Nemrég kaptam egy TED-videót a feltétel nélküli alapjövedelemről. (A linken a beállításokban bekapcsolható magyar felirat.)
Sokakkal sokszor körüljártuk ezt a témát - de döntésre nem jutottunk. Politikusok szájából még kevésbé hiteles - én most csak a józan ész kérdéseit szeretném felvetni, és közreadni a kapcsolódó gondolataim - hogy gondolkodásra, közös gondolkodásra ösztönözzelek.(Az egyszerűség kedvéért jellemzően a wikipédiát fogom hivatkozni - természetesen mindenki utánakereshet az egyes meghatározásoknak, egyéb cikkeknek szimpatikusabb forrásokban is.)
Az alapgondolat
A szegénység - illetve az abból fakadó stressz - beszűkíti a gondolkodást, ami nem teszi lehetővé a felelős, vagy megfontolt, hosszabb távú érdekeket is szem előtt tartó gondolkodást.
Miért hoznak a szegények olyan sok rossz döntést?
Emiatt a szegénységben élők következetesen rövidtávú érdekeik szerint hoznak döntéseket, amelyek egyre "drágábbak" - vagyis "egyre kevesebbre elég a kevés". Mélyülő szegénység, adósság-spirál, stb.
Ennek megváltoztatására kellene az elmélet szerint mindenkinek alanyi jogon (elvárás nélkül), a létminimum finanszírozásához elegendő pénzjuttatást adni. Így megszűnne a stressz, és minden ember képessé válna megfontolt, hosszabb távon is fenntartható és pozitív hatású döntéseket hozni - eredményesebben tanulni, kiteljesedni a tehetségében (ezzel nagyobb részt járulni a társadalmi hasznossághoz), stb.
A szerző Rutger Bergman történész, Margaret Thatcher-től idéz:
"A szegénység személyiséghiba."
majd ezt cáfolja előadásában.
Illetve előbb még "magyarázatként" átfogalmazza:
"Alapvetően jellemhiba."
"Alapvetően jellemhiba."
Mivel a munkám során lényegi elem a pontos megértésre törekvés, érzékennyé váltam a fogalmazás árnyalataira.
Személyiség:
Személyiség:
"A személyiség széles körben elfogadott meghatározás szerint egy, az egyénre jellemző viselkedési, gondolkodási és érzésminta, ami állandósultan és ezzel együtt
egyedien jellemzi magát az egyént."
(William Stern)
"Erkölcsi alkat. Erkölcsi-etikai kérdésekben tanúsított hozzáállás, többé-kevésbé állandó magatartás, illetve késztetés, amely az illetőt megkülönbözteti másoktól."
"Kifejlett erkölcsi, és szellemi sajátságok, melyek valamely személyt állandóan megkülönböztetnek, s egyéni önállást tulajdonítnak neki."
(Magyar szótár, 1862)
Ilyen könnyű elcsúszni a megértésben. Thatcher asszony ("egyszerű") viselkedési- és gondolkodási hibáról beszélt, amit Bergman már elvont erkölcsi hibaként ad tovább (némi cinizmussal).
Na de ne vesszek el a részletekben, ugye...
Fontos gondolat, hogy egy indiai kutatás alapján a stressz kimutathatóan csökkenti az intelligens döntéshozatal képességét. Vagyis, amikor "szűk-séget" szenvedünk mondjuk pénzben, rosszabb döntéseket hozunk. (Videóban 1:47 körül)
1:50-nél megfogalmazza az okot - "beszűkült gondolkodásmódként".
Alátámasztandó a következtetését példának hozza, hogy mindannyian voltunk már stresszesek - ezzel sugallva a következtetései helyességét. És persze azzal az alapténnyel, hogy igen - a stressz valóban beszűkült gondolkodáshoz vezet.
Azonban 3:45-nél már odáig jut, hogy "a szegénység miatti stressz hatása alatt mindannyian buta döntéseket hoznánk".
Nem cincálom szét az egész videót, ám az ehhez hasonló következtetések lépésről lépésre képesek félrevinni a gondolkodásunkat. Itt például ugyanis nem jelenthető ki, hogy "mindenki ugyanoda jutna, hogyha "szegénység-stressznek" volna kitéve.
Különben a szegénységből senki nem tudott volna akkor kitörni eddig - márpedig mindenki tudna sorolni olyan embereket, akik tisztességes munkával, az ötleteik megvalósításával váltak tehetősebbé.
Olyanokat is - akár a közvetlen környezetünkből - akik kerültek necces helyzetbe, azt mégis meg tudták oldani, és kilábaltak belőle.
Amivel azonban sokkal nagyobb problémám van az érvelésben:
8:05 körül hozza példának a kanadai Dauphin kisvárosában folytatott kísérletet (1974-1978), ahol is a létminimum alá csökkenő jövedelmet automatikusan negatív adózással kiegészítették.
Vagyis pl. ha 100 Ft a létminimum, aki 110 Ft-ot keresett, 10-et befizetett adóba, aki csak 90 Ft-ot, az kapott 10-et a közösből.
Vagyis pl. ha 100 Ft a létminimum, aki 110 Ft-ot keresett, 10-et befizetett adóba, aki csak 90 Ft-ot, az kapott 10-et a közösből.
Arról nem tesz említést, hogy a létminimum feletti jövedelem mekkora adóterhet viselt.
9:01-re már Evelin Forget dauphin-i adatokon végzett statisztikai elemzéseire hivatkozva "egyértelmű elsöprő sikerről" beszél, mondván, hogy javultak az egészségügyi- és tanulmányi mutatók, a kriminalisztikai adatok.
"Sajnos elfogyott a pénz" - politikai döntés miatt -, így a projekt leállt.
Több helyen méltatják ezt a TED-előadást, a legjobb 10 közé sorolták abban az évben elvileg, stb.
Pedig:
- Alapjövedelmet adni elsősorban költségvetési-gazdasági lépés.
Az előadásban egy szó sem esik a gazdasági vonatkozásokról. Nevesen pl., hogy ha van egy 100 fős társadalmunk, akkor összesen mennyi befizetett adóra van szükség ahhoz, hogy a közintézmények és a szociális háló további finanszírozása mellett elegendő keret álljon rendelkezésre x számú személy alapjövedelme fedezésére? - A sikeresség indikátorául olyan mutatókat emel ki, amelyek érdemben nem járulnak hozzá a rendszer fenntartásához, illetve nem jelzik a kísérletben részt vevők gondolkodásmódbeli fejlődését - azaz, hogy a mesterségesen lecsökkentett, vagy megszüntetett "szegénység-stressz" eredményeként mennyivel hoztak "jobb döntéseket", és ez a gondolkodási minta (ha volt), mennyire épült be maradandóan a személyiségükbe?
- Egy szót sem szól arról a problémáról, hogy az elmélet milyen népesség-arányok mellett működőképes? Nyilván, ha a 100 fős társadalomnak 5 fő részére kell alapjövedelmet finanszíroznia, az nem ugyanaz a terhelés, mintha 50 főnek kellene.
- Nem tér ki arra a problematikára, hogy mi alapján szedhető be bárkitől az általa megtermelt jövedelme egy (nem általa meghatározott) része olyan célra, hogy alanyi jogon odaadják pl. egy alkoholista hajléktalannak? Szándékosan hoztam az alkoholista hajléktalant példakén, mivel a szociális területeken dolgozó több ismerősöm megerősítette, hogy sokan (ilyen-olyan okokból) nem is akarnak változtatni a helyzetükön. (Az a téma szempontjából lényegtelen, hogy ez pszichológiai-, vagy mentális betegségként értelmezhető-e, hogy kezelhető-e valahogyan, stb.) Erre sajnos - kérdezz meg szocmunkásokat - számos közeli példát találunk.
Így tehát az előadás - és a hivatkozások - alapján Evelin Forget statisztikai eredményei nem támasztják alá sem az elmélet fenntarthatóságát, sem azt, hogy bármilyen mértékben hozzájárult-e az alanyok pozitív gondolkodásbeli fejlődéséhez.
Hiszen akkor van értelme a projektnek, hogyha általa a korábban beszűkült gondolkodásmódú személyek ki tudnak keveredni ebből a ciklikusságból, a saját lábukra állva ki tudnak lépni a rendszerből (illetve át tudnak lépni a fenntartók oldalára).
Az érvelésben ugyancsak nem tér ki egy másik, a témához kapcsolódó "kísérletre" (azért az idézőjel, mert nem jártam utána). A neten keringő történet szerint egy gimis tanár óráján felmerült ez a téma, és a diákok lelkesen üdvözölték a gondolatot, hogy "munka nélkül is járjon egy alap". A tanár erre a következő ajánlattal állt elő: innentől minden dolgozatra egyforma osztályzatot kap mindenki, méghozzá az adott dolgozatra eredeti rend szerint kiosztott jegyek átlagát.
Eljött az első dolgozat ideje - az osztályátlag 4-es volt, mindenki négyest kapott. Volt, aki nem tanult, mert nem hitte, hogy komolyan gondolja a tanár - így örülhetett a négyesének - és persze volt, aki 5-öst érdemelt volna. Ők annyira nem örültek.
A második dolgozatra már másképp készültek a diákok. Aki kevés, vagy nulla tanulással kapott legutóbb négyest, most sem tanult, hiszen - "minek?"
A jó tanulók viszont kevesebb energiát tettek a tanulásba - mert "minek"...
A második dolgozatra már másképp készültek a diákok. Aki kevés, vagy nulla tanulással kapott legutóbb négyest, most sem tanult, hiszen - "minek?"
A jó tanulók viszont kevesebb energiát tettek a tanulásba - mert "minek"...
Az átlag már csak 3,5 lett, így mindenki megint 4-est kapott.
A következő dolgozat átlaga már csak 3,1 lett - mindenki 3-ast kapott - év végéig pedig eljutottak oda, hogy az egész osztály megbukott.
A következő dolgozat átlaga már csak 3,1 lett - mindenki 3-ast kapott - év végéig pedig eljutottak oda, hogy az egész osztály megbukott.
Hogy ez utóbbi "kísérlet" gondolatkísérlet-e, vagy tényleg megcsinálta egy tanár, nem tudom. Ismerem ugyanakkor az emberi természetet annyira (önmagamat és másokat is látva), hogy a többség nem teljesít többet, mint a minimálisan elégséges.
Ez pedig azt eredményezi, hogy a fenti rendszerben várhatóan több volna az eltartott, mint az eltartó.
Ez pedig azt eredményezi, hogy a fenti rendszerben várhatóan több volna az eltartott, mint az eltartó.
Vagyis rövid úton fenntarthatatlanná válna.
HA - nem járul hozzá a gondolkodásmód és a hozzáállás változásához a stressz csökkentése.
Az igazság szerintem valahol félúton volna. Szükséges volna a szegénység felszámolására törekedni mind anyagi juttatásokkal, mind képzéssel.
Ám a gondolkodásunkat és a jellemünket is a sokszor ismételt cselekvések-döntések fejlesztik (vagy rombolják).
Az igazság szerintem valahol félúton volna. Szükséges volna a szegénység felszámolására törekedni mind anyagi juttatásokkal, mind képzéssel.
Ám a gondolkodásunkat és a jellemünket is a sokszor ismételt cselekvések-döntések fejlesztik (vagy rombolják).
Egyelőre ezért inkább a "feltétel nélküli munkalehetőség" híve vagyok.
Ebbe az irányba mutató ötlet volt eredetileg a közmunka, ami sajnos csúfosan kisiklott a megvalósítás során. Véleményem szerint többek között éppen amiatt, hogy a részt vevőknek sokszor értelmetlen / korrupt érdekeket szolgáló feladatokat adnak, ami demoralizáló.
De ez egy másik történet.
