A minap a számomra legfontosabb személyek egyike megosztott a fészbukon egy blogbejegyzést, amelyben egy elkeseredett ember kért segítséget, a családjára, és tehetetlenségére hivatkozva.
Újra tükröt tartott a helyzet elém ezzel kapcsolatban, emiatt pedig merész lépésre szántam el magam.
Egy szakmainak szánt, pénzügyi témájú blogban pszichológiáról, kvantumfizikai kérdésekről, és egyéni élettapasztalaton alapuló meggyőződésről írni merész - ha nem botor - vállalkozás.
Valószínűleg eléggé megosztó lesz ez a bejegyzés.
Mégis megírom, mert hiszem, hogy a felismerések, amelyeket csokorba igyekszem szedni, helytállóak. Megírom, mert hiszem, hogy az anyagi fejlődéshez ez a fajta szemléletváltás ("szemléletfejlődés") nem kikerülhető.
Megírom, mert hiszem, hogyha gondolkodásra késztet - ha nem instant megoldás egy adott kérdésre, már azzal is előre mozdíthatja az olvasókat - Téged is.
Számos sikerkönyvben, s a ma divatos pszichológiai írásokban is mindenhol azzal jönnek, hogy "amit elhiszel, azt megvalósítod". A kvantumfizika arra lyukad ki, hogy ha elindulunk a nagyobbtól a kisebb felé, és nem állunk meg "félúton", akkor végeredményben azt találjuk, hogy a részecske természetű anyag (mint a testünk is) végeredményben apró energiaegységekből épül fel (mint a fény). Az egyes elméletek bizonyítása során a fizikusok olyan izgalmas kérdések megválaszolására, olyan kísérletekre ragadtatták magukat, mint a gondolatok (elektromos impulzusok az agyban) hatása az anyagi világra - van-e hatásuk, mérhető/kimutatható-e, stb.
Mert azt még a klasszikus fizika révén felismerték, hogy az energia hatással van a környezetére - "nem vész el, csak..." -, nem marad "nyom nélkül".
Persze a kisebb "erősségű" energianyalábok hatása sokszor olyan finom, hogy a mérése nehézkes, vagy majdnem lehetetlen - pl. a zseblámpád fénye sem üt lyukat a falban, de még csak nyomát sem látod, pedig a fény és a fal kölcsönhatásba lépnek egymással, vagyis van hatás.
A finomabb energia hatása a durvább anyag szintjén nehezebben kimutatható - de van! -, míg a hasonló energiatartományokban ugyanolyan látványos hatást produkálnak, mint ahogy ha pofon ütsz egy másik embert, annak is látványos a hatása.
Mire akarok kilyukadni?
Arra, hogy ha a gondolat elektromos impulzus - vagyis energia -, akkor hatása van a körülöttünk lévő világra.
A spiritualisták - de szerintem még Te is - csóválják a fejüket, hogy "mit dumál már félórája a Vonzásról?!"
És tényleg!
Számos író számos könyvében, számtalan megközelítésben - és számtalan időben - megfogalmazta már a felismerést, hogy a gondolataink alakítják a valóságunkat. Nem csak a puszta ok-okozati alapon - ahogy gondolkodom, úgy cselekszem, és annak adott eredménye lesz -, de kvantumfizikai értelemben is.
Mindenki küzd.
Az életünk felfogható egy hosszú útként, melyen a startnál rendelkezünk egy tulajdonságokból, hiedelmekből, információkból és készségekből álló alapcsomaggal, és amelyen végig kell haladnunk, miközben ezt az alapcsomagot lehetőségünk van alakítani, csiszolni, bővíteni. A cél, hogy az út nagyobbik részét képesek legyünk boldog mosollyal végigjárni, mialatt kemény kihívásoknak, nehéz feladatoknak kell megfelelnünk, kátyúkba lépve-zuhanva kell újra napvilágra vergődnünk, és menni tovább.
A sikert sokan sokféleképp definiálják - én most nem teszem, mert az mégegy bevezetőnyi szöveg lenne.
Elfogadom alapvetésnek, hogy mindenki szeretne sikeres lenni.
Sikeres szülő, sikeres munkatárs, sikeres vezető, sikeres a szakmájában, a vállalkozásában, a párkapcsolatában - a választott szerepeiben. Sikeresek akarunk lenni, mert a siker elismerése a visszaigazolás a lelkünk és/vagy egónk számára, hogy értékesek vagyunk. Hogy a szenvedéseinknek, az erőfeszítéseinknek - a létezésünknek - van értelme.
Küzdünk tehát a sikerért.
Először a világgal - amíg úgy hisszük, hogy mi rendben vagyunk, csak a körülményeket (a világot, az embereket) kell úgy megváltoztatnunk, hogy boldogok, sikeresek tudjunk lenni.
Igen ám, csakhogy ez a szemlélet kifelé irányul, a fókuszt magamon kívülre helyezi ("távolabb"). Azt pedig már az antik filozófusok is felismerték, hogy sokkal nehezebb megváltoztatni (hatni rá) valami tőlem független, külső, távoli dolgot (egy másik embert, egy szervezetet, "a világot"), mint saját magamat.
Ha visszautalok a kvantumfizikára - a Világ szempontjából én, a porszem, csak kicsi energiát tudok kifejteni, aminek csak kicsi hatása lesz.
Idővel eljuthatunk a felismerésig, hogy egyszerűbb magunknak - nekem alakulni a szükséges mértékben a környezetemhez, hogy jobb eredményt hozzon a vele való kölcsönhatás.
Később tehát küzdünk magunkkal - az alapcsomagunk kevésbé hasznos elemeivel (kishitűség, negatív énkép, önbizalomhiány, önzés, stb.).
(Itt van egy erős erkölcsi próba, hogy a környezethez való idomulást bizonyos keretek között tudom-e tartani - pl. ne legyek fasiszta csak azért, mert körülöttem a tömeg az. (v.ö. jelenkori magyar politikai vezetés, és az "ellenzék" hasonló morális satnyulása = "mindenki lop"))
Vagyis idővel eljuthatunk a felismerésig, hogy az általam kifejthető energia nagyságrendje a világhoz képest eltörpül, ám magamhoz képest azonos nagyságrendű, vagyis magamat sikeresen tudhatom megváltoztatni. Ha pedig megváltoztatom magam (szemléletem, hozzáállásom = gondolataim), kevésbé súrlódok a környezetemmel, jobban tudok haladni az utamon, könnyebben érek el sikereket.
És a gondolataim hatni fognak a körülöttem lévő világra.
Itt is adódik egy paradoxon (logikai ellentmondás): Napóleon, Cézár, hitler, Ford, Edison, Neumann, Rubik és még sorolhatnám - hatalmas változásokat értek el a világban.
Hogy is van ez? Hisz az előbb mondtam, hogy az általam kifejthető energia (hatás) nagyságrendje eltörpül a világhoz képest...
Igen. A "nagy világhoz" képest. Ám a "kis világ", az a szűkebb környezet, amiben élek, velem hasonló nagyságrendű. Sőt! Ha meggondolod, hol is élsz tulajdonképpen...?! Mikor reggel felébredsz, mi is történik? Mi az első történés?
Kinyitod a szemed? Biztos...?
Vagy elindul egy - nem tudatos - gondolat, hogy "keljünk fel, nyissuk ki a szemünket"...? Már azokban a töredékmásodpercekben is "ébren vagy", ami a folyamathoz kell, hogy nyisd a szemed...
És ez mindennel ugyanide visszavezethető - tehát valójában a szűkebb értelemben vett világ, amiben élünk, a testünkön belül van...
Mi vagyunk a "szűkebb világ".
Vagyis a gondolataink elsősorban ránk hatnak - ha megváltoztatjuk őket pozitívabb irányba, ha tudatosan alakítunk rajtuk, akkor magunkon jelentős változásokat tudunk elérni (lásd a lusta elkezd edzeni, és testépítő lesz belőle, vagy futó - és egészségesebb lesz, jobban érzi magát a testében, javul az énképe, boldogabb emberré válik).
Lao-ce így fogalmazta meg ezt:
"Aki másokat legyőz - erős. Aki önmagát legyőzi - hős."
Ha azonban mi - a "kis világ" - elkezdünk változni, és a változás eredménye, hogy elégedettebbek, így boldogabbak vagyunk, kevesebb a súrlódás a "nagy világgal", könnyebben, kevesebb energiaráfordítással érjük el a nagy világban kitűzött céljainkat - akkor a körülöttünk élő többi "kis világ" számára vonzóvá válunk. Motiválóvá. Jó példává.
És köztük is lesz, aki rászánja magát a változásra, és így tovább - mint egy pozitív vírus. Így a kis energiánk mégis az egész világra hatással tud lenni, és így lehet belőlünk is az új Napóleon, az új Edison - Elon Musk, Steve Jobs, stb.
Nnna!
Ha már eddig kibírtad, tarts ki még egy kicsit! Most jön a lényeg!
A sikeresség érzését a szabadság adja. Mindazon dolgok összessége, amit "megengedhetek magamnak" - a szabadság, hogy "képes vagyok rá". Minthogy minden energia, szükségszerűen a pénz is az. (Még klasszikus logikával is - az izmaim erejét, vagy a gondolataim/tudásom energiáját konvertálom pénzre.)
A modern társadalmunkban pedig sok dolog a pénz-energia révén válik számomra megengedhetővé. Vagyis a siker egy részét "pénzben mérjük", az energiánk pénzzé való konvertálásának sikerességét értékeljük egyfelől sikerként.
Ezt az egész folyamatot egyszerűsítjük a közbeszédben odáig, hogy mindannyian "dolgozunk a pénzért".
Igen ám, csakhogy amíg azáltal igyekszünk több pénzt teremteni, hogy a külvilágot direktben akarjuk megváltoztatni (külső fókusz), addig kisebb eredményeket tudunk elérni, ahogy ezt már megbeszéltük.
Ha azonban a fókuszt a belső változásra helyezzük, ha a szemléletmódunkat, gondolkodásunkat - a gondolataink révén generált negatív/pozitív energia arányát változtatjuk meg ("Vonzás"), akkor nagyobb hatást érünk el - kezdetben kicsiben, majd lavinaszerűen egyre nagyobban.
Ez megnyilvánulhat a tudásunk fejlesztésében (fizikai sík), a kapcsolati tőkénk építésében (figyelmes és pozitív vagyok másokkal, ezért előbb-utóbb ők is figyelmesek és segítőkészek lesznek velem) (szociális sík), alázat és hála gyakorlásában (három alma lehet kevés, ha arra figyelek, hogy másnak több van - és lehet sok is, ha tudatosan emlékeztetem magam, hogy sokaknak még kevesebb van) (szellemi sík),stb.
A személyes tapasztalatom - és számos könyv szerzőinek tapasztalata is az, hogy ha kevesled a pénzt, amit jelenleg meg tudsz teremteni, akkor annak az oka Benned keresendő. Mert minden a gondolkodásmódunkra, a választásainkra vezethető vissza.
Változtass!
Változtasd meg a gondolkodásmódod elsőként! Ismerd fel, mit szeretsz, mit szeretnél, keresd meg a megfelelő eszközt a megvalósításához, és tanuld meg használni!
Mindezt törekedj úgy megvalósítani, hogy közben hasznossá válj a környezeted számára (önzetlenség!), légy türelmes magaddal, és légy kitartó!
Ahogy változol, változni fog a környezeted is. A társaság, amiben forogsz, a munkahely, ahol dolgozol, a tér, ahol élsz.
Ha elégedetlen vagy a pénzteremtő képességeddel, mindhárom területre (fizikai-, szociális-, szellemi sík) kezdj el odafigyelni, és változz pozitívan!
És az energia - a pénz-energia is - áramlani fog feléd, ahogy vonzóvá válsz.
****
Mondják ezt úgy is, hogy "hálót adj, ne halat a rászorulóknak". Ezért van, hogy a lottónyertesek jellemzően gyorsan ismét elszegényednek (a gondolkodásmódjuk nem, csak az anyagi környezetük változik hirtelen - ám az előbbi nélkül az utóbbi semmit sem ér).
Ezért nem megoldás szociális területeken a pénzadomány - ha azt nem a gondolkodás és szemléletmód megváltoztatására fordítják.
Ezért nem megoldás, hogyha kifutottunk a pénzből, akkor vegyünk fel hitelt, és mégis meg tudjuk venni, amit akarunk.
Ezért tettem fel az életemet arra, hogy segítsek az embereknek szemléletmódot változtatva elindulni a gyarapodás útján.
"Figyelem, a műsorszám termékmegjelenítést tartalmaz!" ;)
A cégem munkatársakat keres! Úgy érzed, Rád is rádfér a szemléletfejlesztés?
Szívesen tennél próbát azzal, képessé tudsz-e válni, hogy Te is segíts másoknak?
Írj nekem! ;)
winyetu82@gmail.com
