"A munka-LEHETŐSÉG."

Egyik ismerősömmel beszélgettünk munkáról. Kivándorlás van tervben azzal, hogy "ha őszig nem jön szembe egy elfogadható fizetést (értsd: tisztes megélhetést) kínáló (munka-) lehetőség."

Mivel hozzánk a legritkább esetben nyer felvételt valaki csak úgy, az utcáról beesve (ahhoz nagyon jó kvalitásokkal kell bírjon a jelentkező), és mert emberileg korrekt, jó gondolkodású figurának ismertem meg, beajánlottam az egyik igazgatónkhoz egy interjúra.

Többszöri köröket megfutottam, mire végre felhívták, hogy akkor jönne el egy előzetes beszélgetésre, mégis legyen egy kép Róla, meg hogy mit-hogyan képzel el a jövőben, stb.

Köszönte a lehetőséget, de nem él vele, mert "...Világ életemben kétkezű munkás voltam. Szeretek kétkezű munkás lenni! Viszont kipróbáltam sokszor mást is. Több MLM rendszert végigjártam, és egyéb "szájkaratés" (<--ezért ne haragudj) munkákat is kipróbáltam. Nekem NEM megy ez a fajta munka. Nincs meg hozzá a beszélőkém, sem az affinitásom. És a sok kudarc miatt nem is érdekel. Még ha meg is tudnám tanulni (mert biztos megtudnám) akkor sem érdekelne. Érted? Sokkal jobban érdekel valamit szétszedni, összerakni, s látni, hogy működik! Vagy újat alkotni a "semmiből" és látni, hogy működik..."

Nos ez - tekintettel a mai egész napos kommunikációs továbbképzésen elhangzottakra - felpiszkálta bennem kicsit a kisördögöt, hogy olyan előítéleten futott zátonyra egy lehetséges jövő, amilyenről pont az előadónk beszélt napközben.

Arra gondolok, hogy az elutasítás alapja a fenti esetben ugye nem konkrét ismeret - hanem korábban szerzett negatív tapasztalatok.
Nem számított, hogy a cégem nem foglalkozik MLM-mel, nem számított, hogy miről is szól a munka, vagy mi a megközelítés, a filozófia, a cél, netán, hogy mennyi a fizetés.

Pedig ugye a beszélgetésünkkor ezek voltak a megjelölt szempontok.

Konkrétan azt fogalmazta meg a pár, hogy "ha Magyarországon lenne olyan munka, amelyből tisztességesen el lehet tartani a családot, akkor nem mennének..."


Igazán kétféle megközelítéssel lehet szemlélni mindent, ez (is) csak döntés kérdése - én általában a "miért működhet" oldaláról szeretek vizsgálódni.

Ismerősöm érvelésében találtam egy olyan momentumot, amely valóban hozzá, és valóban a munkánkhoz kapcsolódik. Ez pedig az, hogy Ő eddig kétkezi munkás volt, ehhez ért, ezt szereti - a nálunk elérhető munkakör pedig szociális terület és elsősorban kommunikáció, és adminisztráció.

Ha onnan nézem, hogy hol a párhuzam...?

Nos én is nap-mint-nap "szétszedek" valamit, és "összerakok", és én is azt élvezem, hogyha "működik".
Részben felhasználom a meglévő elemeket, részben "a semmiből" alkotok "újat".

Hogy hogyan is értem ezt?

Nos az ügyfeleim - családok, vállalkozók - "álmait"/terveit szedem szét.
Apró darabokra. Az álmokat azért, hogy megtudjam, hogyan is festenek részletesen? A terveket azért, hogy megtudjam, mit, miért úgy, miért akkor szeretnénk elérni-megvalósítani?

Mi alapján állt össze így a terv? Milyen tapasztalatokra, milyen előítéletekre, milyen tudásra/nemtudásra, félelmekre alapozták őket?

Aztán ezeket a "legó-elemeket" leteszem azok elé, akik rendelkeznek elég tapasztalattal, elég szakmai ismerettel, piaci információval ahhoz, hogy az eredeti tervet apró változtatásokkal, kiegészítésekkel hatékonyabbá tegyék (gyorsabban, olcsóbban valósulhasson meg).
Akik tudják, hol lehetnek buktatók, hol futhatna zátonyra - és azt is tudják, mit kell változtatni ahhoz, hogy ezeket a buktatókat nagy biztonsággal elkerülhessük, kivédhessük.

Azok elé, akik tudják, mely pontokon lehet anyagi előnyre szert tenni (bevonni valamilyen támogatást, spórolni valamilyen költségen, stb.).

Azután újra összerakjuk egy egésszé, és megnézzük, tud-e működni?

Belefér-e az anyagi lehetőségekbe, összeegyeztethető-e a félelmekkel, világképpel, stb.? El tudja-e majd fogadni a kedves Ügyfél?

És addig dolgozunk az egészen, amíg összeáll az optimális megoldás.


Vagyis én pontosan azt csinálom, mint ez a kedves ismerősöm - csak "működő rendszerekben" gondolkodom, nem "csak" mechanikus gépekben.

Az én működő "gépeim" családok.

Pályakezdő fiatalok, házastársak, Anyák és Apák, családfenntartók - emberek, akiknek azáltal lesz hamarabb, vagy kevesebb pénzből otthona, külön szoba a gyermekeiknek - azáltal lesz piacképes tudása a csemetéiknek, vagy biztos anyagi hátterük a gyermekneveléshez, hogy mi szétszedtük és újragondoltuk, összeraktuk az álmaikat, a terveiket.

Nem a célon változtattunk, csak a "hogyanon" - ahogyan majd megvalósítják.

Én költséghatékonyabb vállalkozásokat, nyugodtabb családi légkört, magabiztosabb szülőket, megfontoltabban, tudatosabban gondolkodó fiatalokat látok magam mögött az úton.

Hétköznapi emberek voltak, hétköznapi problémákkal, félelmekkel - most pedig tudatosabb, magabiztosabb, eredményesebb emberekként folytatják.
Ráadásul a hatás, amit a munkámmal elértem náluk, tovább adódik. Egyrészt mert továbbajánlanak a barátaikhoz, másrészt mert a gyerekeik más szemlélettel fognak felnőni, nem az átlagos, reklámokon-nevelkedett generáció egyszerű (eladósodó) fogyasztóiként.


Igen, valóban inkább szellemi munka, amit csinálunk.

És mégis megvan az a párhuzam, megtalálható az a fő motívum, amit a kedves ismerősöm a maga számára fontosként megfogalmazott!
Mégis elérhető vele országhatáron belül egy tisztességes fizetés, egy stabil megélhetést nyújtó jövedelem.

Anélkül, hogy fel kellett volna adnom az értékrendem, a becsületem, akár a kétkezi munka szeretetét!

(Én kertészkedni imádok, és amikor tehetem, meg is teszem továbbra is - eredeti szakmám is ehhez köthető -, bár már hetedik éve a cégemnél dolgozok, "szájkaratéval" teremtem meg a saját jövőm anyagi alapjait.)


Hogy miért írtam le mindezt?

Egy kérésem volna, vagy inkább csak egy apró észrevételem:


Az Élet (Isten, az Univerzum - kinek hogy tetszik) számos alakban ad választ a kéréseinkre. Általában nem készen, és nem pont úgy, ahogyan azt elképzeltük.
És mégis megadja a lehetőségét annak, hogy a két kezünkkel magunk formáljuk olyanná a jövőnket, amilyenné szeretnénk.
Ám ahhoz, hogy ezt észre vegyük, ki kell nyitnunk a szemünket és a szívünket, a "hogyan működhet" oldaláról szemlélődni, és elengedni a régi, belénk csontosodott reakciókat (feltételezés megbizonyosodás helyett, előítélet megismerés helyett, görcsös kapaszkodás elengedés helyett, harc elfogadás helyett, stb.).



Szerintem.