MFO, avagy "Most Figyelj Oda" - a lakásbiztosítási kampány margójára

 

Elöljáróban: 

A biztosítót úgy képzeljük el, mint Gézát, a könyvelőt.


Az Ügyfeleket, mint magunkat. Ha társasházban lakunk, akkor a lakóközösségként, ha faluban, akkor mint a falubelieket, városban lakóként a kerületieket.

 Mi, Ügyfelek, azonos érdekekkel bírunk - én sem akarom, hogy leégjen a házam, meg Te sem. De legalábbis, ha leég, mindketten szívesen vennénk, ha valaki kifizetné az újjáépítést helyettünk.

Géza ért a számokhoz, és azt mondja: "Ha a lakóközösség / falubeliek / kerületiek bedobnak a közös kalapba egy személyre szabott kisebb összeget, akkor bárkinek ég le a háza, a közösség a közös kalapból kifizeti az újraépítést! Én kiszámolom, hogy a kisebb lakás/ház tulajdonosa mennyit, a nagyobbé mennyit dobjon be, hogy igazságos legyen, és kijöjjön a matek. Aki akar, csatlakozzon a közösséghez!"

Így jön létre a - biztosítási szaknyelvben - "veszélyközösségnek" becézett ügyfelek csoportja belőlünk, Gézából így lesz "biztosítási matematikus", a csatlakozásunkat rögzítő szerződéskötésből "kötvény", Géza segítőiből pedig a cég, amit "Biztosítónak" hívunk. 

(Nyilván a rendszer addig fenntartható, amíg a közösség elég nagy - "ha 10 ember dobál be a közös kalapba, de nem ég le egyszerre mindenki háza". Ennek statisztikai biztosítása is Géza feladata.)

 

 

 Veszélyes vizekre evez, aki ma azt feszegeti, hogy kiNEk és miéRt is jó igazán az MNB (=kormány) által a biztosításI piacra kényszerített "laKásbiztosítási kampány" - ezért nem is erről írok.

Sokkal fontosabbnak tartom azt megpróbálni megértetni (legalább a "fogyasztókkal", ha már az MNB-sekkel nem sikerült), miért nem tudok szakmailag egyetérteni az MFO-k, azaz "Minősített Fogyasztóbarát Otthonbiztosítások" jogászok által megálmodott, biztosítóknak kötelezően legyártandó, közvetítőknek kötelezően ajánlandó "orvosságával".

 

Dióhéjban - az eredendő cél méltányolható: "élénkíteni a piaci versenyt, mert az árleszorító hatású - azaz olcsóbbá válnak a lakásbiztosítások".

(Milyen érdekes, hogy egy sor területen pedig monopoljogokkal felérő privilégiumokat osztogatnak, de... Ne legyünk szőrös szívűek.)

A módszer is világos - "legyen minden biztosító kínálatában egyforma feltételekkel, egyforma fogalommeghatározásokkal elérhető lakásbiztosítási termék, amelyek között valóban csak az ár a különbség".
Akkor ezt a legegyszerűbb ügyfél is megérti, és biztosan "nem nyúl mellé".

Ha itt megálltak volna a jogi agytrösztök, talán meg is valósul a kitűzött cél.
De természetesen az "unortodox" gazdaságpolitika évtizedében, amikor a problémák megoldása a "parancs" (és nem a megfontolt változtatás), kifundálták, "mitől drága" egy lakásbiztosítás: 

"több pénzt szednek be, mint amennyit egy évben károkra valójában kifizetnek".

Igen szemfüles megfigyelők lehettek, hogy ezt észre vették - kis képzéssel talán még biztosítási matematikus is lehetett volna belőlük, de...
Nem lett.
Nem lett, ami nem is volna baj - én sem vagyok az. 

A különbség, hogy én nem akarok okosabb lenni a matematikusoknál.
Vállalom, hogy statisztikából csak hármas voltam (az is isteni közbenjárással) - és ezért, ha valami összetett matematikai kérdést kell megoldanom, megkérdezem a hozzáértőket.

A jogi kérdésekben a jogászokat,

eü-kérdésben a dokikat, 

 

 

 

 

elektromos kérdésben a villanyszerelőket (esetleg PLC-programozónak keresztelt, villamosüzemű barátaimat).

 

 

 

 

 

Még pénzügyi kérdésekben sem szégyellek kérdezni, hogyha valamit én sem tudok (van ilyen).

Ezt a stratégiai lépést sikerült megspórolniuk az illetékes "kollégáknak", így nem jutottak el egy - bennünket "ügyfeleket" / "fogyasztókat" / "kisembereket" húsba vágóan érintő felismerésig:

"A múltbeli események nem jelentenek garanciát a jövőre nézve!"

 

Szóval, "hogy legyen olcsóbb a biztosítás?! - kötelező díjvisszatérítéssel!"

(Az éves díj megszabott %-át vissza kell juttatni kártérítés formájában - vagyis: nem szedhető be annyi díj, amennyi matematikailag indokolt, mert ha több lesz, mint a kárkifizetés, jön az ejnye-bejnye*. Másképpen: mondd meg előre, mennyi vihar, és abból mennyi viharkár lesz idén.
Ez már az OMSZ-nek is bejött...)

Azaz nem vették kellő hangsúllyal figyelembe, hogy a (lakás)biztosítás részben az időjárási események okozta károk fedezetére szól, amikről pedig a politikusokon kívül mindenki tudja, hogy bizonytalanok...

Egyik évben sok vihar van, másikban kevesebb.

Egyik évben sok kár van, másikban kevesebb.

 

Ha tehát év végén vissza kell adni a beszedett díjak ("díjtartaléknak" hívja a szaknyelv, biztosan véletlenül...) "fölöslegesen beszedett" részét, akkor mi lesz a következő év kárkifizetéseinél, amikor a vártnál (=beszedett díjaknál) több kár történik = nagyobb összeget kellene kifizetni...?

Ugye...? Bonyolult...

Ragozzam még?

"...A ... Biztosítóval (továbbiakban Biztosító) kötött ... Minősített Fogyasztóbarát
Otthonbiztosítási szerződéseket terhelő 2022. évi kárkifizetések összege a vártnál alacsonyabb
mértékű volt, azaz kedvező volt a termék kárhányada. Emiatt a Biztosító a fair kapcsolat érdekében
úgy döntött, hogy ügyfeleit visszatérítéssel jutalmazza..."

(részlet egy 2023. májusi biztosítói hirdetményből)

"...A természeti katasztrófákból eredő globális biztosítói veszteségek az elmúlt években meghaladták az évi 100 milliárd dollárt, többek között a téli viharok gyakoribbá válása miatt – írta meg a Reuters. Iparági források szerint az éghajlatváltozás mellett a veszélyeztetett területeken való építkezés is hozzájárult ehhez.

A biztosítók globális kombinált mutatója, amely a kárigények és költségek díjbevételekhez mért arányát mutatja, 2022-ben 103% volt - közölte a Capgemini. A 100 feletti szint biztosítói veszteséget jelez. A vagyonbiztosítók az elmúlt négy év alatt három évig veszteségesek voltak - áll a jelentésben..."

(forrás)

*az "ejnye-benye" (=felügyeleti bírság) mifelénk olyan, mint a NAV-os számla - biztos, hogy kapsz, ha már kijöttek hozzád, és több nulla van rajta, mint szeretnéd