Érdemes számot vetned...

Jóideje érlelődött már bennem az a gondolat, amely így, év végére látszik szárba szökni.

Koptattam iskolapadot magam is eleget, sőt, lassan annyi időt tudok magam mögött, hogy visszanézve azt is látni vélem, hol követtem el a magam hibáit.

És azt is látni vélem, hogyan lett volna több esélyem elkerülni őket.

Ha valahogyan tehetnék érte, hogy a tapasztalataim, a felismeréseket átadjam... Akkor az utánam jövőknek már nem kellene ugyanúgy hibázniuk.
Akkor felkészültebbek, sikeresebbek lehetnének nálam.

Ez volt az alapgondolat.


Felelősséget éreztem a kor- és sorstársak iránt.

Nemsokkal a megfogalmazás után úgy hozta az élet, hogy "közöm lett a közügyekhez" is. Csatlakoztam egy társasághoz, akiket foglalkoztat a kollektív siker, a társadalom helyzetének előmozdítása.

És - sok órát átbeszélgetve, gondolkodva a közéleti témákról, az ország gondjairól, a megoldások lehetséges útjairól ráébredtem, hogy végeredményben ismét a felelősségről van szó.

Ahol most tartunk, annak is köszönhető, hogy eddig azt tettem, amit. Semmit. Tudatosan távoltartottam magam a közügyektől, a fókuszt "az én kis saját életemre" szűkítettem.
Most pedig eljött az a pillanat, amikor megértettem, hogy tovább nem szeghetem le a fejem. Nem dughatom homokba, hogy "majd lesz valahogy"!

Talán lassan valóban felnövök... A család gondolata egyre közelebb kerül hozzám, és ezzel - gyermekvállalás - átértékelődik bennem minden.

Amit tettem, és amit nem tettem eddig.
Amire figyeltem, és amit elhárítottam eddig.


Megyünk a régi egyetememre előadást tartani a fiataloknak pénzügyi kultúráról, arról, milyen hatása van kicsiben és nagyban annak, ha hitelből élünk, vagy ha türelemmel, megtakarításokból érünk célt.

Annak, ha tudatosan tervezünk, és döntünk anyagiakról.

És amire csak ma döbbentem rá - beszélni arról, hogy bár nem szívesen vállalunk fel plusz felelősségeket, ma már tudom, hogy nem kerülhetjük el ezeket!

Felelősek vagyunk a hazánkért, felelősek vagyunk egymásért. A szomszéd néni értem, és én érte.

Meredek, mi...?!

Pedig, ha belegondolsz, látnod kell.

Ahol ma tartunk, abban benne van az is, amit én nem tettem.

Nem emeltem fel a szavam, nem mozdultam meg, ha nem tetszett.
Nem erőltettem meg magam, ha kevés volt a pénz, inkább hitelt vettem fel - stb.

Persze nyilván nem mindenki ilyen. Lehet, hogy pont Te vagy a kivétel - ezzel csak magadnak tartozol számadással...

De mielőtt bárkit okolsz, vagy vádolsz, édemes számot vetned...


És jönnek a gyerekeink, és erre senki nem tanítja őket az iskolában.