4 év munkájának gyümölcse, avagy csatát nyerni az adós-rabszolgasággal szemben...

A mai napot felvésem valahová.

2014.06.28-án, egy szombati napon történt, hogy először mondta magától ügyfelem: "Ahogy elkezdenek elhelyezkedni a fiúk, az első fizetésük 10%-át félretetetem velük - és ebből nem engedek!"


Vele - nevezzük Áginak - 2010-ben találkoztam, akkor kötöttük az első szerződést, amivel min.30 000 Ft-ot tettünk vissza a zsebébe.
Sok mindent átéltünk együtt, legutóbb egy sikeres érettségit és felvételit (az elsőt a háromból). Apránként felépítettük a szülők jövedelempótló védelmét, amint levegőhöz jutottak a devizahitelük mellett, elindítottuk az egyetlen azóta is futó megtakarításukat, spóroltunk párszor biztosításokon (házbiztosításon, kockázati életbiztosításon a Gender-időszakban), keservvel és külső kényszer hatására, de megszabadultak a folyószámla-hitelkeretüktől (ebben nem volt részem, nem is ékeskedem ezzel a sikerrel)...

Ma pedig megszületett a döntés, hogy ideje végre gondolni a saját időskori ellátásukra is - emellett újabb millió körüli összeget tudunk visszaadni a családnak.

Négy év munkájában a legnagyobb eredményt mégis a mai kijelentése jelzi számomra.

Három leendő család már úgy indul az életbe, úgy veszik át a stafétát a szülőktől, hogy nyugati szemléletmódra alapozza a jövőjét, kezdetektől megtakarítóként rendezkedik be a cash-flow-t tekintve, türelemmel és kitartással valósítják meg a terveiket.

Egy új generáció kezd épülni ezekkel a srácokkal. Egy olyan generáció, amelynek tagjai nem lesznek adós(ság)-rabszolgák.

Látom - mert Istennek hála vannak a korábban születettek között is hasonló szemléletűek -, mennyivel más helyzetből indulnak azok a fiatalok, ahol a szülők ezt az életpályát vázolták fel előttük, ahol nem az a kérdés, félretegyünk-e, csak az, hogy mennyit...


Nehezen megfogalmazható érzés, hogy közöm lehet mindehhez.
Annyi meddőnek látszó beszélgetés, a lassan, cseppenként átszivárgó gondolatok, a számtalanszor megismételt elvek...
Elszórt magok, amik ma bizonyságát adták, hogy nem volt hiába...



Egy éven belül a második egyértelmű, és nagyon pozitív megerősítését kaptam, hogy mennyit ér a munkám.

Ezt tekintem valódi sikernek.

Ez a valódi sikere egy "pénzügyi tanácsadónak" - nem a megkeresett forintok, nem a megkötött szerződések...


Köszönöm, hogy a részese lehetek! :)