2014. január 27., hétfő

"A többség nem tud spórolni" - METROPOL 2014.01.27.



"Két friss kutatás is bizonyítja..."

Így kezdődik egy újabb cikk a népújságban.

Arról, hogyan törekszik befolyásolni bennünket a hatalom a média segítségével, nem akarok írni. Mindenki "tudja", csak épp el sem hisszük mennyire, és milyen gátlástalanul. Éppen ezért akár azt is mondhatnám, a fenti cikk nem hiteles - pláne a népújság (előző gondolat mentén, amit ingyen adnak, csak "vedd be", attól érdemes óvakodni).

Ugyanakkor tudom - magamról is tudom, hogy a hétköznapokban sokkal több impulzus ér, mint ahányszor tudatosodik bennünk, hogy ismét céltáblái vagyunk a manipulálásnak.

(Hogy tudd, mennyire kerülünk a hatása alá, nézd meg ezt!)


Ezért inkább leírom a saját tapasztalatomat (és másik ezer munkatársamét) - amit az elmúlt évek alatt több száz, különböző társadalmi réteghez tartozó családnál tapasztaltam.


1. Tény: pénz van!

Persze, mindig lehetne több. És mindig lenne mire elkölteni, ha több lenne.
Azonban tény, hogy hét év alatt egy kezemen megszámolom, hány olyan családdal találkoztam (és válogatás nélkül mentem mindenkihez, aki nyitott volt, hogy találkozzunk), akiknél valóban olyan szűk volt a keret, hogy nem tudtunk pozitív irányba változtatni, nem fért bele az öngondoskodás.

És sok száz családnál "találtunk" pénzt, ha "jobban megnéztük". És itt nem arra gondolok, hogy "mától nem veszünk, csak párizsit".

2. Tény: Az emberek többsége tud spórolni!

Tudja mit, hol szeret megvenni, mert olcsóbban kapja meg, mert többet kap ugyanannyiért, stb.
Spórolni, vagyis figyelni arra, hol érdemes vásárolni.

Nem a spórolás hiánya a gond.

3. Tény: sehol sem tanítják!

Sajnos a fogyasztói társadalom az oktatási rendszert is használja - felhasználja az ideális Fogyasztó kinevelésére. Tudatosan ad, és tudatosan tagad meg bizonyos ismereteket, impulzusokat a gyerekeinktől - tőlünk.


Hol a csúsztatás a hivatkozott cikkben...?

Egyrészt sugalmazza azt a fajta negatív szemléletet, amely hozzájárul a depressziós köztudat fenntartásához. (A változáshoz ugyanis lelkesedés szükséges...)
Mondhatjuk, hogy "játék a szavakkal" - mégis tapasztalatom szerint helyesen így hangozna a fenti cím:

"A többség nem tanult meg megtakarítani"

Így máris elkerültük azt a félreértést, miszerint "nem tud" = "nem képes"...


Munkám során sok száz családnál sikerült elindítani olyan megtakarítási programokat, amelyek tudatos odafigyeléssel, következetességgel növekedési pályára állítják a "családi gazdaságot".

A legfontosabb tapasztalatom tehát az, hogy a többség képes, csak nem tudja hogyan - mert sehol sem tanították meg. Mert generációk óta a marketing, a fogyasztói média ködében nevelkedünk, és ezt csak kiszolgálják a pénzpiac etikátlan üzletpolitikát folytató (banki-, biztosítói-, brókeri-) szereplői.


Van megoldás.

És az elmúlt évtizedben egyre többen csatlakoznak azokhoz,
akik úgy döntenek, megtanulják hogyan.



update: cikk



"... Az aktívan takarékoskodó vagy befektető magyarok egyharmada havi jövedelmének 5-10 százalékát szokta tartalékolni. További 30 százaléka 5 százaléknál kisebb részét, míg egyötöde 11-20 százalék közti arányt. A többiek 20 százaléknál nagyobb részt. (...)
Például a gyerekek jövője érdekében hazánkban a megkérdezettek 19 százaléka aktív; Európában átlag 25 százaléka. Váratlan kiadásra nálunk 14 százalék tartalékol, földrészünkön átlagosan 32 százalék. Jobb saját lakást a magyarok közül 5, a többi ország átlagában viszont 13 százalék céloz meg. Egészséggel kapcsolatos kiadásokra nálunk a válaszadók 14, Európában átlag 24 százaléka készül fel..."


Így tesznek (kiszámo)LÓVÁ...



"Kiszámoló". Egy blog.

Egy "pénzügyi tanácsadó" írja.

Feltett szándékom volt, hogy nem hozom fel példának - hogy nem fogok sárral dobálózni -, ma mégis elszakadt bennem a cérna.*

Miért...?

Mert ismét olyan cikket jelentetett meg, amellyel meggyőződésem szerint többet árt, mint használ.




"...Amit én kínálok: sok év banki és biztosítói tapasztalattal, bankfiók-vezetői, prémiumbankári múlttal, tőzsdei szakvizsgával, vagyon-, alap-, portfolió kezelői szakvizsgával, befektetéselemzési tanulmányokkal és okleveles szakközgazdász diplomával átnézem a pénzügyeit és tanácsot adok, mit lehetne jobban csinálni, mitől kellene megszabadulni, hogyan lehetne megtakarítani.

Elmagyarázom a diverzifikáció lényegét, hogyan képezzen portfoliót, hogyan spóroljon például a nyugdíjára és sok ehhez hasonló dolgot.

Terméket egyáltalán nem értékesítek, jutalékot senkitől nem kapok, így semmi érdekem nincs bármire is rábeszélni Önt.
..."

Na igen... Végül is csak alapból a tisztességtelen üzletkötőktől való félelmeinkre apellál, nyomogatva azt a pontot, ami jó eséllyel fáj a Tisztelt Olvasónak.

És valószínűleg jobban fáj neki, mint "35 000 plusz útiköltség..."

Arról érdekes módon elfelejt megemlékezni, mit is csinált "sok évi banki-, biztosítói-, prémium-bankári" évei alatt...



"...Fontos, hogy mindenféle nonszensz jogi kikötések miatt konkrét terméket nem ajánlhatok Önnek, csak termékcsoportokat..."

"Nonszensz jogi kikötések"...

Persze! Érdekes módon független közvetítő is dolgozik (ügyfélmegbízásból) a piacon pár ezer, és ők ajánlhatnak konkrét terméket...

Sőt a vonatkozó jogszabály megfogalmazza a "szaktanácsadó" fogalmát és hatáskörét, amelyet akár ügyfél, akár pénzintézet alkalmazhat bármely egyedi esetben, és aki nem közvetít (nem köt szerződést), csak tanácsot ad!


Nem inkább arról van szó, hogy büdös a felelősségvállalás,
Kedves Kiszámoló Úr?!

Mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy "Kedves Házépítő, az elektromosság életveszélyes, inkább használj csak betonkeveréshez kézi szerszámokat!" - mint hogy megtanítsd biztonságosan használni az elektromos eszközöket?!

Termékcsoport:

Lakáscélú hitelek
Szabad felhasználású ingatlanfedezetes hitelek
Folyószámla-hitelkeretek
Lombard-hitelek
Kockázati biztosítások
Vagyonbiztosítások
Felelősségbiztosítások
Hagyományos életbiztosítások
Vegyes életbiztosítások,
Unit-linked életbiztosítások,
Nyugdíjbiztosítások
Önkéntes Pénztárak
Értékpapír-számlák
Tartós Befektetési Számlák
Dierkt Befektetési Alap-vásárlás
...

Ajánlok egyet - tudni fogod, mihez kezdj vele...?


Ha tudnád, nem lenne szükséged segítségre...

Valódira.



Természetesen, aki elmegy Kiszámoló Úrhoz, hirtelen mindent megért, mindent átlát, és becsszóra, hipp-hopp a megfelelő döntéseket fogja hozni!



És ha mégsem...?


Másfél év múlva beüt valami változás (gazdasági-, munkahelyi-, családi-), és újra felhívja Kiszámolót, aki újra elmagyarázza a frankót...?

35+útiköltségért...?

Akkor ez (tekintve, hogy változásokból azért kétévente akad egy-kettő) míg felnő a gyerek mennyit is jelent...? 21 év /2 = 
11* 35 000+ útiköltség...? Vagy nyugdíjig...???

Termékcsoportokért...???!

Ezen felül pedig a T. Ügyfél a termékcsoportból kiválasztott termék költségeiben ugyanúgy kifizeti az üzletkötői jutalékot... 


Aztán persze, ha valami balul sül elakkor a T. Ügyfél tükörbe nézhet, hiszen a termékcsoporton belül Ő tenyerelt kakiba...??




...


Nem gondolom, hogy ez lenne a fenetisztességes pénzügyi tanácsadói hozzáállás...


Egy átlagember átlagember marad a találkozó két órája után épp úgy, ahogyan az előző 20-30-50 évben az volt. Nem érdekli a pénzpiac, nem akarja megtanulni, mi a különbség befektetési alap, és befektetési eszközalap között, vagy biztosítás és biztosítás között.

A probléma gyökere jellemzően a döntési szokásokban van - erre csak rátesz a hozzá-nem-értés.
(Hány önerőből meggazdagodott vállalkozót ismerünk - azokra gondolok, akik tisztességgel gyűjtötték össze, amijük van -, akik nem értenek a pénzpiachoz, de megtanulták megváltoztatni a szokásaikat...?!)

A szokásokat pedig csak hosszú, következetes munkával lehet megváltoztatni. Ehhez nem elég sem két óra, de még 2 év sem sokszor.

Ehhez az a fajta elhivatottság kell, amelynek Nyugat-Európában kultúrája van - a "család ügyvédje", a "család orvosa", a "család tanácsadója"...

Az a Tanácsadó, aki évtizedeken át ott áll az Ügyfél mellett - ott van akkor is, amikor dönteni kell (minden alkalommal), és ott áll akkor is, amikor a döntés eredményével kell számot vetni.


Szerintem.*










*A blog írója maga is tanácsadó-közvetítőként él és dolgozik 2008 óta. Munkájában olyan szakemberek tudására támaszkodik, akik 15-20 éves szakmai tapasztalattal rendelkeznek, és több, mint egy évtizede független közvetítőként kötelezték el magukat az ügyfeleik mellett. Munkájáért sem sikerdíjat, sem külön közvetítői jutalékot nem számláz az ügyfelei felé. 














"Marci Hevesen" - avagy igenis van mit tennünk!



Íme egy cikk arról, "mennyire visszaesett az életszínvonala egyes társadalmi rétegeknek Magyarországon". Nem veszünk új autót, nem veszünk fel annyi hitelt, mennyire eladósodtunk az elmúlt években, mennyire keveset járunk külföldre nyaralni.

Elgondolkodtatott.

Azért, mert mi is tervezünk egy külföldi utat párommal, noha sosem gondoltam végig, hogy "a középosztályhoz", netán melyik másikhoz tartozunk-e...

Nem fogok lerágott csontokról beszélni. Mindenki tudja, hogy a hitel kockázat, és hogy jobb kp-re vásárolni.

Ahogy azt is tudja - ma már - mindenki, hogy kellenek megtakarítások, mert se nyugdíj, se a gyerek sulija, se a kieső jövedelem pótlása (pl. munkahelyvesztés, vagy eü-probléma esetén) nem lesz másból kifizetve.


Egy furcsa tapasztalatomat akarom közre adni, mert vagyok olyan idealista, hogy zavarjon.



Azért dolgoznak velem az emberek, hogy optimálisabb döntést hozzanak a segítségemmel, mint amilyet egyedül hoznának. Én ezért dolgozom - ugyanis ekkor keresem gennyesre magam: ha az ügyfeleim elérik a céljaikat, sőt még be is mutatnak a barátaiknak.

Hét éve vagyok a szakmámban, és innen fogok visszavonulni is (bár nem hét év múlva).

Többször találkozom emberekkel, akik jönnek, elmondják, hogy nem értenek hozzá, segítséget kérnek, majd "csakazértis" figyelmen kívül akarják hagyni - még a matematikát is.


Persze mind szabadon dönthetünk arról, mikor hogyan is cselekedjünk!

Mégis kérdem én, ha feketén-fehéren kimutatható, hogy több százezres, milliós plusz költséget vállalunk csak azért, hogy a kényelmes, megszokott döntéseinket hozzuk - az ismerős belső hangra, a félelmeinkre hallgatva -, akkor jogos-e a sirám...?!

Nem gondolom, hogy a megoldás az ész nélküli költekezés lenne - a gazdaság felpörgetésére.

Azt azonban igen, hogy az ész nélküli "spórolás" legalább akkora hiba!

Tudjuk, hogy az államkassza szita, elfolynak belőle a befizetett milliárdok!

Tudjuk, hogy a multik - bankok, élelmiszerláncok, plázák, stb. - kiszivattyúzzák a pénzt az országból!

Mégis leengedjük a lefolyón az elérhető adó-visszatérítéseket, a megkapható kamatnyereségeket, az elkerülhető pluszköltségeket - amiket kis türelemmel többszörösen költhetnénk fogyasztásra, ezzel életet lehelve a hazai gazdaságba...!


Hiszem, hogy az itthon elköltött forint jobb, mint a külföldön elköltött. Ezért belföldön is "nyaralunk", itthon is költünk.

Miből?

Abból a plusz pénzből, amit nem adtunk/nem adunk oda banknak, amit visszakértünk az adónkból. Abból, amit nem költöttünk el "tegnap-tegnapelőtt".

Mert így is lehet dönteni.



Mindenkinek...


Ha segítséggel, akkor azzal - mert a szokásainkon változtatni kitartással, következetességgel lehet.