Ezernyi cikket írtak a témában, így nehezebb kérdés, mi az, amit érdemes leírni.
Én csupán néhány területre hívom fel inkább a figyelmet, anélkül, hogy belemennék részletekbe.
1. Hiteltörlesztők - moratórium, törlesztés, hatások
Vannak a kiemelten érintett szakmákban dolgozók, akiknek a moratórium segítség. Ugyanakkor az "általános", mindenkire kiterjedő, automatikus moratórium komoly bizonytalanságot okoz a bankok mérlegében, ami hátráltatja a hitelezést.
Miért "kell", hogy ez érdekeljen minket?
Mert, ha a bankok nem hiteleznek, akkor kevesebb az ingatlan-adás-vétel, kevesebb a vállalati beruházás (informatikai, építőipari, stb.), ami csökkenti a többi (amúgy a korlátozásokkal kevésbé érintett) szakmában tevékenykedő vállalkozás (= munkáltató) forgalmát, ami munkaidő-csökkentést, rosszabb esetben elbocsátásokat eredményez - ami több munkanélkülit, több kifizetendő segélyt, több létbizonytalanságba kerülő polgártársat (kevesebb vevőt a péknél, a boltokban, a fodrásznál, stb.) végeredményben mélyülő válságot eredményez.
Vagyis fontos volna, hogy a moratóriummal csak azok éljenek, akiknek valóban szükségük van rá.
A moratórium kapcsán már minden banknak van saját eljárásrendje, ha élni akar vele valaki, nincs teendője - ha kilépne belőle, nyilatkoznia kell, ahogyan azt a bankjánál leírják.
(Hosszabb távon is indokolt lesz a hitelkitettség csökkentése (ld. a 3. pontot).)
2. Felújítások, ingatlanvásárlás, autócsere, stb.
Bár a korlátozások bizonytalanságot jelentenek az egész gazdaságban (nyilván, ha a határon átnyúló kereskedelem megakad (kamionstop, repülési tilalom, stb.), akkor a péknek nem lesz elég alapanyaga, emiatt kevesebb lesz a kenyér, nőnek az árak, emiatt többet költ az informatikus is kajára, stb.), mégis azok, akiket ez kisebb mértékben, vagy csak áttételesen érint, indokolt lehet kisebb korrekciókkal megvalósítani, az idénre betervezett beruházásaikat.És itt jön is az első vitatható pont - a közösségi érdek, vagy az én egyéni érdekem az előbbre való...?
A személyes válaszom: win-win.
Nyilván, a lassuló építőipar miatt a felújítók nyerhetnek a csökkenő költségeken, ha kivárnak a kivitelezésekkel.
Ugyanakkor ezzel hozzájárulnak, hogy a kivitelezőknek ne legyen munkájuk (ugyanaz az eredmény, mint az előbbi példában). Persze olyan túlterheléssel dolgozott az építőipar az utóbbi években, hogy a megrendelések csökkenése nem azonnal vezet majd munka nélkül ácsorgó mesteremberekhez, de... Érdemes lehet "beérni" mérsékelt csökkenéssel a tervezett költségekhez képest - pl. eldönteni, hogy megelégszünk a költségek 10-15%-os csökkenésével - és amint ennek megfelelő árajánlatot kapunk, megvalósítani a terveket (noha lehet, hogy a további várakozás növelné a személyes hasznunkat).
Ugyanígy a lassuló ingatlanpiac hoz átmeneti árcsökkenést - itt azonban a mélyebb folyamatok arra utalnak, hogy ez nem lesz sem nagyon jelentős, sem nagyon tartós. A túl hosszú kivárás emiatt visszafelé is elsülhet.
Az autóipari szereplőket kevéssé kell sajnálnunk - ugyanakkor a keresletcsökkenés kényszeríti ki a hosszútávon előnyös, rövidtávon, a munkavállalók szemszögéből katasztrofális automatizációt, és elbocsátásokat - ami ugyancsak mélyíti a válságot.
Itt is lehet pozitív hatása a win-win szellemében megvalósított vásárlásainknak.
(Az ugye mindenkinek megvan, hogy Magyarország gazdasági helyzete, és az általános életszínvonal sokkal magasabb is lehetne, hogyha a "vezetőinket" nem a mértéktelenség jellemezné...?)
Valahol - talán Gandhitól - olvastam egyszer:
"Magad légy a változás, amit a világban látni szeretnél!"
3. Megtakarítások, befektetés
Talán a legvitathatóbb, legtöbb változót hordozó terület. Jósgömb nincs, senkinél.
A mostani válság is új típusú, nem húzhatóak rá a múltbéli tapasztalatokon alapuló sémák.
Az biztos, hogy a rövidtávon való meggazdagodás szándéka most is a legkockázatosabb - lesznek, akiknek a nevét felkapja majd a sajtó (mennyit nyert), de sokkal többen lesznek, akiket nem említ, és évek munkáját bukják majd el.
Az is vitathatatlan, hogy "a válság a vásárlás ideje" - hosszabb távú stratégiával, észszerű kockázatvállalással lehet most profitálni a megtorpanásból.
Ugyanakkor egyre több elemző véleménye az, hogy a vírusnak lesz második hulláma, és az arra adott politikai reakciók okozhatják majd egy újabb hullámvölgy, azaz egy "W-alakú" kilábalási forgatókönyv bekövetkeztét. (Egyébként is lassú helyreállásra számít a többség - tehát a "W" utolsó szára sem lesz ennyire meredeken felfelé ívelő.)
Ebből a szemszögből vizsgálva is számos cikk született - az eddigiek alapján a személyes összképem, hogy nyár végéig látszólagos felpattanást látunk (rizikóval lehet hozamot elérni részvényekkel, őszre időzített eladással), ám a valós gazdasági hatásokkal való szembesülés (munkanélküliség megjelenése a mindennapokban, vállalati csődök, második vírushullám, esetleg a korlátozások miatt tartósan velünk maradó kontroll/fékezett gazdaság) még előttünk van, és ez okoz még komoly visszaesést.
Ami talán a leginkább hangsúlyos pont, az az inflációs várakozás.
A megtakarításainkon az elért hozam "+", a költségek és az infláció "-" előjellel jelennek meg. Vagyis hosszabb távon (4-6-10 év?) a pénzpiaci megtakarításokkal (készpénz, kötvény, lekötött bankbetét, stb.) az értékállóság sem lesz várhatóan elérhető cél, hogyha valaki nem hajlandó részvényeket (részvényalapokat/eszközalapokat) is tartani a portfoliójában.
Sőt.
Az olvasottak fényében elképzelhetőnek tűnik, hogy korszakos jelentőségű változások zajlanak csendben a szemünk előtt (ha nem ismerjük fel őket, akkor is). Egy tartósan magas inflációval terhelt időszakban "menedéket" azok a reáleszközök adhatnak, amelyek felértékelődnek és/vagy folyamatosan pozitív készpénzáramlást biztosítanak a tulajdonosaiknak.
Ilyen lehet klasszikusan az ingatlan (bérbe adva), de ilyenek lehetnek a működő vállalkozások, az azokban való résztulajdon is (ilyen a részvénybirtoklás is), feltéve, hogy alapszolgáltatások területén tevékenykedik. (Pl. az élelmiszeripar, a kommunikáció, az egészségügy, vagy a jövőben egyre inkább teret nyerő robotika, informatika, űrkutatás, stb.)
(Aki megmarad a klasszikus megtakarítási eszközöknél, aki ragaszkodik a régi stratégiákhoz, az egy éveken át tartó, 6-8-10%-os inflációs időszakban menthetetlenül elszegényedik.)
Nyilván a többségtől távol állhatnak a fenti gondolatok.
"Én vegyek részvényt?! Hiszen nem is tudok semmit a befektetésekről...!?"
"Résztulajdon vállalkozásban...? Én nem vagyok vállalkozó típus..."
Sajnos azonban a világ kevéssé lesz tekintettel arra 10 év múlva, hogy mi, ma (és a következő években) hogyan viszonyultunk ezekhez a kérdésekhez (és az önképzés, önfejlesztés témaköréhez).
Egy szakmai vezetőnk sokat emlegetett gondolata: "Aki nem megy az idővel, az idővel megy."
Mit tehetünk?
Válasszunk utat magunknak!
Döntsük el, hogy védettebbé akarunk-e válni az inflációval, a pénzünk, a munkaerőnk elértéktelenedésével szemben!
Keressük az önképzés lehetőségét, hogy a ma még idegen, ismeretlen témákhoz közelebb kerüljünk!
Gondoljunk a fentiekre, mikor a gyermekeink képzéséről gondolkodunk (szakmák és szakirányok választása) !
És mindenek előtt/közben: növeljük a megtakarításaink arányát (a bevételeinkhez képest) mától, hogy minél hamarabb reáleszközöket tudjunk vásárolni magunknak, és a családunknak!
(Számos egyéb, itt nem érintett területen hoznak a fentiek komoly kihívásokat - úgy az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés (meg tudjuk-e fizetni majd), mint az oktatás, az élelmiszer-kereskedelem (megfizethető/minőségi élelmiszerekhez való hozzáférés), stb. területein -, amelyekre szociális alapon nem várhatunk majd választ (nem oldja meg helyettünk senki).
A társadalmi berendezkedések lassú, ám jól látható változása az autoriter rendszerek felé mozdul szerte a világban (kirívó példák csak Venezuela, Törökország, de Magyarország is) - ezekben a rendszerekben pedig a társadalmi szolidaritás, -igazságosság (értsd: TB-ellátás, jogvédelem, stb.) háttérbe szorul. Az lesz jobb helyzetben, aki nem csak a munkaerejével tud pénzt termelni - mint ahogyan itthon is láthatjuk a vidék kiszolgáltatottságát (elég a közmunkaprogramra gondolni, vagy a legszegényebb régiókban tapasztalható +10-20%-os kiskereskedelmi árakra), vagy a vendéglátásban-turizmusban tapasztalt drasztikus, és azonnali elbocsátásokat.
Meggyőződésem, hogy a cselekvésnek most van itt az ideje - ezért javaslom, hogy igény/szükség szerint válasszon magának ki-ki vezetőt a pénzügyi kérdésekben, és mielőbb üljenek le stratégiát tervezni, és meghatározni a ma cselekvési pontjait.)
Mottóul ajánlom:
"Ha ma megteszed, amit más nem,
holnap megengedheted magadnak, amit más nem."
