(Az alábbi írás inkább merengés, sem mint szakmai "hasznos-gondolatok gyűjteménye". Olvasás csak saját felelősségre.)
Nemrég volt egy szakmai képzés, ahol az egyik előadó egy vagyonkezelő volt.
Befektetési elemző, egy szakember, egy közgazdász.
Ha korábban még nem mondtam volna, én nem vagyok közgazdász. Sőt, nem vagyok matematikus sem, befektetési bróker sem, de még csak aktuárius sem. Amit a szakmáról, a gazdaságról, pénzügyekről megtanultam, azt az életben tanultam meg. "Kint a fronton". Az ügyfeleknél, a vállalati képzéseken, a saját életemben - látva a mások által elkövetett hibákat, felismerve a saját családomban, és a saját magam által elkövetett hibákat. Szembesülve a tévedésekkel és következményeikkel, mérlegre téve a lehetőségeket, sok ezer oldalnyi "okosabb ember" írásait elolvasva, értelmezve, megemésztve.
Nincs róla diplomám.
Ebből fakadhat, hogy nem értem, miért baj a közgazdászok szerint, hogyha egy államháztartás szuficites, vagyis többet termel, mint amennyit költ egy ország.
(Svájc pl. egész jól elvan, évtizedek óta. Ahogy a skandináv országok is, amennyire én tudom...)
Hogy miért baj, ha csökken a hitelezés - miért csak hitelekből lehetne beruházni...?
(Persze - hitelekkel olyanok is be tudnak ruházni, akiknek amúgy kevés a tőkéjük, ám ezzel akkor is "előre költjük el" a "majd holnap megtermelt" eredményünket.)
Miért baj, ha egy gazdaság nem "dübörög" folyamatosan; vagy egy gazdaságban miért "kell 2-3%-os inflációnak lennie".
(Miért kell nominálisan drágábbá válnia a termékeknek annak fejében, hogy az adósságunk is értéktelenedjen.)
"...Azonnal kell reagálnunk, már nincs sok időnk arra, hogy megértsük azokat a globális pénzügyi folyamatokat, amelyek a világgazdaságot a lassulás irányába taszítják. Amennyiben ez sikerül, máris fel lehet készülni egy esetleges újabb sokkra, hiszen barátkozni kell a gondolattal: lelassult a gazdaságok bővülése...."
Persze - összességében, bolygószinten még növekszik az emberi populáció, így elméleti magyarázatnak adódna, hogy "többet kell termelnünk, hiszen egyre többen vagyunk a megtermelt javakra".
Csakhogy a fejlett gazdaságok hiába termelnek többet, az elmaradott (afrikai, stb.) népek ebből aránytalanul kevesebbel részesülnek. Hiába kell több nyersanyag a fejlett világnak, csak a kizsákmányolás nő ezáltal, nem az elmaradottabb régiók fejlettsége, "gazdagsága".
Nem kedvelem kollégám szélsőséges álláspontját, miszerint a közgazdaságtan régen elszakadt a realitásoktól, és ma már egy önmagában burjánzó, és így sokszor életszerűtlen eredményeket adó "tudományterületté" vált.
Ugyanakkor nem tudok azonosulni sok tézisükkel.
Mi volna, hogyha nem a "pénzügyi folyamatokból" indulnánk ki, mikor a jelenkor megértésére törekszünk? Ha nem a "profit" volna a közgazdász-gondolkodás alfája és omegája?
Vajon mi történne, hogyha a fenntarthatóságot, netán más, még idealisztikusabb elveket, célokat kezdenénk el rendező elvként alkalmazni?
Mi történne, ha felvállalnánk, hogy bár 100 Ft-ot termelek, a megélhetésemhez-boldogságomhoz elég 55 Ft - nem kell nekem X5-ös béemvé...
Tudom, "tönkre menne szegény béemvé-gyár, egy csomó munkásnak nem volna munkája..."
Azonban nézzük már meg jobban egy kicsit...
Nem-e úgy hangzik a válasz valójában, hogy "szegény munkásoknak nem volna munkájuk - a béemvé-gyárban..."?
Igen, kellemetlen volna, hogy százaknak, ezreknek kellene átképezniük magukat... És mondjuk elhelyezkedni a hulladék-újrahasznosítás iparágaiban...
Vagy a megújuló-energiaiparban.
A munkaerő-hiányos oktatásban, vagy egészségügyben, szociális szférában...
Kényelmetlen volna.
Sokaknak.
Pláne a béemvé-gyártóknak, hogy a profit jelentős része nem termelődne meg náluk.
Vagy - nem náluk termelődne meg...
Kényelmetlen volna, ha nem vihetnénk magánrepülővel Angliába a kutyánkat gyógyíttatni...?
Túl távoli példa...?
A múltkor ajándékba kaptam egy siklóernyős élményt a kedvesemtől, valahol vidéken voltunk kint, egy tarlón. Írd és mondd, egy család (Apuka vitte Anyukát és a Kicsilányát), míg a sorára várt, beszállt a kocsiba, és eltolatott a max.60-80m-re lévő bokrokig... (Nyilván nem tudom biztosan, mit kellett a bokrok közt csinálniuk, de végülis azt hiszem, nem is ez a fontos a történetben.)
Kényelmetlen volna, hogyha "béemvé" helyett sétálva tennénk meg az amúgy sétálva is megtehető távolságokat.
Kényelmetlen volna, hogyha nem fizetnénk havonta 10-15 ezret a 120 csatornáért, amiből talán 3 van, amin értelmes műsort találunk.
Kényelmetlen volna, hogyha nem vehetnénk 20-30 ezerért legót a boltban - hanem mondjuk elmennénk "bolhára", vagy börzékre, és megvennénk azoktól, 100 forintokért, akik már megunták...
Kényelmetlen volna (?!), ha nem nájkicsukában játszhatná az agyát a szemünk fénye a korosztály-társainak... Hiszen ahhoz, hogy értelmes, "fenntartható értékrenddel" rendelkező, gondolkodó felnőttet neveljünk az emberpalántákból, ahhoz bizony erőfeszítésre, szülői többletenergiára volna szükség...
Nem heverhetnénk standby-ba kapcsolt aggyal a 120 csatorna előtt (szabad)naphosszat...
Mondom mindezt úgy, hogy pontosan tudom, mennyivel kényelmesebb leheverni egy film elé este, mikor hazaérek, mint leülni társasozni a gyerekekkel...
És igen - úgy mondom, hogy sokszor vagyok én is kényelmes. És film elé heveredek le...
Úgy mondom, hogy tudom, nekem kell az elsőnek lenni, aki változtat.
Úgy mondom, hogy emlékeztetem magam a valaha életelvnek választott idézetre:
"Magad légy a változás, amit a világban látni szeretnél!"
