Véletlenül akadt a kezembe Kornis Mihály Lehetőségek könyve című munkája. Elgondolkodtató olvasmány, hálás vagyok érte - egy ponton mégis "kicsapta a biztosítékot" nálam.
Idézem:
Légy takarékos!
Hányszor hallottuk ezt gyermekkorunkban! Iskolatakarék. Hányunknak a szülei tudtak elfogadható magyarázatot adni rá? Legtöbbünknek egyedül kellett rájönnie, hogy takarékoskodni azt jelenti: a szükségesnél kevesebbet költeni rá.
Kinek van erre szüksége?Annak, aki a rosszra számít.
Markánsan megjelenik ebben a rövid bekezdésben egy szemlélet, amely mögött egy hányattatott életpálya feszül. Mivel a hétköznapok embere gondolkodásában is többször találkoztam hasonló értelmezéssel, megragadom az alkalmat, hogy újraértelmezzem a takarékosság fogalmát.
Egyáltalán - tágabban értelmezve - a tudatos fogyasztás fogalmát!
Hátulról kezdem:
1. Robert T. Kiyosaki írta valamelyik könyvében:
Készülj a nehéz időkre, és csak jó időket fogsz látni!
Ahogyan azt több évtizedes tapasztalattal rendelkező mentoraimtól megtanultam - a "válságot" csak azok élik meg válságként, akiket felkészületlenül ér. Mindazok, akik a napról-napra élés kényelmes (tervezést, erőfeszítést kevéssé igénylő) módszerét hajlandóak meghaladni, és megtanulni tervezni, beosztással élni a mában, mindazok lehetőséget látnak a "válságban" "holnap", aminek kicsiben mindannyian örülünk, és amit kicsiben mindannyian igyekszünk kihasználni. Még Te is! ;)
Mire gondolok - kérdezheted!?
Ugye láttál már ilyen feliratokat?
"AKCIÓ! -10 -20 -30 -40%"
Na és mit teszel, ha olyan cikkeket látsz akciósan, amiket használsz, vagy a jövőben használni fogsz?
Vásárolsz.
"Az Akció - válság kicsiben."
(Persze, marketingfogás legtöbbször - ám gondoljunk a végkiárusításokra, amikor a bolttulajdonos olyan válságban van, hogy már áron alul is szabadulna a készletétől...)
És ha jobban megnézzük (és Kiyosaki elég időt szentelt annak az életéből, hogy "jobban megnézze"), válságban az igazi befektetők is ezt teszik - nagyban - vásárolnak.
A nyereség a vásárlásnál képződik - nem az eladásnál.
(R.T. Kiyosaki)
Tehát tervezni, és felkészülni a következő lehetőségre, amikor anyagilag gyorsabban fejlődhetünk, egyáltalán nem negatív gondolkodásmód, egyáltalán nem kell vele - ahogy sokan divatos életelvet használnak kifogásként a struccpolitikájuk igazolására - "bevonzanunk" negatív életeseményeket!
2. A második kérdést válaszold meg nyugodtan Te magad! Kinek van szüksége rá, hogy anyagilag fejlődjön?
3. "Legtöbbünknek egyedül kellett rájönnie, hogy takarékoskodni azt jelenti: a szükségesnél kevesebbet költeni rá."
Vallom, hogy az élet és a boldogság művészete abban áll, hogy megleljük az arany középutat. Az antik gondolkodók "Carpe diem!" jelmondatát értelmezhetjük szélsőségesen - "Élj a mának - ne gondolj a holnappal!" -, vagy értelmezhetjük a szó szerinti fordításhoz hűen: "Ragadd meg a napot!"
Ahogy a rövidlátás felelőtlenségét sem támogatom, tudom, hogy a "fösvénység" - a Kornis értelmezése szerinti "szükségesnél kevesebbet költeni valamire" szemlélete éppúgy kudarcra ítél hosszútávon.
Az arany középutat abban vélem megtalálni, ha a takarékosságot ekként értelmezzük:
Élj a mában, ám gondolj a holnappal!
Ragadd meg a napot! Élj, és éld meg a boldogságot ma, és tervezz a holnappal, hogy gyarapodj, fejlődj, és képessé válj mind többet adni a környezetednek!
Takarékoskodni tehát nem egyértelműen a szükségesnél kevesebb ráfordítást jelent (persze lehet annyira szűk a büdzsénk, hogy átmenetileg akár rákényszerülünk bizonyos területeken), hanem mértéktartást és tervezést. Felkészülést, felhalmozást, hogy amikor eljön az ideje legyen miből vásárolnunk. Eredménye pedig egy boldog és optimista ma mellett egy kiszámíthatóbb, felkészültebben ránk köszöntő holnap, amely mind nyugodtabb álmot, és gyarapodást, fejlődést épít az életünkben.
Hogy melyik szemlélet és értelmezés szerint gondolkodsz és használod ezt a fogalmat - Te döntöd el. Hogy eltérő utat jelölsz ki magadnak ezáltal - én biztosra veszem.
Az életem tettem fel arra, hogy a pozitívabb szemléletre segítsem azokat az embereket-családokat, akik nyitottak a változtatásra - és nyolc év után elmondhatom, hogy gyakorlatban látom igazolódni a mentoraimtól tanultakat.
