"Marci Hevesen" - avagy igenis van mit tennünk!

Íme egy cikk arról, "mennyire visszaesett az életszínvonala egyes társadalmi rétegeknek Magyarországon". Nem veszünk új autót, nem veszünk fel annyi hitelt, mennyire eladósodtunk az elmúlt években, mennyire keveset járunk külföldre nyaralni.

Elgondolkodtatott.

Azért, mert mi is tervezünk egy külföldi utat párommal, noha sosem gondoltam végig, hogy "a középosztályhoz", netán melyik másikhoz tartozunk-e...

Nem fogok lerágott csontokról beszélni. Mindenki tudja, hogy a hitel kockázat, és hogy jobb kp-re vásárolni.

Ahogy azt is tudja - ma már - mindenki, hogy kellenek megtakarítások, mert se nyugdíj, se a gyerek sulija, se a kieső jövedelem pótlása (pl. munkahelyvesztés, vagy eü-probléma esetén) nem lesz másból kifizetve.


Egy furcsa tapasztalatomat akarom közre adni, mert vagyok olyan idealista, hogy zavarjon.



Azért dolgoznak velem az emberek, hogy optimálisabb döntést hozzanak a segítségemmel, mint amilyet egyedül hoznának. Én ezért dolgozom - ugyanis ekkor keresem gennyesre magam: ha az ügyfeleim elérik a céljaikat, sőt még be is mutatnak a barátaiknak.

Hét éve vagyok a szakmámban, és innen fogok visszavonulni is (bár nem hét év múlva).

Többször találkozom emberekkel, akik jönnek, elmondják, hogy nem értenek hozzá, segítséget kérnek, majd "csakazértis" figyelmen kívül akarják hagyni - még a matematikát is.


Persze mind szabadon dönthetünk arról, mikor hogyan is cselekedjünk!

Mégis kérdem én, ha feketén-fehéren kimutatható, hogy több százezres, milliós plusz költséget vállalunk csak azért, hogy a kényelmes, megszokott döntéseinket hozzuk - az ismerős belső hangra, a félelmeinkre hallgatva -, akkor jogos-e a sirám...?!

Nem gondolom, hogy a megoldás az ész nélküli költekezés lenne - a gazdaság felpörgetésére.

Azt azonban igen, hogy az ész nélküli "spórolás" legalább akkora hiba!

Tudjuk, hogy az államkassza szita, elfolynak belőle a befizetett milliárdok!

Tudjuk, hogy a multik - bankok, élelmiszerláncok, plázák, stb. - kiszivattyúzzák a pénzt az országból!

Mégis leengedjük a lefolyón az elérhető adó-visszatérítéseket, a megkapható kamatnyereségeket, az elkerülhető pluszköltségeket - amiket kis türelemmel többszörösen költhetnénk fogyasztásra, ezzel életet lehelve a hazai gazdaságba...!


Hiszem, hogy az itthon elköltött forint jobb, mint a külföldön elköltött. Ezért belföldön is "nyaralunk", itthon is költünk.

Miből?

Abból a plusz pénzből, amit nem adtunk/nem adunk oda banknak, amit visszakértünk az adónkból. Abból, amit nem költöttünk el "tegnap-tegnapelőtt".

Mert így is lehet dönteni.



Mindenkinek...


Ha segítséggel, akkor azzal - mert a szokásainkon változtatni kitartással, következetességgel lehet.