Kulcsszavak: "pénzügyi", "közvetítő", "kit választhatsz?"
Társadalmunknak bőségesen van mit újratanulnia felelősség témakörben. A közelmúlt tapasztalataiból kiindulva született az
ihlet, hogy a szakmánk árnyékos oldaláról osszak meg néhány gondolatot, ami Neked
is segíthet, ha döntened kell, kitől fogadj el
segítséget.
Sokszor elhangzik szakmai körökben, hogy az MNB (a pénzpiaci felügyeletet is ők látják el) közvetítői munkát érintő szigorításainak legalább egy haszna lesz:
"Csak a profik fognak túlélni a piacon."
Ez így, önmagában igaznak fogadható el. De...
Egy kis történelem
A magyar pénzpiac a rendszerváltást követő években kezdett kialakulni. Korábban totális központi szabályozás volt jellemző - egy Bank (OTP), és egy Biztosító (ÁB) adta a hazai "piacot" a megelőző években.
Az állami tulajdon felosztása (privatizáció) révén indult meg a versenyszféra kialakulása a hazai pénzpiacon. Ez egyben azt is jelentette, hogy valódi, szakmai tudással rendelkező munkatársakat is ezidőben kezdtek el képezni. Kezdetben még elsősorban az egyes cégek saját, gyakorlatközpontú képzéseiken, majd lassanként a "közoktatásban" is megjelentek a kapcsolódó szakirányok, szaktárgyak.
Azt már itt szeretném leszögezni - 9 év folyamatos tanulása, és gyakorlati tapasztalata alapján -, hogy bár mind a közgazdasági-, könyvelési-, és egyéb pénzügyi-számviteli ismereteknek hasznát veheti az ember a hétköznapi pénzügyi döntéseinél, az elméleti oktatások inkább a szemléletformáló, szélesebb látókört eredményező hatássukkal járulnak hozzá a döntéshozatalhoz.
Egyetlen olyan pénzügyes, könyvelő, vagy közgazdász végzettségű ügyféllel sem találkoztam 9 év alatt, aki olyan termékszakmai-, vagy hétköznapokban alkalmazható, elméleti tudást kapott volna az iskolaévei alatt, melyek megóvták volna a "hozzá nem értők" klasszikus hibáitól.
A makroökonómiai összefüggésekben sokkal jobban eligazodhat egy közgazdász, az adózási kérdésekben egy könyvelő, a vállalatok pénzügyi menedzsmentjében egy PSZF-es végzettségű ember, mint egy jólképzett pénzügyi közvetítő.
Ám a hitelezés elméleti- és gyakorlati buktatóit, a szociális modellváltásban rejlő durva kockázatok egyénre szabott elemzését, a kockázatkezelés lehetőségeit, egyes biztosítások, megtakarítások szakmai szempontú összehasonlítását, vagy csak az aktuális pénzpiaci változások naprakész nyomonkövetését hiba volna elvárni tőlük.
Erről a pénzügyi közvetítői szakma szól (pontosabban a független közvetítői szakma).
Ma a közvetítők két nagy csoportjával találkozol (minden esetben vagy egyikkel, vagy másikkal), mikor bemégy egy bankba, felmégy egy biztosítással foglalkozó portálra, vagy utánanézel a lakástakarék-pénztáraknak, egészségpénztáraknak, stb.
"Függő ügynök"
1) Egy pénzintézet termékeit tudja eladni Neked, és
2) pénzintézeti felelősségre dolgozik.
"Függ" a munkáltatójától, aki meghatározza az általa kínálható termékkört, sőt a gyakorlatban azt is megszabja, mit kell "nyomatni" az ügyfeleknek.
Pénzintézeti felelősségre dolgozni pedig annyit tesz, hogy jogilag nem vonhatod felelősségre, ha valamit nem / nem úgy mond el, mint ahogy van. Csak a cégét kérheted számon jogilag (azaz perelheted a bankot, biztosítót, pénztárat - akkor is, ha nyilvánvalóan Gipsz Jakab járt el inkorrektül).
"Független közvetítő"
(banknál: többes ügynök; biztosítónál: alkusz; banki-, biztosítási-, befektetési- és pénztári piacot is átfogó: "össz-pénzpiaci-", vagy "allfinanz-" / "allfinance"-közvetítő*)
(A magyar jog itt még küzd a "nyelvhelyességgel", ezért jogilag nem pontos az alábbi meghatározás - de a különbséget célom érzékeltetni, nem jogászokat képezni.)
1) Több pénzintézet termékeit tudja értékesíteni Neked, és
2) ügyfélmegbízásból, saját felelősségére dolgozik.
"Független" a pénzintézetektől, mert szabadon választhat, hogy A, vagy B termékét viszi Neked. Te bízod meg, "Te vagy a munkáltatója". Befolyásolni próbálhatják, de nincs olyan kényszerhelyzetben, mintha a munkáltatója, a pénzintézet diktálna.
Saját felelősségére dolgozik, ami azt jelenti, hogy személy szerint jogilag is felelősségre vonható, ha hibázik / rosszhiszeműen jár el, és ezzel kárt okoz Neked.
Jelenkori pénzpiaci "képzés"
Ma közvetítőként OKJ-s képesítést adó tanfolyamokon szerzett oklevelekkel kezd el dolgozni a többség. Ezen képzések gyakorlati értéke közelíti a nullát. Nem azért, mert ezt a szakmát ne lehetne tanítani, és a képzést folytató oktatók ne tudnák jól oktatni. Sajnos a Felügyelet, mint jogalkotó, megszabja a tananyagok tartalmát, az oktatás módját - s minthogy túlnyomó többségében jogászok és elméleti (szak)emberek alkotják, az általuk megálmodott képzés is "túlontúl elméleti".
Aki valóban profi tanácsadóvá akar válni, valódi szakemberré a pénzügyi közvetítői szakmában, az a gyakorlatból tanul, belső céges képzéseken, külső képzéseken, önképzés útján, régimotoros "nagy öregektől" sajátítja el a használható tudást.
Ezt kezdetben "baráti alapon", ismerősi körben
begyakorolt kommunikációval és adminisztratív gyakorlattal kezdheti el megszerezni - és persze az első
szerződések is baráti körben születnek emiatt.
És ezzel érkezünk el témám velejéhez.
Az utóbbi bő másfél évben negyedik alkalommal futottam bele, mikor egy (ma már) ügyfelem egy bizonyos közvetítőcég munkatársi kötelékében (!!), vagy ügyfeleként szerzett negatív tapasztalatokat.
Egy olyan piaci környezetben, ahol a közvetítői szakmát ezrek hagyják el a szigorodó (és sokszor abszolút értelmetlen, csak többletadminisztrációban megnyilvánuló) szabályozás miatt, mikor a válság és a kényszerű politikai kommunikáció (öngondoskodás szükségessége az egészségügy és oktatás fizetőssé válása, a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága, stb.) egyre többeket mozdít a cselekvés felé.
Amikor minden eddiginél nagyobb szükség volna etikus és felkészült szakemberekre, akik valóban segítenek jól választani hitel és hitel, biztosítás és biztosítás, megtakarítás és megtakarítás között.
A kár, amit az inkorrekt közvetítők okoznak többszörös. Ha Te vettél fel átgondolatlanul hitelt (mert neki mindegy, a pénzét így is úgy is megkapja), ha Te fizetsz az elérhetőnél drágább biztosítást - a Te károd nyilvánvaló. (A károkozás közvetlen, első frontja.)
Azt kevesen gondolják végig, hogy ezen a piacon valódi hozzáértést nem egy három napos tanfolyam, de még csak nem is egy féléves gyakorlati tapasztalat fogja megadni. Mire egy egykori kezdő maga is megérti a szakmai különbségeket két szerződési feltétel között, mire magabiztosan meg tudja találni, hol vannak egy hitel, vagy egy megtakarítás sarkalatos pontjai - na ahhoz több éves tapasztalat és tanulás kell.
Amíg a biztos tudás nincs meg, többnyire dolgozik mellette egy "rutinos" munkatárs. Vagyis a szakmai felelősség a "főnöké" - az erkölcsi kár (ha kiderül, hogy drága terméket, vagy átgondolatlan módon adtak el) viszont a kezdőé, aki a barátjához, ismerőséhez ment gyakorolni.
Ha Te lennél ez a kezdő, és kiderülne, hogy akaratodon kívül a barátodnak kárt okoztál - vajon Te kit okolnál? A céged, vagy a szakmai vezetőd személyesen - netán "a közvetítőket" összességében?
Te maradál-e a nemrég választott szakmában?
A kapcsolat a kezdő és a barátból lett ügyfele között akár rámehet egy ilyen fiaskóra. (A károkozás második frontja.)
A többség pedig egy ilyen tapasztalat után hátatfordít a szakmának - ezzel a szakma is (és a fogysztók is) kárt szenved(nek) (harmadik front), hiszen lehet, hogy elhivatott, jó szakember válhatott volna belőle!
És ezek után ügyfélként sem igen fog bízni senkiben - így pedig szükségszerűen ő is anyagi kárt fog szenvedni a hiányos ismeretek alapján hozott későbbi döntéseivel (negyedik front).
A szomorú az, hogy a felelősség részben a Tiéd is. Akár Te vagy az a Kezdő, akár Te vagy az ügyfél, akihez eljön a barátja gyakorolni.
Kezdőként, mielőtt "belevágsz", nyugodtan megteheted, amit bármely álláskeresésnél: meghallgathatsz több ajánlatot! Megszólítanak, hogy "gyere ide dolgozni", és tetszik is, amit a munkáról, a lehetőségekről hallasz.
Nem tilos ugyanezt meghallgatni még 2-3 konkurens cégtől.
Azt, hogy egy "felvételi interjú", vagy "orientációs beszélgetés", "cégbemutatás", stb. mennyire tényszerű, világos, összeszedett - meg tudod ítélni.
Senki nem tiltja, hogy az összehasonlított cégeket felkeresd leendő ügyfélként (mondjuk a honlapjukon felveszed a kapcsolatot velük), és megnézd, hogyan zajlik náluk egy igényfelmérés. Hogy mennyire szól Rólad (mint ügyfélről), mennyire alapos, körültekintő - vagy épp mennyire nem az.
Persze sok mindenen múlik még így is (éppen kit fogsz ki interjúztatóként, vagy igényfelmérő munkatársként, stb.), de mégis tettél valamit azért, hogy a választásod megalapozottabb legyen.
Barátként, akit felhívott a régi iskolatársa, barátnője, volt kollégája, stb., ugyanúgy figyelhetsz az igényfelmérésen. Tanácsadásra kérheted, hogy tételesen térjetek ki a kondíciókra - kérheted, hogy adjanak konkrét összehasonlítást konkurens termékkel.
Ha korrekt a tanácsadás (korrekt a szakmai vezető), akkor ez nem hozza zavarba. Nem fog "maszatolni", nem ködösít. Nem fogja zavarni, hogyha addig kérdezel, míg minden kérdésedre kielégítő választ nem kapsz.
Így nem válsz a (sokszor "saját logós") termékek (csak az adott közvetítőn keresztül elérhető szerződésmódozat - "csak itt, csak most, csak tőlünk") eltérő paraméterein (magasabb költségein) keletkező eltérő eredmények (veszteségek) "áldozatává" - illetve lesz esélyed megkülönböztetni a valódi profi szakembert az egyszerű (hiéna, szélhámos) eladótól (akinek "mindegy, csak vedd meg").
Hiszen barátod - a Kezdő - új helyzetben van és ezer felé figyel, feszeng, lámpalázas, ráadásul a feladata, hogy tanuljon a helyzetből. Neked nincs más dolgod, mint hogy figyelj és kérdezz.
És az sem baj, ha nemet mondasz, ha nem érzed meggyőzőnek, teljesnek a kapott válaszokat. Az aggályaid pedig nyugodtan oszd meg ott helyben, vagy akár ülj le külön a barátoddal, és mondd el csak neki, hogy mi zavart!
Ne befolyásolni akard, csak légy őszinte vele - a többi már az ő dolga.
* A wikipédia vonatkozó szócikkében több pontatlanság akad, amik a pongyola megfogalmazásból erednek, ezek tisztázása azonban nem célja ennek a cikknek.
