Éveket töltöttem azzal, hogy agrármérnöknek tanultam - azt hiszem innen a kötődésem a témához. Kieső időmben botlottam ebbe a cikkbe, és úgy döntöttem, gondolatébresztő jelleggel végre leírom egy régebbi ötletem, ami egyrészt összecseng az itt olvasottakkal, másrészt megtérülő alternatívát adna a stadionokba ölt költekezéshez (úgy értem, lopni (gyk. a túlszámlázás is lopás) mindenhonnan lehet, hogyha az a cél).
A hazai agrárium kibocsátásának változékonysága nemzetközi összehasonlításban jelentős, összhangban a növénytermesztés magas súlyával és az Európai Unió országaihoz képest alacsony öntözöttségi mutatókkal. Az MNB becslései szerint az öntözési rendszer kiterjesztése és fejlesztése egyrészt mérsékelné a GDP növekedés változékonyságát, másrészt javítaná az ágazat termelékenységét, így a hazai gazdaság növekedési pályája is stabilabbá válhatna.
A tavalyi, historikus összevetésben kedvező mezőgazdasági évet követően 2017-ben korrekció várható az agráriumban, amit az eddig rendelkezésre álló adatok is alátámasztanak. A mezőgazdasági kibocsátásban nagy súlyt képviselő, fontosabb kalászos gabonák többségénél idén visszaesett a termésmennyiség éves összevetésben. A KSH adatai alapján a búza (-6,5%), árpa (-11,9%), tritikálé (-24,0%) és a zab (-11,5%) betakarított mennyisége elmarad a tavalyitól, míg a rozs (+1,2%) termése lényegében a tavalyival megegyezően alakult. Emellett legjelentősebb szántóföldi növényünk, a kukorica termésmennyisége 25-30 százalékkal maradhat el a tavalyi évitől a becslések alapján.
A mezőgazdasági hozzáadott érték volatilitása jelentős, sőt Európai Uniós összevetésben hazánkban a legmagasabb (1. ábra). Ennek oka az, hogy a növénytermesztés az időjárás változékonyságának leginkább kitett része az agráriumnak, ami a terméseredmények alakulásának magas változékonyságához vezet. Így, a hazai mezőgazdaság szerkezetén belül a legnagyobb súllyal rendelkező növénytermesztés (2016-ban a mezőgazdasági kibocsátás 60 százaléka) teljesítménye érdemben befolyásolhatja a gazdasági növekedést.
(idézet a cikkből)
Az öntözés alacsony szintje itthon nem véletlen. Meglehetősen drága termeléstechnológiai elem. Akkor, ha kisgazdaság szintjén kell alkalmazni (mérethatékonyság nélkül).
Ugyanakkor minden 4-5 évben komoly problémát jelent a szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás miatti árvízhelyzet, és nagyobb távlatban pedig a szárazabbá váló klímánk.
Mit teszünk jelenleg a természetes vizeinkkel, és a csapadékunkkal...? Szabályozott folyómedrekben - gátrendszerekkel kényszerítve a töméntelen édesvizet ezekbe a medrekbe - "engedjük szépen kifolyni az országból".
Amennyiben a politikai háttérhatalmak (oligarchák) érdeke az építőiparon keresztül "közpénztelenített" pénzek bezsebelése, egy kérdésem akad:
Miért ne lehetnének ezek a gigaberuházások mondjuk tervezett csatornaépítési beruházások...?
"Ki gépen száll fölébe, annak..." úgy tűnhet, van csatornánk, folyónk elég. Ha azonban nagyítunk ezen a képen "eleget", netán élőben nézzük meg a szárazsággal sújtott területeket, azt fogjuk látni, hogy termesztéstechnológiai szempontból korántsem igaz ez (
Miközben esős időben nem tudunk mit kezdeni a rengeteg csapadékkal.
Mért ne építhetnénk a rendszeresen árvízzel sújtott területeken kezdve "lecsapoló csatornákat"...? Olyan kisebb keresztmetszetű (olcsóbb), ám hosszú, a mezőgazdasági művelésbe vont és jelenleg nem csatornázott területekre vezető csatornarendszereket, melyek zsiliprendszerekkel csatlakoznának a folyóinkhoz, és/vagy azok elsődleges ártereihez?
Célunk lehetne a folyóvizeink folyamatos felhasználása a termelő területeinken.
Az országból való kilépési pontok előtt építhetnénk olyan vízműveket (zsilipek, akár termelő erőművek formájában - ahol az áramtermelés másodlagos, vagyis nem méreteznénk őket valódi erőmű-léptékűre, pusztán a folyók természetes vízhozamának megfelelőre, hogy ne kelljen olyan nagy víztározó terület hozzájuk), amelyekkel visszafoghatnánk a folyókat annyira, hogy a csatornarendszereink folyamatos feltöltése ne csökkentse a folyóink vízszintjét a jelenlegi állapothoz képest (így ne hassunk negatívan a folyók ökoszisztémáira).
A zsiliprendszer működtetésével a folyóink jelenlegi vízszintje fenntartása mellett képesek volnánk
- egy-egy komolyabb esőzéskor gyorsan reagálni, megnyitni ezeket a lecsapoló csatornákat, melyek képesek lehetnének a lezúduló csapadék többletét kivonni a természetes vízfolyásokból, ezáltal
- megakadályozni, hogy 4-5 évente irgalmatlan költségekkel kelljen árvízvédekezést és helyreállításokat finanszírozni,
- folyamatosan és a termelők számára ingyen hozzáférhető öntözővizet biztosítani,
- javítani a városaink vízfelhasználása miatt jelentősen leromlott (és egyébként folyamatosan romló) talajvíz-háztartásunkat,
- fenntartható módon és alacsonyabb promt költségráfordítással stabilabbá tenni a mezőgazdasági termelésünket, így csökkenteni a termelés fajlagos költségeit és versenyképesebb árakkal jelenni meg mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon,
- a csatornák tudatos halgazdálkodásra is lehetőséget adhatnak, ezáltal növelhető volna a hazai halfogyasztás mértéke, amely pozitív népegészségügyi hatásokkal járna, csökkenhetnének az eü-kiadásaink is,
- a rendszer fenntartása és üzemeltetése munkahelyeket teremtene akár olyan régiókban is, amelyekben a munkanélküliség még ma is jeelntős probléma,
- ugyancsak hozzájárulhatna a munkahelyteremtéshez ezen régiókban is a mezőgazdasági termelés hatékonyságának javulása.
Vagyis az oligarchák célja is teljesülhetne, és még értelme is volna a beruházásoknak.
Ahelyett, hogy...
A fentiek természetesen csak a szerző véleményét tükrözik. Ötletfelvetést fogalmaznak meg, mélyreható költségelemzések és egyéb szakmai energiaráfordítás nélkül.
Ellenben egy biztos:
Érdemes volna utánaszámolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése