#véleményrovatunkat olvashatják
Korábban számos bejegyzéssel igyekeztem rávilágítani, hogy a politikai kommunikáció mögött fontos lenne észrevenni a valóságot.
Most ismét attól hangos a sajtó, hogy "a Kormány ad" támogatást (Otthon Start - a mi pénzünkből, vagyis a mi kontónkra, vagyis velünk fizetteti meg a "jótékonyság" árát), hogy "a fiatalokat segítik", hogy itthon (vagy épp az "eszményi Bécsben") milyen a lakhatási helyzet (válság).
Az ingatlanárak amúgy is magasak, a drágulás évtizede irgalmatlan, és most még egy kicsit megtolják "támogatásnak" álcázva.
Eközben a statisztikák szerint 8-10%-a áll üresen a hazai lakóingatlanoknak.
A megkérdezettek (illetve, a válaszolni hajlandóak) elmondása szerint a ki nem adott üres kégliket befektetési céllal vették, tartják. Az amortizáció, a "macera", a "kockázat" miatt nem adják bérbe őket.
Felmerült bennem, hogy talán ismét kellene egy kicsit gondolkodni a felelősségről.
2025-öt írunk, az ország népessége (azaz Mi) 9 625 565 fő.
"Kb.", mert folyton csökken.
Évente átlag 30 000 emberrel. (Ez egy Gödöllő, Cegléd, Vác nagyságú városnyi ember. Olyan, mintha levennél a térképről évente egy várost.)
Tehát vagy Te (Kedves Olvasó), meg én - beszélgettünk tavaly is, meg idén is.
Közben meghalt 60 000 ember a "családunkból".
(Láttad a Men in Black c. filmet? "Csótányéknál pusztul a rokonság...?!")
De komolyan.
Itt élünk egy végtelenül kicsi kis zöld oázisban Európa közepén, 40-60cm-es termőréteggel, termálvízlelőhelyek garmadája felett, egyre kevesebben.
"Lakhatási válságban".
Azoknak, akiknek ez egy (érzésre) semleges kifejezés, próbálom lefordítani:
- nem tudsz ott lakni, ahonnan kényelmesen eljutnál a munkahelyedre, vagy a gyereked sulijához - vagyis napi 10-12(-14) órát vagy távol "otthonról" (utazol a melóhelyedre, meg onnan haza), gyakorlatilag aludni jársz haza. Nincs héderelés a kertben, a kanapén - a hétvégéid is inkább az alvásról szólnak, hogy kipihend a hetet. ("Nem tudsz ott" lakni, mert vagy nem tudod kicsengetni ott, vagy mert ott nincs.)
- ahol lakni tudsz, nincs orvos, vagy van, de arab, és a vallása miatt nem érinti meg a női pácienseket (van ilyen, komolyan, pl. nálunk - nesze neked diagnózis / gyógyítás kézrátétellel - ugyanitt akciós szemmel-verés kapható)
- ahol lakni tudsz, egyre kevesebb a víz, egyre több a csőtörés miatti vízhiány, vízkorlátozás, nincs érdemi tömegközlekedés, lejárhatod a lábad gyalog, vagy bringázhatsz esőben, télen is, ha nincs kocsid. Ha van kocsid, havi + 60ezer kiadás - ennyivel kevesebb gondod van azzal, "mire költsd".
- ahol lakni tudsz, kicsi, és/vagy lepukkant a kecó - nem "nincs klíma", hanem penészedik, elkoszolódottak a burkolatok, ránézésre kéne egy komoly felújítás.
De nem a tiéd, ezért nem költhetsz Te milliókat rá, a tulaj meg nem akar, mert így is kiveszed - hisz nincs más. Hiába kicsi, nem férsz el benne - ha jönne a baba, nem tudnád hová tenni - ez van.
Vagy: a tied, de a hiteltörlesztő mellett (plusz magyar infláció) nem marad megtakarítási képességed felújításra gyűjteni.
- a lakhatásod költsége elviszi a havi bevételeid 20-30-40%-át (hiteltörlesztő, vagy bérleti díj), emiatt nem futja nyaralni, nincs érdemi megtakarítási képességed - azaz esélyed az anyagi fejlődésre, arra, hogy egyszer ne kelljen annyit gályáznod. Az évek pedig szállnak, egyre gyorsabban. (Úgyismint családalapítás, meg önbizalom a kapcsolatépítéshez, társkereséshez, nyugdíj-megtakarításhoz, stb.)
Szóval a társadalmunk egy jelentős részének (nem csak a fiataloknak!) valami ilyesmit jelentenek a mindennapok, miközben a "szerencsésebbek" "befektetési célból" vásárolt ingatlanjaikat nem adják bérbe...
A családunk fogy, de azért hagyjuk egymást agonizálni "befektetési célból"...?
És persze - a másik oldalról is érdemes megnézni: azért teperünk, hogy "egyszer majd nekünk is legyen valamink", mire sikerül, valószínűleg megtanuljuk majd becsülni, úgy vigyázunk rá, mint a szemünk fényére (mindegy, hogy autó, vagy kégli, vagy bármi tárgyi eszköz) - ám közben le sem sz*rjuk azt, ami nem a miénk...?
Legyen az közösségi közlekedési eszköz, vagy bérelt kégli /autó/roller/bringa?
Sosem értettem a ner-logikát, vagy a politikusi logikát - vagy csak úgy 'en bloc' az emberi hülyeséget.
Szeretsz egyedül lenni? Heteken, hónapokon, éveken keresztül jó egyedül?
Az én válaszom (és ezzel aligha vagyok egyedül): nem.
Ha elfogadjuk, hogy nem jó egyedül, akkor elfogadtuk, hogy szükségünk van egymásra.
Ha szükségünk van egymásra, nem lenne időszerű megbecsülni egymást?
Albérlő a főbérlőjét, és viszont?
Munkaadó a munkavállalóját, és viszont?
Szakember a megbízóját, és viszont?
Politikus a választóit - és viszont: a választóknak a valódi, közösségért végzett munkát felmutató "politikusait"?
Egy véges (és egyre fogyatkozó) Bolygón, véges erőforrásokból táplálkozó világban, egy fogyatkozó társadalomban, egyre kevesebb matematikai lehetőséggel a barát-/társ-találásra, egyre szaporodó társadalmi elbutulás közepette...
Mit teszel, mit tehetsz Te azért, hogy itthon ne válság legyen a lakhatás is?
Mit teszel, mit tehetsz Te azért, hogy itthon felelősebbé váljunk egymásért, mint "társ-adalom" (milyen szép és okos a magyar nyelvünk...)?
Akárcsak milyen példát mutatsz? Ha nem a saját gyerekeidnek, akkor bárki másnak, aki Téged (is) lát...?
Nyilván lehetne elveszni a matematikában, hogy a bérbeadás megtérülése, meg a várható (jóhiszemű felhasználást feltételezve is várható) állagmegóvási költségek kitermelése, és inflációval korrigált nettó hozam hány %, és milyen alternatív befektetési formák elmaradó nyereségeivel súlyozzunk, stb.
Egy egyszerűsítő kérdést teszek fel helyette inkább:
Elnézve a szabadkereskedelem / kapitalista demokráciák elmúlt 200 évét (anyagi jólét és gyarapodás világszinten, az élőhelyünk teljes leamortizálása, a rohamosan növekvő társadalmi egyenlőtlenségek, stb. árán) - valóban "jó" (= "korrekt", "fenntartható") stratégia csupán a profitot szem előtt tartani?
Ha úgy érzed, kedves Olvasó, hogy a világ jó irányba megy - a válasz igen.
Ha azt látod, hogy újra egyre több idióta kerül döntési pozícióba, hogy egyre nagyobb az ökológiai probléma, hogy ismét egyre többen érzik jó választásnak mások megölését (háború) - a válasz nem.
Emberek vagyunk, akik számolnak.
Nem számok, amik "emberelnek".
Ideje lenne hát az emberekre nézni, nem a számokra.