Az alábbi bejegyzést "terápiás céllal" írom - elsősorban magam miatt. Mégis nyilvánossá teszem a kapcsolódó gondolataim, mert hiszem, hogy minden helyzet tanít, és talán hasonló esetben ez a tapasztalat is segíthet a reális helyzetértékelésben és döntésben.
Adott egy Tanácsadó, és egy Ügyfél. Egy alapos elemzés és egy döntés, egy ennek nyomán létrejövő szerződés.
Majd egy helyzet, amelynek a kialakulása, az okai és felelősei tisztázatlanok, és az érintettek természetéből fakadóan (politika) minden valószínűség szerint tisztázatlanok is maradnak.
A helyzet következménye jelentős veszteség az Ügyfél oldalán, melyért a piaci szegmens érdekvédelmi szervezete bizonyos korlátok között helyt áll (és jelentős veszteség a Tanácsadó oldalán - anyagi- és presztízsveszteség -, amelyet a Tanácsadó visel).
A kártérítési folyamatot jogszabály határozza meg, a Tanácsadó gyakorlatilag ebben a folyamatban szó szerint csak a "tanácsaival" segíthet.
- tevőlegesen nem vállalhat át feladatot sem az Ügyféltől,
- sem az érdekvédelmi szervezettől,
- nincs ráhatása sem a folyamatokra,
- sem a tájékoztatás mikéntjére,
- nincs speciális csatorna, amin az Ügyfél által elérhető lehetőségnél gyorsabban, megbízhatóbban kommunikálhatna,
- nem kap több információt, mint az Ügyfél, sőt - mivel nem ügyfél, csak szűkebb tájékoztatás kapásra van esélye.
(Ezek egy hétköznapi esetben, szerződéskötés előtt-közben-után valós előnyei egy szakembernek a civil "érdeklődővel" szemben.)
Jogilag nézve a Tanácsadó a szerződéskötéshez vezető döntés meghozataláig, az elérhető információk és szakmai ismeretek begyűjtése, rendszerezése, átadása és a felmerülő kérdések megalapozott megválaszolása vonatkozásában felelős. (Hiszen a jelen történéseire nincs hatása - a múltbeli tapasztalatokról nyilatkozhat maximum - statisztikák, trendek, korábbi konkrét példák, szakmai ismeretek, stb.)
(A szerződés megkötésétől kezdve a jog (az adatvédelmi tv., a Hpt., és egyéb vonatkozó joghelyek ) egyébként is csak az Ügyfél, és a vele szerződésben álló Pénzintézet (bank, biztosító, pénztár, vagyonkezelő) között enged információáramlást.)
Vagyis adott egy szituáció, amely mindkét fél számára veszteséggel jár, és amelyben a Tanácsadó, aki elfogadta az Ügyfél megbízását, és ki is akar tartani amellett (vállalta, hogy segíti az Ügyfelet ideális esetben teljes életre szólóan), elvesztette a lehetőségét, hogy a korábbiakkal azonos értékű segítséget nyújthasson.
Eléggé vesztes helyzet, igaz...?
Nem is leszek hálás érte azoknak, akik helyzetüknél fogva akkor is felelősei a történteknek, hogyha tényszerűen nem lehet egy-egy emberre visszavezetni ezt a felelősséget (piacfelügyelet, kormány, ügyészség, stb.).
Nyilván világos, hogy a saját tapasztalatomról beszélek - megint.
Ebben az elcseszett helyzetben annyit tehettem, hogy az érintett ügyfeleimet mintegy másodlagosan, ismételve a hivatalosan megosztott információkat és a teendőket, emlékeztettem arra, mit közöltek az illetékesek.
Azért tettem, mert felelősnek éreztem magam?
Nem.
Azért, mert a megbízás elvállalásakor azt vállaltam, hogy akkor is ott leszek, ha baj van.
Hiszem, hogy az etika, a hitelesség alapja, hogy az ember minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy amit ígér, azt megtartsa.
Még nem lefutott az ügy, de felmerült, hogy a kapott tájékoztatás (mind a hivatalos, mind az általam ismételten elküldött hivatalos tájékoztatás) ellenére, Ügyfelem elmulasztott egy igénybejelentést.
Ahogy próbáltuk kibogozni, hogy mi történt és mi nem valójában (mit tett, vagy nem tett meg az Ügyfél úgy másfél évvel ezelőtt), még csak kimondatlanul, de az Ügyfél fogalmazásában már megjelent a felelősségünk kérdése.
Amire persze számítani lehetett, hiszen az ember mindig keresi a logikus magyarázatot, és zsigerből mindig ódzkodik a felelősségvállalástól. Ha pedig érzelmileg feszült helyzetben kell állást foglalnia, akkor még nehezebb objektíven, tisztán logikusan véleményt alkotnia.
Nem sajnáltatni akarom magam, félreértés ne essék!
Ellenben ez a helyzet felhívta a figyelmem arra, mit is jelent a szakmai etika. Miért érték a szakmában az elhívatás.
Más színben tűnik fel így, hogy a problémás szerződések közvetítésében korábban számos cég részt vett - a botrányokat követő eljárásokban ("kármentés") csak három...
Azoknak, akik úgy érzik, hasonlókon mentek keresztül - károsultként - egyet tudok javasolni:
Mérlegeljék komolyan a rendelkezésükre álló időt (az eredetileg megfogalmazott célok ismeretében), és keressék a lehetőséget, hogy nyereségbe fordítsák az elszenvedett veszteséget!
Nyilván egy ilyen tapasztalattal a hátunk mögött nem könnyű újra bízni - ám a tapasztalt hozzáállás (a tanácsadójuk részéről) árulkodó lehet!
És tény, hogy a pénzpiacon csak egy szegmens sajátosságai vezethettek a kialakult helyzethez - hasonló rendszerek elkerülésével is lehet nyereséget elérni, még ha több kitartást igényel is az eredmény!
(A piac 1%-át sem teszik ki az érintett pénzintézetek.)
Egyetlen választás van, amely biztossá teszi, hogy ami most bukásnak tűnik, végérvényesen az is maradjon - az, hogyha "soha többet, senkiben"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése