Valaki - hosszú idő után - újra megkérdezte, miért csinálom.
Zsigerből válaszoltam, amit már korábban is megfogalmaztam itt, de félbeszakított:
"Nem - úgy értem, miért csinálod Te...? Mit szeretsz ebben Te...?"
Meglepett a kérdés, mert ritkán lassulok le, és a témáink többnyire annyira összetettek, hogy az ügyfélről beszélve is "kitöltik a rendelkezésre álló időt" - de ahogy elgondolkodtam, a válasz(om) is "meglepett", mert nagyon régen álltam meg utoljára és fogalmaztam meg, tudatosítottam magamnak, hogy "miért is...?"
Miután elköszöntünk, eldöntöttem, hogy összeszedem ezt írásban is, hogy magamat is emlékeztessem, és jobban fókuszban maradjon a napi rutinok tengerében.
Alább ez következik - csak (az emberre is) kíváncsiaknak. 😉
"Miért szeretem a munkám?
Rugalmasság
Szemben sokan másokkal megengedhetem magamnak, hogy ha
valami fáj, vagy valamiért nem vagyok jól lelkileg, akkor kikapcsoljak. Nem "majd meló után", hanem - akkor.
Csak
azt tegyem meg a munkában, ami határidős, minden egyebet halasszak.
Kvázi „szabadságot
vegyek ki” - amikor nekem szükségem van rá.
Nem "amikor kiadják", és nem akkor, "ha van még".
Ennek persze megvan az a hátránya is, hogy meg kell tanulnom nem visszaélni ezzel, hogy
ne „lazsáljak csak úgy”.
Haszon, cél, „értelem”, eredmények
Szemben egy hétköznapi, kétkezi munkával (futószalag
mellett, vagy raktárban, stb.), amit az emberek alkalmazottként végeznek, itt a
munkám közvetlen eredménye nem a munkáltatóm profitja. Nem a munkaadó
profitjáért dolgozom – hanem az ügyfeleim előnyéért. A társadalmi érték
közvetlenebbül jelentkezik, jobban megragadható.
Ha árufeltöltő volnék, akkor is van „társadalmi értéke” a munkámnak, hiszen
majd valaki jön, és leveszi a polcról a kenyeret, amit kiraktam, és hazaviszi a
családjának.
De legtöbbször nem találkozom vele. Nem fogom tudni, ki ő, kinek
viszi. Nem fogja megköszönni, hiszen rohan, nem is biztos, hogy találkozunk és talán nem is tudatosul benne,
hogy én hajnal óta azért gürizek, hogy neki csak a polcról kelljen levennie.
A választott hivatásomban valódibb a kapcsolat köztem, és az ember között,
akinek segítek. Bár a „kenyér” alapvető az életünkben, mégis az otthon, a
család, a gyermek jólléte, jövője az, amit mindenki fontosként említ. És itt
ezekhez van lehetőségem pozitívan hozzájárulni.
Más területeken csak egy kis faluban van rá esély, hogy
ugyanazokkal az emberekkel „tartósan” dolgozzak együtt (dolgozzak nekik, szolgáljam ki őket, stb.). Hogy gyakrabban lássam
őket, és ez a kapcsolat ne csak pillanatnyi legyen. Egy városban nem sokan tudják
a pék, vagy a postás, vagy a villanyszerelő nevét.
A választott hivatásomban, ennél a cégnél a kapcsolat a szolgáltató és az
ügyfél között sokkal emberibb.
Persze csak akkor, ha a dolgomat úgy csinálom, ahogyan a vállalásomban
szerepel.
Pénz / munkaidő / energia
A fizikai munkákban is megtalálom az örömet – az építésben,
szerelésben a megoldás izgalmával, a maradandó eredmény adta büszkeség
érzésével.
De egy fárasztó nap után más érzés hazamenni azzal a tudattal, hogy az év
hátralévő 364 napján ugyanilyen fárasztó lesz, vagy azzal, hogy holnap
kényelmesen kelek fel, megreggelizem, iszom egy kávét, felveszek egy inget, és
megváltoztatom valakinek az életét - a tudásommal.
Kényelmesen ülve, kellemesen
beszélgetve, a megismerés és a megoldás izgalmával, a maradandó eredmény
büszkeségével.
Ha a két kezemmel dolgozom, egy nap meg tudok termelni 30-50 000
Ft-ot. (Leginkább azért, mert nincs képem többet kérni – noha konkurens cégek
jócskán többért csinálják ugyanazokat a munkákat.)
Ha a választott hivatásomban dolgozom, akkor kevesebb
fizikai fáradtsággal, kevesebb fizikai fájdalommal, kevesebb izzadtságal tudom
megkeresni ennek akár a többszörösét is – egyenes arányban azzal, hogy mennyire
tudom pozitívabb irányba mozdítani a megbízóm életét.
Mindkét területen igaz, hogy nem tudok minden nap effektív dolgozni – hiszen mindkét
területen vannak járulékos feladatok. Adminisztráció, előkészítés, utómunkák.
Emiatt sem mindegy, hogy amikor a pénzt termelem, mennyit termelek meg
egységnyi idő alatt.
Változatosság
Ha megtanulok egy szakmát, akkor az adott területen belül
találhatok változatosságot – egy bizonyos pontig. Egy idő után viszont nincs új
kihívás.
A választott hivatásom a választott cégnél alapból több
szakmát „tömörít” egybe. Emiatt sokkal tovább tud „újat mutatni” a munkám
szakmai oldalról.
Ezen kívül, mivel élőbb, közvetlen kapcsolatom van az emberekkel, akiknek
dolgozom, a munkám része, hogy megismerjem őket – az emberek pedig ahányan,
annyifélék, mindig hoz újdonságot minden új találkozó.
Egy vendéglátós – aki siklóernyőzik. És mesél.
Egy másik – aki kriptót bányász, és vendégmunkásokat utaztat be. És mesél.
Egy építőipari kivitelező – aki komplett házak építésébe fogott. És mesél.
Egy projektasszisztens – aki fotózik. (És fog mesélni. 😃 )
Egy tanár – aki ír is. És olvasom.
Egy elektrotechnikus – aki többtíz-ezer darabos puzzle-okat rak ki a
barátaival, és falat mászik. És másztunk együtt (igaz elsőre véletlenül).
Egy cukrász – aki elérte az első danját ju-jitsu-ban. (És nem ver meg. 😃😉)
Egy PLC-specialista – aki minden elektormos cuccot megszerel, és többet tud a
II. világháborúról, mint sok töritanár… És mert sörgyárban dolgozik, olyanokat mesél, hogy ...
Sorolhatnám. 😊
Ezen túl pedig ott vannak a munkatársaim, akikkel van idő
emberként beszélgetni, akikkel lehet a munkán túl is programokat szervezni,
vagy megyünk segíteni egymásnak ebben-abban.
Vezetővé válás
Amíg egy klasszik munkahelyen a tanítás a részfolyamatok és
ismeretek átadását jelenti, a cégemnél emberileg is vezet a vezető.
Nem csak azt tanítja meg, adja át, mit-hogy, de a szemléletét, az etika alapjait,
a világlátását is adja hozzá. Nem csak ismereteket ad, hanem megismer.
Felismeri az elakadásaim okait, segít dolgozni magamon, elengedni, ami gátol.
Segít fejleszteni az énképem, az önbecsülésem, a hitet önmagamban. Alakítani a
szokásaimat az eredményesebb, kiegyensúlyozottabb élet érdekében.
Mellém áll, ha kátyúban vagyok, és segít kimászni. Ha
elfáradok, segít feltöltődni. Ha kiégek, mert nem figyelek az egyensúlyokra,
segít visszatalálni önmagamhoz. Ha nem találom az egyensúlyt munka és magánélet
között, segíti meglelni. Példával, elsősorban.
A sajátjával, ha tud jó példát mutatni, és van tapasztalata. Más vezető
példájával, ha neki nincs.
És érdekelt abban, hogy segítsen nekem is vezetővé válni.
Nem egyszerűen több pénzt keresni (ebben is érdekelt), hanem megtanulni így is
segíteni másoknak. Munkatársakat találni és megtanulni vezetni őket. Megtanulni
vezetővé válni segíteni őket.
Kapcsolatok
Nem utolsó sorban előnyt jelent, hogyha segítségre van szükségem valamilyen szakterületen, akkor van kihez fordulnom kérdéssel - hiszen egyre több területen "van ismerősöm". Ha valamelyik ismerősömnek/ügyfelemnek van szüksége szakemberre, tudok ajánlani, hiszen nem csak futó benyomásaim alakulnak ki valakiről, akit egyszer-kétszer láttam.
Szakmai tudás / üzleti rutin
A munkánk során, az oktatásokon rengeteg dolgot megtanultam.
Nem vezetnek meg a netes cikkek, reklámok, mert megtanultam, hol keressem a valódi tartalmat, hogy felismerjem, adott kérdésben mi tekinthető hiteles forrásnak.
Nem kell megijednem, ha egy jogszabályban kell választ keresnem valamire - mert megtanultam kiigazodni a jogi szövegekben. Megtanultam eljutni odáig bennük, hogy konkrét hivatkozással tudjak továbbkérdezni, ha szükséges.
Megtanultam, hogyan találjam meg az illetékest, akitől kérdeznem kell.
Ha látok egy szerződést, nem okoz gondot, vagy feszültséget a szövegezése. Ha ez egy hitelszerződés, kondíciós lista, biztosítási feltétel, vagy tagsági okirat, egy kötvény - tudom mit keressek benne, és meg is találom.
Felismerem, hol vannak benne kritikus pontok, hol túl szigorú, hol nem elég pontos a fogalmazás (mindkettőből lehet később vita).
Nem okoz gondot a hivatalos kommunikáció sem írásban, sem szóban. Nem ijesztenek meg hivataloskodó megfogalmazásokkal, és le sem ráznak ilyenekkel, mert megtanultam felismerni a különbséget a "nem tudom" és a "nem akarok foglalkozni vele(d)" között.
Nem okoz gondot egy üzleti tárgyalás cégvezetői szinten. Nem jövök zavarba egy versenytárgyaláson sem.
Mindezen helyzetekkel találkoztam és találkozom a munkám során - és ha egyszer mégis máshová vezetne az élet, ezeket a rutinokat viszem magammal bárhová.
Mindezekre én ennél a cégnél, ebben a szakmában találtam rá
2008-ban. És azóta sem jött szembe mindez így együtt, máshol."
