokáikért.
Tudják, tudjuk, hogy a "nyugdíjasok" 40-50 évnyi munkája nélkül ma sehol sem lehetnének.

A "nyugdíjasok" pedig nem hülyék - tudják, hogy a fiatalok munkája, befizetett adója nélkül már holnap nem lenne orvos, akihez a fájdalmaikkal forduljanak.
Nem volna ápoló, szociális munkás, aki meglátogassa őket, vagy ebédet hozzon, bevásároljon nekik.
Nem volna posta, hogy kihozza a nyugdíjakat - bár nem volna még az a 100 Ft nyugdíj sem, amit tegnap még hozott a postás.

Nem létezhetünk egymás nélkül.
A fiatalok erejére és lendületére épp úgy szüksége van a társadalmunknak, mint a "nyugdíjasok" élettapasztalatára, bölcsességére. Arra, hogy segítsenek vigyázni a gyermekeinkre. Hogy meséljenek nekik, és segítsenek embert nevelni belőlük, amíg mi dolgozunk. Mindannyiunkért.

Bárhol, bárkitől hallunk mást, jusson ez eszébe, hogy a beszélő épp az "oszd meg, és uralkodj" elvét követi, azt erősíti.
Legyen politikus, újságíró, vagy a szomszéd.



A jövőnket csak együtt tehetjük jobbá. 

Szerintem.*





* A szerző 9 éve dolgozik a pénzpiacon a legnagyobb magyar tulajdonú, független közvetítőcégnél. Folyamatos szakmai képzések révén kap rálátást az aktuális trendekre, folyamatokra a nyugdíjrendszert illetően.

Számvetések

Teljesen váratlanul ért egy régi kedves Ügyfelem őszintesége. Azt mondta, egy közelmúlt-béli döntése kapcsán azért nem hívott fel, mert zavarja, hogy "nem kérek semmit a munkámért". Hogy nem tudja "viszonozni" - "így nem akarlak dolgoztatni, vagy mondd meg, hogy mennyibe kerül...!"

A beszélgetésünk nyomán indult el a gondolatom, amiből végül egy levél kerekedett (ígértem pár linket Neki).

Mivel még sosem szedtem ezt így össze - és mert hihetetlenül feltöltött lelkileg ez a számvetés, elsősorban magamnak örökítem meg itt is. :)

Hogy sose felejtsem el ezt az érzést.

Szia!

Íme két bejegyzés arról, amiért élek - amit érintettünk:
http://tobbetesszel.blogspot.hu/2015/01/misszio.html
http://tobbetesszel.blogspot.hu/2017/02/ami-megvaltoztatja-az-eletunk.html


Bak vagyok, idealista - melankolikus-kolerikus típusba tartozom. Esélyed sincs jobban ellentételezned, meghálálnod, "megfizetned" - nevezd, ahogy jól esik - a Neked végzett munkát, mint hogy

1. Valóban együtt dolgozunk a jövődön-jövőtökön
Mert engem az tesz boldoggá, én attól érzem értékesnek az életem, hogyha látom, hogy a létezésemtől, attól, hogy időt és energiát teszek  a szakmai profizmus elérésébe-fenntartásába (oktatások, tréningek, önképzés, szakmai fórumok, stb.) Neked (és a többi ügyfelemnek) teljesebb, nyugalmasabb, boldogabb élete lesz. Ha a tudásommal és az elhivatásommal hozzá tudok járulni ehhez. Ha meg tudlak óvni az elhamarkodott döntésekből eredő veszteségtől.
Mert a pénzveszteség - a pénz a munkaidőd ára, a munka-időd pedig az életed idejéből elkülönített idő - az életed vesztesége, vagyis amit nem vesznek ki a zsebedből, illetve ha pluszként tudjuk a zsebedbe tenni, akkor az életed idejéből kapsz vissza.
A ma fiataljai azért annyira frusztráltak, lelki sérültek többségében, mert a szüleik keveset tudtak velük lenni. Az élet-idejüknek nagyobb részét kellett munkával tölteniük.

2. Én azért dolgozom, hogy a Ti gyermekeitek gyakrabban lássák az anyjukat-apjukat - lelkileg egészségesebb, boldogságra képes következő generációvá tudjanak fejlődni. És akkor több mosolygó embert látunk majd a magyar utcákon is. És az én gyerekeimnek is élhetőbb országa lesz. Meg nekünk is - még ha csak a nyugdíjas éveinkre is.
És elmondhatom, hogy nem múlt el nyom nélkül az életem. Hogy a küzdelmeimnek, a kitartásomnak, a lemondásaimnak volt értelme!

3. Azzal, hogy a barátaidnak, az új munkatársaidnak elmondod, hogy keresem majd őket, hallgassanak meg, mert Szerinted megéri - az életem értelmét adod végeredményben.

Hidd el, hogy  - szerintem - ennél többet egyetlen embernek sem adhatunk!

Dolgoztass csak!
Dolgoztass minél többet! ;)
Dolgoztass minél többeknél, hogy a szakmánknak, amitől ma 10 emberből 10-et a hideg ráz (és joggal), egyszer majd újra becsülete legyen!

Én hiszek abban, hogyha komolyan együtt dolgozunk a céljaitokon, hogyha komolyan kapcsolatot tartunk, kommunikálunk, akkor együtt meg fogjuk valósítani a célokat! Olcsóbban és gyorsabban, kisebb kockázatvállalással, mint nélkülünk!

Csak annyit kérek "cserébe", hogy higgyetek benne Ti is! Higgy benne!
Higgy bennem, és segíts, hogy másoknak is lehetősége legyen részesévé válni egy boldogabb jövőnek!

Alapító vezérigazgatónk anno azt mondta, "A világ rohamosan halad afelé, hogy két részre szakadjon. A vonal egyik felén lesznek azok, akik esznek - a másik felén azok, akik nézik, ahogy a másik oldalon esznek. Az a dolgotok, hogy segítsetek az ügyfeleiteknek a jó oldalra kerülni."

Drámainak tűnhet. Pedig csak igaz.

Ha nem csak a saját életünket nézzük, hanem akár az unokáink gyermekeiig nézünk előre - sok ezer anyagi döntés belefér ekkora időtávba. És elég egyet elhibázni, hogy utána évtizedekig csak válságmenedzselésről lehessen beszélni, bármilyen ügyesek is voltak az előttünk járó generációk.

Segíts, hogy betölthessem a szerepet, amiért a Jóisten erre a Földre küldött, és sose kell úgy érezned majd, hogy nem viszonoztál eleget...! Minden egyes ajánlásoddal olyan lehetőséget adsz a barátod-ismerősöd kezébe, amelyet talán sosem fog majd fel teljes egészében.
:)

Ezt csak utolsónak:

http://tobbetesszel.blogspot.hu/2017/08/uj-nemzedek-avagy-te-akarsz.html

Amit tapasztaltál, hogy a Pepsi munkatársai nem mozdultak rá a vállalati bankszámlacsomagra, függetlenül a jó kondícióitól - általános.

Hatást gyakorolni egy nyomtatott tájékoztatóval, vagy akár ilyen írásokkal nem könnyű.
Olyan hatást, ami alapján az emberek (a saját érdekükben) megmozdulnak, még nehezebb.

De lehetséges (személyesen)! :)

9 év
448 szerződött ügyfél
830 megkötött szerződés

Köztük már 69 felett azoknak a száma, akiknek az első saját otthonához hozzájárulhattam, sokkal többen azok, akiknek segítettünk gyarapodó pályára állni, megszabadulni a túladósodottságtól, akiknek segítettünk, hogy a gyerekeik pozitívabb egyenleggel induljanak az életbe, stb.

Én erre tettem fel az életem.

Érted is. :)

Új nemzedék - avagy Te akarsz-e a "győztesekhez" tartozni?

Ma egy kedves Ügyfelemmel találkoztam, hogy az adó-visszatérítések maximális kihasználásával kapcsolatos technikai kérdéseit átvegyük még egyszer.

Érdekes visszajelzést adott néhány barátja kapcsán:

"...Nálam kétszer-háromszor többet keresnek, mégis hó végén már én fizetem a sörüket... Illetve én fizettem, mert már nem - már nem akarom, és ezt meg is mondtam nekik.
Már beszéltem nekik rólad, hogy nekünk itt vagy te - mert értetlenül néznek, hogy lehet, hogy nekem van pénzem hóvégén is sörözni - pedig ugye kevesebbet keresek, meg gyerek, meg most már a (lakás)hitel... Mondtam, hogy vannak rendszereink, amik úgy néz ki, működnek - és bár soknak tűnik egy hónapban, de mégis működik, és látom, hogy a tizenhatmilliós tartozás ellenére is gyarapszunk. Jut mindenre, amire kell. Még kicsit puhítom őket, de előbb-utóbb eljutunk oda, hogy leülj velük, mert ezek értelmes srácok amúgy.
Csak nem tanultak meg bánni a pénzzel..."

Ő a második, akinél ez így megfogalmazódott.

Hatás.

Ez a kulcsszó. Ez a sikerdefiníció a számomra.

Egy újabb család, akik elmondhatják, hogy már van saját otthonuk - és akik látják működni a rendszert, amit együtt építettünk fel nekik.
A rendszert, ami növekvő pályára állította őket - és azon is fogja tartani őket, mert valóban kétoldalú az együttműködésünk. Mert nem csak kértek segítséget, de el is fogadták.

Ahogy nemrég két pályakezdő fiatal is elfogadta a felkínált segítségünk.
Velük is megtettük az első lépést ahhoz, hogy nekik már ne a "mai magyar átlag" életét kelljen majd élniük.
Talán azt gondolják, hogy a megkötött szerződéseiken van a hangsúly - pedig nem!
Sokkal inkább azon a szemléletmódon, hogy felismerték a változtatás szükségét, és elismerték, hogy ehhez segítségre is szükségük van.
Aztán elfogadták a segítséget, és léptek.

Ha továbbmegyünk a megkezdett úton, ők már nem válnak majd túlfogyasztókká, és nem válnak emiatt eladósodókká. Persze az, hogy milyen mértékben tudunk majd eredményeket felmutatni, nagyban függ a folytatástól, de megtettük az első lépést!

Együtt, közösen.


Ezért az érzésért dolgozom. És azért a jövőért, amit innentől együtt építünk. Mert az egyes emberek, az egyes családok egyéni jövőiből felépül egy új nemzedék, egy "új Magyarország" jövője.

Pénz, siker, boldogság - avagy filozófia a pénzpiacon

A minap a számomra legfontosabb személyek egyike megosztott a fészbukon egy blogbejegyzést, amelyben egy elkeseredett ember kért segítséget, a családjára, és tehetetlenségére hivatkozva.
Újra tükröt tartott a helyzet elém ezzel kapcsolatban, emiatt pedig merész lépésre szántam el magam.
Egy szakmainak szánt, pénzügyi témájú blogban pszichológiáról, kvantumfizikai kérdésekről, és egyéni élettapasztalaton alapuló meggyőződésről írni merész - ha nem botor - vállalkozás.
Valószínűleg eléggé megosztó lesz ez a bejegyzés.

Mégis megírom, mert hiszem, hogy a felismerések, amelyeket csokorba igyekszem szedni, helytállóak. Megírom, mert hiszem, hogy az anyagi fejlődéshez ez a fajta szemléletváltás ("szemléletfejlődés") nem kikerülhető.
Megírom, mert hiszem, hogyha gondolkodásra késztet - ha nem instant megoldás egy adott kérdésre, már azzal is előre mozdíthatja az olvasókat - Téged is.


Számos sikerkönyvben, s a ma divatos pszichológiai írásokban is mindenhol azzal jönnek, hogy "amit elhiszel, azt megvalósítod". A kvantumfizika arra lyukad ki, hogy ha elindulunk a nagyobbtól a kisebb felé, és nem állunk meg "félúton", akkor végeredményben azt találjuk, hogy a részecske természetű anyag (mint a testünk is) végeredményben apró energiaegységekből épül fel (mint a fény). Az egyes elméletek bizonyítása során a fizikusok olyan izgalmas kérdések megválaszolására,  olyan kísérletekre ragadtatták magukat, mint a gondolatok (elektromos impulzusok az agyban) hatása az anyagi világra - van-e hatásuk, mérhető/kimutatható-e, stb.
Mert azt még a klasszikus fizika révén felismerték, hogy az energia hatással van a környezetére - "nem vész el, csak..." -, nem marad "nyom nélkül".
Persze a kisebb "erősségű" energianyalábok hatása sokszor olyan finom, hogy a mérése nehézkes, vagy majdnem lehetetlen - pl. a zseblámpád fénye sem üt lyukat a falban, de még csak nyomát sem látod, pedig a fény és a fal kölcsönhatásba lépnek egymással, vagyis van hatás.
A finomabb energia hatása a durvább anyag szintjén nehezebben kimutatható - de van! -, míg a hasonló energiatartományokban ugyanolyan látványos hatást produkálnak, mint ahogy ha pofon ütsz egy másik embert, annak is látványos a hatása.

Mire akarok kilyukadni?
Arra, hogy ha a gondolat elektromos impulzus - vagyis energia -, akkor hatása van a körülöttünk lévő világra.
A spiritualisták - de szerintem még Te is - csóválják a fejüket, hogy "mit dumál már félórája a Vonzásról?!"
És tényleg!
Számos író számos könyvében, számtalan megközelítésben - és számtalan időben - megfogalmazta már a felismerést, hogy a gondolataink alakítják a valóságunkat. Nem csak a puszta ok-okozati alapon - ahogy gondolkodom, úgy cselekszem, és annak adott eredménye lesz -, de kvantumfizikai értelemben is.



Mindenki küzd.
Az életünk felfogható egy hosszú útként, melyen a startnál rendelkezünk egy tulajdonságokból, hiedelmekből, információkból és készségekből álló alapcsomaggal, és amelyen végig kell haladnunk, miközben ezt az alapcsomagot lehetőségünk van alakítani, csiszolni, bővíteni. A cél, hogy az út nagyobbik részét képesek legyünk boldog mosollyal végigjárni, mialatt kemény kihívásoknak, nehéz feladatoknak kell megfelelnünk, kátyúkba lépve-zuhanva kell újra napvilágra vergődnünk, és menni tovább.
A sikert sokan sokféleképp definiálják - én most nem teszem, mert az mégegy bevezetőnyi szöveg lenne.
Elfogadom alapvetésnek, hogy mindenki szeretne sikeres lenni. 
Sikeres szülő, sikeres munkatárs, sikeres vezető, sikeres a szakmájában, a vállalkozásában, a párkapcsolatában - a választott szerepeiben. Sikeresek akarunk lenni, mert a siker elismerése a visszaigazolás a lelkünk és/vagy egónk számára, hogy értékesek vagyunk. Hogy a szenvedéseinknek, az erőfeszítéseinknek - a létezésünknek - van értelme.

Küzdünk tehát a sikerért.

Először a világgal - amíg úgy hisszük, hogy mi rendben vagyunk, csak a körülményeket (a világot, az embereket) kell úgy megváltoztatnunk, hogy boldogok, sikeresek tudjunk lenni.
Igen ám, csakhogy ez a szemlélet kifelé irányul, a fókuszt magamon kívülre helyezi ("távolabb"). Azt pedig már az antik filozófusok is felismerték, hogy sokkal nehezebb megváltoztatni (hatni rá) valami tőlem független, külső, távoli dolgot (egy másik embert, egy szervezetet, "a világot"), mint saját magamat.
Ha visszautalok a kvantumfizikára - a Világ szempontjából én, a porszem, csak kicsi energiát tudok kifejteni, aminek csak kicsi hatása lesz.

Idővel eljuthatunk a felismerésig, hogy egyszerűbb magunknak - nekem alakulni a szükséges mértékben a környezetemhez, hogy jobb eredményt hozzon a vele való kölcsönhatás.
Később tehát küzdünk magunkkal - az alapcsomagunk kevésbé hasznos elemeivel (kishitűség, negatív énkép, önbizalomhiány, önzés, stb.).
(Itt van egy erős erkölcsi próba, hogy a környezethez való idomulást bizonyos keretek között tudom-e tartani - pl. ne legyek fasiszta csak azért, mert körülöttem a tömeg az. (v.ö. jelenkori magyar politikai vezetés, és az "ellenzék" hasonló morális satnyulása = "mindenki lop"))

Vagyis idővel eljuthatunk a felismerésig, hogy az általam kifejthető energia nagyságrendje a világhoz képest eltörpül, ám magamhoz képest azonos nagyságrendű, vagyis magamat sikeresen tudhatom megváltoztatni. Ha pedig megváltoztatom magam (szemléletem, hozzáállásom = gondolataim), kevésbé súrlódok a környezetemmel, jobban tudok haladni az utamon, könnyebben érek el sikereket.
És a gondolataim hatni fognak a körülöttem lévő világra.

Itt is adódik egy paradoxon (logikai ellentmondás): Napóleon, Cézár, hitler, Ford, Edison, Neumann, Rubik és még sorolhatnám - hatalmas változásokat értek el a világban.

Hogy is van ez? Hisz az előbb mondtam, hogy az általam kifejthető energia (hatás) nagyságrendje eltörpül a világhoz képest...

Igen. A "nagy világhoz" képest. Ám a "kis világ", az a szűkebb környezet, amiben élek, velem hasonló nagyságrendű. Sőt! Ha meggondolod, hol is élsz tulajdonképpen...?! Mikor reggel felébredsz, mi is történik? Mi az első történés?
Kinyitod a szemed? Biztos...?
Vagy elindul egy - nem tudatos - gondolat, hogy "keljünk fel, nyissuk ki a szemünket"...? Már azokban a töredékmásodpercekben is "ébren vagy", ami a folyamathoz kell, hogy nyisd a szemed...
És ez mindennel ugyanide visszavezethető - tehát valójában a szűkebb értelemben vett világ, amiben élünk, a testünkön belül van...
Mi vagyunk a "szűkebb világ". 
Vagyis a gondolataink elsősorban ránk hatnak - ha megváltoztatjuk őket pozitívabb irányba, ha tudatosan alakítunk rajtuk, akkor magunkon jelentős változásokat tudunk elérni (lásd a lusta elkezd edzeni, és testépítő lesz belőle, vagy futó - és egészségesebb lesz, jobban érzi magát a testében, javul az énképe, boldogabb emberré válik).
Lao-ce így fogalmazta meg ezt:

"Aki másokat legyőz - erős. Aki önmagát legyőzi - hős."

Ha azonban mi - a "kis világ" - elkezdünk változni, és a változás eredménye, hogy elégedettebbek, így boldogabbak vagyunk, kevesebb a súrlódás a "nagy világgal", könnyebben, kevesebb energiaráfordítással érjük el a nagy világban kitűzött céljainkat - akkor a körülöttünk élő többi "kis világ" számára vonzóvá válunk. Motiválóvá. Jó példává.
És köztük is lesz, aki rászánja magát a változásra, és így tovább - mint egy pozitív vírus. Így a kis energiánk mégis az egész világra hatással tud lenni, és így lehet belőlünk is az új Napóleon, az új Edison - Elon Musk, Steve Jobs, stb.


Nnna!

Ha már eddig kibírtad, tarts ki még egy kicsit! Most jön a lényeg!

A sikeresség érzését a szabadság adja. Mindazon dolgok összessége, amit "megengedhetek magamnak" - a szabadság, hogy "képes vagyok rá". Minthogy minden energia, szükségszerűen a pénz is az. (Még klasszikus logikával is - az izmaim erejét, vagy a gondolataim/tudásom energiáját konvertálom pénzre.)
A modern társadalmunkban pedig sok dolog a pénz-energia révén válik számomra megengedhetővé. Vagyis a siker egy részét "pénzben mérjük", az energiánk pénzzé való konvertálásának sikerességét értékeljük egyfelől sikerként.

Ezt az egész folyamatot egyszerűsítjük a közbeszédben odáig, hogy mindannyian "dolgozunk a pénzért".
Igen ám, csakhogy amíg azáltal igyekszünk több pénzt teremteni, hogy a külvilágot direktben akarjuk megváltoztatni (külső fókusz), addig kisebb eredményeket tudunk elérni, ahogy ezt már megbeszéltük.

Ha azonban a fókuszt a belső változásra helyezzük, ha a szemléletmódunkat, gondolkodásunkat - a gondolataink révén generált negatív/pozitív energia arányát változtatjuk meg ("Vonzás"), akkor nagyobb hatást érünk el - kezdetben kicsiben, majd lavinaszerűen egyre nagyobban.

Ez megnyilvánulhat a tudásunk fejlesztésében (fizikai sík), a kapcsolati tőkénk építésében (figyelmes és pozitív vagyok másokkal, ezért előbb-utóbb ők is figyelmesek és segítőkészek lesznek velem) (szociális sík), alázat és hála gyakorlásában (három alma lehet kevés, ha arra figyelek, hogy másnak több van - és lehet sok is, ha tudatosan emlékeztetem magam, hogy sokaknak még kevesebb van) (szellemi sík),stb.

A személyes tapasztalatom - és számos könyv szerzőinek tapasztalata is az, hogy ha kevesled a pénzt, amit jelenleg meg tudsz teremteni, akkor annak az oka Benned keresendő. Mert minden a gondolkodásmódunkra, a választásainkra vezethető vissza.
Változtass!
Változtasd meg a gondolkodásmódod elsőként! Ismerd fel, mit szeretsz, mit szeretnél, keresd meg a megfelelő eszközt a megvalósításához, és tanuld meg használni!
Mindezt törekedj úgy megvalósítani, hogy közben hasznossá válj a környezeted számára (önzetlenség!), légy türelmes magaddal, és légy kitartó!

Ahogy változol, változni fog a környezeted is. A társaság, amiben forogsz, a munkahely, ahol dolgozol, a tér, ahol élsz.

Ha elégedetlen vagy a pénzteremtő képességeddel, mindhárom területre (fizikai-, szociális-, szellemi sík) kezdj el odafigyelni, és változz pozitívan!
És az energia - a pénz-energia is - áramlani fog feléd, ahogy vonzóvá válsz.





****

Mondják ezt úgy is, hogy "hálót adj, ne halat a rászorulóknak". Ezért van, hogy a lottónyertesek jellemzően gyorsan ismét elszegényednek (a gondolkodásmódjuk nem, csak az anyagi környezetük változik hirtelen - ám az előbbi nélkül az utóbbi semmit sem ér).
Ezért nem megoldás szociális területeken a pénzadomány - ha azt nem a gondolkodás és szemléletmód megváltoztatására fordítják.
Ezért nem megoldás, hogyha kifutottunk a pénzből, akkor vegyünk fel hitelt, és mégis meg tudjuk venni, amit akarunk.

Ezért tettem fel az életemet arra, hogy segítsek az embereknek szemléletmódot változtatva elindulni a gyarapodás útján.

"Figyelem, a műsorszám termékmegjelenítést tartalmaz!" ;)

A cégem munkatársakat keres! Úgy érzed, Rád is rádfér a szemléletfejlesztés?
Szívesen tennél próbát azzal, képessé tudsz-e válni, hogy Te is segíts másoknak?
Írj nekem! ;)
winyetu82@gmail.com

Egy lépés, ami évekre pozitívabb irányba mozdíthat...

Hogy ne raboljam az időd feleslegesen - csak akkor olvass tovább, ha rövid kamatperiódusú hiteled van, esetleg forintosított devizahiteled (amihez azóta nem nyúltál), vagy van az ismeretségi körödben ilyen személy (aki számít neked).



Függetlenül attól, mit gondolok / gondolsz a hitelezésről, függetlenül attól, hogy (természetesen) semmi sincs ingyen (egy módosítás költségekkel jár) és függetlenül a módosításokkal / hitelezéssel járó hajmeresztő papírmunkától és utánajárástól...

Olyan gazdasági periódusban vagyunk, amikor a jegybanki alapkamat történelmi mélyponton van - így viszonylagosan olcsónak tekinthető a hitelfelvétel / kiváltás.
Ugyanakkor a válságból való kilábalásnak lassan szaporodó, kézzel fogható jelei vannak - ezek sorában pedig az újra kimutathatóvá váló infláció is ott kullog.
Nem megyek bele a miértekbe - hiszen nem szakképzés a célom -, legyen elég a következtetés / összefüggés eredménye, mint infó: az emelkedő infláció áttételesen (és valamekkora lemaradással ugyan, de) kamatemelést fog hozni a jövőben.

Jósgömböt én sem rejtegetek* - ezért nem állítok olyat, hogy pl. "2018 februárjától" -, ennek hátterében azonban gazdasági egymásra hatások, összefüggések állnak. Csak a pontos dátumot nem tudjuk.

Az ugyanakkor jól kalkulálható, hogyha a jelenlegi kamatod emelkedik csupán egyetlen (azaz 1)%-ot, akkor a törlesztőd havonat mennyivel lesz magasabb.

A példa kedvéért, ha egy 10 MFt fennálló tartozású kölcsön kamata ma 4,45%, a hátralévő futamidő 15 év, akkor a törlesztője 76 300 Ft/hó.
Ha a kamat 5,45%-ra emelkedik (+1%), a törlesztő 81 500 Ft-ra változik.

Vagyis az első évben buktál 62 400 Ft-ot, további változás nélkül a futamidő végéig 936 000 Ft-ot.

Azt azonban nagy biztonsággal kijelenthetjük, akár csak az alapkamat korábbi értékeit visszanézve (volt az ~10% körül is), hogy hosszabb távon nem csupán 1% növekedésre számíthatunk.

Az előbbi példával élve, ha a kamat +3%-ot emelkedik, a futamidő alatti veszteséged már 2 916 000 Ft lenne.

 Miért kezdtem azzal, hogy "ha rövid kamatperiódusú hiteled van"?

Egyszerűsítve a kamatperiódus az az időszak, amin belül a bank vállalja, hogy nem változtat a kamaton (se nem csökkenti, se nem emeli).
(Nem bonyolítom a kérdést a referenciakamat és a kamatfelár közti különbségtétellel - ahogy mondtam, ez nem szakképzés.)

 A kamatperiódus lehet 3, 6, 12 havi, vagy 3, 5, 10, 20 éves is akár.
Akinek hosszabb kamatperiódusú hitele van, a kamatperiódus fordulójáig "védve van" a kamatemeléstől - nekik azzal kell számolniuk, hogy a fordulón egyszerre követi le a bank az addig esetleg több, kisebb lépésben megvalósuló piaci kamatemelkedést (és az új, magasabb kamatszintet "fagyasztja be" a következő periódusra).

Ha például nekem 5 év van a következő kamatperiódus-fordulómig (2022),  akkor hiába indul el felfelé a jegybanki kamat és vele a hitelkamatok, hiába emelnek mondjuk addig 3 lépcsőben 0,5%-ot, 2022-ig a mai törlesztőmet fizetem. (És nyilván lesz öt évnyi lehetőségem, hogy mondjuk törekedjek előtörlesztésre, amivel kompenzálhatom az akkor bekövetkező emelkedést,stb.)

Akinek viszont rövid kamatperiódusú a hitele, annál "azonnal" leköveti a bank az összes emelést, és már menet közben emelt törlesztőt fog fizetni. (Azt a pénzt pedig, amit így pluszban kivesznek a zsebemből, nyilván nem tehetm félre előtörlesztésre, nem fizethetem belőle a gyerek nyári táborát, stb.)

Így tehát mindazoknak, akik úgy gondolják, így is épp eléggé kitömték már a bankjuk zsebeit, érdemes megfontolni, hogy még azelőtt váltsanak hosszabb kamatperiódusú hitelre, mielőtt a kamatemelési ciklus beindul.

Az én javaslatom, hogy ha érintett vagy, ne halogass!

Persze - jósgömb nincs! - ennek is van ára! 

Egyrészt az új hitel indulóköltségei (amiből most sok mindent elengednek/visszaadnak amúgy), és a régi lezárásával kapcsolatos költségek. Ám ezeket - ha csak a példát vesszük alapul - 2-3 éven belül visszanyered a kamatveszteség elkerülésével.

Másrészt - a mostani rövid kamatperiódusú hiteled kamata biztosan kisebb, mint egy hosszabb kamatperiódusúé. (Kisebb a bank kockázata, ezért olcsóbban adja a kölcsönt.)
Vagyis addig, amíg nem valósul meg a kamatemelkedés, addig többet fogsz törleszteni.

Viszont minden bizonnyal ez a szakasz lesz a rövidebb a futamidődben - és a magasabb kamatterhű szakasz hosszabb - vagyis összességében a példában szereplő nagyságrendű összeget fogod megspórolni.

Vagy nem teszel semmit, és ennyit, vagy még többet fogsz pluszban befizetni.

Ez most egy helyzet - egy lehetőség.
Hogy mihez kezdesz vele, Rajtad áll.




*A szerző nem jós.
Kilenc éves pénzpiaci szakmai tapasztalatot, számos szakmai képzést, gazdasági témájú oktatást tudva a háta mögött a saját szakmai véleményét fogalmazza meg a cikkben.
Felelősséget csak azon személyek és szerződések vonatkozásában vállal, akikkel / amelyekkel kapcsolatban megbízásos közvetítői jogviszonyban áll.
Ezen esetekben viszont - vállal.

A Te felelősséged - a Mi felelősségünk

Kulcsszavak: "pénzügyi", "közvetítő", "kit választhatsz?"

Társadalmunknak bőségesen van mit újratanulnia felelősség témakörben. A közelmúlt tapasztalataiból kiindulva született az ihlet, hogy a szakmánk árnyékos oldaláról osszak meg néhány gondolatot, ami Neked is segíthet, ha döntened kell, kitől fogadj el segítséget.

Sokszor elhangzik szakmai körökben, hogy az MNB (a pénzpiaci felügyeletet is ők látják el) közvetítői munkát érintő szigorításainak legalább egy haszna lesz:

"Csak a profik fognak túlélni a piacon."

Ez így, önmagában igaznak fogadható el. De...

Egy kis történelem

A magyar pénzpiac a rendszerváltást követő években kezdett kialakulni. Korábban totális központi szabályozás volt jellemző - egy Bank (OTP), és egy Biztosító (ÁB) adta a hazai "piacot" a megelőző években. 

Az állami tulajdon felosztása (privatizáció) révén indult meg a versenyszféra kialakulása a hazai pénzpiacon. Ez egyben azt is jelentette, hogy valódi, szakmai tudással rendelkező munkatársakat is ezidőben kezdtek el képezni. Kezdetben még elsősorban az egyes cégek saját, gyakorlatközpontú képzéseiken, majd lassanként a "közoktatásban" is megjelentek a kapcsolódó szakirányok, szaktárgyak.

Azt már itt szeretném leszögezni - 9 év folyamatos tanulása, és gyakorlati tapasztalata alapján -, hogy bár mind a közgazdasági-, könyvelési-, és egyéb pénzügyi-számviteli ismereteknek hasznát veheti az ember a hétköznapi pénzügyi döntéseinél, az elméleti oktatások inkább a szemléletformáló, szélesebb látókört eredményező hatássukkal járulnak hozzá a döntéshozatalhoz.

Egyetlen olyan pénzügyes, könyvelő, vagy közgazdász végzettségű ügyféllel sem találkoztam 9 év alatt, aki olyan termékszakmai-, vagy hétköznapokban alkalmazható, elméleti tudást kapott volna az iskolaévei alatt, melyek megóvták volna a "hozzá nem értők" klasszikus hibáitól.

A makroökonómiai összefüggésekben sokkal jobban eligazodhat egy közgazdász, az adózási kérdésekben egy könyvelő, a vállalatok pénzügyi menedzsmentjében egy PSZF-es végzettségű ember, mint egy jólképzett pénzügyi közvetítő.
Ám a hitelezés elméleti- és gyakorlati buktatóit, a szociális modellváltásban rejlő durva kockázatok egyénre szabott elemzését, a kockázatkezelés lehetőségeit, egyes biztosítások, megtakarítások szakmai szempontú összehasonlítását, vagy csak az aktuális pénzpiaci változások naprakész nyomonkövetését hiba volna elvárni tőlük.
Erről a pénzügyi közvetítői szakma szól (pontosabban a független közvetítői szakma).

Ma a közvetítők két nagy csoportjával találkozol (minden esetben vagy egyikkel, vagy másikkal), mikor bemégy egy bankba, felmégy egy biztosítással foglalkozó portálra, vagy utánanézel a lakástakarék-pénztáraknak, egészségpénztáraknak, stb.

"Függő ügynök"

1) Egy pénzintézet termékeit tudja eladni Neked, és 
2) pénzintézeti felelősségre dolgozik. 

"Függ" a munkáltatójától, aki meghatározza az általa kínálható termékkört, sőt a gyakorlatban azt is megszabja, mit kell "nyomatni" az ügyfeleknek.

Pénzintézeti felelősségre dolgozni pedig annyit tesz, hogy jogilag nem vonhatod felelősségre, ha valamit nem / nem úgy mond el, mint ahogy van. Csak a cégét kérheted számon jogilag (azaz perelheted a bankot, biztosítót, pénztárat - akkor is, ha nyilvánvalóan Gipsz Jakab járt el inkorrektül).

"Független közvetítő" 

(banknál: többes ügynök; biztosítónál: alkusz; banki-, biztosítási-, befektetési- és pénztári piacot is átfogó: "össz-pénzpiaci-", vagy "allfinanz-" / "allfinance"-közvetítő*)

(A magyar jog itt még küzd a "nyelvhelyességgel", ezért jogilag nem pontos az alábbi meghatározás - de a különbséget célom érzékeltetni, nem jogászokat képezni.)

1) Több pénzintézet termékeit tudja értékesíteni Neked, és
 2) ügyfélmegbízásból, saját felelősségére dolgozik.

"Független" a pénzintézetektől, mert szabadon választhat, hogy A, vagy B termékét viszi Neked. Te bízod meg, "Te vagy a munkáltatója". Befolyásolni próbálhatják, de nincs olyan kényszerhelyzetben, mintha a munkáltatója, a pénzintézet diktálna.

Saját felelősségére dolgozik, ami azt jelenti, hogy személy szerint jogilag is felelősségre vonható, ha hibázik / rosszhiszeműen jár el, és ezzel kárt okoz Neked.

Jelenkori pénzpiaci "képzés"

Ma közvetítőként OKJ-s képesítést adó tanfolyamokon szerzett oklevelekkel kezd el dolgozni a többség. Ezen képzések gyakorlati értéke közelíti a nullát. Nem azért, mert ezt a szakmát ne lehetne tanítani, és a képzést folytató oktatók ne tudnák jól oktatni. Sajnos a Felügyelet, mint jogalkotó, megszabja a tananyagok tartalmát, az oktatás módját - s minthogy túlnyomó többségében jogászok és elméleti (szak)emberek alkotják, az általuk megálmodott képzés is "túlontúl elméleti".

Aki valóban profi tanácsadóvá akar válni, valódi szakemberré a pénzügyi közvetítői szakmában, az a gyakorlatból tanul, belső céges képzéseken, külső képzéseken, önképzés útján, régimotoros "nagy öregektől" sajátítja el a használható tudást.

Ezt kezdetben "baráti alapon", ismerősi körben begyakorolt kommunikációval és adminisztratív gyakorlattal kezdheti el megszerezni - és persze az első szerződések is baráti körben születnek emiatt.

És ezzel érkezünk el témám velejéhez.

Az utóbbi bő másfél évben negyedik alkalommal futottam bele, mikor egy (ma már) ügyfelem egy bizonyos közvetítőcég munkatársi kötelékében (!!), vagy ügyfeleként szerzett negatív tapasztalatokat.

Egy olyan piaci környezetben, ahol a közvetítői szakmát ezrek hagyják el a szigorodó (és sokszor abszolút értelmetlen, csak többletadminisztrációban megnyilvánuló) szabályozás miatt, mikor a válság és a kényszerű politikai kommunikáció (öngondoskodás szükségessége az egészségügy és oktatás fizetőssé válása, a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága, stb.) egyre többeket mozdít a cselekvés felé.

Amikor minden eddiginél nagyobb szükség volna etikus és felkészült szakemberekre, akik valóban segítenek jól választani hitel és hitel, biztosítás és biztosítás, megtakarítás és megtakarítás között.

A kár, amit az inkorrekt közvetítők okoznak többszörös. Ha Te vettél fel átgondolatlanul hitelt (mert neki mindegy, a pénzét így is úgy is megkapja), ha Te fizetsz az elérhetőnél drágább biztosítást - a Te károd nyilvánvaló. (A károkozás közvetlen, első frontja.)

Azt kevesen gondolják végig, hogy ezen a piacon valódi hozzáértést nem egy három napos tanfolyam, de még csak nem is egy féléves gyakorlati tapasztalat fogja megadni. Mire egy egykori kezdő maga is megérti a szakmai különbségeket két szerződési feltétel között, mire magabiztosan meg tudja találni, hol vannak egy hitel, vagy egy megtakarítás sarkalatos pontjai - na ahhoz több éves tapasztalat és tanulás kell.

Amíg a biztos tudás nincs meg, többnyire dolgozik mellette egy "rutinos" munkatárs. Vagyis a szakmai felelősség a "főnöké" - az erkölcsi kár (ha kiderül, hogy drága terméket, vagy átgondolatlan módon adtak el) viszont a kezdőé, aki a barátjához, ismerőséhez ment gyakorolni.

Ha Te lennél ez a kezdő, és kiderülne, hogy akaratodon kívül a barátodnak kárt okoztál - vajon Te kit okolnál? A céged, vagy a szakmai vezetőd személyesen - netán "a közvetítőket" összességében?

Te maradál-e a nemrég választott szakmában?

A kapcsolat a kezdő és a barátból lett ügyfele között akár rámehet egy ilyen fiaskóra. (A károkozás második frontja.)

A többség pedig egy ilyen tapasztalat után hátatfordít a szakmának  - ezzel a szakma is (és a fogysztók is) kárt szenved(nek) (harmadik front), hiszen lehet, hogy elhivatott, jó szakember válhatott volna belőle!

És ezek után ügyfélként sem igen fog bízni senkiben - így pedig szükségszerűen ő is anyagi kárt fog szenvedni a hiányos ismeretek alapján hozott későbbi döntéseivel (negyedik front).

A szomorú az, hogy a felelősség részben a Tiéd is. Akár Te vagy az a Kezdő, akár Te vagy az ügyfél, akihez eljön a barátja gyakorolni.

Kezdőként, mielőtt "belevágsz", nyugodtan megteheted, amit bármely álláskeresésnél: meghallgathatsz több ajánlatot! Megszólítanak, hogy "gyere ide dolgozni", és tetszik is, amit a munkáról, a lehetőségekről hallasz.

Nem tilos ugyanezt meghallgatni még 2-3 konkurens cégtől.

Azt, hogy egy "felvételi interjú", vagy "orientációs beszélgetés", "cégbemutatás", stb. mennyire tényszerű, világos, összeszedett - meg tudod ítélni.

Senki nem tiltja, hogy az összehasonlított cégeket felkeresd leendő ügyfélként (mondjuk a honlapjukon felveszed a kapcsolatot velük), és megnézd, hogyan zajlik náluk egy igényfelmérés. Hogy mennyire szól Rólad (mint ügyfélről), mennyire alapos, körültekintő - vagy épp mennyire nem az.

Persze sok mindenen múlik még így is (éppen kit fogsz ki interjúztatóként, vagy igényfelmérő munkatársként, stb.), de mégis tettél valamit azért, hogy a választásod megalapozottabb legyen.

Barátként, akit felhívott a régi iskolatársa, barátnője, volt kollégája, stb., ugyanúgy figyelhetsz az igényfelmérésen. Tanácsadásra kérheted, hogy tételesen térjetek ki a kondíciókra - kérheted, hogy adjanak konkrét összehasonlítást konkurens termékkel. 

Ha korrekt a tanácsadás (korrekt a szakmai vezető), akkor ez nem hozza zavarba. Nem fog "maszatolni", nem ködösít. Nem fogja zavarni, hogyha addig kérdezel, míg minden kérdésedre kielégítő választ nem kapsz.

Így nem válsz a (sokszor "saját logós") termékek (csak az adott közvetítőn keresztül elérhető szerződésmódozat - "csak itt, csak most, csak tőlünk") eltérő paraméterein (magasabb költségein) keletkező eltérő eredmények (veszteségek) "áldozatává" - illetve lesz esélyed megkülönböztetni a valódi profi szakembert az egyszerű (hiéna, szélhámos) eladótól (akinek "mindegy, csak vedd meg").

Hiszen barátod - a Kezdő - új helyzetben van és ezer felé figyel, feszeng, lámpalázas, ráadásul a feladata, hogy tanuljon a helyzetből. Neked nincs más dolgod, mint hogy figyelj és kérdezz. 

És az sem baj, ha nemet mondasz, ha nem érzed meggyőzőnek, teljesnek a kapott válaszokat. Az aggályaid pedig nyugodtan oszd meg ott helyben, vagy akár ülj le külön a barátoddal, és mondd el csak neki, hogy mi zavart!

Ne befolyásolni akard, csak légy őszinte vele - a többi már az ő dolga.

* A wikipédia vonatkozó szócikkében több pontatlanság akad, amik a pongyola megfogalmazásból erednek, ezek tisztázása azonban nem célja ennek a cikknek.

Egy példa a manipulációra

"Az élet nem utazás - Alan Watts
Mit is jelent az élet? Társadalmunk, neveltetésünk elhiteti velünk, hogy örökké feljebb, előrébb kell lépnünk, így mindig egy jövőbeli célért élünk. Sokan mindenféle biztosításokat kötnek, esetleg félreraknak a jelen pillanat rovására nyugdíjkorukra. Számolgatják, hány évük van hátra még a nyugdíjba vonulásig, mintha az lenne a cél. Csak éljük le minél előbb az életünket. Sokan ilyen-olyan tanfolyamokra, különórákra küldik a gyereket, hogy ha felnő, jó állása és sikeres legyen. Így aztán elvesznek a drága, felhőtlen gyermekévek, a felnőtt végigrohanja életét, és mire észbe kap, lemaradt a lényegről. Mert közben elfelejtett élni. Pedig az élet lényege nem más, mint a pillanatban élni. Nincs cél, nincs jövő, csak a jelen. Sohasem tudhatjuk, hogy mit hoz a másnap. Másnap amúgy is megint a jövőn agyalnánk, így sohasem tudnánk a jelenben élni. Mindezt főleg azok értik meg, akik szeretett közeli hozzátartozójukat vagy barátjukat veszítik el idő előtt."

Elsőre nehéz eldöntenem, hogy dühít, vagy csak kiábrándít-e ez a gondolatsor.
Tipikus példája a félremagyarázások "bölcsességbe csomagolásának".


"...társadalmunk, neveltetésünk elhiteti velünk, hogy örökké feljebb..."


Nos. Gimnáziumi tananyag az entrópia és az evolúció. Egyik sem társadalmi "találmány". Az élet alaptermészete a fejlődés. A tudomány még nem fejtette meg a pontos, részletes megismerésig a lélek és az intelligencia, az anyag és az értelmes élet közti kapcsolódást, így arról nyilatkozni, hogy a lélek természete is a fejlődésre való törekvés, talán korai. Bár ha csak önmagammal számot vetek, hajlok erre a következtetésre. Persze a szocializációs hatásokat nem lehet semmibe venni, és nyilvánvaló a szerepük. Ám ezek csak az intelligensnek tartott élet társadalmaiban lépnek fel olyan intenzíven és összetettségben (a falkában élőknél is megjelenik, hatással van az egyed viselkedésére, de mértéke jelentősen kisebb, és nem merülnek fel a "személyiséget befolyásoló" hatásai).


"...Sokan mindenféle biztosításokat kötnek, esetleg félreraknak a jelen pillanat rovására nyugdíjkorukra. Számolgatják, hány évük van hátra még a nyugdíjba vonulásig, mintha az lenne a cél..."



Ettől válik veszélyessé egy ilyen írás.

A gyanútlan olvasó - aki talán csak átfutja ezt, a mai napon 112. idézetet, és fel sem fogja igazán - tudatalattijában megragad, és mikor az életére jelentős hatással lévő döntések elé kerül, hatni fog rá.
Negatívan.

Sehol sem hallottam még, hogy a nyugdíjbavonulás lenne az életem célja. Bárkivel beszéltem, aki nyugdíjas lett, egyikük sem mondta, hogy ez lett volna a célja az egész életében, vagy neki ezt mondták volna.
Azt azonban egyre többször hallom, látom és tapasztalom, hogy a szerző által emlegetett társadalmunk mind kisebb lélekszámú fiatalabb generációi nem képesek eltartani a létszámban őket mind jobban meghaladó idősebb, nyugdíjas generációkat. Ezért árul Mari néni sütikét a Nyugatinál - jobb esetben. És ezért kéreget Gizi néni szomorú arccal, elcsukló hangon az aluljáróban, a receptjeit szorongatva, amiket nem tud kifizetni a nyugdíjából.


Az tehát, hogy "félretenni a nyugdíjunkra a jelen pillanat rovására", enyhén szólva manipulatív megfogalmazás.
Amennyiben nem kívánjuk Mari néniék sorsát, akkor szükség.

A túlfogyasztás boldogsággal való azonosítása ("csak a pillanat számít") - az valóban a társadalmunk által elhitetett illúzió. A természetben számos formában találkozunk a felhalmozással. A "nem azonnali felélés" életstratégiáival.


"...Sokan ilyen-olyan tanfolyamokra, különórákra küldik a gyereket, hogy ha felnő, jó állása és sikeres legyen. Így aztán elvesznek a drága, felhőtlen gyermekévek, a felnőtt végigrohanja életét, és mire észbe kap, lemaradt a lényegről..."

Itt van az a beágyazott igazság, ami az egész idézetet segít átbújtatni az elme szűrőin. Ettől hat igaznak az egész, hogyha csak felületesen olvassuk. Ez kérem tudományosan is leírt befolyásolástechnika. (Ha érdekel, a témában ajánlom Újszászi-Bogár László munkásságát.)


Oly mértékű már a „megélhetési-félelem”, és a fogyasztói társadalom manipulációja, mellyel elénk vetít egy illúziót arról, mi a „menő”, a „trendi”, hogy milyen a „jó élet”, és mit kell megvennünk, hogy elérhessük – oly mértékű, hogy valóban hajlamosak vagyunk szülőként elkövetni az első hibákat, felnövő gyermekként, ifjú emberként pedig a továbbiakat.

Csakhogy ez nincs összefüggésben – pláne nem ok-okozati összefüggésben a fejlődésre való törekvés igényével. (Ebben áll a csúsztatás.)


„…Nincs cél, nincs jövő, csak a jelen...”



Mondta Edison, és letett a próbálkozásról, hogy valaha villamos fénnyel űzze el az éjszaka homályát.

Mondta Einstein, és felhagyott a tér-idő természetének megértésére való törekvésével.

Mondta Richter Gedeon, és inkább elment sörözni a haverokkal, minthogy több száz munkahelyet teremtett volna a nehéz időket élő Magyarországon a gyógyszergyára felépítésével.

Mondta ezt anyukád és apukád, ezért nem küzdöttek tovább veled, hogy megtanítsanak olvasni, inkább bekapcsolták neked a tévét, hogy csöndben maradj, és ők élhessenek a pillanatnak.



Ugye, hogy ha kicsit más oldalról nézzük, máris látványosan abszurddá válik ez a gondolat?!

Félreértés ne essék, nem célom „megmondani a tutit”, hiszen nincs nálam a bölcsek köve. Attól azonban óvnálak, hogy odafigyelés és mérlegelés nélkül olvass el mindent, amit eléd mos a net.

Mert van jövőd, és azt ma alakítod.

Mert valóban Ma kell élned, és ez nem jelenti, hogy ne kéne gondolj a Holnappal.

Egyetlen javaslat, ami milliókat spórolhat Neked, ha megfogadod...

2017 egy igazán remek év lesz!

Remek lesz sok szempontból, de pénzügyi oldalról egészen biztosan amiatt, mert amíg nem figyeltünk oda, etikussá vált a biztosítási piac!

A felügyelet munkatársainak - mint minden tisztességes alkalmazottnak -, illik tudni megindokolni, mire kapják a fizetésüket, miért is tartsuk el őket (mi adófizetők), és hát ki is tettek magukért!

Mint az "köztudott": 

A biztosításközvetítői szakmában rengeteg szélhámos dolgozik (mind az! sicc!), és az ő bűnük, hogy olyan sokan olyan sok pénzt buktak biztosításokkal!

 Na meg hát a biztosítások "irgalmatlanul drágák", "kész átverés az egész", "esélytelen nyereséggel zárni egy ilyen szerződést", stb.

Mondják ezt nagyon sokan. Azt már sajnos a kutya sem nézi, hogy kik mondják, és milyen alapon*. Sem a hozzáértést, sem az érdekeltségeket, sem egy-egy konkrét eset egyéb körülményeit. 

Nem baj - a Felügyelet megelégedett a fogyasztói véleményekkel, és gőzerővel nekilátott, hogy csökkentse a megtakarításos biztosítások (azon belül különösen a befektetési egységekhez kötött - "UL", vagy "unit linked" - biztosítások) költségeit, és kikényszerítse a korrekt ügyféltájékoztatást a közvetítőkből.

Ezt pedig tette oly módon, hogy (irodakukac - pfujj!) szakértő jogászaival egy sor olyan kötelező érvényű ajánlást tett mind a biztosítók részére, mind a közvetítőknek, melyben megszabták többekközött, milyen jogcímen vonhatnak el, mekkora költséget, azt mire fordíthatják, és hogyan kell elnevezniük, stb.

Korábban már írtam róla, mire számíthatunk ettől, most nem ismételni akarom magam, inkább az azóta megismert tényeket szeretném pártatlanul kimondani, hogy Téged ne etethessenek meg azok a keselyűk, akiknek ez a szakma a jelen jó hírét valójában köszönheti...

Létezik a biztosítási piacon egy ún. "teljes költség-mutató" ("TKM"), ami %-osan fejezi ki egy adott biztosítási szerződés költségtartalmát. A számítását, azt hogy miből és hogyan, milyen képlettel kell kimutatni, mindent a Felügyelet határoz meg.

2017-től "kimutathatóan csökkentek az egyes biztosítási módozatok TKM-értékei" - áll majd (vagy áll már) a felügyeleti belső jelentésekben, ami teljes mértékben igaz - egyébként.

Ugyanakkor ha valaki veszi a fáradtságot, és megnézi a 2016-os, vagy régebbi szerződése feltételeit és kondíciós listáit - meg fogja találni benne az egyes költségtételeket, és azok mértékét is -, majd kezébe veszi egy 2017-es módozat ugyanezen dokumentumait, érdekes módon éppen ennek ellenkezőjére utaló számadatokkal fog találkozni.

(Nyilván nem az "összes" biztosítási termékről beszélek - "csak" azokról, amelyek elemzését a cégem illetékesei elvégezték, és amelyekben magam is elmélyedtem némileg. Független közvetítőként így is több szerződésről beszélünk, mint amit egy átlag ügynöknek pályafutása során "leoktatnak", vagy amennyihez az átlagembernek türelme volna.)

Az eddig látottak - és az elmúlt 9 év gyakorlati tapasztalata - alapján merem állítani, hogy abban a pillanatban, mikor megcsörren a telefonod, és BÁRKI azt állítja a vonal másik végén, hogy a régi szerződésed egy drága szar - mondd fel, és köss "etikus" terméket...

Na akkor nyugodtan jusson eszedbe, hogy szóltam! 

Most vernek át éppen, Apuskám/Anyuskám!

Több bejegyzésben foglalkoztam már a hosszútávra tervezett megtakarítások költségszerkezetével, vagy a pénzügyi háttér megfelelő kialakításának alapjaival is - nem ismétlem magam itt újra (magam itt újra...). 

(Legyen elég annyi, hogy 99%-ban nem a szerződések voltak "etikátlanok" azokban az esetekben, mikor valakinek vesztesége lett egy biztosítási szerződésen, hanem az üzletkötői magatartás nem volt megfelelő. (És még itt sem feltétlen rosszhiszeműségről beszélek, csak a kellő felkészültség, körültekintés, vagy alaposság hiányáról.))

 

A "régi" szerződésedben nagy valószínűséggel már kifizetted a költségek nagyrészét (ahogy a banknak is előbb hitelkamatot (bank nyeresége) fizetsz, és csak utána tőkét), vagyis ha most hiszel a vonal másik végén a hangnak, és kötsz helyette egy újat, újra ki fogod fizetni az induló költségeket, majd a tartam alatt magasabb fenntartási költséget fognak legombolni Rólad...

Ugyanakkor igaz, hogy boldog lehetsz, mert a szerződésed "etikus" lesz, és legalább hozzájárultál, hogy az MNB dolgozói 2017-ben is felvehessék a fizetésüket, amit Te fizettél be adóként a közös kalapba...

Félreértés ne essék - eszemben sincs eltántorítani attól, hogy hosszabb távon tervezz és megtakarítást indíts! 

Arról beszélek, hogy kétszer nincs értelme kifizetned a költségeket ugyanazon célod kapcsán!
Ha még nem tetél félre ilyen szerződésben, akkor - egy alapos helyzet- és célértékelés után! - jó eszköz lehet a célod (10+ éves célod!!) megvalósítására (mert a közhiedelemmel ellentétben, ha jól használod, mint eszközt, nyereséged képződik rajta)!
Csak könyörgöm, a meglévő szerződéseddel ne kövesd el az egyetlen valódi hibát, amit ilyen szerződéssel el lehet követni:

Ne mondd föl idő előtt!







(*Jómagam - már csak az egyszerűsítés végett - többek között biztosítási termékekkel épp úgy foglalkozom, mint banki-, vagy pénztári termékekkel, és amióta ez a blog fut, egyetlen alkalommal sem "szereztem ügyfelet" ennek köszönhetően (az indításkor sem volt, és azóta sem célom vele). Kilencedik évem független közvetítőként a szakmában, szigorúan ajánlás alapján, és egy-egy családnál éveken keresztül folyamatosan dolgozom - így "kénytelen vagyok etikusan dolgozni" és minőséget produkálni.)