A biztosítások reformja, avagy "az etikus életbiztosításról"...

Egy ideje keringenek hírek a kockázati élet- egészség- és balesetbiztosítások, a vegyes megtakarításos- és a unit-linked megtakarításos biztosítások "reformjáról".

Összetett fejtegetések helyett ebben a bejegyzésben inkább szemléletformáló célzattal hívom fel a figyelmet a felügyelet (MNB) jogszabály-tervezetben megfogalmazott, és privát véleményem szerint gyakorlati megfontolásokat mellőző "reformjával" kapcsolatos aggályokra.

Dióhéjban a tervezett változtatásokról

Az MNB a fogyasztók védelmét hirdetve igyekszik leszorítani a különböző biztosítások költségeit. 

Elöljáróban le kell szögeznünk: a normális piaci működés (piaci verseny) feltételezi, hogy a kínálatot a kereslet határozza meg, vagyis külső beavatkozás nélkül is "azt a kiflit vesszük meg a boltban, amelyik szebb, finomabb és emellett számunkra elfogadhatóbb árú".

Ez a biztosítások piacán is ugyanígy működik. 

A törekvés tehát, hogy a fogyasztó valóban mérlegelni tudja, "melyik kifli szebb, finomabb és jobb ár/érték arányú", abszolút logikus és üdvözlendő. A módszer azonban, amellyel a felügyelet ezt meg kívánja valósítani - személyes véleményem szerint - vitatható.

A biztosítási díj - azaz a szerződésre befizetett összeg - az alábbi főbb részekből tevődik össze:

• biztosítási kockázatok fedezetére képzett tartalékot gyarapító díjrész (ha a biztosítottal "történik valami", ebből a pézalapból kapja a szolgáltatást, akkor is, ha ez 1 000 Ft, akkor is, ha 10 000 000 Ft),
• megtakarításra szánt díjrész (ha van),
• biztosítótársaság működési költségeit fedező díjrész,
• biztosító nyereségét képező díjrész,
• szerződéskötéssel kapcsolatos költségeket (az üzletkötő "fizetését") fedező díjrész.

A kockázatokat fedező pénzalap szükséges nagyságát - vagyis az egy főre jutó kockázati díjakat - biztosítási matematikusok számolják a gyakorlati statisztikák alapján. Vagyis ebbe nagyon nincs mit "beleszólni" a felügyeletnek.
Ha ezt "alulkalkulálják", a biztosító kár esetén fizetésképtelenné válhatna, ami nem megengedhető.
Túlbecsülni pedig nem érdeke a biztosítónak, hiszen minél több pénzt kell elkérnie az ügyfelektől, a piaci versenyben annál kevésbé lesz kedvező pozícióban.

A megtakarítással kapcsolatos költségeket jellemzően a megtakarított összegből vonják el. Ezen már lehet vitatkozni, hogy sok, vagy kevés - nyilván a kapott szolgáltatás (az elért befektetési eredmény) tükrében ki-ki eldöntheti, hogy melyik szolgáltatót választja.

A biztosítók működési költségeiről ugyanez elmondható, a profitabilitást pedig fogyasztói oldalon nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk. Oldják meg - egy a lényeg: "engem, a fogyasztót, ne érintsen hátrányosan a tulajdonosok mohósága".

Végül "az üzletkötő fizetségét" fedező díjrész.

Alapvetően itt is elmondhatjuk, hogy "oldják meg", és hogy a piaci verseny szabályozza magukat a piaci szereplőket ezen a téren is.

Azonban a felügyelet az átláthatóság megteremtése, és a szerződés költségeinek csökkentése címén olyan változtatásokat kényszerít a biztosítókra, amelyek miatt várhatóan éppen az üzletkötők javadalmazásait fogják kurtítani elsősorban.

Ennek két lehetséges eredménye valósul majd meg:

1.  A jól képzett szakemberek elhagyják ezt a területet - illetve a kvalifikáltabb munkavállalók nem választják majd ezt a szakmát - ugyanazért, amiért a pl. tanárok egy része is más szakmában dolgozik. Így maradnak azok, akik kevésbé képzettek, elsősorban megélhetési okból vannak a közvetítői szakmában (nem a szakma szeretete, vagy a hivatástudat miatt), és minimális energiaráfordítás mellett megelégszenek a csökkentett fizetésekkel is.
2. A szakmában maradó képzett és elhivatott értékesítőknek a megélhetéshez több szerződést kell kötniük, mint korábban.

Mindkét esetben az én - azaz az ügyfél érdeke sérül.

A biztosítók nyeresége nem, vagy csak kisebb (elenyésző?) mértékben csökken, míg a "kiflik közötti jó választást" segítő kiszolgáló személyzet érdektelenebbé, túlterheltebbé válik, "szerződés-kötési kényszerbe kerül".

(Utóbbi az "ügynökök" esetében jelenleg is megvan, ám még tovább fokozódik.)

A felügyelet törekvése az "etikus biztosítások" megteremtésére (megtakarításos- és unit-linked termékeknél) a tervezettek szerint többek közt az ún. "visszavásárlási táblázatok" megszűntetésével (gyakorlatilag ez fog történni) valósul majd meg.

Ezek lényegében annyit mutattak meg a fogyasztóknak (nekünk), hogy az első 2-3 évben befizetett megtakarításunkból mennyit vonnak el az egyes években, ha idő előtt (pl. 4., 5. stb. évben) szüntetjük meg a szerződésünket (ahogy haladunk előre az időben, egyre kisebb az elvonás).

Tény, hogy pl. egy 15-20 évre tervezett megtakarításnál a 4-5. évben megszüntetve azt, akár az első 3 év befizetéseinek 60-70%-át is fel kellett áldozni.

Ez elég durván hangzik - elsőre. Épp ezért "megy neki" a felügyelet ennek a pontnak is.

Azonban két fontos szempontról "elfelejtenek" beszélni.

1.  Ahhoz, hogy egy átlagember ésszerűen építse fel a családja pénzügyi hátterét, tapasztalataim szerint az esetek 90-95%-ában elkél a szakértő segítség (még akkor is, ha az adott személy a pénzpiac valamely területén dolgozik, vagy épp ilyen irányban szerzett végzettséget - pl. könyvelő, vagy közgazdász).
   
   Ennek egyszerű oka van: egy ember csak egy szemszögből tud vizsgálni egy adott helyzetet - a sajátjából. Így szükségszerűen lesz, amire nem gondol, vagy amit nem fog tudni objektíven mérlegelni. ("Több szem többet lát", stb.)
   Ma Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy az embereket tanítani kell az öngondoskodásra, a pénzügyi tervezésre - mert magától a lakosság jó, ha 2-3%-a kezd valóban tudatos megtakarítói életpályát megvalósítani. (Jelentős rész nem fogja fel, hogy el kell kezdeni, sokan nem hiszik el, hogy képesek rá, ezért bele sem vágnak - akik pedig belevágnak, sokszor megfontolatlanul teszik.)
2. Alapvetően rövidtávon tudunk csak gondolkodni-tervezni, miközben a szociális modellváltás olyan hosszútávú tervezést tesz elengedhetetlenné, mint a ma megszülető gyerekem felsőfokú-, vagy szakmai képzése finanszírozása, vagy a 30-40 év múlva esedékes nyugdíjas korom anyagi fedezetének megteremtése.

Ezen két terület  - tervezésre és pénzügyi tudatosságra nevelni - megvalósítása, segítése a közvetítők valódi feladata. Az a feladat, ami hosszú évek, akár évtizednyi idő alatt vihető át sikerrel a gyakorlatba, és amit szakszerűen és az ügyfél szempontjából "jól elvégezni" csak úgy lehet, hogyha nem mélyítjük a közvetítő/értékesítő és az ügyfél érdekei közti ellentétet.

 A visszavásárlási táblázatok megszüntetése borítékolhatóan egyetlen eredményt fog produkálni: megszűnik velük az a pszichológiai faktor, ami segített nekünk, fogyasztóknak hosszabb távon kitartani a megtakarítási terveink mellett (saját gyarló vágyaink ellenében).

A jelenlegi jogszabálytervezetben megfogalmazott változtatások a szabad piaci versenyt szűkítik, rombolják a hazai közvetítői szakmát, miközben bizonytalan és megkérdőjelezhető eredményeket érnek el a megcélzott területeken.

A fent megfogalmazott célok megvalósíthatósága egyszerűbbnek és célszerűbbnek tűnik a közvetítői szakma  - az egyes közvetítői ágak piaci arányának befolyásolása révén. Neked és nekem, mint fogyasztóknak van lehetőségünk független közvetítőt megbízni, akitől joggal várható, hogy a fogyasztó - azaz a mi - érdekeit képviselje. 

Vajon a felügyeletet mi gátolja abban, hogy a független szakértők szerepének erősödését támogassa...?

Azokét, akik valóban "ott vannak a lövészárkokban", akik nem csak a termékek költségeit hasonlítgatják össze, de segítik a tervezést és a termékek egyes funkcióinak használatát, az élethelyzet változása esetén segítenek megfontoltan kezelni a helyzetet pánikszerűen meghozott, elhamarkodott (veszteséget okozó) döntések helyett, stb.

"Örök dilemma", avagy lakáshitel, vagy albérlet?!

Időről-időre felmerülő kérdés, szinte évente születik egy-két idevonatkozó cikk. Egyik barátom inspirálására úgy döntöttem, hogy összetett (ki)számolgatások és manipulatív példák helyett összefoglalom azt a néhány tapasztalati-, és szakmai alapelvet*, amit érdemes ujjhegyre szednie mindenkinek, aki valaha választ kell adjon erre a "dilemmára".




1. "Bank = főbérlő"

Sokan azt hozzák érvként a vásárlás mellett, hogy "de legalább a sajátom". Ez jogi értelemben igaz, a hétköznapi valóság viszont (a bejegyzett jelzálog-, elidegenítési- és terhelési tilalom miatt), hogy "csak addig, amíg fizetsz". Tehát a gyakorlatban addig, amíg fizetem a hitelt, valójában a bank lakásában lakom.
Akár lehet, hogy a felvett 8 millából már csak eggyel lógok a banknak - ha mától nem fizetek, mégis eladják a fejem fölül a lakást - tehát nem én döntök róla, vagyis "nem az enyém". (Ugyanúgy, ha nem fizetem az albérletem, akkor is az utcán kötök ki - persze előbbi esetben több pénzzel a zsebemben.)

2. "Bank = normális főbérlő"

Aki nem egy évet lehúzott már párkapcsolatban, munkahelyen, iskolában, az tudja, hogy az emberi kapcsolatok sokszor nem könnyűek. A főbérlő-albérlő közti viszony is jelentősen terhelt az emberi jellem minden vonásával - magyarul komoly lutri, hogy "milyen bérlőt/főbérlőt sikerül kifogni". Egy bérlő számára a "normális főbérlő" nem szól bele, hogy kit hívsz fel magadhoz, nem állít be hívatlanul "ellenőrizni" - békén hagy, ha rendesen fizetsz.
Sokan emiatt félnek is a bérbeadástól (az albérlőkről nem beszélek, mert jellemzően nincs választásuk), bár (szerintem) csak azt az ősi alapelvet kéne betartanunk, miszerint "akként cselekedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy Veled cselekedjenek!"

A legtöbb bérlő életében előfordult (vagy fog), hogy a főbérlő bejelentése miatt kell költöznie (eladta a lakást, hazaköltözik a gyerek, a főbérlő költözik "haza", stb.). Ez nyilván nem túl örömteli helyzet - aki költözött már életében, érti mire gondolok - a többiek keressenek cikket arra, "miért szívás költözni?" ;)

Ezzel szemben, ha lakáshitelt fizetek, ez a rizikófaktor nulla. Nem jön a bank gyereke, nem dönthet úgy (ha nem adok rá okot), hogy eladja a lakást, amiért fizetek neki, a bank nem fog beköltözni a helyemre.
Vagyis amíg én a megállapodásunk rám vonatkozó részét megtartom, addig a helyzetem stabil.

3. "De a törlesztőrészlet emelkedhet"

Egy:

A bérletidíjak ugyanígy - kérdezz csak meg egy albérlőt.

Kettő:

A bérletidíjad csak egyetlen embertől függ - a bank kamatemelést nem csinálhat "csak úgy". Meg kell tudja gazdasági érvekkel, számokkal indokolni, hogy a hiteled refinanszírozása drágult (vagyis "neki is emelkedett a törlesztőrészlete", amit rád hárít). 1% kamatváltozás ma egy 8 millás hitel törlesztőjében ~4-5eFt törlesztőemelkedés.

Kérdés az albérlőkhöz:

"Ha a főbérlő bejelenti, hogy emeli a bérleti díjat, általában 4-5eFt-tal emeli?"


4. "A hitel veszélyes"

Pontosítsunk: a figyelmetlenség / hozzáértés hiánya / ostobaság veszélyes. Veszélyes eszköz egy turmixgép, egy kalapács, egy kés is, persze. Ha nem értünk a használatához, nem figyelünk oda a használatuk közben - vagy ha szimplán hülyék vagyunk.
A hitellel pont ez a helyzet.

100 Ft-os kérdés:

Melyik az az egyetlen eset, amikor a bank felrúg egy hitelszerződést?

a) Ha reggel úgy ébredt, hogy...
b) Ha azt hallotta a hentesnél, hogy ma aranyba kell fektetni.
c) Ha hazaköltözik a gyereke.
d) Ha csak kicsi önerővel vettem fel a hitelt.
e) Ha hosszú a futamidőm.
f) Ha nem fizetem a törlesztőt.

Azok viszik ezt a kört, akik az f) választ jelölték meg.

Vagyis, ha megtesszük a szükséges (és lehetséges) óvintézkedéseket, hogy a törlesztőt mindig tudjuk fizetni, már kezeltük is az egyetlen közvetlen kockázati tényezőt. Persze - sok oka lehet, hogy ne tudjam fizetni a törlesztőt, ám ezekre léteznek megoldások, amikről mindjárt.

(Megjegyzés: aki azért volna hitelellenes, mert ha nem tudja fizetni a törlesztőt, utcára kerül, az kérdezzen meg egy albérlőt, vele mi történik, ha nem fizeti a bérleti díjat... Összehasonlításban ez a kockázat tehát mindkét oldalon megjelenik, így nem jelent valós különbséget a két alternatíva között.)

5. "Törlesztőrészlet = vállalt, kötelező"

Sokan úgy gondolkodnak a hitelek kapcsán, hogy ha egy lakást meg akarnak venni, akkor "annak ekkora a törlesztőrészlete". Mármint hogy az egy mások által eldöntött x összeg. Pedig több olyan választható paraméter van, amelyekkel a törlesztő összege (nyilván tól-ig-határok között) általunk változtatható, választható.
Vagyis rajtunk múlik, hogy olyan törlesztőrészletet vállaljunk, mint havi kötelező összeget, amit tartani is tudunk.


6. Fenntarthatóság

Ma ugyanott, ugyanakkora lakásnak a bérleti díja és a megvásárlásához szükséges (minimális önerő mellett számolt, 5éves fix kamatozású) hitel törlesztőrészlete akár 30%-os különbséget is simán jelent, a törlesztő javára.
Vagyis a bevétel-kiadásmérlegünkben kisebb terhet kell vállalnunk, ha a törlesztőt választjuk.

Az átlagember itt követi el a hibát.

"Ha az albérletem 75 000, akkor megnézem, hogy 75 000 törlesztőért mekkora hitelt kapok, és akkora lakást veszek. Így ugyanott leszek, mint eddig."

Ami különbség:

Ha beüt a vész - pl. munkahelyet váltok, és csökken a fizetésem -, albérletet viszonylag gyorsan tudok váltani, hogy kevesebbet fizessek, mint eddig - és jellemzően az én döntésemtől függ, hogy megteszem-e. Viszont a hitelem módosítása nem megy egyik napról a másikra, ráadásul pluszköltséggel jár, és a bank jóindulatától függ, hajlandó-e.


Ami NEM KÜLÖNBSÉG - avagy a "felelős hitelfelvétel alapjai"

A vállalt kötelezettség választható. Ha 75 000, amit "ki tudok fizetni" (mindegy, hogy albérlet, vagy törlesztő), az nem jelenti, hogy ennyit be is kell vállalnom kötelezően fizetendőnek. Sőt!

Maradok a hitel verziójánál - hiszen ez a téma, de a leírtakat ugyanígy végig lehet futtatni bérlésnél is.


1. Abból induljunk ki, hogy a havi bevétel-kiadásmérlegünkből mennyit tudunk/akarunk a lakhatásunk megoldására szánni? Legyen a példa szerint 75 000/hó.

2. Lássuk, hogy milyen kéglik szimpatikusak - azokat mennyiért tudnánk megvenni ma.

3. Vegyük a vételár 40%-át - átlagos jövedelemnél ekkora önerővel kell számolnunk. (Nagyon jó helyen lévő ingatlannál, nagyon jó bejelentett jövedelmek esetén, illetve magasabb kamatteher mellett elfogadnak a bankok kevesebbet is - de ez nem jelenti, hogy feltétlenül érdemes vállalnunk.)

Ha ez nincs meg:

Azon kell gondolkodnunk, hogyan tudjuk gyarapítani az önerőnket (olcsóbb albi, több megtakarítás, stb.), illetve tudunk-e családon belül plusz ingatlant felmutatni, amit "pótfedezetként" bevonhatunk. (Ingatlan-összérték 80%-át hitelezik maximum, vagyis a tervezett vételárunk ez alatt kell legyen - akkor nem kell önerő.)

Ha ez megvan:

4. A törlesztő = kötelezően fizetendő.

Vagyis annál kisebb annak a veszélye, hogy egy kedvezőtlen jövedelmi változás, vagy megnövekvő egyéb kiadás miatt rövidtávon nem tudom befizetni a törlesztőt, minél kisebb a törlesztőm. A törlesztőrészletem - onnantól, hogy kiválasztottam, melyik hitelverziót kérem - a banktól függ.

A rászánt 75 000/hó-ból kötelezőnek vállalok pl. 55 000/hó-t.

5. A futamidő = ameddig kockázatnak vagyok kitéve.

Igen - az utolsó két pont egymással ellentétes előjellel kerülnek mérlegre - a feloldást előtörlesztésnek hívják.
Kisebb kötelező törlesztőt vállalok - ami nyújtaná a futamidőmet, vagyis a kockázat idejét -, de MELLETTE ÖNKÉNTESEN félreteszek előtörlesztésre, amivel hamarabb ki tudom fizetni majd a hitelem  - csökkentem a kockázat idejét. (Amikor előtörlesztek NEM a futamidőt kérem majd csökkenteni, hanem a havi kötelező törlesztőt. Így még többet tudok előtörlesztésre félretenni, és a második, vagy harmadik ciklusban érek a hitelem végére - így is az eredeti futamidő felénél-kétharmadánál, de ciklusonként csökkenő kockázattal.)

Vagyis a kéglire szánt havi ráfordításom = kötelező törlesztő + önkéntes megtakarítás előtörlesztésre.
A példánkban tehát 75 000/hó = 55 000/hó + 20 000/hó.

Egy kedvezőtlen jövedelem/kiadás-változás esetén az önkéntesen vállalt részt szabadon csökkenthetem, ha kell - és ez csak tőlem függ. 

6. A fenntarthatóságnak/biztonságnak ára van.

Számtalan tényező befolyásolja, hogy összességében mennyit fogok kifizetni a kéglimért (mikor törlesztek elő, mennyit törlesztek elő, stb.). Lehet számolni többféle variációt.
Azt azonban tegyük helyre magunkban, hogy mindennek ára van - a biztonságnak is.


+1. A felelős hitelezéshez.

A havi tervezett ráfordításba érdemes belekalkulálni még egy tételt.
Mi gátolhat meg abban, hogy pénzt tudjak keresni...?
Az elsők között a munkahelyvesztés kerül elő, érthetően, mert a csapból is a munkanélküliség folyik, minden sarkon hajléktalanokat látunk - ettől félünk.

Csakhogy a munkahelyem elvesztése valójában nem "gátol". Feladat elé állít, amit lehetőségem van megoldani. 
Mi az, amivel nem tudok mit kezdeni, ha bekövetkezik...?
Ez a munkaerő-védelem kérdésköre. Ha fizikailag nem tudok dolgozni, és emiatt csökken a bevételem - vagyis veszélyben a törlesztésem.

Erre a problémakörre külön bejegyzést szánhatnék, de mert annyira összetett, inkább csak annyit javaslok, számoljuk ki, mekkora része van meg akkor is a bevételeinknek, hogyha otthon fekszem betegen, vagy ha kórházba kerülök (számoljunk a pluszköltséggel!).

És kérjünk segítséget alkusztól (ügyfél megbízásából jár el, saját felelősségére dolgozik), hogy milyen lehetőségeink vannak jövedelem-pótló kockázati biztosításokat választani!

Ez nem kell, hogy irdatlan plusz költség legyen (pláne fiatalon és egészségesen szerződve), de ugyanúgy része a megfontolt és felelős hitelfelvételnek, ugyanúgy múlhat rajta az utcára kerülésünk!





* A bejegyzés szerzője 2008 óta dolgozik független összpénzpiaci tanácsadóként. A bejegyzésben foglaltak a saját szakmai véleményét, tapasztalatát tükrözik. Minden élethelyzet más, így a fenti elvek alkalmazhatóságát egyedileg kell vizsgálni, illetve fentiek alkalmazása nem helyettesíti egy átfogó helyzetelemzés és -értékelés elkészítését.