Nehezen lendülök bele az írásba, mert ismét egy "agyonrágott" csont akadt a torkomon.
2008-ban kezdtem. 15 éve.
Azóta hallom-hallgatom oktatások, szakmai képzések során, hogy a (személy-)biztosítás témájáról nem lehet eleget beszélni.
Pár napja jártam egy régi ügyfélpárosomnál, akikkel ingatlanprojekt kapcsán ismerkedtünk meg még 2018-ban.
Egy klasszikus, kétkeresős családmodellben a "nulladik dominó-problémával" mindannyian szembesülünk. 
Mindegy, hogy megtakarítunk, hitelt veszünk fel, hogy "csak" a párunk függ tőlünk, vagy már a gyerekeink, netán a munkavállalóink.
Ha mi felborulunk - és nincs mentőövünk - minden és mindenki velünk együtt borul, mint a dominók a sorban...
Az életünkben viszonylag hamar eljön az a pont többnyire, amikor már nem csak magunkért vagyunk felelősök. Úgy vélem, ez az igazi "felnőtté válás" pillanata.
A katonaságnál szó szerint "beleverik" az újoncokba, mit jelent az, hogy "a társad élete függ tőled".
Sajnos a civil életben ezt nem sulykolják belénk eléggé.
Ennek eredménye, hogy öngondoskodás, családvédelem, hitelfedezet, munkaerő-védelem, kieső jövedelem pótlása és más hasonló cirkalmas megfogalmazásokkal kell megpróbálnunk közelebb hozni az emberekhez a témát - az egyéni felelősség, a felelős döntéshozatal témáját.
Gáborral és Edittel tehát jó 5 éve tartjuk a kapcsolatot - akkor a befektetési ingatlan vásárlása és a szükséges hitelfelvétel kapcsán beszéltünk a családvédelemről.
Aki ismer, tudja, hogy bak vagyok - ennek megfelelően aprólékosság jellemez, néha még túl is beszélek egy-egy témát, mert több részletet értékelek fontosnak, mint a legtöbben.
Ezzel együtt hiába hoztam munkatársak ügyfélköréből, vagy a saját ügyfeleim közül példát, a jövedelempótló biztosításokra nemet mondtak.
És én elfogadtam, hiszen felnőtt emberek - nem erőltethetem rájuk, ha mérlegelték, és nem akarják.
Most egy újabb ingatlanos lehetőség kapcsán ültünk össze - és mikor a hitelezhető jövedelmekre került a sor, Edit ennyit mondott:
"...Hát, én régóta táppénzen vagyok, és leszázalékoltak, így az én oldalammal nem igazán tudunk számolni..."
(Sokan azt gondolják, hogy egy üzletkötő csak az "üzletet" látja minden tárgyaláson - és nyilván nem teljesen alaptalanul, hiszen felelőtlen, felszínes emberek minden területen vannak.
De hadd mutassam meg a másik oldalt - amikor Te ülsz ott az asztalnál az üzletkötő székében, és elhangzik ez a mondat a másik oldalról.
Meg tudod húzni a felelősséged határait?
Tiszta lelkiismerettel tudod azt mondani, hogy "Te mindent megtettél" ezért a családért...?
Vagy lehet, hogy valamit csinálhattál volna "jobban"...?
Egyszer, még valamikor a cégnél töltött első éveim alatt egy oktatáson elhangzott egy történet, amiben a Feleség (özvegy) csendesen elsírta magát, és azt mondta a vezető-kollégának, aki "szervizbeszélgetésre" ment hozzájuk, hogy "anno a munkatársa lehetett volna erőszakosabb"...
Ülj át nyugodtan kicsit a székembe, képzeld el, hogy ezt a mondatot Neked mondják...)
Ne kényszerpályákon sodorjon az élet - és ne az oly sokáig dédelgetett céljainkról, álmainkról kelljen lemondani egy nem tervezett "műsorváltozás" miatt.
Sokszor leírtam már én is, hogy az esetek jelentős részében a gyógyulás is pénzkérdéssé egyszerűsödik.
Vagy azt, hogy amíg nincs mögöttünk érdemi (több tízmilliós) tőke, addig csak a kockázati biztosításokkal tudjuk megvásárolni a magunk és a családunk számára a matematikai esélyét annak, hogy "amikor épp velem történik a semmi" (ugyanitt:
Fentebb 3 régebbi bejegyzést hivatkoztam.
Tudom, hogy tízből kilencen átsiklottak rajtuk.
Jó szívvel ajánlom megemészteni a bennük leírtakat.
Kérdezni ingyen van.
Segítséget mindig lehet kérni a tervezéshez.
Emlékezni pedig szükséges rá (nekem is):
"Segíteni annak lehet, aki kéri, és aki hagyja."
