A biztosítások reformja, avagy "az etikus életbiztosításról"...

Egy ideje keringenek hírek a kockázati élet- egészség- és balesetbiztosítások, a vegyes megtakarításos- és a unit-linked megtakarításos biztosítások "reformjáról".

Összetett fejtegetések helyett ebben a bejegyzésben inkább szemléletformáló célzattal hívom fel a figyelmet a felügyelet (MNB) jogszabály-tervezetben megfogalmazott, és privát véleményem szerint gyakorlati megfontolásokat mellőző "reformjával" kapcsolatos aggályokra.

Dióhéjban a tervezett változtatásokról

Az MNB a fogyasztók védelmét hirdetve igyekszik leszorítani a különböző biztosítások költségeit. 

Elöljáróban le kell szögeznünk: a normális piaci működés (piaci verseny) feltételezi, hogy a kínálatot a kereslet határozza meg, vagyis külső beavatkozás nélkül is "azt a kiflit vesszük meg a boltban, amelyik szebb, finomabb és emellett számunkra elfogadhatóbb árú".

Ez a biztosítások piacán is ugyanígy működik. 

A törekvés tehát, hogy a fogyasztó valóban mérlegelni tudja, "melyik kifli szebb, finomabb és jobb ár/érték arányú", abszolút logikus és üdvözlendő. A módszer azonban, amellyel a felügyelet ezt meg kívánja valósítani - személyes véleményem szerint - vitatható.

A biztosítási díj - azaz a szerződésre befizetett összeg - az alábbi főbb részekből tevődik össze:

• biztosítási kockázatok fedezetére képzett tartalékot gyarapító díjrész (ha a biztosítottal "történik valami", ebből a pézalapból kapja a szolgáltatást, akkor is, ha ez 1 000 Ft, akkor is, ha 10 000 000 Ft),
• megtakarításra szánt díjrész (ha van),
• biztosítótársaság működési költségeit fedező díjrész,
• biztosító nyereségét képező díjrész,
• szerződéskötéssel kapcsolatos költségeket (az üzletkötő "fizetését") fedező díjrész.

A kockázatokat fedező pénzalap szükséges nagyságát - vagyis az egy főre jutó kockázati díjakat - biztosítási matematikusok számolják a gyakorlati statisztikák alapján. Vagyis ebbe nagyon nincs mit "beleszólni" a felügyeletnek.
Ha ezt "alulkalkulálják", a biztosító kár esetén fizetésképtelenné válhatna, ami nem megengedhető.
Túlbecsülni pedig nem érdeke a biztosítónak, hiszen minél több pénzt kell elkérnie az ügyfelektől, a piaci versenyben annál kevésbé lesz kedvező pozícióban.

A megtakarítással kapcsolatos költségeket jellemzően a megtakarított összegből vonják el. Ezen már lehet vitatkozni, hogy sok, vagy kevés - nyilván a kapott szolgáltatás (az elért befektetési eredmény) tükrében ki-ki eldöntheti, hogy melyik szolgáltatót választja.

A biztosítók működési költségeiről ugyanez elmondható, a profitabilitást pedig fogyasztói oldalon nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk. Oldják meg - egy a lényeg: "engem, a fogyasztót, ne érintsen hátrányosan a tulajdonosok mohósága".

Végül "az üzletkötő fizetségét" fedező díjrész.

Alapvetően itt is elmondhatjuk, hogy "oldják meg", és hogy a piaci verseny szabályozza magukat a piaci szereplőket ezen a téren is.

Azonban a felügyelet az átláthatóság megteremtése, és a szerződés költségeinek csökkentése címén olyan változtatásokat kényszerít a biztosítókra, amelyek miatt várhatóan éppen az üzletkötők javadalmazásait fogják kurtítani elsősorban.

Ennek két lehetséges eredménye valósul majd meg:

1.  A jól képzett szakemberek elhagyják ezt a területet - illetve a kvalifikáltabb munkavállalók nem választják majd ezt a szakmát - ugyanazért, amiért a pl. tanárok egy része is más szakmában dolgozik. Így maradnak azok, akik kevésbé képzettek, elsősorban megélhetési okból vannak a közvetítői szakmában (nem a szakma szeretete, vagy a hivatástudat miatt), és minimális energiaráfordítás mellett megelégszenek a csökkentett fizetésekkel is.
2. A szakmában maradó képzett és elhivatott értékesítőknek a megélhetéshez több szerződést kell kötniük, mint korábban.

Mindkét esetben az én - azaz az ügyfél érdeke sérül.

A biztosítók nyeresége nem, vagy csak kisebb (elenyésző?) mértékben csökken, míg a "kiflik közötti jó választást" segítő kiszolgáló személyzet érdektelenebbé, túlterheltebbé válik, "szerződés-kötési kényszerbe kerül".

(Utóbbi az "ügynökök" esetében jelenleg is megvan, ám még tovább fokozódik.)

A felügyelet törekvése az "etikus biztosítások" megteremtésére (megtakarításos- és unit-linked termékeknél) a tervezettek szerint többek közt az ún. "visszavásárlási táblázatok" megszűntetésével (gyakorlatilag ez fog történni) valósul majd meg.

Ezek lényegében annyit mutattak meg a fogyasztóknak (nekünk), hogy az első 2-3 évben befizetett megtakarításunkból mennyit vonnak el az egyes években, ha idő előtt (pl. 4., 5. stb. évben) szüntetjük meg a szerződésünket (ahogy haladunk előre az időben, egyre kisebb az elvonás).

Tény, hogy pl. egy 15-20 évre tervezett megtakarításnál a 4-5. évben megszüntetve azt, akár az első 3 év befizetéseinek 60-70%-át is fel kellett áldozni.

Ez elég durván hangzik - elsőre. Épp ezért "megy neki" a felügyelet ennek a pontnak is.

Azonban két fontos szempontról "elfelejtenek" beszélni.

1.  Ahhoz, hogy egy átlagember ésszerűen építse fel a családja pénzügyi hátterét, tapasztalataim szerint az esetek 90-95%-ában elkél a szakértő segítség (még akkor is, ha az adott személy a pénzpiac valamely területén dolgozik, vagy épp ilyen irányban szerzett végzettséget - pl. könyvelő, vagy közgazdász).
   
   Ennek egyszerű oka van: egy ember csak egy szemszögből tud vizsgálni egy adott helyzetet - a sajátjából. Így szükségszerűen lesz, amire nem gondol, vagy amit nem fog tudni objektíven mérlegelni. ("Több szem többet lát", stb.)
   Ma Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy az embereket tanítani kell az öngondoskodásra, a pénzügyi tervezésre - mert magától a lakosság jó, ha 2-3%-a kezd valóban tudatos megtakarítói életpályát megvalósítani. (Jelentős rész nem fogja fel, hogy el kell kezdeni, sokan nem hiszik el, hogy képesek rá, ezért bele sem vágnak - akik pedig belevágnak, sokszor megfontolatlanul teszik.)
2. Alapvetően rövidtávon tudunk csak gondolkodni-tervezni, miközben a szociális modellváltás olyan hosszútávú tervezést tesz elengedhetetlenné, mint a ma megszülető gyerekem felsőfokú-, vagy szakmai képzése finanszírozása, vagy a 30-40 év múlva esedékes nyugdíjas korom anyagi fedezetének megteremtése.

Ezen két terület  - tervezésre és pénzügyi tudatosságra nevelni - megvalósítása, segítése a közvetítők valódi feladata. Az a feladat, ami hosszú évek, akár évtizednyi idő alatt vihető át sikerrel a gyakorlatba, és amit szakszerűen és az ügyfél szempontjából "jól elvégezni" csak úgy lehet, hogyha nem mélyítjük a közvetítő/értékesítő és az ügyfél érdekei közti ellentétet.

 A visszavásárlási táblázatok megszüntetése borítékolhatóan egyetlen eredményt fog produkálni: megszűnik velük az a pszichológiai faktor, ami segített nekünk, fogyasztóknak hosszabb távon kitartani a megtakarítási terveink mellett (saját gyarló vágyaink ellenében).

A jelenlegi jogszabálytervezetben megfogalmazott változtatások a szabad piaci versenyt szűkítik, rombolják a hazai közvetítői szakmát, miközben bizonytalan és megkérdőjelezhető eredményeket érnek el a megcélzott területeken.

A fent megfogalmazott célok megvalósíthatósága egyszerűbbnek és célszerűbbnek tűnik a közvetítői szakma  - az egyes közvetítői ágak piaci arányának befolyásolása révén. Neked és nekem, mint fogyasztóknak van lehetőségünk független közvetítőt megbízni, akitől joggal várható, hogy a fogyasztó - azaz a mi - érdekeit képviselje. 

Vajon a felügyeletet mi gátolja abban, hogy a független szakértők szerepének erősödését támogassa...?

Azokét, akik valóban "ott vannak a lövészárkokban", akik nem csak a termékek költségeit hasonlítgatják össze, de segítik a tervezést és a termékek egyes funkcióinak használatát, az élethelyzet változása esetén segítenek megfontoltan kezelni a helyzetet pánikszerűen meghozott, elhamarkodott (veszteséget okozó) döntések helyett, stb.