#megintnemszakmai (Ebben a bejegyzésben nem találsz gazdasági infót, vagy szakmai iránymutatásokat. Így olvass tovább, ha akarsz.)
„Az erőfeszítés az egyik olyan dolog, ami értelmet ad az életnek. Mert azt jelenti, hogy valami fontos a számunkra; van valami, amiért hajlandóak vagyunk dolgozni.
Szegényes életet él az, aki nem hajlandó értékelni dolgokat, és nem hajlandó rászánni magát arra,
hogy dolgozzon rajtuk.” (Carol Dweck)
Milyen furcsa, váratlan formában kapjuk a tanításokat az életben... Sokszor talán észre sem vesszük. Ma egy csendes, visszahúzódó fiatalemberrel fogunk munkáról beszélni. És ahogy a fenti idézetet olvastam, rájöttem, hogy változtatnom kell a hozzáállásomon, ha új munkatárs-jelöltekről van szó. Mert bár az egyik célom a tanítás, mert bár sok célom erre épül, ezen alapul - tehát számomra ez jelentős, fontos cél -, mégsem lehetek görcsös, túlontúl akaratos, asszertív.
Bárki jön, bárkit szólítok meg - csak az értékekről beszélhetünk, az attitűdről, a vállalatfilozófiáról, amit képviselünk, a jövőképről, amiért dolgozunk.
Arról, hogyan járulhat hozzá a saját céljai megvalósításához, hogyha összefogunk és együtt dolgozunk a jövőben.
Arról, hogy hajlandó-e a fenti gondolat szerint elköteleződni a saját- és az általunk megfogalmazott célok elérése mellett?
És nem tehetek mást, mint hogy meghagyom a szabadságát a választásban.
Hiszen ez az Ő "harca", az Ő "Útja", az Ő "Élete".
És haladni, győzni, fejlődni csak akkor fog, hogyha maga úgy dönt, hogy haladni, győzni, fejlődni akar.
