"A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve" - tartja a mondás.
Mivel rövid időn belül kétszer is belefutottam egy-egy ilyen szituációba, úgy döntöttem, szóvá teszem. Hátha elgondolkodtató lesz, és a jövőben Te már nem szaladsz bele bizonytalanságból/félelemből.
Döntést hozni a legritkább esetben egyszerű. Általában több tényező, többféle érv, többféle érzelmi hatás eredőjeként jönnek létre a döntéseink. Különösen akkor vagyunk nehéz helyzetben, hogyha a döntés meghozatalakor nem rendelkezünk saját (100%-ig megbízható) információkkal.
Pl. mikor az orvos azt mondja, hogy "Kedves Beteg, Önnek ez, vagy az a baja..."
10 esetből 9-szer fel sem merül, hogy megkérdőjelezd a diagnózist - mert hiszel abban, hogy ő jobban ért hozzá.
A fennmaradó esetben sem úgy reagálsz, hogy "de szerintem nem", igaz...?
Esetleg kérsz egy másik dokitól is szakvéleményt. Mert nem egyszerűen véleményt akarsz,
hanem szak-véleményt.
Pl. mikor az orvos azt mondja, hogy "Ez bizony luxatio malleoli, két hétig kímélnie kell", nem mész csakazértis kosarazni, csak mert a barátod/barátnőd/anyád-apád/szomszédod/stb. szerint "á, ez hülyeség"...
Kb. ugyanígy vagyunk egy ügyvéd jogi állásfoglalásával, vagy a könyvelőnk adózási kérdésben alkotott szakvéleményével.
Ha nem értünk hozzá, elfogadjuk a hozzáértők véleményét.
És mégis - van egy terület, ami mondhatni "a szakmák mostohagyereke".
Ismered a mondást, hogy Magyarországon három dologhoz mindenki ért: az egyik a foci, a másik a politika, a harmadik...?
A pénzügyek.
Persze okkal alakult így, hiszen a hazai piacon a fundamentástól a banki ügyintézőig (ügynök) mindenkit egy kalap alá vesz a köznyelv ("pénzügyi tanácsadó").
Addig oké, hogy bizalmi kérdés. Az is rendben van, hogy a bizalom nem kérdés a szüleiddel, vagy a gyerekkori/kedvenc (közgazdász-/könyvelő-/jogász-) barátod-barátnőd esetében.
Mégis érdemes észben tartani, hogy a valóban "jó tanács" két összetevőből születik:
1. Hozzád lojális személytől származik - azaz megbízható.
2. Gyakorlati szakembertől származik - szakmai tanács.
(Képzeld el, hogy ki kell venni a vakbeled. Rutin műtét. Választanod kell, hogy a hivatásos gyakorló sebész végezze a műtéted, vagy a haverod, jobb esetben az egyetemi professzor, akinek ugyan sosem volt szike a kezében, de elméletből nagyon ott van a szeren...
Melyiket választanád...?)
Bármelyik összetevő sérül, szívás...
Mármint Neked szívás - mert ugye a Te jövődről van szó...
Hogyan kerülheted el, hogy ráfaragj, hogyha nem értesz a hitelekhez, vagy a biztosításokhoz, a befektetésekhez, vagy épp semmit se mond a szociális modellváltás - és nem is égsz a vágytól, hogy évek tanulásával hozzáértővé válj?
Tedd azt, amit egészségügyi-, jogi-, adózási kérdésben tennél:
Fordulj megbízható szakemberhez!
Persze! Most aztán megmondtam a frankót, igaz?!
A feladat valójában annak helyes felismerése, hogy különböztesd meg a megbízhatót a kóklertől, és a szakembert az egyszerű amatőrtől, vagy a gerinctelen szélhámostól.
Ha elfogadod, itt van pár gondolatébresztő, ami segíthet ebben:
1. Válassz független tanácsadót-közvetítőt!
Függetlennek tekintheted azt,
- aki a Te megbízásod alapján (a Te képviseletedben eljárva) dolgozik (ez gyorsan kiderül, mert számára megbízást kell adnod, és kötelező írásban tájékoztatnia a tényről, kinek a megbízásából tevékenykedik),
- aki olyan cég kötelékében dolgozik, amelynek a tulajdonosai közt nincs bank/biztosító/pénztár (vagy ezek tulajdonosi körébe tartozó személy) - kérdezz rá, és kérj nyugodtan erről hivatalos dokumentumot!
2. Kérj ajánlást!
Jelentősen megkönnyítheti a bizalom kérdését, hogyha a barátaidtól kérsz ajánlást - olyan szakértőt, akit ők már tapasztalatból ismernek, és jó véleménnyel vannak róla!
3. Egy jó szakember valóban figyel Rád!
Vagyis a jelenlegi helyzeted és a kitűzött céljaid, elvárásaid megismerésének minőségi időt szentel. Kérdez, jegyzetel, alapos. Ezt a legritkább esetben "úszod meg félóra alatt".
(Melyik dokira bízod magad nyugodtan? Aki alaposan kivizsgál, vagy aki rád néz a szemüvege fölött, ahogy belépsz a küszöbén, majd a kezedbe nyom egy marék receptet, hogy ezeket szedd be...?)
(Melyik dokira bízod magad nyugodtan? Aki alaposan kivizsgál, vagy aki rád néz a szemüvege fölött, ahogy belépsz a küszöbén, majd a kezedbe nyom egy marék receptet, hogy ezeket szedd be...?)
4. Ne szégyellj kérdezni!!!
Kérdezz addig, amíg egy kicsit is úgy érzed, hogy valami nem érthető számodra! Egy jó szakember szereti a kérdéseket, mert célja a minél pontosabb (kölcsönös) megértés.
Ha elbeszéltek egymás mellett, akkor csak elvesztegetitek mindkettőtök idejét - ami egyikőtöknek sem érdeke.
Ha elbeszéltek egymás mellett, akkor csak elvesztegetitek mindkettőtök idejét - ami egyikőtöknek sem érdeke.
5. Egy jó szakember előre tisztázza mindkét fél elvárásait, érdekeit!
Aki nem kerülgeti a "kritikus" területeket - pl. mért is éri meg neki, ha Te őt választod tanácsadóul -, könnyen, összeszedetten válaszol a kérdéseidre (türelmesen válaszol, akkor is, ha ugyanazt kérdezed meg másképp, más oldalról megközelítve - akit nem tudsz zavarba hozni a kérdéseiddel), arról joggal feltételezheted, hogy valóban őszinte veled.
6. Keress rá: "win-win", avagy "a győztesek egyezménye"! (A közös érdek lehet a bizalom alapja!)
Nyilván neki is vannak érdekei. Azt fontos tisztázni, miért érdeke, hogy a céljaid teljesüljenek, hogy Te jól járj az együttműködésetekkel.
Az, akivel csak egy adott projekten dolgoztok csak együtt, nyilván kevésbé kell felelősséget vállaljon a későbbi következményekért, mint az, akivel hosszútávú együttműködésben állapodsz meg. (Hiszen utóbbi esetben akkor is ott kell legyen, hogyha valami gebasz adódik - illetve csak akkor fogsz később is hozzá fordulni, hogyha betartja, amit ígér.)
7. Akit nem hoznak zavarba a kérdéseid, valóban átlátja a témát, amiről beszéltek. Aki tétovázás nélkül válaszol, felvállalja a válaszait, az álláspontját, magabiztosan kommunikál, az valóban érti, amiről beszél.
8. A jó szakember általában elhivatott.
Ha megkérdezed, miért választotta ezt a szakmát, milyen úton vezette erre az élet, és figyelsz rá, hogyan válaszol, szintén pozitív jel lehet a lelkesedés! Akinek a válaszában felfedezed a szakma szeretetét, aki felvállalja, hogy az élményeiről is meséljen, meg tudja fogalmazni, miért szereti a munkáját (apró, de árulkodó nüansz bármely területen maga a szóhasználat is - "munka" vagy "hivatás"?!), vagy épp köntörfalazás nélkül válaszol, ha a nehézségekről kérdezed - az szintén az őszinteség jele.
Aki hivatásként tekint a munkájára, mindig igényesebb is rá (ez is szakterülettől függetlenül igaz, ha belegondolsz), mint az, aki csak "jobb híján" dolgozik az adott területen.
+1. Sokan úgy gondolják, hogy ha a tanácsadó pénzt kap hagyományosan a banktól/biztosítótól/pénztártól, akkor máris ellenérdekelt Veled, mint ügyféllel.
Hadd világítsam meg másik szemszögből - különösen a 6-os és 8-as pontokkal összefüggően:
Aki hosszútávon a megélhetését teszi fel arra, hogy elégedettek legyenek a munkájával (az ügyfelek) - azaz főállásban dolgozik a szakmában, szó szerint "ebből él", és "van már múltja" a szakmában, annak sokkal inkább érdeke, hogy valóban jó hírét terjeszd Te is, mint elégedett ügyfél, mint hogy Rajtad akarjon meggazdagodni.
Persze a fenti megfigyelések nem jelentenek sem kizárólagos, sem halálbiztos "diagnózist" (sem a patkányok kiszűrésére, sem a profik kizárólagos felismerésére) - de segítenek a reális képalkotásban!
Ne feledd - mindenki elkezdi valahol! :) Lehet, hogy pl. bizonytalanságot vélsz felfedezni a szemben ülőben. Ennek az oka lehet az is, hogy kezdő. Ez sem feltétlenül baj, sőt!
A tudást mindenki a cége oktatóitól szedi fel - mindenhol a "régimotoros profik" okítják az új generációt - vagyis attól, hogy valaki kezdő, még nem jelenti, hogy az ő részleges tudására épülne a tanácsadás.
A lényeg az őszinteség. Ha felvállalja a hiányosságait, és mellébeszélés nélkül elmondja, miben fog még az oktatóira támaszkodni - adott esetben bemutatja a munkáját felügyelő mentort, aki a fentiek szerint hitelesnek bizonyul -, ugyancsak megszavazhatjuk neki az esélyt, hogy bizonyítson.
A döntéseket úgyis Te fogod meghozni, ha elnyeri és megszolgálják a bizalmad.
És akkor, utolsó gondolatként "a titok":
Ha úgy érzed, szükséged van szakértő segítségre...
...és a fentiek szerint bizalmat szavazol egy tanácsadónak...
...aki valóban időt szán a Te problémádra, a helyzeted megismerésére...
...és átgondolt, alapos, logikus megoldást tesz az asztalodra, amiben felismered az általad megfogalmazott elvárásokat...
EMLÉKEZZ RÁ, KIVEL MŰTTETNÉD MEG A VAKBELED...
Sem a szüleid, sem a legjobb barátod/barátnőd - senki, aki nem gyakorló sebész - nem tud felelősséget vállalni*, szikével a kezében.
(A legjobb szándékuk ellenére sem fizetik vissza helyetted a hiteled, nem fizetik a gyereked suliját, nem adnak 10-20 millát, hogy legyen nyugdíjad, stb., hogyha elbukod a céljaidat, csak mert a szakember (szak)véleménye helyett az ő érzelmi alapokon nyugvó véleményük szerint hagytad eltántorítani magad egy megalapozott döntéstől.)
*A bejegyzés szerzője független közvetítőként, ügyfélmegbízásból, saját felelősségére tevékenykedik a pénzpiacon.
