Mit hoz a holnap - avagy lehet-e tanácstalan egy tanácsadó?

#nemszakmai
(Itt hagyd abba, ha a szokásos, lényegre törő, objektív, (napi instant pénzügyi tanácsot) gazdasági gondolatokat keresed.)




Itt ülök a monitor előtt.
Előttem kávé, kint az utca megszokott zaja.
Igyekszem ráhangolódni a munkára - kicsit rendbe tenni a reggeltől és hétvégétől még kócos gondolataim. A szokásos napi rutinok - ezernyi remek ajánlás, hogyan maradj motivált, légy hatékony és eredményes - között csak turkálok, ahogy az ovis a nemszeretem-reggeliben a villájával.

A múlthéten már épp kezdtem lezártnak, kereknek érezni egy ügyfelem tanácsadás-anyagát, amikor (éljen a maximalizmus) amolyan utolsó utáni mozdulattal (ez nem volt téma) elkezdtem számolni, hogy a két frissen vett ingatlanunkból melyik mennyit is termel - mit lehet hozamként kimutatni.

Meglepő eredményre jutottam, méghozzá nem azért, mert rosszul számoltam. És nem azért, mert az eredmény eltért a várttól (kb. 0-1%/év nettó hozamot vártam, és kb. ennyi is lett).

Elindított egy gondolaton, amely már formálódik bennem egy ideje.

Többé-kevésbé egyetértés van a piacon arról, hogy az elmúlt 10 év gazdasági dübörgése ("konjunktúra") lassan szükségszerűen visszaesésbe fog fordulni. A válság várt méretében és időpontjában vannak eltérő várakozások, de hogy jön ,"biztos".

Aztán jött egy cikk, egy számomra hiteles szakemberrel készült interjúból, aki azt mondta, lehet, hogy a "sosem volt még ilyen-időszak" a gazdaságban felismert ciklikusságot is némileg megváltoztatja - hogy talán épp a várakozások miatt van némi lassulás, noha nincs mögötte valós gazdasági indok. A politikai reakciók viszont úgymond "előre elpufogtatják a lőport", vagyis később emiatt jóval keményebb helyzetben találhatjuk magunkat.

Miért bonyolítja ez az életünket?

Az utóbbi egy-két évben szisztematikussá vált, hogy az ügyfelek megtakarításait a válságra készülve a kevésbé kockázatos eszközök felé irányítjuk.
De ha nem lesz - azaz nem a következő 2-3 évben lesz válság?

A kötvények negatív kamaton forognak, a részvényeken még lehet hozam - de mi már mozdultunk a kötvények felé. Az arany 100 éves grafikonját elnézve jogos az aggodalom, hogy az aranyárban is lehet némi manipulált felfújás.
Aki megtakarít (mert még nincs kellő tőkéje), milyen reáleszközbe tehetné a pénzét...?

Lehet-e egy tanácsadó "tanácstalan"...?

Azt hiszem, ez a legnagyobb csapdája ennek a szakmának.
Ha jól megnézzük, hiába nyilvánvaló, hogy nincs jósgömbünk (senkinek), hiába bukott meg eddig előbb-utóbb minden, a jövőt matematikai modellekkel (MI-k, tuti befektetési "szisztémák") kifürkészni igyekvő orákulum - mégis minden ügyfél valahol azt várja egy "pénzügyi-/befektetési tanácsadótól", hogy mondja meg, "minek megy fel az ára holnap".

Ha felvállaljuk, hogy magunk sem látunk a jövőbe, úgy ránk sütik a kóklerség bélyegét, és elmennek azokhoz a (csalókhoz) "profikhoz", akik vehemens magabiztossággal vetetnek majd "befektetési aranyat", csakittcsakmost-biztosítást, esetleg bitcoint velük.

Mit sem számít, hogy 3-5 év múlva rendszerint már a "profik" cégei sincsenek sehol, nem hogy maguk a "tanácsadók", vagy hogy hányszor nyertek már nagyobb teret a "biztos jövőismerettel" házalók, és hányszor bizonyította már a történelem, hogy nem létezik "biztos"...

(...)

Egy valahol-valamikor hallott idézet jut eszembe, míg az utolsó korty is elfogy a csészémből - s ebben lelek egyfajta nyugalomra, ha válaszra nem is:


"...Az én kezemben csak az igazság van, nem több, s nem kevesebb..."

"Megőrizzük, megvédjük..." - 2. rész - avagy 1 példa, hogy olvass a sorok között

A minap megjelent egy cikk a Pénztárszövetség szakmai konferenciája, illetve az ott elhangzott kormányzati törekvés nyomán az azenpenzem.hu-n.

Jól összeszedett írás, csak meglátásom szerint túlzottan törekszik "polkorrektnek" lenni.

Ezért idézetekben kiemelem a cikk magját, hogy félre ne értsük.



"...Mindenféle megtakarítást*, így a nyugdíjcélú és az egészségcélú pénzeket is úgynevezett jóléti alapokba terelne a Magyar Nemzeti Bank, hogy hatékonyabbá tegye** az idős korra történő megtakarítást és az egészségpénzek felhasználását is. Az elképzelések szerint minden munkavállalót automatikusan beléptetnének a rendszerbe, ahova a fizetésük bizonyos százalékát utalnák."
(*a jelenleg önkéntes pénztárba befolyó pénzeket, a pénztárak beolvasztásával)
(** Utálom a politikát - nincs gyomrom hozzá. De nem felejthetjük el, hogy arra figyeljünk, amit tesznek, ne arra, amit mondanak.)

"...Vagyis kellene a megtakarítás a nyugdíjas évekre, méghozzá mindenkinek. Csakhogy a jelenlegi önkéntes megtakarítási rendszerek (önkéntes nyugdíjpénztár, nyugdíjbiztosítás, NYESZ) együttesen is mindössze a munkavállalók mintegy 29 százalékát érik el – hangsúlyozta Nagy Koppány. Emiatt a nagy többségnek nem lesz megtakarítása."

Vagyis valóban önmagunktól keveset teszünk félre. A lehetősége mindenkinek megvan, de nem él vele, vagy nem megfelelő arányban teszünk félre a jövedelmeinkhez képest.

"...A jóléti alapokba azonban mindenkit automatikusan beléptetnének, viszont nem lenne kötelező. Aki nem akar benne lenni, az kiléphet."
"...Vannak nemzetközi példák... a brit példát kellene követni, ahol a meglévő önkéntes, de piaci alapon működő nyugdíj-megtakarítások mellé hozták be a mostani hazai elképzeléshez hasonló NEST-et. (Ehhez csatlakoznak automatikusan az új belépők.) A bevezetés 10 millió új megtakarítót hozott az Egyesült Királyságban, és 80 százalékuk maradt a NEST tagja."

Rémlik mi volt a Magánnyugdíjpénztárakkal...? 
Telenyomták a médiát hazugságokkal (pl. "eltőzsdézik" a tagok vagyonát - 4. oszlop, 10 éves átlagos nettó hozamráta), beijesztettek minden pénztártagot, hogy ha nem lép vissza az állami rendszerbe, onnan nem kap majd semmit (utóbb persze ezen finomítottak - és mellesleg akinek van még 15-20+ éve a korhatárig, az amúgy sem kap majd "semmit"), és azt mondták "választani lehet" hogy maradsz mnyp-tag, vagy visszalépsz.

Nem hivatalosan - számos ügyféltől hallottam -, aki állami cégnél, vagy hivatalban dolgozott, az állása elvesztésével fenyegették, ha nem lép vissza.
Emellett pedig a visszaléptetés automatikus volt - aki maradni akart, annak kellett nyilatkoznia.
Pontosan ezért. Mert tudták, hogy a nagy tömeg "lusta lesz" mozdulni, nyilatkozni, utánajárni.


"...Bár jól mutat, hogy 1 millió 122 ezer önkéntes nyugdíjpénztári és 1 millió 37 ezer önkéntes egészségpénztári tag van, csakhogy a tagok fele – mindkét pénztártípusban – egyáltalán nem fizet tagdíjat."

"...Csakhogy a puszta számok mögött okok is állnak. Az elmúlt időszakban gyakorlatilag minden évben drasztikusan átalakította a kormány a cafeteria rendszerét. A végső csapást pedig tavaly mérte a szektorra, emiatt 2019-től a munkáltatói tagdíj-hozzájárulás ugyanúgy adózik, mint a munkabér. Miközben korábban a legkedvezőbben adózott. (Mint megírtuk, a cél a pénzek SZÉP-kártyára terelése, és ezen keresztül a belföldi turizmusban érdekelt vállalkozások zsebének megtömése volt.)



"...A szakértő szerint a rendszer bevezetéséhez szükséges a munkáltatói hozzájárulás, ami nélkül csekély a siker esélye. Alacsony tagdíjra van szükség különben magas lesz a kilépők aránya. Többféle célhoz kell hozzá férni, ami segít bevonzani a megtakarítókat. Ez viszont a nyugdíjat csökkenti. És fontos lenne a bizalom, aminek nem tettek jót a múltbeli rossz tapasztalatok. De a legfontosabb, hogy milyen struktúrában működik majd. Kik lesznek a befektetési döntéshozók, és milyen hozamokat tudnak majd felmutatni."

Egy kedves munkatársamat tudnám idézni:

"Szigorú kontroll, hozzáértés, társadalmi hasznosság, biztonság, értékállóság...
Avagy “megőrizzük, megvédjük”, 2. rész..."(Mindezt ahelyett, hogy a középiskolákban megtanítanánk a fiataloknak, hogy mit jelent és hogy kell jól csinálni az öngondoskodást. Ahelyett, hogy a szülőket megtanítanánk, hogyan tanítsák meg a gyermekeiket öngondoskodni.)

"Jó ötlet volt a Babaváró..." - 3 fontos gondolat

"2019. júliusától új időszámítás kezdődött."

Mondanám, ha marketingszöveg-író volnék.
A csapból is a "Babaváró" néven emlegetett állami csodaszer folyik; mint a cukrot, úgy viszik - legalábbis a banki kapcsolattartók általános véleménye szerint.

Mivel számos összeszedett cikket találni a témában (és a vonatkozó jogszabály is elérhető a neten), én inkább a mögöttes kérdéseket szeretném gondolatébresztő jelleggel körüljárni.

Abba, hogy az állami törekvés oldaláról (népességfogyás "megállítása", az öregedő társadalom miatt felboruló demográfiai-gazdasági egyensúly helyrebillentése)) nézve miért látványosan képmutató az újabb gyerekgyártó program, nem megyek ismét bele, írtam/idéztem már korábban erről.

Azonban egyre több átgondolatlanul rástartoló fiatal párról hallok - ezért inkább az egyéni, emberi oldalról gondolkodom.


1. "A pénzügy száraz téma -  1+1=2..."

Ez az egyik szakmánkkal kapcsolatos sztereotípia, ami megjelenik a Babaváró témaköréről gondolkodók soraiban is.

"Kamatmentessé válik már egy gyermektől, 

ha többet vállalsz, el is engednek belőle - a hülyének is megéri..."

Ha csak eddig látunk, és nem is nézünk szélesebb összefüggések után, igaz. 

Ha azonban megjegyezzük, hogy

• a párkapcsolatok jelentős része 5-6 évet él meg ma Magyarországon (nagy átlag),
• a fiatalabb korosztályok (kb. 16-30 éves korig) egyre szélesebb körben tapasztalt problémája, hogy nem képesek az elköteleződésre, a "kitartásra" egy kapcsolatban,
• hogy egy gyermek felnevelése alsó hangon 20 éves közös projekt (kéne, hogy legyen),
• hogy a gyermekek egyre nagyobb hányada nő fel csonka családban (2011-ben minden 5. gyermek volt, és azóta ez az arány romlott),

akkor a "jó ötlet-e felvennünk a Babavárót?" kérdésére már nem is olyan egyértelmű a válasz, mint az 1+1=2.

Felelős döntést csak az után hozhatunk a Babaváró-kérdésben, ha legalább a kapcsolatunkról elmondható, hogy "kipróbált csapat vagyunk".


2. Eddigi tapasztalatok

Ahogy arról sokan írnak, hiába felelünk meg a jogszabályi elvárásoknak, a jogosultság ("visszafizető-képesség") vizsgálata az egyes bankok felelőssége. Mivel nincs a folyósítandó összeg mögött ingatlanfedezet, a banki bírálat jelentősen szigorúbb, mint a lakáshiteleknél.

Több ügyfelemmel rágtuk végig, hogyan használjuk, használjuk-e ezt a lehetőséget. Helyzeti előny nálunk, hogy többségük már évek óta ügyfelem, sőt többen már barátaim inkább - így a kapcsolatukról is nyíltan tudunk beszélni. Ezt a faktort náluk többnyire kipipáltuk. (Tartós kapcsolatban élnek évek óta.)

Volt, akinek "A" bank elutasította a kérelmét, feltételezhetően, mert a munkáltatója kisebb, magyar cég.

Másik párnál 25 nappal a várt időpont előtt született meg a lányuk, és így nem tudtuk időben benyújtani a kérelmüket.

Vagyis "rövid határidős célokat" alapozni rá nem feltétlenül javasolt.




3. "Mi a különbség az átlagos Ügyfél és a Bank között...?"

Megvan ez a vicc...?
A válasz*...?

A bankok (általában a pénzintézetek, vagyis a biztosítók és pénztárak is) "végtelen adatsorokból" tudnak statisztikákat készíteni és elemezni.
Ezt a hétköznapok embere nem tudja megtenni - nem fér hozzá az adatokhoz, nem tudja, hol keresse, nem matematikus/statisztikus.

Márpedig az ember egy elég jól modellezhető, statisztikai léptékben jól kiszámíthatóan működő "izé".

Vagyis a bankok azért mondanak igent egy kormányzati kezdeményezésre (a Babaváróra épp úgy, mint bármilyen üzleti lehetőségre), mert "utánaszámoltak", és pontosan tudják, hogy nagy átlagban nekik meg fogja érni.
Méghozzá nem egyszerűen azért, mert a Babaváró csak Neked ingyenes (ha lesz gyereked 5 éven belül), a társadalom fizeti helyetted a kamatokat, vagyis a bank tervezett alapnyeresége mindenképpen megvan rajta.

Azért, mert a fenti társadalmi statisztikák ismeretében abban is biztosak, hogy bőven lesznek, akiknek a kapcsolata elvérzik majd a futamidő alatt, és ha nem teljesítik a feltételeket (pl. 14.§, 16.§), akkor extrakamattal fogják törleszteni a hitelt. 



Tehát összességében a Babaváró lehet egy jó eszköz, olcsó eszköz.

Ám csak akkor járunk jól a vállalásával, hogyha a kapcsolatunkban - önmagunkban és egymásban biztosak vagyunk.

Ezt pedig - ha eddig nem tettük - az igénylés előtt érdemes, minőségi (közös) időt szentelve neki tisztáznunk magunkkal és egymással.









És még akkor is indokolt a felvétele - illetve a törlesztése elindulása mellett - rendszeres megtakarítást kezdeni arra az esetre, ha nem várt változás állna be a kapcsolatunkban.




* "A bank tud számolni..."