"Munka-társ"

Hangulat


"Munkatárs".

Ez a szó sokaknak elsőre semmit sem mond.


Néhányan tudják, néhányan legalábbis sejtik, hogy mire gondolok.


"Társ a munkában."


Számomra szinte azonos a "harcostárssal".

A fogadott testvéremmel.

Azzal az emberrel, aki talán többet tud rólam, mint a tágabb baráti köröm.

Talán többet tud rólam, mint a csajom, aki lehet, hogy épp a "nagyon komoly" kapcsolatom.


A munkatársam többet tud rólam mindazoknál, akik előtt valamilyen szerepben jelenek meg.

Akiknek "az apa" vagyok, vagy "a fiú", vagy "a pasi", "a szomszéd"...


A munkatársam pontosan ismeri a mindennapi küzdelmeimet.

A harcokat, amiket magammal vívok nap, mint nap.

A gyengeségeimmel, az emberi oldalammal...

A félelmeimmel...

Ő tudja, mert ő maga is megvívja ugyanezeket nap-nap után.


Ő tudja csak igazán, hogy az eredményeim mögött mi áll.

Ő ismer igazán.


Előtte nem csak egy kép vagyok...


Ő nem csak az eredményeimet látja, de tudja a mögöttük lévő munkát, a vért és verejtéket, a sorozatos bukásokat, a hibák kátyúit, tud minden egyes talpra-állást...


Tudja a tanulás útját, minden csetlés-botlásával, minden "pótvizsgával", minden átvirrasztott éjszakával...


Ő ismer igazán.