Sztereotípiáink - avagy 1 példa, hogy húznak csőbe

A minap megjelent egy cikk a portfolio.hu-n.


Azon túl, hogy már régóta élek a gyanúperrel az oldal kapcsán, miszerint a cikkeik jelentős része finoman szólva nem nevezhető "szakmailag független állásfoglalásnak", ezúttal ismét kiborult a bili, ahogy olvastam a cikket.

Egyszerűsítve vagy Te, az Ügyfél, és van a Pénzintézet (Bank / Biztosító / Pénztár). Egy szerződés a köztetek létrejövő együttműködést testesíti meg, amit mindketten azért írtok alá, hogy valamilyen előnyt kapjatok, cserébe az általatok adott dolgokért. Ennek az együttműködésnek vannak szabályai, keretei - ezt részletezi, pontosítja a szerződés.

A Pénzintézet előnyben van a szabályok ismeretében - hiszen megfizeti a szakembereit (elemzők, szakértők, jogászok), ők dolgozzák ki a jogszabályoknak megfelelő, és a pénzintézet terveit támogató szabályrendszert (szerződés).
(Mivel a céljaik eléréséhez szükségük van Rád, mint Ügyfélre, ezért "kénytelenek" a Te érdekeidet is szem előtt tartani - vagyis a szabályrendszer előnyöket fog adni Neked is. Természetesen csak az átlagos esetekről beszélek, nem azokról, ahol valóban át akarnak verni.)


Az Ügyfél (Te) pedig, mivel szüksége van a keresett előnyökre, kénytelen elfogadni a szabályokat. Abban van szabad választása, hogy "kinek a szabályait" fogadja el.

Ahhoz, hogy ezzel a szabad választással felelősen és tudatosan élhessen, nyilván meg kell ismernie a versengő szabályrendszereket.

És itt szoktak elbukni a legtöbben.
Mert nem akarnak / nem tudnak elegendő időt, odafigyelést és szakmai tudást mögé állítani a választásuknak.

Ebben segítenek (ezért jöttek létre elvileg) a Közvetítők. (Böngéssz róluk bátran a blog írásaiban itt.)


 Közvetítőnek hívjuk összefoglalóan mindazokat a személyeket, cégeket, akik a Pénzintézet, vagy az Ügyfél megbízásából azért dolgoznak*, hogy segítsék 

Ügyfél-oldalról: a választást a szerződések között, és a szerződések helyes használata révén az Ügyfél által várt előnyök megvalósulását
Pénzintézet-oldalról: minél több szerződés létrejöttét.

Mivel már sokszor írtam a közvetítők közötti különbségekről (ld. az utolsó hivatkozást), nem ásom bele magam megint. Olvass - úgysem úszhatod meg minimális ismeret összeszedése nélkül! ;)


Rátérve az idézett cikk félrevezető utalására...

Az egész cikk azt sugallja, hogy a felpörgő ingatlanpiacon, a lakásvásárlásokhoz felhasznált hiteleken a Közvetítők "szedik meg magukat".
Álljon itt egy egyszerű matek egy épp zajló ingatlanügylet hiteléből:

Vagyis a Pénzintézet létrehoz egy szabályrendszert (hitelszerződés) - egyszer -, majd azt értékesíti sok százszor.

Minden egyes értékesítésen nyer 83%-ot (30 évre elosztva).

A Közvetítő az a személy*, aki

• minden egyes ügyletben személyesen jelen van, időt szentel az Ügyfél ügyének, (még nem számoltam össze, hány órányi munka van eddig a fenti ügyletben, de két számjegyű, és 4-essel kezdődik minimum)
• kérdez, felméri a helyzetet, kockázatokat elemez, felhívja rájuk a figyelmet, magyaráz, ha valami nem világos (többedszer is magyaráz, ha kell)
• Ő az a személy (ha független közvetítő), akinek a felkészültségén múlik, hogy a lehető legnagyobb eséllyel abba a bankba add be a hitelkérelmed, ahol a bírálati szabályoknak meg is felelsz majd, mint adós, és ahol a legkevesebbet fog kivenni a zsebedből a bank,
• Veled tervez - segít abban, hogyan vedd fel a szükséges hitelösszeget - mekkora törlesztőt vállalj/ne vállalj be, mekkora futamidőt, milyen kamatperiódust válassz, és miért, (a felelősen dolgozó) segít megtervezni a mielőbbi előtörlesztéseket, segít kiválasztani az ehhez célszerű megtakarítási formát, vállalható összeget, kihasználni az elérhető támogatásokat, stb. - mindezekkel súlyos százezreket, sokszor milliós összegeket spórolva meg Neked
• kommunikál az Ügyféllel, a Pénzintézettel (a fenti ügyletben elkezdtem összeszámolni a mail-váltásokat - 100-nál abbahagytam...), mindkettejük felé adminisztrál (ez olyan 150-300 nyomtatott oldalt jelent, amelyeken a jogszabályoknak és a banki elvárásoknak megfelelő adatokat rögzítik, aláírnak, stb.), és törekszik minimalizálni az adminisztrációs hibákat (hogy ne kelljen újra adminisztrálni)
• ha valami elakadás / hiba van, jelez, szól, megy, javít, újra csinál, továbbít
• fizeti a működése költségeit (telefonszámla, internetszámla, irodarezsi, adó, közlekedés költsége, nyomtatás (papír, festék, nyomtató)
• ő felel a jog előtt a szerződéskötést megelőző előkészítő munka pontosságáért, a megfelelő tájékoztatásért, az adatvédelemért - és az Ügyfél előtt gyakorlatilag mindenért.

És teszi ezt minden egyes szerződés létrejöttekor.
Akkor is, hogyha az ügylet végül nem jön létre (azaz egy forint bevétele sem keletkezik) - mert pl. a kinézett lakást eladják az ügyfél orra elől, vagy kiderül, hogy a lakással gond van (valami nincs rendben a tulajdoni lapon), vagy az ügyféllel nem oké minden (láttam már "elfelejtettük mondani" miatt füstbe ment ügyletet, vagy "nem tudtuk, hogy számít", stb.).


Ha pedig létrejön a szerződés - de az első 5 évben valami nem jól működik (pl. a Közvetítő felhívta az Ügyfél figyelmét, hogy kössön kockázati személybiztosítást, de az Ügyfél erre nemet mondott, aztán érte egy baleset, ami miatt a csökkenő jövedelemből nem tudtak rendesen törleszteni...), akkor a Közvetítő meg sem kapja a 2%-át, noha a munka 100%-át elvégezte, a legjobb tudásának megfelelően...

Most mindenki felteheti a kérdést magának újra:

"Kik szedik meg magukat a nagy lakáshitel-őrületen"...?

(*Minthogy független közvetítőként dolgozom, és az ügyfél-érdekképviselet mellett köteleződtem el, az etikusan működő, független közvetítők oldaláról nézve tudok/akarok képet adni.

Mellesleg pedig a portfolio.hu cikkében szereplő statisztikák csak 2017/2018-ra vonatkoznak. Nyilván nem véletlenül...

A témában: itt, egy másik képet láthatsz kibontakozni. Nem találtam statisztikát, de tudomásom szerint a banki területen is hasonló a trend. Ez pedig egyet biztosan jelent: egyre kisebb a szakember-választék, akihez az Ügyfél (Te) segítségért fordulhat.)

A portfolio.hui cikke - "Kiderült, kik szedik meg magukat a nagy magyar lakáshitel-őrületen"

Alább változtatás nélkül másolom a portfolio.hu cikkét, mivel hivatkozom a következő bejegyzésben - és nem szeretném, ha idővel "előfizetői tartalommá válva" nem volna érthető, mit miért írok róla.

100-ból 52 jelzáloghitelt hitelközvetítőkön keresztül vesznek fel a magyarok. Ismét bebizonyosodott a válság előttről ismerős igazság: ha egy bank nem akar lemaradni, elengedhetetlen igénybe vennie az egykor Csányi Sándor OTP-vezér által még "a szegénység vámszedőinek" nevezett, mára szigorú jutalékkorlátok közé szorított hitelközvetítők segítségét. Bemutatjuk, miből él ma és mekkora bevételből gazdálkodik a magyar hitelközvetítői piac.

Az MNB ma megjelent "Biztosítási, pénztári és tőkepiaci kockázati jelentéséből" derült ki sok érdekes részlet a magyar hitelközvetítői piacról. Ami a talán legérdekesebb jelzálogpiaci számokat illeti, tavaly

• 846 milliárd forintnyi jelzáloghitel-szerződést kötöttek a bankok a magyar lakossággal,
• a 101 ezer szerződésből 53 ezer kötődött a hitelközvetítőkhöz, ami 52%-os arányt jelent,
• összegszerűen 403 milliárd forintnyi hitelt helyeztek ki közvetítőkön keresztül, ami 48%-os arányt takar (vagyis az átlagnál valamivel kisebb hitelösszegeket közvetítettek),
• utóbbiból 288 milliárd független pénzpiaci közvetítőkhöz kötődött,
• akik egy év alatt 5,01 milliárd forintnyi jutalékot zsebeltek be a jelzáloghitelekből.

Az adatok azt mutatják, hogy visszatért a hitelközvetítők válság előtti "népszerűsége", és hogy a közvetítői és a fióki értékesítés egyenletesen járul hozzá a magyar jelzáloghitelezés fellendüléséhez.

Kérdés, hogy a hitelezés fenntarthatósága, prudenciája szempontjából optimális-e a válság előttihez kísértetiesen hasonló arány, ugyanis korábban piaci szereplők (lásd pl. Csányi említett megjegyzését) és a Magyar Nemzeti Bank 2008. októberi pénzügyi stabilitási jelentése is aggodalmát fogalmazta meg a hitelközvetítők jelentős aránya miatt.

Utóbbi több mint tíz évvel ezelőtt megállapította, hogy a hitelközvetítők tevékenysége felvet bizonyos fogyasztóvédelmi aggályokat, problémának tartotta, hogy az ügynökök nem feltétlenül az adós számára legmegfelelőbb/legolcsóbb terméket ajánlották, és pénzügyi stabilitási szempontból kockázat lehet, hogy a késedelmes ügyletek aránya magasabb itt, mint a fióki értékesítésben (2008 közepén 2,1% a fióki 0,6%-kal szemben).

Hogy ez az arány jelenleg hogy áll, azt nem tudni, annyi mindenesetre biztos, hogy

• az elmúlt évek új kihelyezéseiben a fiókokon és a közvetítőkön keresztül értékesített hitelek esetében is megnyugtatóan alacsony (úgy hallani, 1% alatti) a bedőlések aránya,
• a korábban a legtöbb galibát okozó szabad felhasználású jelzáloghitelek egyelőre nem tértek vissza, és a fogyasztási hitelek esetében eleve jóval alacsonyabb a közvetítők aránya,
• a lakossági devizahitelezésnek természetesen híre-hamva sincs.

A magas jutalékból élő (így pl. a túlzott növekedési ütemben érdekelt bankokkal együttműködő) közvetítőket pedig "kiárazták" a piacról:

A hitelintézeti törvény 2016. márciusi módosítása nyomán a független pénzpiaci közvetítők (az alkuszokat kivéve) jelzáloghitel-közvetítési díja nem haladhatja meg az adott hitelszerződés folyósításkori tőkeösszegének 2 százalékát. Korábban akár 3-4,5 százalékos közvetítői díj is létezett a piacon, a módosítás így lehetőséget teremtett a jelzáloghitel-szerződések ügyfélköltségeinek csökkentésére is. Egy kormányrendelet szerint a közvetítői díj legföljebb 80 százalékát kaphatja meg az ügynök már a hitelszerződés megkötésekor, a további részt fenntartási jutalékként - a futamidőtől függően - leghamarabb két évvel később.

A magyar pénzpiaci közvetítők természetesen nem csak jelzáloghitelek közvetítéséből élnek, a független közvetítők jutalékbevételeinek például csak a 27%-át adták tavaly ezek a termékek. Még nagyobb arányt (33%) képviseltek a lakás-takarékpénztári megtakarítások, ezen kívül vállalati és lízing típusú finanszírozási ügyletekből is jelentős bevételük keletkezett. A lakás-takarékpénztári termékek attraktivitásának csökkenésével és a lakossági állampapírok előtérbe kerülésével az ez utóbbiak közvetítéséből származó bevételek növekedésére van kilátás az erre jogosult közvetítőknél.

Magyarországon a 2018. végi MNB-adatok szerint 561 intézmény és 9940 természetes személy rendelkezik pénzpiaci közvetítői engedéllyel, ez stagnálást, illetve minimális csökkenést jelent egy év alatt, így az egy szereplőre eső jutalékbevétel 50%-ot megközelítő mértékben emelkedett a pénzpiaci közvetítői piac szereplőinél. Ennél kisebb emelkedés látható a biztosításközvetítőknél, akikről az MNB sajtótájékoztatója alapján szintén ma írtunk részletesebben.