The best job

Nem rég fiatalokkal, első-másodéves egyetemistákkal beszélgettem - az átlagosnál kicsit többször, többet. Kellett is ennyi, hogy észre vegyem, mennyivel másabb már a világszemléletem, mennyivel másként látják - nézik - a dolgokat maguk körül a fiatalabbak.
Keresik a helyüket - tanulnak valamit, amit választottak "valahogy". Van, aki lelkes, akit az elhivatás vezetett, és most botladozva bár, egy döcögő rendszerben, sablonok közé szorítva, de affelé halad, ami iránt vonzódást érez.
És vannak (nagyobb arányban) "a többiek", akik ZH-tól ZH-ig látnak maguk elé, két hétvégi buli között a nyári fesztiválprogram a prioritás, a vizsgákon meg "majd lesz valami"...

Beszélgetve velük megfogalmazódott bennem, mit mondanék a régi önmagamnak, aki ugyanezeken a hullámokon evickélt valaha?

Aztán találtam ezt a képet:

"A legjobb munka a világon, 

ha az álmod megvalósításán dolgozol!"

Mit mondanék hát...?!



Keresd a helyed! Keresd azt a helyet, amelybe beleillesz, ami Neked lett kitalálva! Azt a dolgot, azt a tevékenységet, amit szívvel-lélekkel tudsz tenni, amivel a legtöbbet tudod adni a környezetednek, a Világnak! Van egy út, amit Te tudsz a legjobban végig járni, amelyen a legtöbbet tudod kihozni magadból - és itt a boldogságodra, a kiteljesedésedre is gondolok!

Bulizz, élj, légy őrült!

De Élj már Most is!
Keresd a célt, az utat, tervezz, ismerj meg minél többeket, akik segíthetnek megtalálni, vagy akikre építhetsz később a megvalósításnál! Építs kapcsolatokat - valódiakat, ne csak felszíneseket! Segíts, ahol tudsz, és kérj segítséget, hogy megerősödjenek a kapcsolataid! Keresd a helyed, minél többször lépj ki a való életbe - menj nyári gyakorlatokra akkor is, ha nem muszáj, menj külföldre, gyakorold a nyelvet, amit tanulsz! Ismerkedj határok nélkül!

Szeress bátran, tépelődés és játszmázás nélkül, őszintén! Mert szeretni is meg kell tanulnod - nem fog menni elsőre! Ez lesz a családod alapja!

Ismerkedj meg a vállalkozásokkal, hogy az alkalmazottakat nevelő oktatási rendszer ne vághassa le a szabadságod szárnyait! Ne félj az újtól, ne félj az ismeretlentől - ne félj pofára esni! A sikerhez a kudarcokon át vezet az út, és csak rajtuk keresztül érhető el!

Merj hibázni akkor is, ha a rendszer a hibákért büntet! Csak így tanulsz valójában!

Jó fizetést akarsz?!

Oké, de tudd, hogy dolgoznod is kell érte! Először Neked kell adnod, hogy kaphass!

Jó állást szeretnél?!
 
Oké, de akkor nem elég a lexikális tudás! Meg kell tanulnod eladni! Eladni önmagad, eladni az ötleteidet! Támogatókat megnyerni magadnak, együttműködni másokkal, csapattagnak lenni!

Magasra törsz - sikert akarsz?!

Oké, de akkor meg kell tanulnod kezdeményezni! Meg kell tanulnod példát mutatni, felelősséget vállalni, vezetni másokat!


Azt hiszed, van időd, pedig az óra ketyeg! Kinőttél már a súlytalan gyerekkorból, amikor még anyu-apu vitte a vállán a világot! 

Élj!!

Élj Ma, élj Most! 
Tanulj a tanulás öröméért - ne csak könyvekből, ne csak a központi sablonok szerint! Alkoss, teremts már most - keresd a lehetőséget rá, keresd a megoldásokat, vágj bele! 

Élj - mert ezért születtél!


"A legjobb munka a világon, ha az álmaid megvalósításán dolgozol!"

;)

Egyetlen félreértés, amely meghatározhatja az életed

Véletlenül akadt a kezembe Kornis Mihály Lehetőségek könyve című munkája. Elgondolkodtató olvasmány, hálás vagyok érte - egy ponton mégis "kicsapta a biztosítékot" nálam.

Idézem:

Légy takarékos!

Hányszor hallottuk ezt gyermekkorunkban! Iskolatakarék. Hányunknak a szülei tudtak elfogadható magyarázatot adni rá? Legtöbbünknek egyedül kellett rájönnie, hogy takarékoskodni azt jelenti: a szükségesnél kevesebbet költeni rá.
 Kinek van erre szüksége?

 Annak, aki a rosszra számít.

Markánsan megjelenik ebben a rövid bekezdésben egy szemlélet, amely mögött egy hányattatott életpálya feszül. Mivel a hétköznapok embere gondolkodásában is többször találkoztam hasonló értelmezéssel, megragadom az alkalmat, hogy újraértelmezzem a takarékosság fogalmát.
Egyáltalán - tágabban értelmezve - a tudatos fogyasztás fogalmát!

Hátulról kezdem:

1. Robert T. Kiyosaki írta valamelyik könyvében:

Készülj a nehéz időkre, és csak jó időket fogsz látni!

Ahogyan azt több évtizedes tapasztalattal rendelkező mentoraimtól megtanultam - a "válságot" csak azok élik meg válságként, akiket felkészületlenül ér. Mindazok, akik a napról-napra élés kényelmes (tervezést, erőfeszítést kevéssé igénylő) módszerét hajlandóak meghaladni, és megtanulni tervezni, beosztással élni a mában, mindazok lehetőséget látnak a "válságban" "holnap", aminek kicsiben mindannyian örülünk, és amit kicsiben mindannyian igyekszünk kihasználni. Még Te is! ;)
Mire gondolok - kérdezheted!?

Ugye láttál már ilyen feliratokat?

"AKCIÓ! -10 -20 -30 -40%"

Na és mit teszel, ha olyan cikkeket látsz akciósan, amiket használsz, vagy a jövőben használni fogsz?
Vásárolsz.
"Az Akció - válság kicsiben." 
(Persze, marketingfogás legtöbbször - ám gondoljunk a végkiárusításokra, amikor a bolttulajdonos olyan válságban van, hogy már áron alul is szabadulna a készletétől...)
És ha jobban megnézzük (és Kiyosaki elég időt szentelt annak az életéből, hogy "jobban megnézze"), válságban az igazi befektetők is ezt teszik - nagyban - vásárolnak.

A nyereség a vásárlásnál képződik - nem az eladásnál.

(R.T. Kiyosaki)

Tehát tervezni, és felkészülni a következő lehetőségre, amikor anyagilag gyorsabban fejlődhetünk, egyáltalán nem negatív gondolkodásmód, egyáltalán nem kell vele - ahogy sokan divatos életelvet használnak kifogásként a struccpolitikájuk igazolására -  "bevonzanunk" negatív életeseményeket!

2. A második kérdést válaszold meg nyugodtan Te magad! Kinek van szüksége rá, hogy anyagilag fejlődjön?



3. "Legtöbbünknek egyedül kellett rájönnie, hogy takarékoskodni azt jelenti: a szükségesnél kevesebbet költeni rá."

Vallom, hogy az élet és a boldogság művészete abban áll, hogy megleljük az arany középutat. Az antik gondolkodók "Carpe diem!" jelmondatát értelmezhetjük szélsőségesen - "Élj a mának - ne gondolj a holnappal!" -, vagy értelmezhetjük a szó szerinti fordításhoz hűen: "Ragadd meg a napot!"
Ahogy a rövidlátás felelőtlenségét sem támogatom, tudom, hogy a "fösvénység" - a Kornis értelmezése szerinti "szükségesnél kevesebbet költeni valamire" szemlélete éppúgy kudarcra ítél hosszútávon.

Az arany középutat abban vélem megtalálni, ha a takarékosságot ekként értelmezzük:

Élj a mában, ám gondolj a holnappal!

Ragadd meg a napot! Élj, és éld meg a boldogságot ma, és tervezz a holnappal, hogy gyarapodj, fejlődj, és képessé válj mind többet adni a környezetednek!

Takarékoskodni tehát nem egyértelműen a szükségesnél kevesebb ráfordítást jelent (persze lehet annyira szűk a büdzsénk, hogy átmenetileg akár rákényszerülünk bizonyos területeken), hanem mértéktartást és tervezést. Felkészülést, felhalmozást, hogy amikor eljön az ideje legyen miből vásárolnunk. Eredménye pedig egy boldog és optimista ma mellett egy kiszámíthatóbb, felkészültebben ránk köszöntő holnap, amely mind nyugodtabb álmot, és gyarapodást, fejlődést épít az életünkben.


Hogy melyik szemlélet és értelmezés szerint gondolkodsz és használod ezt a fogalmat - Te döntöd el. Hogy eltérő utat jelölsz ki magadnak ezáltal - én biztosra veszem.
Az életem tettem fel arra, hogy a pozitívabb szemléletre segítsem azokat az embereket-családokat, akik nyitottak a változtatásra - és nyolc év után elmondhatom, hogy gyakorlatban látom igazolódni a mentoraimtól tanultakat.

Tények és téveszmék - avagy a papír teszi a jó szakembert?

Az utóbbi hónapokban - a brókerbotrányok farvizén - akcióba lendült a pénzügyi felügyeleti tevékenységet végző MNB (amelyet a kormány nemrég vont össze a PSZÁF-fal). Ez számos közvetítő tevékenységet végző vállalat, befektetési tevékenységet végző cég "alapos átvizsgálásában" nyilvánult meg, amelyek eredményeit felkapta a "szaksajtótól" kezdve a "bulvár lapokig" mindenféle médiaorgánum. Cikkünk ezen írások nyomán születik - minthogy a komolynak tartott, internetes  pénzügyi-gazdasági fórumok cikkeiben is olyan dilettáns (és hibás, félrevezető) megfogalmazások láttak napvilágot, amelyek még egy bulvárlaptól sem volnának elfogadhatóak (pl. a függő- és független közvetítők következetes (szándékos?!) összekeverése). Ezen felül korábban írtunk arról, mi alapján érdemes közvetítőt, szakértő segítséget választanunk az anyagi döntéseink meghozatalához, és e cikkeket olvasva az a félrevezető kép alakulhat ki a fogyasztókban, hogy a Felügyelet által számon kért "végzettség" léte mérvadó szempont lehet ebben a választásban.

Esőként szögezzük le: a pénzügyi közvetítői szakma legalább annyi szakmai ismeretet követel, mint a cipésztől, a nőgyógyásztól, az ügyvédtől a saját szakmája. És körülbelül ugyanúgy elmondható itt is, hogy abból aligha lesz szakértő, jó szakember, aki csak az elméleti anyagot tudja betéve. Ugyanolyan, ha nem fontosabb a gyakorlati tapasztalat, tudás. Nem csak azért, mert az egyes szerződések előkészítésének szinte pénzintézetenként eltérő buktatói lehetnek (ld. pl. a hitelezésben tapasztalható egyes bankokra jellemző eljárási sajátságok, amelyek nem ismerete jelentős időveszteséget, anyagi veszteség kockázatát jelentheti). Még inkább azért, mert - ahogyan arra korábban is hivatkoztunk - egy pénzpiaci szerződés hasznossága/károssága nagymértékben attól függ, kellően ismertük-e az ügyfél pillanatnyi élethelyzetét, és a megvalósítani kívánt célját, valamint döntési szokásait, habitusát, mikor a szerződést megkötötte. Addig pedig, míg valaki megtanulja, hogyan építsen fel egy előzetes beszélgetést, hogy a lehető legtöbb fontos információt megtudja ezekből, hosszabb út - hosszabb gyakorlással eltöltött idő szükséges.

Másodszor tisztázzuk: a jelenleg érvényes törvényi szabályozás mit is követel meg végzettségként egy közvetítőtől: A Bit. II. fejezet 41.§ (2) bekezdése szerint felsőfokú végzettség, OKJ-s biztosításszakmai végzettség, vagy hatósági vizsga szükséges a tevékenység jogszerű - és a Felügyelet jogértelmezése szerint szakmailag megalapozott, korrekt végzéséhez, az ügyfelek korrekt kiszolgálásához. Ezek közül részleteiben a hatósági vizsgával foglalkozunk, minthogy a felsőfokú végzettség (amely bármely hazai képzőintézmény egyetemi diplomáját jelenti - igen, bármelyikét) elfogadása szakmailag értelmezhetetlen (attól, hogy valaki diplomás pedagógus, vagy szívsebész, aligha fog különbséget tenni a kockázati- és a hagyományos életbiztosítások között, vagy az annuitásos és a rulírozó hitelek között), ezután viszont a hatósági vizsga az elterjedtebb képesítési forma, amellyel a közvetítők rendelkeznek.
Érdemes azt is szemügyre venni, milyen vizsgatárgyakat, milyen témaköröket "sajátítanak el" (érintenek) a hatósági képzés során (biztosításközvetítői - ld. 1.sz. melléklet, "banki közvetítői" - ld. 1.sz. melléklet).
Minthogy volt szerencsém nem csak elolvasni a vizsgakövetelményeket, de végigülni a képzést, majd teljesíteni a vizsgákat, és mintegy nyolc éves gyakorlati tapasztalatot szerezni a társadalom minden szintjéről kikerülő családoknál, magabiztosan állítom, a korrekt, megalapozott szaktanácsadásnak legfeljebb részét képezik a tananyagban szereplő témák. Azt már csak a felsorolás elolvasásával is leszűrhetjük, hogy a képzés elméleti jellegű, sehol sem tartalmaz gyakorlati elemeket, sőt - sajnos a pénzpiaci közvetítés egy lényeges szereplőjére vonatkozó ismereteket sem, nem szól tudniillik az ügyfelekről. Arról, milyen tipikus hibák vezetnek egy család eladósodásához, milyen tipikus okai vannak a biztosításokról alkotott sztereotip képeknek, vagy hogyan lehet kezelni-elkerülni a meg nem értésből fakadó félelmeket, tévedéseket.
Márpedig azt is beláthatjuk, hogy a hibás döntések többsége a helyzet nem megfelelő mérlegelésből, (a kockázat, a választott termék) meg nem értéséből fakadnak - ugyanakkor aki életében próbált már végigolvasni két biztosítási-, vagy hitelszerződést, az azzal is tisztában van, hogy a puszta információ rendelkezésre állása még nem jelenti, hogy megalapozott döntést tudnánk hozni (megértés).

Visszatérve a felügyeleti elvárásokra, a jogalkotó szerint azok a közvetítők, akik egy döntés előkészítési folyamat szakmai feladataiból a piaci- és termékszakmai ismereteket elsajátították, képesek korrekt ügyfélkiszolgálásra. Az, hogy életükben ügyfelet még nem láttak, az, hogy valós élethelyzeteket sosem térképeztek még fel, nem számít.
Míg - az említett felügyeleti eljárások eredményei, a megszületett elmarasztaló határozatok ismerete alapján - azok a kezdő közvetítők, akik tegnap megfeleltek egy közvetítőcég felvételijén, ma pedig elkezdenék tanulni-gyakorolni "próba-elemzések" készítésével, hogyan és mikre figyelve kell felmérni, mire van szüksége egy ügyfél családjának - bűnözők. Hiába igazolható, hogy az őket foglalkoztató cég "közelébe sem engedte" a kezdő munkatársait az ügyfelek szakmai részleteket érintő tájékoztatásának (a döntés előkészítés effektív részére, a "tanácsadásra" gondolunk).
A felügyeleti eljárások nyomán született határozatok értelmében az időpont-egyeztetés szakmai vizsgát követelő részfeladat. Míg egy három napos levelező-szintű "képzéstől" máris profivá válik a laikus.

Emellett azt már feleslegesnek is tartjuk megemlíteni, hogy a sebészt a gyilkostól sem a képesítése különbözteti meg - hanem a szándékai, az erkölcsi- és értékrendbeli jellemzőik. Az egyik ad, a másik elvesz - éppúgy, ahogy a közvetítők között is van elkötelezett szakember és van szélhámos, s mindkettejüket a gyakorlat teszi - végzettségüktől függetlenül.
Az is véletlen mellékkörülmény, hogy a feltételként szabott hatósági vizsga illetékköteles, vagyis a most felügyeleti bírság mellett kötelezett közvetítők (illetve azok kezdő munkatársai) az MNB számára generálnak többmilliós pluszbevételt a kifogásolt képzési feltételeknek való azonnali, tömeges megfeleléssel (amelyet egyébként idővel így is úgy is teljesítettek volna).
(Hogy hány - egyébként erős értékrenddel bíró, idővel elkötelezett és korrekt szakemberré érő leendő kollégát tántorít el a szakma elsajátításától a feltételek nehezítése - és ezzel valójában mekkora közvetett kár éri a fogyasztókat -, már fel sem vetjük.)

Röviden

Sokszor kérik, foglaljam össze röviden, miről szól a munkánk, mi a hivatásom. Mindig úgy érzem, hogy ha "rövidítek", akkor kizárt, hogy "beleférjen" a lényeg. Annyira sokrétű hatást tudunk kifejteni. A munkánknak annyira sok ponton van eredménye.

Nemrég találtam egy képet, ami azonban jól összefoglalja az egyén - mint ügyfél - oldaláról a "miértre" adható választ.

Íme:

Ezért dolgozunk.

Hogy a "hétköznapi célok" megvalósítását könnyebbé, gyorsabbá tegyük mindazoknak, akik velünk tartanak.

Misszió

Személyes misszió, küldetésnyilatkozat

A cég alapfilozófiája: „Öngondoskodásra tanítani Ügyfeleinket értékálló pénzzel.”

Lefordítva – az eladósodott társadalmunk fejlődésre nyitott tagjait segíteni megtakarítókká válni.

Jómagam hiszem, hogy mindannyiunk személyre szabott feladattal született erre a világra. Mindig is elhivatást éreztem aziránt, hogy pozitív változások formájában hagyjak nyomot a világban. 2008-ban találkoztam a Vállalattal, és ismerkedtem meg az alapítók és az itt dolgozók víziójával.

Hetedik éve dolgozom a szakmában, az MPK Zrt-nél. Hét év alatt a magyar családoknál tapasztaltak, a szakmai konferenciákon, oktatásokon elhangzott gazdasági, társadalmi témájú előadások hatására fokozatosan ismertem fel, milyen sokrétű, és milyen átfogó, nagyléptékű változások megvalósítására nyílik lehetőségünk a munkánk révén – amennyiben felvesszük a kesztyűt, felvállaljuk a társadalmi szerepet és a vele járó felelősséget is.

1. Pozitív hatás a munkaerőpiacra, munkahelyek teremtése, meglévő munkahelyek megőrzése révén
   
   Mind az MPK ZRT-hez felvételt nyerő új munkatársak elhelyezkedése révén, mind vállalati ügyfeleink versenyképességének javítása, így alkalmazottaik munkahelyei megerősítése révén.
   Lehetőséget biztosítunk mindazok számára munkatársaink soraiban, akik nyitottak a fejlődésre, képesek és hajlandóak saját korlátaik felismerésére és meghaladásukért tanulni, dolgozni is hajlandóak.
   
   Kitűzött célunk átlépni a 10 000 fős munkatársi létszámot, ezáltal az ország meghatározó - társadalomformáló - nagyvállalatává fejlődni.
   
   
2. Szemléletformálás, pénzügyi kultúra terjesztése
   
   Mindenki tudja, hogy a „most kapd meg” filozófiáját követve – hitelből vásárolva fogyasztási cikkeket – két-háromszoros áron vesszük meg vágyunk tárgyát.
   Mégis a legtöbben még a luxusfogyasztásukat (TV, autó, utazás, stb.) is hitelből finanszírozzák – miközben pozitív kamatáramlást eredményező megtakarításokkal, befektetésekkel nem rendelkeznek.
   
   Lassan a csapból is az folyik, hogy a gyerekeink oktatásától a nyugdíjunkig mindenben csak magunkra számíthatunk, a  lakosság rendszeres megtakarítási állománya mégis jelentősen elmarad az EU átlagától, és a meglévő megtakarításoknak is a jelentős része banki pár százalékos lekötésekben pihen.
   
   Kitűzött célunk elérni ügyfeleinknél, hogy átgondolt cash-flow-val, megfontoltan felépített pénzügyi háttérrel rendelkezzenek, így képesek legyenek alkalmazkodni egy váratlan munkahelyváltáshoz, a költségeik-, hiteltörlesztőik megnövekedéséhez anélkül, hogy adósságspirálba kényszerülnének, vagy fel kellene adniuk a céljaikat.
   
   
3. A jövő értelmiségi rétege – a szabad választás lehetősége
   
   Kitűzött célunk a munkánk révén megteremtett anyagi biztonság segítségével nyugodtabb családi környezetet teremteni ügyfeleink gyermekei számára. Ezáltal hozzájárulni, hogy szüleik több időt tudjanak velük tölteni, sikerrel adják át értékrendjüket, neveljenek kiegyensúlyozott, magabiztos emberpalántákat belőlük.
   
   Törekvésünk, hogy minden gyermek számára a születését követő első évben induljon dedikált megtakarítás, amelyből majdani tanulmányai finanszírozhatóak lesznek, hogy azon a ponton, ahol a világnak ki kellene tárulnia egy gyermek előtt (szakma-, főiskola-, egyetemválasztás), valóban választása legyen, és ne a család anyagi korlátai határozzák meg a jövő generáció munkában töltött 50-60 évét.
   Ezáltal szélesebb látókörhöz, több tapasztalathoz, versenyképesebb tudáshoz, jobb munkaerő-piaci helyzethez – összességében boldogabb élethez kívánjuk segíteni ügyfeleink gyermekeit, a jövő letéteményeseit.
   
   


4. Öngondoskodás – nyugdíj
   
   Egyre inkább tisztul a kép, már ami az időskori ellátások kérdését, az állami szerepvállalás korlátait illeti. Határozott törekvésünk hozzásegíteni ügyfeleinket, hogy elinduljanak az anyagi függetlenség felé vezető úton, hogy elkezdjék megteremteni visszavonulásuk anyagi alapjait.
   
   A nyugati világ több-kevesebb eredménnyel működő modelljei tanúsága szerint idő kérdése csupán, hogy a munkáltatói nyugdíj-megtakarítások rendszerét hazánk is kiépítse valamilyen formában. Célunk ezen munkában meghatározó, mondhatni úttörő szerepet vállalni.
   
   
5. Az egészségügyi rendszer finanszírozása, a teljes összeomlás elkerülése
   
   Ugyancsak köztudomású ma már, hogy az állami egészségügy finanszírozási oldalról gyakorlatilag csődben van. A várólisták, az orvos-elvándorlás, a botrányos kórházi elhelyezések, kórházösszevonások mind ennek jelei.
   
   Hisszük, hogy ha megteremtjük az ellátások költségeit megfizetni képes széles társadalmi réteget, az megoldást jelent majd a rendszer alapproblémáira.
   Ezért jelentős energiákat fektetünk ügyfeleink munkaerő-védelmének átgondolt, testre szabott megteremtésébe, valamint  a vállalati egészségbiztosítások elterjesztésébe, azok előnyeinek megismertetésébe céges ügyfeleink körében.
   
   
6. Gazdaságélénkítés
   
   A világválság negatív hatásaként értelmezhető, hogy az ész nélküli eladósodás után átestünk a ló túloldalára, és olyan mértékben kerültük a hiteleket, amely már inkább a gazdaság kárára vált, sem mint hasznos lett volna.
   
   Hiszünk abban, hogy a megfontolt hitelezés eredményes eszköz egy kiegyensúlyozott gazdasági növekedési pálya eléréséhez, és az azon való megmaradáshoz. A tudatos pénzügyi tervezés, a banki szolgáltatók és Ügyfeleink közti világos kommunikáció járható utat teremt, hogy mindkét fél számára előnyös együttműködést jelentsenek a jövőben a hitelszerződések.
   
   
7. Demográfia, gyermekvállalás
   
   Az előbbiekben felsoroltak révén határozott célunk olyan társadalmi-, szociális- és gazdasági feltételek megteremtéséhez hozzájárulni, amelyekre pozitív várakozásokkal nézhetnek a családot alapító fiatalok. Törekvésünk elérni, hogy tudatos tervezéssel, racionális döntések mentén merjenek két-három gyermeket is vállalni akár, így fordítva vissza – évtizedes kitartó munkával – a népességfogyás trendjét, biztosítva a magyar nemzet fennmaradását, a magyar szellemi-, genetikai értékek megőrzését a jövő számára.
   
   

Hiszünk egy fejlődő, gyarapodó Magyar Köztársaság újraépítésében, a win-win („győztes-győztes”, „fair trade”) típusú gazdasági kapcsolatok sikerességében, a közösségért, a közös jövőért való kitartó, áldozatos munkában.

Kitűzött céljaink mellett kitartunk, azokat sikerre visszük,  s közben így valódi társadalomformáló vállalattá fejlődünk.

                                                                                                       Pocsai Imre

                                                                                                          Szakmai konzulens, MPK Zrt

Budapest, 2015.01.20.

"Hit-el", avagy többet ésszel, mint ész nélkül...*

Ma, ha valaki azt a szót hallja, hogy "hitel", valamilyen negatív jelentéstartalmú fogalom dereng fel előtte.

"Rohadék bankok", "a devizahitelesek kálváriája", meg különböző összeesküvés-elméletek, stb.



Magam sem vagyok hitelpárti, vagyis inkább azt mondom, hogy inkább vagyok a megtakarításokból finanszírozott vágyak híve, mint a hitelezésé.


Ma mégis azt járom körül, miért lenne kár átesnünk a ló túloldalára, és gyökerestül máglyára vetni, totálisan elzárkózni és kiirtani a hitelnek még a gondolatát is az életünkből.


>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>


Ahogyan nem a biciklit okoljuk, mikor a gyerekünk figyelmetlenül az árokban köt ki vele, valahogy így kellene szemlélnünk a hiteleket is.

(Persze nem a gagyi teszkós biciklikre, a rosszul összerakott, vagy össze-sem-rakott biciklikre gondolok, hanem arra a "bicikli-fogalomra", amit eredetileg értünk alatta.
És amivel ugyanúgy lehet árokban landolni, mint egy teszkóssal.)


Tehát a hitel: eszköz.

Eszköz, hogy hamarabb valósítsak meg egy kitűzött célt.

Az idő a legdrágább kincsünk - így ha időt akarok nyerni, bizony meg kell fizetnem az árát.

Tehát a hitel: drága.

Drága, ezért nem veszünk meg minden csip-csup luxushülyeséget hitelre.


Az is köztudott, hogy a hitel nem egy kétsoros firkálmány, valami sajtpapíron.
Általában hosszabb távú kötelezettségvállalást, komoly összegek kölcsön-használatát takarja.

Az is értelemszerű, hogy aki sokat foglalkozik hitelekkel (bank, hitelbróker), jobban fogja érteni, ismerni, mint aki életében egyszer-kétszer foglalkozik vele (adós).
S mivel a gerinc - az erkölcsi - nem szériafelszereltség ma már, egyesek az információtöbbletből származó előnyüket mások kárára használhatják fel.

Tehát a hitel: bonyolult.

Bonyolult, ezért nem érdemes a saját fejünk után menni, ha hitelt akarunk felhasználni egy célunk eléréséhez.



Ugyanakkor mindezek ellenére hasznos eszköz lehet!


Vegyünk egy egyszerű példát!

Emberünk - nevezzük Gézának - családapa.
Gyerekekkel, feleséggel tisztes alkalmazotti fizetéssel.

Szeretne a feleségével még egy kistestvért, vagy akár kettőt - mi is szurkolunk nekik, hiszen a srácaik fizetik majd a nyugdíjunkat -, de hát nem férnek el a mostani kecóban - kéne minimum még egy szoba, vagy két fél...!

Géza túlórázik már most is, a felesége otthon a gyerekekkel. Nevelni is kell az istenadtákat, meg rendet rakni utánuk, satöbbi.

Szóval plusz bevételre a példánkban szereplő családnál (szakmaváltás nélkül) nincs mód - arra pedig nem érettek meg még a családfenntartók.

Így Géza ugyan álmodozik már egy ideje a két plusz félszobáról, de csak csigatempóban haladnak a tőkefelhalmozással...


Matematika szerint 10 év múlva lesz elegendő pénzük a költözésre.


Mit nem csinál most Géza?

1. Nem fogja felfuttatni az ingatlanárakat a keresleti piacra való belépésével - ez már biztos!
"Majd 10 év múlva!"

2. Nem költözik, vagyis nem költ lakásfelújításra sem egy ideig (a jelenlegire nem kell még) - azaz arcátlan módon nem ad munkát a pangó építőiparnak.

3. Nem költözik, vagyis a fuvarozókat sem támogatja megrendelésével - semmit sem tesz egy csomó munkahely megóvásáért!

4. Nem költözik, ezért nem vásárol új kiságyat, se könyvespolcot, se semmi ilyesmit - elhúzódó válságba taszítva a hazai bútorkereskedelmet.

5. És végül - bár nem utolsó sorban - nem vállalja a kistesókat, lefordítva semmit sem tesz a Mi (a Te meg az Én) nyugdíjas éveink anyagi fedezéséért!


Innen nézve Gézánk nem nevezhető egy felelős állampolgárnak, igaz...?

Természetesen csak viccelek - de a lényeget azt hiszem látjátok!


Amennyiben Géza ésszel vesz fel hitelt, hamarabb költözik - a gazdaság számos szorgos hangyáját mozgatja meg ezzel a projektjével, sokaknak ad munkát, ezáltal adóbevételeket generál az Államnak is - ráadásul a család harmóniája (meg a Mi nyugdíjunk) sem borul: jöhetnek a kistesók...!



Persze csak akkor, ha feltételezem, hogy Géza megfontoltan hozott döntést - vagyis a törlesztő részletek mellé bekalkulálta az életbiztosításuk árát, az előtörlesztésre szánt megtakarítást - és a költözéskor nem nullázta le a vésztartalékukat (sőt megemelte az összegét a törlesztés pluszkockázata miatt).


Összességében, hogyha a havi megtakarítási képességünkből indulunk ki, és a különböző rövid-, közép- és hosszútávú terveinkre (a "muszáj megoldani" kategória is ide tartozik, mint a nyugdíj) szánt összegek mellett kalkulálunk a fentiek szerint hiteltörlesztőt (vállalható terhet), úgy meg tudjuk őrizni a költségvetésünk rugalmasságát, felelősen döntünk és nem tesszük ki anyagi kockázatnak a családunkat.

Ugyanakkor hozzájárulunk a gazdaság élénkítéséhez - jobban, mint a politikusaink, a hangzatos szózataikkal...



Hol a hiba Magyarországon - miért csúsztunk nemzetszinten adósságcsapdába?

Mert luxuscikkeket is hitelből vásárolunk sokan.
Bedőlünk a reklámoknak, amelyek már a karácsonyi ajándékozás szokását is kiforgatják és felhasználják arra, hogy ami 100 Ft-unkba kerülne, azt 120-150 Ft-ért vegyük meg.

Pedig a mondás örökérvényű!

"Addig nyújtózz, amíg a takaród ér!"


Persze mindenki maga döntheti el, kiket követ szívesen - azok útját, akik fizetik a hiteltörlesztőiket, ám évek óta nem tudnak mellettük félretenni, így a legértékesebbet veszítik el (az IDEJÜKET), vagy azokat, akiket nagy általánosságban szidni (jobb esetben csak irigyelni) szoktak - azokat, akik gyarapodnak évről-évre.

A "Gazdagokat".


Zárógondolatként egy fogalompontosítást és egy életelvet engedj meg megosztanom ezzel kapcsolatban:

"Nem az a gazdag, akinek ma sok pénze van, hanem akinek a bevételei magasabbak, mint az elvárásai."

(Robert T. Kyosaki)

"Ha ma megteszed, amit más nem, holnap megengedheted magadnak, amit más nem."

(Zig Ziglar)

Összefoglalva:

A fókusz a cash-flow-don, a bevétel-kiadásmérlegeden legyen - és ne felejtsd el: ennek egyenlege csak pozitív lehet!
(Mínusz két forintért nem kapsz semmit! Mindig legyen megtakarításod, még ha csak "aprópénznek" tűnik is!)

Élj a hitel nyújtotta lehetőségekkel, csak ne menj a saját fejed után! Kérj segítséget!

Mert aki térképpel indul útnak, jobb eséllyel ér célba, mintha nélküle vág neki!








* A bejegyzés szerzője hetedik éve dolgozik független tanácsadóként magyar cégnél, magyar családok mellett azzal a céllal, hogy anyagi jellegű döntéseiket évek múltán se kelljen megbánniuk.