Válság.
Olyan időszakot jelöl a gazdaságban (egy ország, egy régió, vagy akár a világ egészének gazdaságában), amikor a múltbeli hibás politikai-/gazdasági döntések eredménye és a jövővel kapcsolatos negatív várakozások (félelmek) hatása összeadódik, és mintegy önbeteljesítő jóslatként, manifesztálódik az eszközárakban.
Vagyis: az összeadódó hatások miatt esnek az árfolyamok a tőzsdéken.
Ezt többnyire tetézi a kattintásorientált sajtó pressziója a hatásvadász (és sokszor sem a cikkhez, sem a valósághoz nem köthető) szalagcímekkel, a politikusok a maguk önző ostobaságával (amivel minden helyzetből maguknak próbálnak előnyt kovácsolni), viszonylag új jelenségként az egyes kormányok az önös érdekektől vezérelt, és valószínűleg jelentősen alábecsült dezinformációs rendszereikkel - és az átlagemberek a maguk felületességével.
A COVID úgy tűnik, addig volt terítéken a médiában, amíg mással nem lehetett riogatni. (Természetesen elsősorban a hazai viszonyokra, közbeszédre vonatkoztathatóan.)
Amióta Ukrajnát megtámadta egy "marék idióta" (az orosz vezetésre gondolok, akik bármilyen okkal is, de megoldásnak gondoltak egy fegyveres háborút - mert ez aligha egyetlen ember bűne), a hazai sajtó átállt a háború "közvetítésére", és erre szerencsénkre még rá is tett a választási kampány.
(Egyébként feltűnt valakinek, hogy a kormánypárt egyetlen szót sem szólt sehol a kampányban arról, mit akarnak csinálni a következő ciklusban...? Az egész kampány csak a másik oldal lejáratásáról, a velük való riogatás hazugság- és gyűlöletcunamijáról szólt...)
Persze ez nem jelenti, hogy a helyzet ne volna komoly, és ne rontana a COVID-reakcióknak köszönhető, amúgy sem rózsás helyzetünkön (úgy az egész világon).
Nem elég, hogy a járványkezelés hatásaként olyan gazdasági visszaesést kellene ledolgoznunk, amilyennel 2008 óta nem kellett szembenéznünk, de a gazdaság újraindulását most a háborúellenes szankciók is nehezítik majd.
A választásokon született eredményt ugyancsak sokféle szemszögből lehetne értékelni, de... Minket most csak a gazdasági hatásai érdekelnek.
Egy ügyfelem megkeresett azzal az aggodalommal, ami a munkahelyén terjed - hogy az újabb kétharmaddal mennyire lesznek veszélyben a bankbetéteink.
(Konkrétan a tulajdonosi körben érintett bankokból való menekülés gondolata terjed.)
Másik ügyfelem a 10 éves fix kamatperiódusú hitele miatt aggódott, hogy 4 év múlva majd akkor referencia-kamatossá "változik-e".
Megint másik ügyfelem kérdése az volt, hogy akkor én most milyen devizába tenném a spórolt pénzem.
Rengetegféle kérdés merülhet fel egy ilyen viharos időben.
Inkább az általános elveket szedem ujjhegyre, mert lehetetlen minden kérdésre választ adni (és nem is érdemes próbálkozni vele).
1. A hiénák ideje
Mindig voltak, mindig lesznek a zavarosban halászók - olyan, különböző cégeknél dolgozó pénzpiaci ügynökök, többesügynökök, netán alkuszok -, akiknek a személyes becsületük "olcsó". Azaz eladják a becsületüket a megkereshető forintokért.
Nyilván ilyenkor, amikor nagyobb a bizonytalanság az egyénben és a világban is, könnyebb hatást gyakorolni az emberekre. Könnyebb meggyőzni őket, felébreszteni az addig alvó félelmüket, hogy a korábban hozott döntéseik rossz döntések voltak, amikből menekülniük kell.
Ha meg akarjuk védeni magunkat a hiénáktól, emlékezzünk rá, hogy a pénzpiacon a kapkodva hozott döntések legtöbbször veszteséghez vezetnek (épp úgy, mint a halogatott döntések).
Ha öt éve, tíz éve összeraktunk egy stratégiát, ami szerint az elmúlt években kormányoztuk a hajónkat, nem érdemes egy az egyben kidobni az ablakon!
Kell, és fontos alkalmazkodni a világ változásaihoz, pláne a céljaink változásaihoz - ám ez a meglévő stratégiánk (a meglévő szerződéseink) módosítását jelentheti, semmiképp a komplett kidobását, szerződéseink lecserélését egy hirtelen feltűnő, szirénénekkel csábító, vagy nyomasztó gondolatokkal operáló "sokkal jobb ajánlatra".
A pénzpiacon épp úgy igaz, mint minden területre - az árak felfelé mennek.
Azaz egy régebbi szerződés valószínűleg kisebb költségekkel működik, mint egy ma elindított.
A váltás tehát biztosan járna plusz költséggel - bizonytalan előnyökért cserébe.
2. Az infláció az elsődleges gondunk
Mi az infláció? A másképpen pénzromlásnak nevezett folyamat (nagyon-nagyon) leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a mindenkori kormányok politikájuk szolgálatában (különböző céljaik finanszírozásához) pénzt nyomtatnak "maguknak". Ha valamiből csak 100 db van, az értékesebb valami, mint amiből 1 000 000 db létezik.
1 kg kenyér 5 éve is 1 kg kenyér volt, ugyanannyira laktunk jól tőle akkor, mint ma.
Az ára viszont 5 éve kb. 300 Ft volt - ma 700-1000 Ft között kell fizetnünk érte. Vagyis a pénz, amit 5 éve kellett érte fizetnünk, ma már nem ér 1 kg kenyeret.
A járványkezelés rátett egy jó nagy lapáttal az elhibázott hazai "prociklikus" gazdaságpolitikára (egyet értünk abban, hogy a lejtőn gyorsuló autóban nem a gázt kellene nyomni, hanem a féket? A "prociklikus" azt jelenti, hogy a gázt nyomják), ami az addig "jószántukból" nyomtatott pénz mennyiségét immár kényszerből nyomtatottal fejelte meg - ezt érezzük az elszálló árakban.
Azon túl, hogy a bevásárlásnál egyre több pénz folyik ki a kezünkből anélkül, hogy nagyobb luxust engednénk meg magunknak, az értékvesztés a megtakarításainkat is sújtja. Az elmúlt években felhalmozott 100 Ft megtakarításunk minden évben az infláció %-ával ér kevesebb kenyeret.
Azaz, ha ma 100 Ft 1 kg kenyér, és a megtakarításom 100 Ft, 10% inflációnál jövőre már nem kapok érte 1 kg kenyeret, mert 110 Ft lesz az ára.
Ez olyan, mintha valaki megette volna a megtakarításba tett kenyerem 10%-át.
Attól, hogy valamilyen devizára váltom a 100 Ft-omat, nem védtem meg az inflációtól, ha az általánosan a világban jelentkezik, nem csak Magyarországon.
Az, hogy segít-e valamennyit az infláció ellen, attól függ, hogy az adott devizához képest a forint gyengül/erősödik.
Ha a 100 Ft-om egy év múlva csak 90Ft-ot érne, de átváltottam USD-re, és a dollár erősödött a forinttal szemben 10%-ot, akkor szerencsém volt. Ez azonban nagyon soktényezős kérdés, amiben nagyon nagy a bizonytalanság.
Önmagában nem a "deviza" véd meg az inflációtól, hanem ha a megtakarításommal több hozamot tudok termelni, mint az infláció.
A válaszom tehát, hogy a vésztartalékunk egy részét válthatjuk egy szimpatikusabb devizára - a megtakarított nagyobb tőkénket azonban azzal védhetjük meg, ha minél jobb hozamért dolgoztatjuk.
(Ehhez ugyanakkor ugyanúgy kockázatot kell vállalnunk, mint a devizaváltással, és ráadásul hosszabb távra kell terveznünk, mert idő kell hozzá.)
3. Kell-e féltenünk a bankbetéteinket a kormánytól?
Jósgömbje senkinek nincs, nekem sem.
Ugyanakkor valamiféle demokrácia-félében élünk, és azt talán a hazai kormánypárti szavazó sem nézné szó nélkül, hogyha a kormány magántulajdont zárolna. (Okkal csak kisebb rétegeket céloztak meg eddig - ld. trafikosok, élelmiszer-kiskerek tulajdonosai, vagy az üzemanyag-kereskedők (hatósági árak).)
Persze ezzel együtt az egyhavi tartalékunk feletti összegeket érdemes lehet felosztani, és a különböző megtakarításaink mellett elhelyezni. Ezzel nagy bajt nem csinálunk.
4. Mi lesz, ha a háború "eszkalálódik"?
Nehéz erre mit mondani, hiszen ez a legrosszabb forgatókönyv. A modern kori világban komolyabb (több nemzetet aktívan érintő) háborút nehéz elképzelni, mert olyan fegyvereket fejlesztettünk, amikkel könnyen az egész civilizáció végét okozhatjuk. (Vagyis ezt senki sem akarhatja.)
Egy kisebb, esetleg az ország határait átlépő lokális incidens esetén ugyanolyan választás elé kerülünk, mint az ukrajnai családok - maradunk védeni a hazánkat és az otthonainkat, vagy fogjuk a szülőket, az asszonyt, meg a gyerekeket, és megpróbálunk elmenekülni. Előbbi esetben a családunk számára felértékelődnek a hétköznapi cikkek (élelmiszerek, gyógyszerek, pipereszerek, stb.), mivel ezek ellátása nehézkessé válik, miközben az utcákon lőnek. Utóbbi esetben nyilván a könnyen mozdítható értékeinket tudjuk magunkkal vinni.
A forintban tartott készpénz viszonylag gyorsan elveszti minden értékét egy háborús szituációban, hiszen ki akarna forintot venni éppen akkor. Ezért, ha ilyen helyzetre akarunk felkészülni, érdemes devizára váltani a vésztartalékunk egy részét. (Nyilván célszerű a közelebbi országok devizáira, esetleg USD-re gondolni. Japán jennel aligha fizetünk könnyen pl. a horvátoknál.)
Megjegyzendő, hogy ma már a különböző (pénzpiaci) megtakarításaink "dematerializált" formában vannak nyilvántartva, így fizikailag nem fenyegeti őket egy fizikai konfliktus. Amíg a számláinkat kezelő bankok tudnak működni, a pénzünkhöz külföldön is hozzá tudunk férni.
Ugyanakkor a magyar államkötvények visszaváltása egy olyan helyzetben, amikor a magyar állam napi működése is bizonytalan (tőzsde, hivatalok, stb.), ugyancsak ellehetetlenülhet.
A magyar cégek részvényei és az ezeket tartó befektetések "visszaválthatósága" ugyancsak a magyar tőzsde működéséhez kötődik - ahogy az orosz/ukrán cégeké az orosz/ukrán tőzsdéhez, emiatt "fagytak be" az orosz kitettségű befektetések. (Ha nincs tőzsde, nincs hivatalos árfolyam, amin kereskedni lehetne - azaz fizikailag gátolt az értékpapírok eladása.)
A hazai vagyonkezelők nemzetközi nagy bankokkal dolgoznak együtt, mint letétkezelőkkel (ezt érdemes megnézni esetleg a megtakarításunk papírjaiban), vagyis a nem magyar tőzsdén kereskedett papírok és az ezek nyilvántartására szolgáló értékpapírszámlák elvileg eladhatóak/elérhetőek maradnak.
Erre vonatkozó állásfoglalást kérhetünk a megtakarításainkat kezelő pénzintézet ügyfélszolgálatain.
5. Mit vegyünk most? Mibe fektessünk?
Ezzel a kérdéssel több baj is van - a legnagyobb, hogy nincs jósgömbünk, ahogy már írtam. Másoknak sem, akkor sem, ha korábban többször jól becsülték meg a várható változásokat.
Ide kapcsolódva két cikket ajánlok elolvasni, és megfontolni:
https://hold.hu/holdblog/john-meriwether-a-zsenialitas-korlatai-nagy-hibak-befektetes/ ("jósgömb")
https://hold.hu/holdblog/paradigmavaltas-steen-jakobsen-saxo-inflacio-befektetes/ ("mibe tegyük?")
Ha úgy érezzük, nagyobb a bizonytalanság bennünk, mint korábban - és ez már elég kellemetlen, hogy hajlandóak legyünk tenni is ellene -, hívjuk fel a tanácsadónkat, és beszéljünk vele a lehetőségeinkről!
Ha nincs még, keressünk megbízhatót!
A fenti cikk a szerző véleményét tükrözi, nem tekinthető jogilag sem pénzügyi-, sem befektetési tanácsadásnak. Minden a cikkre alapozott pénzügyi döntés csak saját felelősségre történhet.
Ugyanakkor a cikkben szereplő gondolatok a szerző 14 éves hazai pénzpiaci tapasztalatán, szakmai képzések, és szakmai témájú cikkek százaiból gyűjtött ismeretein, információin alapulnak - céljuk az ismeretszerzésre való ösztönzés, hogy olvasói minél kevésbé legyenek kiszolgáltatva a viharos gazdasági-politikai változásoknak.
