2017. február 11., szombat

Egyetlen javaslat, ami milliókat spórolhat Neked, ha megfogadod...


2017 egy igazán remek év lesz!
Remek lesz sok szempontból, de pénzügyi oldalról egészen biztosan amiatt, mert amíg nem figyeltünk oda, etikussá vált a biztosítási piac!

A felügyelet munkatársainak - mint minden tisztességes alkalmazottnak -, illik tudni megindokolni, mire kapják a fizetésüket, miért is tartsuk el őket (mi adófizetők), és hát ki is tettek magukért!

Mint az "köztudott": 

A biztosításközvetítői szakmában rengeteg szélhámos dolgozik (mind az! sicc!), és az ő bűnük, hogy olyan sokan olyan sok pénzt buktak biztosításokkal!

 Na meg hát a biztosítások "irgalmatlanul drágák", "kész átverés az egész", "esélytelen nyereséggel zárni egy ilyen szerződést", stb.

Mondják ezt nagyon sokan. Azt már sajnos a kutya sem nézi, hogy kik mondják, és milyen alapon*. Sem a hozzáértést, sem az érdekeltségeket, sem egy-egy konkrét eset egyéb körülményeit. 

Nem baj - a Felügyelet megelégedett a fogyasztói véleményekkel, és gőzerővel nekilátott, hogy csökkentse a megtakarításos biztosítások (azon belül különösen a befektetési egységekhez kötött - "UL", vagy "unit linked" - biztosítások) költségeit, és kikényszerítse a korrekt ügyféltájékoztatást a közvetítőkből.
Ezt pedig tette oly módon, hogy (irodakukac - pfujj!) szakértő jogászaival egy sor olyan kötelező érvényű ajánlást tett mind a biztosítók részére, mind a közvetítőknek, melyben megszabták többekközött, milyen jogcímen vonhatnak el, mekkora költséget, azt mire fordíthatják, és hogyan kell elnevezniük, stb.

Korábban már írtam róla, mire számíthatunk ettől, most nem ismételni akarom magam, inkább az azóta megismert tényeket szeretném pártatlanul kimondani, hogy Téged ne etethessenek meg azok a keselyűk, akiknek ez a szakma a jelen jó hírét valójában köszönheti...

Létezik a biztosítási piacon egy ún. "teljes költség-mutató" ("TKM"), ami %-osan fejezi ki egy adott biztosítási szerződés költségtartalmát. A számítását, azt hogy miből és hogyan, milyen képlettel kell kimutatni, mindent a Felügyelet határoz meg.

2017-től "kimutathatóan csökkentek az egyes biztosítási módozatok TKM-értékei" - áll majd (vagy áll már) a felügyeleti belső jelentésekben, ami teljes mértékben igaz - egyébként.
Ugyanakkor ha valaki veszi a fáradtságot, és megnézi a 2016-os, vagy régebbi szerződése feltételeit és kondíciós listáit - meg fogja találni benne az egyes költségtételeket, és azok mértékét is -, majd kezébe veszi egy 2017-es módozat ugyanezen dokumentumait, érdekes módon éppen ennek ellenkezőjére utaló számadatokkal fog találkozni.
(Nyilván nem az "összes" biztosítási termékről beszélek - "csak" azokról, amelyek elemzését a cégem illetékesei elvégezték, és amelyekben magam is elmélyedtem némileg. Független közvetítőként így is több szerződésről beszélünk, mint amit egy átlag ügynöknek pályafutása során "leoktatnak", vagy amennyihez az átlagembernek türelme volna.)

Az eddig látottak - és az elmúlt 9 év gyakorlati tapasztalata - alapján merem állítani, hogy abban a pillanatban, mikor megcsörren a telefonod, és BÁRKI azt állítja a vonal másik végén, hogy a régi szerződésed egy drága szar - mondd fel, és köss "etikus" terméket...

Na akkor nyugodtan jusson eszedbe, hogy szóltam! 

Most vernek át éppen, Apuskám/Anyuskám!


Több bejegyzésben foglalkoztam már a hosszútávra tervezett megtakarítások költségszerkezetével, vagy a pénzügyi háttér megfelelő kialakításának alapjaival is - nem ismétlem magam itt újra (magam itt újra...). 

(Legyen elég annyi, hogy 99%-ban nem a szerződések voltak "etikátlanok" azokban az esetekben, mikor valakinek vesztesége lett egy biztosítási szerződésen, hanem az üzletkötői magatartás nem volt megfelelő. (És még itt sem feltétlen rosszhiszeműségről beszélek, csak a kellő felkészültség, körültekintés, vagy alaposság hiányáról.))
 
A "régi" szerződésedben nagy valószínűséggel már kifizetted a költségek nagyrészét (ahogy a banknak is előbb hitelkamatot (bank nyeresége) fizetsz, és csak utána tőkét), vagyis ha most hiszel a vonal másik végén a hangnak, és kötsz helyette egy újat, újra ki fogod fizetni az induló költségeket, majd a tartam alatt magasabb fenntartási költséget fognak legombolni Rólad...

Ugyanakkor igaz, hogy boldog lehetsz, mert a szerződésed "etikus" lesz, és legalább hozzájárultál, hogy az MNB dolgozói 2017-ben is felvehessék a fizetésüket, amit Te fizettél be adóként a közös kalapba...


Félreértés ne essék - eszemben sincs eltántorítani attól, hogy hosszabb távon tervezz és megtakarítást indíts! 

Arról beszélek, hogy kétszer nincs értelme kifizetned a költségeket ugyanazon célod kapcsán!
Ha még nem tetél félre ilyen szerződésben, akkor - egy alapos helyzet- és célértékelés után! - jó eszköz lehet a célod (10+ éves célod!!) megvalósítására (mert a közhiedelemmel ellentétben, ha jól használod, mint eszközt, nyereséged képződik rajta)!

Csak könyörgöm, a meglévő szerződéseddel ne kövesd el az egyetlen valódi hibát, amit ilyen szerződéssel el lehet követni:

Ne mondd föl idő előtt!







(*Jómagam - már csak az egyszerűsítés végett - többek között biztosítási termékekkel épp úgy foglalkozom, mint banki-, vagy pénztári termékekkel, és amióta ez a blog fut, egyetlen alkalommal sem "szereztem ügyfelet" ennek köszönhetően (az indításkor sem volt, és azóta sem célom vele). Kilencedik évem független közvetítőként a szakmában, szigorúan ajánlás alapján, és egy-egy családnál éveken keresztül folyamatosan dolgozom - így "kénytelen vagyok etikusan dolgozni" és minőséget produkálni.)

2017. február 3., péntek

Ami megváltoztatja az életünk...



Kilenc éve dolgozom a szakmában klasszikus reklám nélkül. Hozzám nem azért jönnek az emberek, mert a csapból is én folyok, és már beépültem a tudatalattijukba.

A cégem nem költ soktízmilliót évente arra, hogy meggyőzzön bárkit is arról, hogy amit csinálunk, ahogyan csináljuk, az jó, és abból profitálnak az ügyfeleink.

Nyugat-Európából (egészpontosan Németországból) indult az irányzat, amit a cég képvisel, és a németektől származik a munkamódszer. Az alapgondolat is, hogy a jól végzett munka bizonysága a legerősebb érv bárki mellett.

Nem méricskélem az ügyfelem pénztárcáját, "vajon meg tud-e majd fizetni", nem zárok ki senkit a lehetőségből, hogy úgy a saját jövőjét, mint a közös jövőképünket együtt építse velünk.

Egyetlen dolgot kérek eldönteni már a kapcsolatunk elején, miután felvázoltam, milyen témákban számíthat ránk, és milyen hozzáállásra számíthat tőlünk. Mégpedig azt, hogy az értékrendünk a hallottak alapján azonos-e. Hogy a megfogalmazott jövőkép megvalósulásában egyformán érdekeltek vagyunk-e.

Mert ha igen, akkor a befektetett időm-energiám fejében arra kérem őt, hogy vállalja fel ezt a véleményét a barátai, munkatársai, ismerősei előtt! Álljon mellém a jövőképünk megvalósításában, ahogy én is mellé állok a családja jövője megvalósításában!

Ő számítani szeretne a tudásunkra, arra, hogy a rendelkezésére állunk, amikor szüksége lesz ránk és kiállunk érte a pénzintézetekkel szemben - én pedig számítani szeretnék rá, hogy terjeszti a hírünket, hogy újabb és újabb embereknek mutat be, akikkel ugyancsak megoszthatom mindazt, amit vele. Amire ő igent mondott.

Mert "társadalomformáló vállalattá" csak úgy válhatunk, ha a hatásunk a társadalom kimutatható részénél válik érezhetővé. Ha a leendő ügyfeleink nem hallanak rólunk - ha az előítéleteiket, a félelmeiket, a korábban másokkal szerzett negatív tapasztalatok árnyékát nem segít áthidalni az Ügyfelem szava, akkor csak ábrándozunk egy szebb jövőről.

Én azért, mert nem társadalomformálás nem lesz belőle, de ha nincs kinek segítsek, én is éhen halok. Ügyfelem azért, mert ha éhenhalok, nem lesz mellette a szükségben senki, aki ezt a filozófiát vallja; ha nem lesz egyre több ügyfelünk, ha nem lesz egyre nagyobb az ügyfeleink közössége, akkor az érdekvédelem is csak délibáb marad.


Nemrég olvastam egy cikket, amelyben az interjúalany arról beszélt, hiányzik a felelősségvállalás a ma emberéből.

Belőlem nem hiányzik.

És az ügyfeleimből sem. Azokból lesz ügyfél, akik felvállalják a "rájuk eső feladatrészt", és vállalják, hogy beajánlanak az ismerőseikhez.

Vállalják, hogy kijelentik - "szerintem hallgasd meg, mert hasznodra lesz!"*

Ez az aprócska gesztus adja az ajánlás értékét, és ez az, amit csak az Ügyfél tud hozzátenni a jövőképünkhöz.

Ez az aprócska gesztus változtatja meg az életünk...





(*A döntést persze minden ismerős maga hozza meg, hogy neki tetszik, vagy sem, amit kínálunk - ezt nem várom el előre tudni.)