Tények és téveszmék - avagy a papír teszi a jó szakembert?

Az utóbbi hónapokban - a brókerbotrányok farvizén - akcióba lendült a pénzügyi felügyeleti tevékenységet végző MNB (amelyet a kormány nemrég vont össze a PSZÁF-fal). Ez számos közvetítő tevékenységet végző vállalat, befektetési tevékenységet végző cég "alapos átvizsgálásában" nyilvánult meg, amelyek eredményeit felkapta a "szaksajtótól" kezdve a "bulvár lapokig" mindenféle médiaorgánum. Cikkünk ezen írások nyomán születik - minthogy a komolynak tartott, internetes  pénzügyi-gazdasági fórumok cikkeiben is olyan dilettáns (és hibás, félrevezető) megfogalmazások láttak napvilágot, amelyek még egy bulvárlaptól sem volnának elfogadhatóak (pl. a függő- és független közvetítők következetes (szándékos?!) összekeverése). Ezen felül korábban írtunk arról, mi alapján érdemes közvetítőt, szakértő segítséget választanunk az anyagi döntéseink meghozatalához, és e cikkeket olvasva az a félrevezető kép alakulhat ki a fogyasztókban, hogy a Felügyelet által számon kért "végzettség" léte mérvadó szempont lehet ebben a választásban.

Esőként szögezzük le: a pénzügyi közvetítői szakma legalább annyi szakmai ismeretet követel, mint a cipésztől, a nőgyógyásztól, az ügyvédtől a saját szakmája. És körülbelül ugyanúgy elmondható itt is, hogy abból aligha lesz szakértő, jó szakember, aki csak az elméleti anyagot tudja betéve. Ugyanolyan, ha nem fontosabb a gyakorlati tapasztalat, tudás. Nem csak azért, mert az egyes szerződések előkészítésének szinte pénzintézetenként eltérő buktatói lehetnek (ld. pl. a hitelezésben tapasztalható egyes bankokra jellemző eljárási sajátságok, amelyek nem ismerete jelentős időveszteséget, anyagi veszteség kockázatát jelentheti). Még inkább azért, mert - ahogyan arra korábban is hivatkoztunk - egy pénzpiaci szerződés hasznossága/károssága nagymértékben attól függ, kellően ismertük-e az ügyfél pillanatnyi élethelyzetét, és a megvalósítani kívánt célját, valamint döntési szokásait, habitusát, mikor a szerződést megkötötte. Addig pedig, míg valaki megtanulja, hogyan építsen fel egy előzetes beszélgetést, hogy a lehető legtöbb fontos információt megtudja ezekből, hosszabb út - hosszabb gyakorlással eltöltött idő szükséges.

Másodszor tisztázzuk: a jelenleg érvényes törvényi szabályozás mit is követel meg végzettségként egy közvetítőtől: A Bit. II. fejezet 41.§ (2) bekezdése szerint felsőfokú végzettség, OKJ-s biztosításszakmai végzettség, vagy hatósági vizsga szükséges a tevékenység jogszerű - és a Felügyelet jogértelmezése szerint szakmailag megalapozott, korrekt végzéséhez, az ügyfelek korrekt kiszolgálásához. Ezek közül részleteiben a hatósági vizsgával foglalkozunk, minthogy a felsőfokú végzettség (amely bármely hazai képzőintézmény egyetemi diplomáját jelenti - igen, bármelyikét) elfogadása szakmailag értelmezhetetlen (attól, hogy valaki diplomás pedagógus, vagy szívsebész, aligha fog különbséget tenni a kockázati- és a hagyományos életbiztosítások között, vagy az annuitásos és a rulírozó hitelek között), ezután viszont a hatósági vizsga az elterjedtebb képesítési forma, amellyel a közvetítők rendelkeznek.
Érdemes azt is szemügyre venni, milyen vizsgatárgyakat, milyen témaköröket "sajátítanak el" (érintenek) a hatósági képzés során (biztosításközvetítői - ld. 1.sz. melléklet, "banki közvetítői" - ld. 1.sz. melléklet).
Minthogy volt szerencsém nem csak elolvasni a vizsgakövetelményeket, de végigülni a képzést, majd teljesíteni a vizsgákat, és mintegy nyolc éves gyakorlati tapasztalatot szerezni a társadalom minden szintjéről kikerülő családoknál, magabiztosan állítom, a korrekt, megalapozott szaktanácsadásnak legfeljebb részét képezik a tananyagban szereplő témák. Azt már csak a felsorolás elolvasásával is leszűrhetjük, hogy a képzés elméleti jellegű, sehol sem tartalmaz gyakorlati elemeket, sőt - sajnos a pénzpiaci közvetítés egy lényeges szereplőjére vonatkozó ismereteket sem, nem szól tudniillik az ügyfelekről. Arról, milyen tipikus hibák vezetnek egy család eladósodásához, milyen tipikus okai vannak a biztosításokról alkotott sztereotip képeknek, vagy hogyan lehet kezelni-elkerülni a meg nem értésből fakadó félelmeket, tévedéseket.
Márpedig azt is beláthatjuk, hogy a hibás döntések többsége a helyzet nem megfelelő mérlegelésből, (a kockázat, a választott termék) meg nem értéséből fakadnak - ugyanakkor aki életében próbált már végigolvasni két biztosítási-, vagy hitelszerződést, az azzal is tisztában van, hogy a puszta információ rendelkezésre állása még nem jelenti, hogy megalapozott döntést tudnánk hozni (megértés).

Visszatérve a felügyeleti elvárásokra, a jogalkotó szerint azok a közvetítők, akik egy döntés előkészítési folyamat szakmai feladataiból a piaci- és termékszakmai ismereteket elsajátították, képesek korrekt ügyfélkiszolgálásra. Az, hogy életükben ügyfelet még nem láttak, az, hogy valós élethelyzeteket sosem térképeztek még fel, nem számít.
Míg - az említett felügyeleti eljárások eredményei, a megszületett elmarasztaló határozatok ismerete alapján - azok a kezdő közvetítők, akik tegnap megfeleltek egy közvetítőcég felvételijén, ma pedig elkezdenék tanulni-gyakorolni "próba-elemzések" készítésével, hogyan és mikre figyelve kell felmérni, mire van szüksége egy ügyfél családjának - bűnözők. Hiába igazolható, hogy az őket foglalkoztató cég "közelébe sem engedte" a kezdő munkatársait az ügyfelek szakmai részleteket érintő tájékoztatásának (a döntés előkészítés effektív részére, a "tanácsadásra" gondolunk).
A felügyeleti eljárások nyomán született határozatok értelmében az időpont-egyeztetés szakmai vizsgát követelő részfeladat. Míg egy három napos levelező-szintű "képzéstől" máris profivá válik a laikus.

Emellett azt már feleslegesnek is tartjuk megemlíteni, hogy a sebészt a gyilkostól sem a képesítése különbözteti meg - hanem a szándékai, az erkölcsi- és értékrendbeli jellemzőik. Az egyik ad, a másik elvesz - éppúgy, ahogy a közvetítők között is van elkötelezett szakember és van szélhámos, s mindkettejüket a gyakorlat teszi - végzettségüktől függetlenül.
Az is véletlen mellékkörülmény, hogy a feltételként szabott hatósági vizsga illetékköteles, vagyis a most felügyeleti bírság mellett kötelezett közvetítők (illetve azok kezdő munkatársai) az MNB számára generálnak többmilliós pluszbevételt a kifogásolt képzési feltételeknek való azonnali, tömeges megfeleléssel (amelyet egyébként idővel így is úgy is teljesítettek volna).
(Hogy hány - egyébként erős értékrenddel bíró, idővel elkötelezett és korrekt szakemberré érő leendő kollégát tántorít el a szakma elsajátításától a feltételek nehezítése - és ezzel valójában mekkora közvetett kár éri a fogyasztókat -, már fel sem vetjük.)