2024. február 6., kedd

"Felmondási hullám" - avagy, hogyan ne bukjunk el milliókat "MOST"

 
Tudom, hogy ma már nagyon kevesen olvasnak el egy bekezdésnél hosszabb írott szöveget.
Tudom, hogy ma már nagyon keveseknek van türelmük "megfejteni", végig gondolni, megérteni (egyszóval: "szövegértés"), mi a francot akart mondani a szerző.

Van egy jó / rossz hírem: ők fogják "megnyerni a maratont".
Tudom, hogy erőfeszítés lesz olvasni - elsősorban mert hosszú, másodsorban, mert pechedre én vettem csak a fáradtságot, hogy megpróbáljak segíteni eljutni a megértésig - én meg úgy írok, ahogy.
Ezért elnézésed kérem - előre.

Cserébe én merek ígérni Neked - előre:

"Ha ma megteszed, amit más nem, holnap megengedheted magadnak, amit más nem"

(ismeretlen szerző, Victor Hugo után szabadon)



Amikor nő a bizonytalanság a világban, többnyire bennünk is nő, vagy nőhet. Alábbiakban egy olyan hibára hívom fel a figyelmet, amit az elmúlt 1-1,5 évben szaporodó számban tapasztaltam az ügyfeleinknél is (sajnos).


Lerágott csont cégen belül, hogy megtakarítási szerződés-típust a cél (várható felhasználás) időtávjához igazodva választunk.
(E cikk terjedelmébe nem fér bele a materializált befektetési lehetőségek taglalása (pl. ingatlan) - témája pedig kimondottam egy bizonyos megtakarítási típushoz kötődik, ezért az összehasonlításban is csak a pénzpiacon, széles közönség számára elérhető termékcsoportokra szorítkozom.)

Mint egy területen sem, itt sincs "mindenre jó csodaszer".

Egyszerre csak két célt érhetünk el a megtakarítások/befektetések mágikus háromszögében, a harmadik rovására:


Ennek megfelelően a három nagy terület is jellemezhető - ahová a pénzünket vihetjük a pénzpiacon.



Banki területen:               Rendelkezésre állóság + Biztonság > Hozam rovására

Biztosítási területen:         Biztonság + Hozam > Rendelkezésre állóság rovására

Tőzsdén:                          Hozam + Rendelkezésre állóság > (Hozam-)Biztonság rovására


Emiatt

Rövid távra (0-5 év):                Banki-, Tőzsdei megoldások

Közép-távra (6-10 év):             Pénztári-, Tőzsdei megoldások

Hosszú távra (10+ év):             Tőzsdei-, Biztosítási megoldások


alkalmasak.

10 emberből Magyarországon viszonylag kevesen (1 alatt) szeretnének tőzsdézni - vagy a kockázatot nem kívánják, vagy a szükséges tőkével nem rendelkeznek, esetleg a szükséges időt (tanulás, valós idejű odafigyelés) nem kívánják ráfordítani -, így a 10+ -éves célokhoz, magasabb hozamvárakozás (esetleg adóelőny kihasználása) mellett biztosítási piacon keresztül indíthatóak hatékony megtakarítások (gyereknek szánt, hitel végtörlesztésére szánt, nyugdíjcélú, stb.).


Korábban már írtam róla, hogy bár 15 év alatt láttam jó pár szerződéses feltételt és meggyőződésem, hogy megtalálom a sarkalatos pontokat, ha elém tesznek egyet, egy kezemen meg tudom számolni, ahol a szerződés feltételeiben rosszhiszeműen fogalmazott részeket találtam volna. (Az már gyakoribb, hogy pontatlanabb az egyes esetek megfogalmazása, mint konkurenseknél.)

A legtöbb vitás, vagy ügyfélveszteséggel járó helyzetben nem az eszköz hibás eleve, hanem 

  • a felhasználás során vétünk hibákat (mi magunk, ügyfelek - pl. kapkodunk, vagy halogatjuk a javasolt lépések megtételét), 
  • a kiválasztáskor felületesen figyelünk (arra, amit az üzletkötő elmond),
  • menet közben elfelejtünk figyelni (a megtakarításunkra), kérdezni (az évek során nem tartjuk a megbeszélt rendszeres felülvizsgálatokat; amikor felismerjük, hogy nem emlékszünk pontosan mindenre, nem kérdezünk, hanem "összeszorított szemmel, nekifutásból" cselekszünk),
  • 4-6 év alatt elkopnak az emlékek, mi volt az eredetileg megfogalmazott cél, amiért elindítottuk az adott megtakarítást, és újratervezés helyett ad-hoc akarjuk felhasználni,
  • kis %-ban a szerződéskötés során kaptunk hiányos információkat*.

(*Elég szigorú jogszabályi kötelem van ide vonatkozóan, vagyis az információkat többnyire megkapjuk. Hogy kapunk-e korrekt segítséget az értelmezésükhöz, mennyi segítséget kapunk, mennyit kérdezünk... Ezen szokott elcsúszni a megértés.)


Most a hosszú távra indított megtakarításokra szeretnék fókuszálni - és le is lövöm a poént rögtön az elején:

"Az egyetlen és legnagyobb hibát azzal véted, ha idő előtt felmondod."


Három példát szeretnék kiemelni az elmúlt időszakból:


Egyik ügyfelem - hívjuk Dánielnek - átmenetileg nehéz anyagi helyzetbe került. Kapcsolatunk utolsó évei elég sűrűre sikerültek - házasság, otthonteremtés, családalapítás, COVID, ukrán-konfliktus...

Családi kölcsönt kellett gyorsan visszafizetni, amire tartalékokból már nem maradt (rövidtávú megtakarításokat az elmúlt években felhasználták, és az otthonteremtésben kissé tovább is nyújtóztak, mint a takaró) - persze megért volna pár kérdést, hogy hogy lett ennyire "váratlanul" szükség a pénzre, hogy terveztek, miben állapodtak meg, amikor a kölcsönt kapták.
Így azzal keresett meg, hogy 2016-ban és 2018-ban indult megtakarításaiból mekkora összeget tud kivenni ma?

Természetesen 5-7 éves távon kiszállni 10+ évesre tervezett megtakarításokból aligha lehet szerencsésen - nagyon speciális pillanatot kell kifogni hozzá, hogy ne bukjunk velük.
Nem segített az sem, hogy Dániel hosszú távú tervei ellenére kötvénytúlsúlyos portfoliót választott az egyik megtakarításban, a másikban pedig pár havonta "ugrált ki-be" az egyes eszközalapokba (kvázi "tőzsdézni" próbált egy erre alkalmatlan megtakarítási típussal).

Jelen esetben ugyanakkor a papírforma teljesült - el is hangzott, hogy "Téged jól átvertek, mennyivel jobb helyen is lehetett volna a pénzed". 
Persze arra hiába hívtam fel a figyelmet, hogy milyen eredményeket várunk egy 10+ évre tervezett (költség-szempotból "fej-nehéz") megtakarítástól az 5-7. évben, aminek az MNB-ajánlásnak megfelelően az első 3 évére terhelődnek az induló költségei (ezt a jogszabály-módosítás előtt megelőlegezték az ügyfeleknek a "csúnya biztosítók"), a következő 3-4 évét pedig a COVID-válság, majd az ukrán-válság határozta meg...
 

 Felvetettem, hogy nem ez az egyetlen megoldás adott helyzetben.
Kiszámoltam milyen eredményt érünk el, hogyha kitart a stresszhatás alatt hozott, kevéssé megfontolt döntése mellett, vagy ha a családi kölcsön átstrukturálásával időt nyerünk az alkalmazkodásra.


A) esetben (megtakarítások felmondásával)

- bukik kb. -3 500 000 Ft-ot a visszafizetendő SZJA-visszatérítésen és annak büntetőkamatán, 

- továbbá a 2 éven belül megszolgált megtakarítási bónusz elvesztésén, 

- valamint az aktuálisan alacsony árfolyamok miatt,

- ezen túlmenően a kivont tőkével a családi kölcsön ~30%-át rendezi, azaz

-fennmaradó tartozása -5 400 000 Ft

B) esetben (a megtakarítások megtartása, szükség szerinti szüneteltetése mellett)

- a fenti veszteséget nem szenvedi el, helyette

- a következő 5 év alatt kifizet kb. -3 200 000 Ft banki kamatot (hitelből rendezzük a hitelt)

- rendezi a családi tartozás 100 %-át,

- a megtakarításaiban bent lévő, megmaradó tőke aktuális értéke kb. +3 800 000 Ft.


Mivel a tartozása összege a két esetben egyenlő, mindkét oldalon van kb. -3 500 000 Ft "veszteség" (vagy a megtakarításon, vagy a banki hitel kamatán), a két alternatíva különbsége a megmaradó megtakarítások értéke:

A) esetben 0,
B) esetben + 3 800 000 Ft, plusz a 100%-ban rendezett családi kölcsön az emberi oldalon.


Másik ügyfélpárossal:
8 éve indult nyugdíj-megtakarításuk áttekintése kapcsán kerestem meg Andrást, akivel csak jó 2 héttel később lett lehetőség összeülni. A szerződést egy másik munkatársunkkal indították el - én csak "megörököltem", mert nem hagyjuk magára az ügyfeleket, ha egy munkatársunk esetleg elmegy a cégtől, vagy netán tragédia éri. (Velünk is megesik.)

4 nappal az Andrással folytatott telefon után a felesége hívott, hogy miről is beszélünk majd a férjével.
Két-három mondat után kiderült, hogy "amúgy ezt a szerződést úgyis fel akarjuk mondani, mert lehet, hogy 2016-ban ez egy jó szerződés volt, de ma már biztosan nem az..."

Nem hangzik ez egy kicsit ismerősen...?
Költői a kérdés - de egy érdekes összecsengésre felhívom a figyelmet: itt írtam erről 2017-ben, mintegy 7 évvel ezelőtt...

(A történetnek nincs még vége, de most nézzük a lényeget!)


Harmadik ügyfélhez - legyen Ő Péter - szintén egy futó megtakarítása szervizbeszélgetésére jelentkeztem be.
Az ő megtakarítása 2012-ben, azaz 11 éve indult el.

"...természetesen csak példának jó, hiszen nem mindegy, hogy milyen eszközalapokat választott valaki, módosított-e rajtuk, szüneteltetett-e, stb.

2012.03.24-2024.01.26.
Összes befizetett díj (megtakarítási díjrész): 1 995 221 Ft
Aktuális érték: 2 289 135 Ft (+14%)

11 év költségei levonva, ugyanúgy beleesett a COVID, Ukrajna, stb., mint Nálad.
Csak megérte a 11. évét (és megfogja a 15-20-at is, reméljük), így egyrészt van benne már tőke, amin képződhet hozam, másrészt "jutottak jobb évek is" neki..."
(Részlet a Dánielnek írt levelemből.)


Mindazok figyelmét, akik lázasan számolni kezdik, hogy "mennyivel többet ért volna el, ha 2019-ben MÁP+-t, 2022-ben PMÁP-ot vett volna", hadd hívjam fel három aprócska tényre:

 

1. 2012-2019-ig (7 év) sehol nem volt érdemleges állampapírhozam - miközben megtakarítási cél és szándék már volt Péter oldalán.
Már most is az első dolga a kormánynak, hogy minden eszközzel törje le az állampapírok hozamait - hiszen ellenérdekelt a fogyasztókkal (akiknek ki kell azt fizetni).
Azaz a következő 10 évben is meglesz Péter célja - de az elmúlt 1-2 évben elérhető "hű-de-szuper" állampapír-befektetések sehol sem lesznek ezután (mert nem fenntarthatóak a költségvetés számára).
Vagyis a "hű-de-szuper" állampapír-befektetések hosszútávon szükségszerűen alulmaradnak, amit a statisztika visszaigazol, bármely tetszőlegesen választott 15 éves időhorizontot vizsgálva.

Ez nem azt jelenti, hogy ne éljünk a "hű-de-szuper" állampapírok lehetőségével - amikor vannak.
Azt viszont jelenti, hogy ha eredményesek akarunk lenni megtakarításban és/vagy "befektetésben", akkor ki kell lépnünk a kétpólusú, vagy/vagy-gondolkodásból, és át kell kapcsolnunk az agyunkat "ÉS-üzemmódba".


2. Mindenkinek van lehetősége állampapírt venni - az átlagembereknél mégsem halmozódik folyamatosan gyarapodó tartalék állampapírokban.
(Nem társadalmi szinten, hanem az egyének szintjén. Mindig vannak cikkek, hogy "milyen sok milliárd áll lakossági állampapírokban", de valahogy soha nem találkoztam még senkivel 2008-as startom óta, akinek milliói halmozódtak volna a tudatos és szisztematikus állampapír (vagy részvény-) vásárlásai nyomán.)

Az embereket nem a lehetőség hiánya tartja vissza a megtakarítástól - hanem a hiányos képzés, a rossz beidegződések ("társadalmi programozás"?!), és a szabadság...

Egyszerűen nem vagyunk ("eléggé") arra nevelve, hogy tartalékoljunk. Sőt!*
Érdekes módon a világháborúkat megélt generációnak sikerült.
Miért?
Mert megtapasztalták azt, amit az 1970-es évektől születettek nem - hogy nem az a "válság", ami most van.
Nem az a gáz, hogyha "kevés a gáz a tározókban" - hanem az, amikor nincs...
Nem az a para, hogy épp nem futja nagyobb autóra, vagy "menő csukára" - hanem az, amikor kajára nem futja...

És persze - nem arról akarunk fantáziálni, mi lenne, ha nekünk is háborút kellene megélnünk.
De pont ugyanúgy megtapasztalhatjuk mindezt akkor is, hogyha hagyjuk magunkat elbódítani.

Elbódítani a reklámok színes-szagos dömpingjével - amelyek mindegyikének EGYETLEN üzenete: 

"Van pénzed...!
Nálam költsd el...!
Most légy menő...!" 



 (Sőt - ma már "akkor is költs nálam, ha nincs pénzed, nem lesz baj...")


Belegondolt-e valaha a Kedves Olvasó abba, miért "olyan nehéz félretenni"? 

Ne elégedjünk meg a felszínes, zsigeri válasszal, mert szükségszerűen tévedni fogunk!

Természetesen vannak olyan élethelyzetek (és sajnos a magyar társadalomban jelentős számban vannak, akik épp most, vagy tartósan ilyen helyzetben élnek), amikor cipőre meg kajára kell a pénz.
Amikor nem energiaitalra, meg cigire, guccsitatyóra, meg ájfonra költjük.

Ugyanakkor a társadalmunk kb. (saját tapasztalaton alapuló becslés!) 60%-a tudna félretenni. Esetleg tesz is, csak "a termény egy ötödétől van baromi messze. Mégis - nem cselekszik, vagy "sír, hogy nem megy, jajj, de nehéz", satöbbi.

Miért érezzük mégis nehéznek?

Anélkül, hogy (meglévő) komoly pszichológiai háttérkutatások taglalásába mennék - az érzéseink a minket érő impulzusokból, benyomásokból keletkeznek.
Ebbe beleértendő az egész gyermekkorban szerzett, mára a tudattalan mélyére süllyedt tapasztalások összessége (háborús nagyszülők hozzáállása, vagy épp a túlszerető nagyszülők "mindentmegveszekazunokámnak"-mintája, a szülők veszekedései "mertnincselégpénz", vagy éppen nem-működő párkapcsolat elől drága külsőségekbe menekülő szülők mintái, stb.), ÉS a jelen hatásai.

Igen.
A TV, a közösségi média, a net, a videó-megosztó oldalak, a plakátok (még mindig!), az online média hirdetései, a "csoportnyomás" az iskolától a munkahelyig, a baráti körig...
Ha esetleg nem hallott még  a kedves olvasó arról, mennyire befolyásolhatóak vagyunk, ezt a 11 percet szentelje ennek a videónak.

A gazdaság nem a jövőben él.
Vagyis - a jövőben is él, hiszen "mindenkinek lesz holnap, meg öt év múlva" -, de Teslát (autót, nem részvényt), meg SUV-t, meg elektromos autót, meg napelemet, meg csokit, stb. MOST akar venni mindenki.

Ja - a "gazdaság" mi magunk vagyunk, nem mondtam...?

A "gazdaság" jelenti a péket, ahol a kenyeret veszed.
A cipőboltot, ahol azt a menő sneakert vetted.
A céget, akitől a tápokat rendelted a kutyádnak, virágodnak.
A főbérlődet, akinek az albit fizeted.
Az iskolákat-egyetemeket, ahol nyelvet tanulsz, meg ahova a gyereked jár.
A legóboltot.
A sarki zöldségest, ahova a múltkor kiugrottál leveszöldségért.
A munkaadódat.
Igen - a céget, ahova bemész melózni, hogy adjon neked fizetést. (Mert a fizu az kell, igaz? ;) )

De gondolj bele! Hogy tud a munkaadód fizetést adni Neked? Úgy, hogy eladja a szolgáltatását, vagy a termékét. (Lehet, épp TE adod el...)
Nem "majd" - hanem MOST.
Ez csak úgy lehetséges, ha a másik oldalon van valaki, aki megveszi - MOST.
Ez a sneaker, meg a leveszöldség esetében épp Te voltál - emlékszel?
Ezért Te mindent megteszel, hogy MOST (meg holnap, holnap után is) kapj fizetést.
Ezért a munkaadód megtesz mindent, hogy MOST (meg holnap, holnap után is) eladja a szolgáltatását /termékét valakinek. Azaz: reklámoz...

És a kör be is zárult.

Egyik oldalról nézve mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy a többiek MOST vásároljanak tőlünk (=a munkaadónktól).

A másik oldalon pedig mindannyian az ennek érdekében folytatott reklámkampányok áldozataivá válunk.

HA - hagyjuk.

A valódi válasz tehát arra, hogy miért érezzük nehéznek félre tenni az, hogy azért, mert vannak belső, tudatalatti mintáink (amik legtöbbször ellene dolgoznak - arra sarkalnak, "most szerezd meg, amit lehet"), és mindenfelől ömlik ránk a motiváció, hogy "most költsük el" minden pénzünket.

Gyakorlatilag a gazdasági szereplők 99,999999999%-a
(a maradék vagy Te / én / mi magunk)
ellenérdekelt Veled / Velem / Velünk
abban, hogy megtakarítsunk.

 

 

Persze van megoldás.

 

Csak nem leszek vele olyan népszerű, mint egy menő cuccokban pózoló, csini influenszer, vagy egy youtuber (igen, tudom, hogy kövület vagyok) -, ez pedig a mértéktartás.


Túl halkan írtam...?

A mértéktartás.
A tervezés. (Jósgömbje senkinek sincs, de attól tervezni még lehet.)
A megfontolás.
ÉS - a kitartás.

Évszázadok óta ismert módszerek, évszázados statisztikákra alapuló megfigyelések, (több-)évtizedes tapasztalatokkal bíró szakemberek vannak - és ezért indulnak el mégis megtakarítások, hosszútávra is, biztosításokban is.


3.
...
Ezt elfelejtettem, de majd eszembe jut.


A felhozott három ügyfélpélda tehát arra igyekszik rávilágítani, hogy a hosszútávra indított megtakarítás olyan, mint a maraton:

Ki nyeri meg a maratont?

Aki megtesz pár lépést, amikor kedve van...? (ti.: Likvid megtakarítás)

Aki az elején a legjobban elhúz...? (ti.: Nagy összeggel indult megtakarítás, amit nem tudok tartósan fenntartani.)

Aki a leghosszabbakat tudja lépni...? (ti.: mint előbb)

Aki menő SUV-val érkezett...? (Bocs, utáljatok nyugodtan, hogy ezzel cinkellek!) (ti.: Aki nem hajlandó megtakarítani, mert pl. "úgysem leszek nyugdíjas")


Mindannyian tudjuk, hogy a maratont a legkitartóbb fogja megnyerni. Aki a legjobban osztja be az erejét (másként: "mértéktartóan bánik az erejével")

A megtakarítások kicsiben kezdődnek, ezért a nyereségük is kicsi kezdetben. 

A pénzintézetek is a gazdaság részei, ezért MOST akarják biztosítva látni, hogy nem bukják el a saját befektetésüket - azaz a megelőlegzett költségeket a megtakarítás első éveiben érvényesítik költségként.

Hiába érek el 200% hozamot, ha 1 forintom volt befektetve.

Hiába van 2022-ben 200%-os hozamom, hogyha se előtte, se utána.



De ha minden hónapban hozzáteszek +1 forintot, és több év átlagában elérek infláció +1-2-3-stb.% hozamot - akkor a megtakarításom olyan lesz, mint a lavina. Kicsiben indult, de dagad, dagad, és egyre nagyobb.

Ahogy a lavina is elakad, ha a kritikus tömeg előtt megakasztják - a megtakarításunknak is át kell lépnie a "kritikus tömeget", hogy látványos legyen az eredmény. (A harmadik példában szereplő megtakarítás épp most kezdi átlépni ezt.)

Ha pedig "kitartóan leszünk mértéktartóak", akkor


"...megteheted, amit más nem."




A szigorú, szakmai tanács tehát, hogy tarts ki!

Magyarországon a megtakarítások átlagos élettartama 5-7 év - ami brutál alacsony (pl. a hanyatló Nyugathoz képest)!

Normális, hogyha úgy érzed (két-három válság-időszak gyors hullámzása után/közben), "nem hozott annyit, mintha"...!
Normális, hogyha azt érzed, "befizettem már mennyit, és most nem tudom kivenni"...!

Ezt kell érezned statisztikai alapon, ha "normális" (="átlagos, pozitív értelemben) vagy.

Ezt "kell érezned" ("statisztikailag"), ha a megtakarításod 5-7 év körül jár.

(És normális, hogy nem könnyű megtartani a hited, hogyha nem látsz magad körül pozitív mintákat, mert nagy általánosságban ennél senki nem jutott tovább a maratonon körülötted...)

De emlékezz rá - azért indítottad a megtakarításod, hogy ne "MOST" költsd el azt a pénzt.

Azért ilyen megtakarítást indítottál (akár "indítottunk"), hogy ne maradj egyedül a csábításokkal, a befolyásolásokkal szemben.
Ne "csak Rajtad" múljon, hogy kitartó leszel-e!
(Másképp: igenis fájjon, hogyha félúton úrrá lenne rajtad a bódítás! Ne legyen könnyű azt mondani, hogy "oké, nem érdekel, MOST akkor is megveszem azt a..." - csokit, szotyit, ropit. (SUV-t... :P )


(Amúgy látta valaki a Madagaszkár c. mesét? Megvan, amikor az amúgy barátságos oroszlán, Alex (aki addig kitartóan mértéktartó volt, ami a húsevést illeti) elgyengül... (2:30-tól)? Na ez az az érzés, hogy "oké, nem érdekel, MOST...")


Amikor azt mondják, "hülye vagy...", jusson eszedbe ez a cikk - ha kell olvasd el újra!

Amikor azt mondják, "jól átvertek...", emlékezz rá: akik mondják, nyertek-e már maratont?

Amikor elbizonytalanodsz egy évekkel ezelőtt meghozott döntésedben, jusson eszedbe objektív segítséget* kérni, hogy "MOST" megalapozottan felülvizsgáld a döntést ahelyett, hogy érzelmek alapján döntenél!

Nem vagyunk egyformák. A különböző ösvényeken járók eltérő eredményeit észszerűtlen összehasonlítani. A TE életedről, a TE szemszögedből vizsgálódva kell döntéseket hozni.



(*Aki esetleg nem tudná - vannak olyan szakemberek, akik évek óta hangoztatják, hogy az értékesítők javadalmazását aszerint kellene kifizetni, meddig él egy megtakarítás. 0,1%-ot a fenntartási költségekből kaphatna az (amíg él a megtakarítás), aki időt és energiát tesz abba, hogy Te megnyerd a maratont.
De - ez ma (talán "még") nem így van.
Sem én, sem egyetlen más értékesítő, tanácsadó, közvetítő nem nyer SEMMIT azzal, hogy megpróbálja megóvni ügyfeleit az elhamarkodott, érzelmi alapú döntés veszteségeitől.
(Sőt - igazából pénzt veszít, hiszen addig köthetne új szerződést is - mással.)
Vagyis, aki azzal dobálózik, hogy "persze, hogy ezt mondja, hiszen ez az érdeke", az keressen mást, amivel dobálózhat. Köszi.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése