Csalá(r)d-támogatás - avagy nemzeti porhintés II.

Az előző bejegyzés nyomán tovább haladva következzen az alapblog.hu-n megjelent írás, amely jól rámutat, mennyire átlátszó a politikai kommunikáció, hogyha az ember nem rest gondolkodni kicsit, és összeilleszteni az ismeretmorzsákat.
A szerző a saját véleményét fogalmazza meg, itt-ott kicsit talán sarkosan, ám a lényeget jól összefoglalva.
(A képek illusztrációk, az eredeti bejegyzésnek nem részei.)

(A magam nevében elnézést kérek mindenkitől, amiért nem tudok politikamentesen állást foglalni / nyilatkozni erről a témáról.)

Háromgyerekes apukaként folyamatosan csodálkozom, hogy a kormány úgynevezett családtámogató intézkedései mekkora ívben kerülnek el.
2015-ben, lakásvásárlási projekt közepette például azért dörzsöltem a tenyerem, hogy mekkora CSOK-király vagyok.
Leszek.
Vagy valami.

Lettem, a fenét!
2015-ben az újlakás kínálat nem volt megfelelő, így a kevés, szóba jöhetőnek is egyből megugrott az ára. Mikorra meg már lett volna kínálat, sokkal többet buktam 10 millió forintnál az áremelkedéssel és az új-használt árkülönbséggel. Úgyhogy nagyon jól tettem, hogy inkább gyorsan vettünk egy használt lakást, CSOK nélkül. Ugyanis az egész legnagyobb rákfenéje, hogy új építésű lakásokra lehet (rendesen) igénybe venni. Milyen család az, akinek a harmadik gyerekhez anyagi ösztönzésre van szüksége (elvileg az a CSOK célja), mégis, még a támogatás ellenére is milliókkal többet fizet egy ugyanolyan lakásért, csak mert az újépítésű?
Biztos nem az a pénzügyileg tervezgető típus, amilyenből egy alapkezelőben sok található. És milyen családtámogató program az, amit a nem egyetlen (tehát nem lakhatási célú) lakásra is fel lehet venni? Legyen inkább építőipar pörgető program a neve!

Na, ha a CSOK-ról lemaradtam, akkor majd most! Két és fél millió autóra, plusz 10 millió elhegedülni! Ah, de ez utóbbit hamar elbuktam már megint. Egyrészt ehhez bizony 40 év alattinak kell lenni, másrészt, itt – a dolgok jelenlegi állása szerint és szemben a CSOK-kal – nem számítanak a már megszületett gyerekek. Tavalyi gyerek nem jó, idei jó.
Egy csomó borral is így van ez. Azért, ha a 40. életévem, vagy a gyerekszülés határán lennék, erősen izgulnék a törvényhozó gépezet gyorsasága miatt… Itt szeretném jelezni, hogy ha a tisztességesen a pénz hatására gyereket vállalóknak (az ösztönzésre szorulóknak) szeretnénk belőle juttatni, akkor a törvény kihirdetése után 9 hónappal születő gyerekekre legyen csak érvényes. Plusz még néhány hét. Biztos, ami biztos!

Mindenesetre akkor hegedű szomorúan félretéve. Na, de nézzük azt az autót! Illetve új autót! ÚJ AUTÓ?! Családösztönzés?! Új autóval támogatjuk a rászoruló családot? 

Hahó, nem dicsekedni szeretnének vele, hanem közlekedni...

Az összes gyerekem nagyszerűen elzötykölődik egy 3 éves autóban is, feleannyiért. Ez a program már megint nem nekem szól, aki egy-két milliót* sem hajlandó egy használati tárgyért pluszban azért fizetni, hogy boldog(talan) első tulajdonos legyen. Hol van ebben a családtámogatás? Hívjuk inkább háromgyerekes, újautó-vevő támogatásnak!

Hasonló dolog volt a roncsautó program a világ fejlettebbik felén. Extra pénzt kapok az államtól a régi autómért (nálunk a három gyerekemért), ha újat veszek helyette. Két sajátossága, hogy 

1. sehol nem családtámogatásnak hívják, hanem gazdaságélénkítésnek, autóipar támogatásnak vagy környezetvédelmi ösztönzőnek,

2. a 2009-es válságban volt ennek nagy divatja, amikor pörgetni kellett a gazdaságot, nem 2019-ben, amikor a ciklus tetején száguldunk.


Igaz, a hétfős autó típusokat elnézve ez nem is a magyar gazdaságot pörgeti, hanem a németet, a portugált, a csehet, a spanyolt… úgy általában az Európai Unióét. Rájuk fért már egy magyar adófizetői stimulus, legalább visszaadunk egy kicsit abból a sok EU pénzből.

Szóval, úgy tűnik, már megint elrepült fölöttem a sültgalamb, és továbbra is be kell érnem a havi 100 ezer forint adókedvezményemmel. Apropó, összehasonlításképpen, 10 millió forint kamatmentes, szabadfelhasználású hitel, ha egy alapkezelő kapja, akkor nagyjából havi 33 ezer forint jövedelmet** jelent.

Félek, ha nem egy alapkezelő kapja, akkor egy jó autót, vagy egy szobával többet, és ha esetleg nem jönnek azok a gyerekek, akkor jó nagy jövőbeli terhet.

Ez a cikk véletlenül sem akar a program mélyreható elemzése lenni, pláne, mivel még fogalmunk sincs a részletekről. Biztos vagyok benne, hogy sokan örülnek majd, mert most húsz évesek, amúgy is akartak gyerekeket és vidéken most egy házat is kapnak hozzá. Hiszen mi más ösztönözhetné őket, mint a pénz? Ahogy ebből a Spéder Zsolt interjúból kiderül, bármi más. 2016-ig, a gazdagabb rétegeknek kedvező családtámogató intézkedések (ld. CSOK, családi adókedvezmény) ebben a rétegben nem jártak a termékenységi ráta növekedésével. Ami javulást mégis láttunk, az a legalacsonyabb végzettségűek és a legfiatalabbak körében ment végbe. Pedig őket senki nem ösztönözte. De a fejlett világ tapasztalata is az, hogy minél gazdagabb az ember, annál kevésbé akar gyerekkel bíbelődni. Szerencsére ez a globális és több évtizedes demográfiai trend hamarosan meg lesz fordítva.
Csak új autó kérdése.
Furcsa, hogy erre máshol nem jöttek rá.



*A különbség egy új autó támogatással csökkentett és egy két-három éves autó ára között, ha hibrid árkategóriában gondolkozom

**10 millió forint 4% kamatozású 5 éves magyar állampapírba fektetve havonta ennyit hoz, ha nincs további gyerek

Vagyis íme egy "újabb" program, amiről címszavakban elmondhatjuk:

• a politikusok meghirdetik, az adófizetők meg fizetik*
• a kormány családtámogatást harsog - valójában mind a családi adó-kedvezmény, mind a CSOK, mind az új csomag elemei a vagyonosabb rétegek számára adnak jelentősebb segítséget
• családtámogatásról szónokolnak, miközben valószínűleg itt sincs másról szó, mint "személyre szabott jogalkotásról" - egy újabb csapot nyitottak a költségvetésben, amelyen keresztül a közvagyon "elveszíti közpénz-jellegét"...

Félreértés ne essék!
Egyetértek a gyermeket nevelők támogatásával! Csak épp ez valójában nem az. És ennél sokkal ésszerűbb módokat mondhat bárki, aki kicsit is megerőlteti az agyát.

A teljesség igénye nélkül, inkább csak ötletelés jelleggel:

• a támogatási rendszer átalakítása 3 gyermekig progresszív, felette degresszív tendenciában ("megélhetési gyermekvállalás" visszaszorítása)
• a támogatások szociális- és nevelési-oktatási feltételek teljesítéséhez kötése (emberhez méltó, és egyenlő esélyeket biztosító élethez való jog - a támogatások felhasználásának kontrollja) - a jelenlegi (impotens) rendszer átdolgozása
• szülői felelősség kialakítása, ismeretek átadása az alapoktatás kereteiben - gyermekpszichológiai- és nevelési ismeretek, párkapcsolati pszichológiai- és kommunikációs ismeretek, hétköznapi szülői ismeretek (nevetségesen hangzik, de...)
• szakmai támogatási rendszer kialakítása / megfelelő finanszírozása, amely segíti a "kezdő szülők" boldogulását a gyermeknevelésben (védőnői hálózat, pedagógusok, pszichológusok rendszerbe integrálásával)
• részmunkaidős álláshelyek kialakításának ösztönzése a versenyszférában, megfelelő foglalkoztatási struktúra kialakítása a közszférában.

Hazafi, Hazalány - avagy nemzeti porhintés I.

Hangos a média és a közösségi oldalak is a kormány "új családtámogatási programjától".

Sokan és sokféleképpen vélekednek - a nyitókép pl. az egyre kevésbé viccpártként működő Kétfarkúak érdeme.




Mivel nálam érdemesebbek már többen is összefoglalták a realitásokat, Inkább csak idézem őket.








Az első egy Jaksity György-interjú, amely a concordeblog-on jelent meg.

Nem a kevés szülés, a sok halál az igazi baj

A mai munkaerőpiaci problémákon a születések számának emelkedése nem segít, húsz év múlva pedig ki tudja, hol tart majd a robotika. A halálos betegségek kezelésében, a korai felismerésben pár év alatt is komoly eredményeket lehetett volna elérni, ha lett volna ilyen szándék, és ennek munkaerőpiaci és szélesebb társadalmi hatásai azonnal érezhetőek.

 

Hamarosan felszáll a füst az egészségügy „reformját” illetően és kiderül (ismét), hogy elefántot próbáltunk klónozni, de egér lett belőle.

Sok írás született a témában, kevés olyan, amely igazán kontextusba helyezné, hogy a gazdaság működését, a demográfiai és munkaerőpiaci problémákat, valamint az egészségügy helyzetét tekintve mi a valós diagnózis és merre kellene elindulni.

Régi mániám, hogy a kormány család- és gyermekvállalás-támogatási lépései, bármennyire szimpatikusak magánemberként, annyira elvetendőek közgazdasági szempontból.

MÁR A KIINDULÓ PREMISSZA IS HELYTELEN (AMÚGY MORÁLISAN IS KÉRDÉSES), HOGY FIZETÜNK A NŐKNEK, HOGY SZÜLJENEK.

Nem tették és nem fogják megtenni: az alábbi grafkonon látható, hogy a jövedelem és a fertilitási ráta éppen fordított összefüggést mutat.
Amit részben helyette tenni kellett volna, az az egészségügy néhány, a magyar mortalitási rátát nagyon megnövelő problémájának kezelése.

MAGYARORSZÁGON AZ ÁTLAGOSAN SÚLYOS (DAGANATOS) BETEGSÉGEK GYÓGYULÁSI ESÉLYE NAGYJÁBÓL FELE AZ EURÓPAI ÁTLAGNAK, MIKÖZBEN A VEZETŐ HALÁLOKOK – ALAPVETŐEN ÉLETMÓDBELI PROBLÉMÁK MIATT – A SZÍV ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEK.

(Ezen nem segített a házi pálinkafőzés és a trafikmutyi).
A születésszám növelése, ha sikerülne elérni ezt a célt, évekre csökkentené a munkaerő kínálatot a női munkavállalás visszaesése miatt, miközben mire eredményt hozna két évtized múlva, már egy olyan világban fogunk élni, amiről elképzelésünk sincs, csak sejtéseink (robotok, AI stb). Ezzel szemben a főbb halálos betegségek kezelésének protokolljait, gyógyszerelését, műtéti  beavatkozásait, diagnosztikáját és korai felismerését pár év alatt jelentős sikerrel lehetett volna megváltoztatni, ha lett volna ilyen szándék. És ennek munkaerőpiaci és szélesebb társadalmi hatásai egyértelműen pozitívak (lehettek volna) már rövid távon is.

(Van erre egy pozitív példa, a tüdőtranszplantáció „hazatelepítése”, és a SOTE keretein belül a Kékgolyó utcában létrehozott mellkassebészeti centrum. Ennek felszereltsége jobb, mint a bécsi „versenytársé” és a dolgozók jövedelmei is bécsi szinten vannak, így megszűnt a hálapénznek nevezett korrupció is, miközben az OEP kiadásai csökkentek egy transzplantációra vetítve.)

NEM A NÉPESSÉG CSÖKKENÉSE, MÉRETE A FŐ GOND –  A VILÁG LEGGAZDAGABB ORSZÁGAI TÖBBSÉGÉBEN HOZZÁNK HASONLÓ KISPOPULÁCIÓJÚ NEMZETEK –, HANEM A NÉPESSÉG STRUKTÚRÁJA ÉS EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOTA. NOS, EBBEN MAGYARORSZÁG TÉNYLEG NAGYON ROSSZUL ÁLL, MIVEL NEM TÖRTÉNT SEMMI ENNEK JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN.

(Címlapkép: Teodors Ūders: Halál, rézkarc, Google Arts Project via Wikipedia)

Apróbetűk ellenszerei

"Apróbetű".

Szállóigévé vált köznyelvi megfogalmazás, melynek alapja az a régebbi szerződésszerkesztési gyakorlat, melyben egyes részek kifejtését *-jelöléssel lábjegyzetben, a fő szöveg betűméretétől kisebb betűmérettel jelenítettek meg. Egy időben a szerződést készítő fél a lényeges kötelmek egy részét tehette kevésbé feltűnővé a szerződésben, ha azt ezen lábjegyzetekbe tördelte, mely technológia alkalmas lehetett ezáltal a másik szerződő fél számára kevésbé előnyös megállapodások létrejöttének elősegítésére.

A mai köztudatban még mindig elevenen él az "apróbetűktől való félelem", noha ma már alig találkozni lényeges szerződéses paraméterrel, melyet ne a törzsszöveg tartalmazna. (Nincs ide vágó ismeretem arról, hogy szabályozásra került-e a szerződések alakisága azóta.)

Személyes tapasztalatom szerint a gyakorlatban még mindig uralkodó, hogy az "átlagemberek" (értsd: nem jogász / nem az adott területen dolgozó szakértő) azért írnak alá számukra kedvezőtlen feltételekkel bíró szerződéseket, mert

a) nem értenek hozzá, és nem kérnek szakértő segítséget,
b) kérnek segítséget, de nem helyeznek hangsúlyt rá / nem tudják ellenőrizni annak hozzáértését, objektivitását, vagy a kapott útmutatás ellenére "ők jobban tudják",
c) nem olvassák el, amit aláírnak.


Amit megtehetsz azért, hogy ne járj pórul:

Olvasd el!
Jegyzeteld ki, amit nem értesz!
Kérj segítséget!
Kérj "leinformálható" segítséget! (Olyat, akiket már számodra megbízható emberek ismernek, és tapasztalták, hogy hiteles forrás.)
Keress olyan szakértőt, akit Te bízol meg, aki Téged képvisel!


Hidd el, épp azért olyan hosszú egy-egy szerződési feltétel - legyen a pénztári alapszabály, vagy biztosítási feltétel, hitelszerződés -, mert igyekeznek "minden eshetőségre" kitérni benne. Hogy minél kevesebb vitás helyzet alakulhasson ki.

"Pénzügyi iránytű" - a 3. "tutivesztes" stratégia

Forgolódik bennem egy téma, de nem igazán érzem, hogyan tudom beilleszteni a blog tematikájába. Többször érintettem már, ám tény, hogy nem kifejezetten pénzügyi kötődésű - illetve áttételesen persze az, de...
Belevágok - Ti meg majd eldöntitek, "milyen lett"...



Többször emlegettem már itt is, és mindig hangsúlyozom élőben is, mennyire fontos a tervezés.

Aki nem tudja, hová tart, biztosan odaér.

Ahhoz, hogy az életünkön változtatni tudjunk, hogy fejlődjünk anyagiakban (is), a külső, látható dolgokban, két úton járhatunk:

1. Dolgozhatunk többet

Mindig lehet fokozni a fordulatszámot. Persze nem a végtelenségig - előbb utóbb összeomlik a világunk -, vagy az egészségünk adja fel, vagy a kapcsolataink sínylik meg.
Kezdetben mégis több lesz az eredménye, és ez ideig-óráig kielégítheti a vágyunk.


2. Szentelhetünk időt-energiát a változásnak

Kedves barátom fogalmazásában ez kissé "öko-ezo-bio-spiri-megközelítésnek" hathat, mégis - vele is - közös tapasztalatunk, hogy a külső változások (is) belül születnek meg.
Talán a nulladik pont felismerni, mit szeretnénk másképp megélni, mint eddig.



Elsőre gondolhatná bárki, hogy elgurult a pirula - "na most olvastam ezt a blogot utoljára" -, jön ez a fószer a racionalitás világában ezzel az ezo-maszlaggal, személyiségfejlődés, meg ilyenek...

Mielőtt "rám vágod az ajtót", azért érdemes lehet elgondolkodnod, Te mit szeretnél változtatni az életeden... :)
Mi segítene boldogabban megélni a napjaid?

(Szó szerint undorodom a poénosnak szánt(?), de álszentre sikerült "jobb egy BMW-ben sírni"-viccektől - véletlenül se higgye senki, hogy errefelé tart a gondolat!)


Hogy könnyebben érts, mondok példát:

Én pl. szeretem a hajnalt. A nap elejét. A reggelt. A reggelit. :)
Nem szeretem, mikor rohanva kell elindulni. Mikor már délelőtt 9-nél járunk, mire először van időm egy nyugodt, szemlélődő gondolatra.

Nem egy tipikus anyagi cél, ugye...?
Pedig - lehetséges hozzávalók:

• szabad idő - megfelelő munkakör / kellően rugalmas munkaidő
• egy terasz / veranda - a napfelkeltékhez, reggelihez
• stresszmentes hangulat - megfelelő munkakör, munkahelyi légkör
• tudatosság - tudatossá válás, megfelelő humán környezet, szabad idő / szabad választás (amit ennek megteremtésére fordíthatok / a környezetemben lévő emberek közötti szabad választás)
• önmegvalósítás

Nem mennék a klisék irányába azzal, hogy elintézem ennyivel: "Mi kell ezekhez? Pénz..."

Tény, hogy a szabadidőnk az a része az időnknek, amit nem kell az önfenntartás érdekében munkával töltenünk - az életidőnkön belüli aránya pedig a munkával töltött idő hatékonyságával arányos / az önfenntartáshoz szükséges energiával fordítottan arányos.

Vagyis egységnyi idő alatt több pénzért értékesítve a tudásom elérhetem, hogy kevesebb idő alatt termeljem meg, amennyi kell.
Illetve a megélhetésemhez szükséges anyagiak csökkentésével (kevesebbet költök ugyanannyiból) ugyancsak kevesebb szükséges munkaórához jutunk.

Az elsőhöz éppen ez az "ezo-idő" kellhet. Hogy felismerd, hogyan tudod hatékonyabbá tenni a munkaidőd a Te szempontodból. (Pl. odaállsz a főnököd elé a régóta halogatott fizetésemelés ügyében...)
Másik hozzávaló lehet a megfelelő képzés - aminek már van anyagi vonzata (nem csak a képzés díja, hanem a ráfordított idő "munkaidő-értéke" is).

A másodikra tipikus példa az ingatlanberuházások területe - a szigetelések, a passzívház-szemlélet elemei, stb. Egyértelműen igényelnek anyagi ráfordítást.

A terasz - hát ugye... Ha kerteset kell bérelnem, vagy vennem, hogy meglegyen, az anyagiak ismét evidens összetevők.

A stresszmentes hangulat alapja, hogy "a bevétel/kiadás-mérleg egyenlege csak pozitív lehet" - és hogy az életidőm nagyobbik részében mit és hogyan csinálok.

Ha elég hatékony vagyok a munkaidőmben, akkor kevesebb időt elég dolgoznom, többen tudok "lazulni" - élni.
Ha olyan munkát keresek magamnak, amivel tudok azonosulni, amiben jó vagyok, amiben fejlődhetek - azzal válok hatékonyabbá, akkor a munkaidőmben sem gyülemlik majd bennem stressz.

A tudatossá válás, a környezetem megválasztása, mit szeretek/mit nem, stb. - a választás jogának gyakorlása.

Az anyagi függetlenség (megfelelő mértékű és megfelelően strukturált anyagi háttér) egy folyamat eredménye. A tudatos cselekvés folyamatáé. És a választás jogának fenntartásához (hogy ne kényszerpályákon mozogj) egy erős alap.
Ehhez pedig a megtakarítói-/befektetői szemlélet fog elvezetni.

Önmegvalósítás.
Talán a legösszetettebb fogalom a listán - nem is megyek bele a fejtegetésébe. Mindenkinek mást jelent.
Abban talán egyetérthetünk, ha úgy fogalmazunk: "az értékrendemnek, az álmaimnak, a meggyőződéseimnek, a céljaimnak a megfogalmazása, és az ezek által kijelölt életút megvalósítása".
Számomra például a békés, nyugodtan megélt hajnalok, a verandán elköltött reggelikkel az önmegvalósításom elemei.

A hivatásom megtalálása, a maximalizmusom kiélése a szakmai igényesség terén, a törekvésem, hogy a munka- és szabadidőmmel is minél hasznosabbá váljak a környezetemnek - ezek mind részei. És amíg ide eljutottam, annak is volt anyagi vonzata bőven. (Amíg tanulsz, nem/kevesebbet dolgozol, hibázol, stb.)


A statisztikáim azt mutatják, hogy az anyagi fejlődés ezen a második úton járva jelentősebb.
Nem gyorsabb, de tartósabb.
Nem gyorsabb, de több örömöt adott útközben, és ad ma is*.
(*Kíváncsiaknak - korábban próbáltam az első utat is.)

A 3. tutivesztes stratégia:

Válaszd meggyőződésedül, hogy a boldogtalanságod oka a pénzhiány!

Dolgozz többet! Tűzz ki célul több pénzt - és a csalódást az út végén borítékolhatod magadnak!

3. Harmadik Tanács Neked - ha még nem vagy százmilliomos, és "okosabban" csinálnád:

Tekintsd annak a pénzt, ami: eszköznek!

Eszköz a céljaid, a boldogságod eléréséhez.
Mindig úgy nézz rá, mint az életed idejére! Jobb kocsit akarsz? Nagyobb házat?
Vizsgáld meg, vajon valóban boldogabbá tesznek-e majd ezek, ha megveszed őket - és vajon érnek-e annyi munkával töltött órát, amennyi idő alatt megtermelted az árukat...?
A "pénzügyi iránytű" arra forog, amerre a mágnesesség - a valódi vágyad fordítja.


Minél közelebb vagy "önmagadhoz", minél inkább azt az életet éled, ami "Te vagy", az energiáid annál jobban hasznosulnak. Ennek lesz a következménye az anyagiak változása. Kezdetben a feltételek megteremtése, elindulni a hozzájuk vezető úton, a Te felelősséged. Elkezdeni építeni az anyagi stabilitást "idekint", és építeni "odabenn" a megfelelő környezetet.
És meglátod - a belső gyarapodás hozza majd magával a külső, az anyagi gyarapodást is.



(folyt.köv.)




(Hogy miért van helye ebben a blogban ezeknek a gondolatoknak, most már talán jobban érthető. Az én hivatásom segíteni rátalálni az utadra azáltal, hogy a "külső" fejlődéshez stratégiát és eszközöket választani segítek. Hogy megmutatom, képes vagy lépéseket tenni. Az "egyszerűbb" lépésekben segíthetlek. És bár a munka nagyja Rád vár, biztathatlak: nem leszel egyedül!)