"Biztos nem?" - avagy családvédelem, szakmai felelősség, hitelesség, satöbbi...

 

Nehezen lendülök bele az írásba, mert ismét egy "agyonrágott" csont akadt a torkomon. 

2008-ban kezdtem. 15 éve.
Azóta hallom-hallgatom oktatások, szakmai képzések során, hogy a (személy-)biztosítás témájáról nem lehet eleget beszélni.

Pár napja jártam egy régi ügyfélpárosomnál, akikkel ingatlanprojekt kapcsán ismerkedtünk meg még 2018-ban.

Egy klasszikus, kétkeresős családmodellben a "nulladik dominó-problémával" mindannyian szembesülünk.
Mindegy, hogy megtakarítunk, hitelt veszünk fel, hogy "csak" a párunk függ tőlünk, vagy már a gyerekeink, netán a munkavállalóink.

Ha mi felborulunk - és nincs mentőövünk - minden és mindenki velünk együtt borul, mint a dominók a sorban...




Az életünkben viszonylag hamar eljön az a pont többnyire, amikor már nem csak magunkért vagyunk felelősök. Úgy vélem, ez az igazi "felnőtté válás" pillanata.
A katonaságnál szó szerint "beleverik" az újoncokba, mit jelent az, hogy "a társad élete függ tőled".
Sajnos a civil életben ezt nem sulykolják belénk eléggé.

 

Ennek eredménye, hogy öngondoskodás, családvédelem, hitelfedezet, munkaerő-védelem, kieső jövedelem pótlása és más hasonló cirkalmas megfogalmazásokkal kell megpróbálnunk közelebb hozni az emberekhez a témát - az egyéni felelősség, a felelős döntéshozatal témáját.

Gáborral és Edittel tehát jó 5 éve tartjuk a kapcsolatot - akkor a befektetési ingatlan vásárlása és a szükséges hitelfelvétel kapcsán beszéltünk a családvédelemről.
Aki ismer, tudja, hogy bak vagyok - ennek megfelelően aprólékosság jellemez, néha még túl is beszélek egy-egy témát, mert több részletet értékelek fontosnak, mint a legtöbben.
Ezzel együtt hiába hoztam munkatársak ügyfélköréből, vagy a saját ügyfeleim közül példát, a jövedelempótló biztosításokra nemet mondtak.
És én elfogadtam, hiszen felnőtt emberek - nem erőltethetem rájuk, ha mérlegelték, és nem akarják.

Most egy újabb ingatlanos lehetőség kapcsán ültünk össze - és mikor a hitelezhető jövedelmekre került a sor, Edit ennyit mondott:

"...Hát, én régóta táppénzen vagyok, és leszázalékoltak, így az én oldalammal nem igazán tudunk számolni..."




(Sokan azt gondolják, hogy egy üzletkötő csak az "üzletet" látja minden tárgyaláson - és nyilván nem teljesen alaptalanul, hiszen felelőtlen, felszínes emberek minden területen vannak.

De hadd mutassam meg a másik oldalt - amikor Te ülsz ott az asztalnál az üzletkötő székében, és elhangzik ez a mondat a másik oldalról.
Meg tudod húzni a felelősséged határait?
Tiszta lelkiismerettel tudod azt mondani, hogy "Te mindent megtettél" ezért a családért...?

Vagy lehet, hogy valamit csinálhattál volna "jobban"...?

Egyszer, még valamikor a cégnél töltött első éveim alatt egy oktatáson elhangzott egy történet, amiben a Feleség (özvegy) csendesen elsírta magát, és azt mondta a vezető-kollégának, aki "szervizbeszélgetésre" ment hozzájuk, hogy "anno a munkatársa lehetett volna erőszakosabb"...

Ülj át nyugodtan kicsit a székembe, képzeld el, hogy ezt a mondatot Neked mondják...)

A jövedelmünk 4-7%-ából megoldható (fiatalon még kevesebből), hogy tompítsuk egy ilyen helyzet élét. Hogy a családunknak lehetőséget adjunk - választási lehetőséget.
Ne kényszerpályákon sodorjon az élet - és ne az oly sokáig dédelgetett céljainkról, álmainkról kelljen lemondani egy nem tervezett "műsorváltozás" miatt.


Sokszor leírtam már én is, hogy az esetek jelentős részében a gyógyulás is pénzkérdéssé egyszerűsödik.
Vagy azt, hogy amíg nincs mögöttünk érdemi (több tízmilliós) tőke, addig csak a kockázati biztosításokkal tudjuk megvásárolni a magunk és a családunk számára a matematikai esélyét annak, hogy "amikor épp velem történik a semmi" (ugyanitt: "velem nem történik semmi"), akkor az addig kuporgatott tőkénk (és vele minden álmunk) ne szalmalángként lobbanjon el a hiteltörlesztésünk, orvosi számláink, terápiás költségeink máglyáján...

Fentebb 3 régebbi bejegyzést hivatkoztam.

Tudom, hogy tízből kilencen átsiklottak rajtuk. 

Jó szívvel ajánlom megemészteni a bennük leírtakat.

Kérdezni ingyen van.
Segítséget mindig lehet kérni a tervezéshez.

Emlékezni pedig szükséges rá (nekem is):

"Segíteni annak lehet, aki kéri, és aki hagyja."

Előre menekülni

"Előre menekülni".

Kicsit olyan érzésem van, mintha mindig csak ez volna a "lehetőségünk". 

Világunkat az ostobák irányítják, mert hagyjuk. Mert nem hisszük el, hogy lehetne másképp is - egymásra nézünk, és azt kérdezzük egymástól, hogy "jó, de ha nem ők, akkor ki?!"

Nos a válasz egyszerű: mi magunk.

Mindenki tudja, hogy egy gyakorló orvos, vagy egy osztályt vezető orvos jobban ért a gyógyításhoz, és az eü-intézmények vezetéséhez, mint azok, akik jelenleg az egészség-politikai székekben ülnek.

Egy iskolaigazgató jobban látja az intézmények problémáit, és emiatt sokkal életszerűbb megoldásokat tudna találni a rendszerszintű problémákra is, mint azok, akik az oktatáspolitika székeiben ülnek.

Egy közlekedési szakember jobban látja a városa valódi közlekedési problémáit, mint azok, akik ma döntenek a közlekedéspolitikai kérdésekben...

Nekünk kell odaállni, és azt mondani, "oké - mondom, hogy lehetne ezt jobban".

Fel kell vállalnunk, hogy van, amiben látjuk az előre vezető utat. És azokat a területeket is el kell ismernünk, ahol nem látjuk.

Én ezeken a területeken látom, hogyan lehet jobban - és ezért kelek fel nap, mint nap, hogy az életem ideje által jobb hellyé váljon a világ:

Misszió

És emellett kinyitom a szemem, és a  szám, odafordulok a mellettem élőkhöz, és igyekszem segíteni két kézzel is, amiben tudok.

"...megmenteni önmagától senkit nem lehet..." - avagy a kognitív disszonancia legyőzése

 

A héten a második ügyfélnél találkozom a szituációval.
Nem értem, és ez okoz bennem némi feszültséget - persze ez az egyik komoly leckém, hogy ne akarjak mindenkit érteni, ne akarjak mindenkit "megmenteni", így érthető a keletkező stressz.
Részben ezt kezelendő írok - részben pedig továbbra is a szándék vezet, hogy segítsek.

1)

"Gyereknek tettünk félre 10+ éve biztosításban. Nem nagy összegeket, de rendszeresen, így lett is belőle egy millás tétel. A gyerek most lesz 18 éves, nem akarom már tovább fizetni - felmondom.

Jön egy tanácsadó, akivel a munkahelyem szerződései miatt beszélünk, megemlítem, mert hát mégis ez is pénzügyi téma.

Elkerekedik a szeme, kérdezi, sürget-e valami (kell a sulira a pénz belőle, stb.)?
Mondom, nem, csak nem akarom tovább fizetni, meg hát, egyre kevesebbet ér...

Erre elmondja, hogy ha még vissza tudom vonni a felmondást, akkor érdemes, hiszen lehetne "szüneteltetni" is valószínűleg, vagy "díjmentesíteni", hogyha az a fő cél, hogy többet ne kelljen utalni bele.
Cserébe nem a háború okozta válság mélypontján adnám el a gyereknek szánt befektetéseket, és a mostani millás értéknél akár 20-30%-kal többet is adhatnék a gyereknek félév, vagy egy év múlva*.

Kis kivárás után a válaszom: "Áh, már eldöntöttem, köszi! Nem akarom tovább fizetni...""

 

2)

"2019-ben kezdtünk építkezni, friss házasokként, még az első gyerek születése előtt. Akkor még 35-40 millából terveztük, mire befejeztük a tervezést, 50 felett járt a költségvetés, így a tervezettnél nagyobb lett a hitelünk is. A tanácsadónk igyekezett lebeszélni a nagyobb tehervállalásról, de kitartottunk a tervünk mellett, igaz, hogy fel kellett mondanunk a megtakarításaink, és a családi biztosításaink egy részét, hogy maradjon elég a magasabb törlesztőre.

Most születik a harmadik babánk, időközben éltünk a hitelelengedéssel, lejárt lakástakarékunk is, amit betörlesztettünk, most pedig ismét kapunk 4 milla elengedést. A banknak megírtam, hogy szeretnénk csökkenteni a futamidőt.

Mivel másolatban a tanácsadónknak is elment a levél, ahogy korábban megbeszéltük, hogy tudja követni a történéseket, jött tőle egy válasz, hogy inkább a törlesztő csökkentését válasszuk most, semmint a futamidőét - különösen, hogy most kivetik ezt az új adót a 07.01. utáni megtakarításokra.

Azt mondta, hogy nem éri meg jelenleg a banki 5-6% kamatunkat megspórolni azzal, hogy a pénzt a hitelbe toljuk bele (magasabb törlesztőt vállalunk a futamidő csökkentésével), miközben minden máson 20-30%-os inflációt veszítünk, és megtakarításokon is 10+ % nominális nyereséget tudunk elérni.

Átgondoltuk, és megírtam, hogy mindenképp a futamidőt szeretnénk csökkenteni..."

A jelenség neve kognitív torzítás, ami egy pszichológiai csoportosítást jelöl - ezen belül a konzervativizmus-torzításként lenne fordítható a konkrét jelenség.

Egészen az ősember koráig vezeti vissza az evolúciótudomány, amikor is az életet jelentette, hogyha valaki "betartotta a szabályokat", vagyis nem evett abból a növényből, amit "nem ismert", vagy azon az úton ment a téli vadászterületre, "amin mindenki ment őelőtte", stb.
Ha letért a járt útról, esetleg szakadékba zuhant, és meghalt, megevett valami új növényt, és megmérgezte magát.

Tehát a "járt úthoz", a korábbi döntésekhez való ragaszkodás életet menthetett. Ez pedig olyan mélyen ivódott be a tudatalattinkba, hogy még ma sem tudunk mentesülni a hatásai alól.

"...Konzervatizimus, mint torzítás (conservatism bias) alatt azt értem, amikor a korábban gondolt elemzésünkhöz, megállapításainkhoz, előrejelzéseinkhez ragaszkodunk, mert nem szeretünk változtatni a korábbi álláspontunkon.

Az emberi természet arra van programozva, hogy meg tudja védeni magát a beismeréssel, ebben az esetben az új információval szemben. Az egyik védekezési módszer, hogy az új információnak, lehetséges eseménynek kisebb valószínűséget, súlyt adunk, ami ahhoz vezet, hogy egyáltalán nem, nem eléggé, vagy késve reagálunk a megváltozott helyzetre. A tévedés okozta mentális teher mellett, az új információ feldolgozása komoly erőforrásokat (például hosszas és bonyolult átgondolást) igényelhet. A döntéshozatalban ezért előnyben részesíthetjük a számunkra könnyen érthető és elérhető információkat. A bonyolult információkat pedig így könnyen (könnyebben) figyelmen kívül hagyhatjuk...." (forrás)

Teljesen kivédeni az érzelmi hatást nem tudjuk, de megtanulhatunk együtt élni vele.
 

Első lépés a tudatosítás - hogy megtanuljuk felismerni a kellemetlen érzést, amit egy új szituáció, információ esetleg bennünk okoz.

Segíthet az is, hogyha olyan külső véleményt kérünk, ahol a megkérdezett személy nem érintett, vagyis mentesül az érzelmi terhektől az adott kérdés kapcsán.

(Na ez volna optimális esetben a szaktanácsadó. (Nyilván pénzügyekről kérdezhetem az autószerelőt is, de... Engem pl. inkább ne kérdezzen senki autószerelésről, ha jót akar...))

Segíthet az is, hogyha azelőtt kérdezünk meg valakit (pláne, ha van elérhető szakember, akiben megbízunk), mielőtt döntést hozunk. Így kevésbé kell konfrontálódnunk saját magunkkal, vagy az egónkkal.

(ui.: Azért pozitív példákkal is találkozom - ugyancsak régebbi ügyfelemet "megkínálták" egy nyugdíjszerződéssel, amit meg is kötött, hogy kedvezményt kapjon a kötelezőjéből - majd mikor átbeszéltük a termékjellemzőket, összevetve a konkurensek jellemzőivel, visszakozott. Igaz, sok pluszmunkával, de a kötelezőjén is spóroltunk, és nyugdíj-megtakarítása is lesz, csak egy számára vonzóbb szolgáltatónál.)

*

Kamatadó-emelés - avagy fizess, tinó!

 

205/2023 (V.31.) kormányrendelete 3.§.

Pártunk és kormányunk szerint gazdaságunk olyan jól teljesít, hogy a költségvetésen tátongó lyukak befoltozására mindenkitől kicsit többet kell beszedni. Kicsit többet a biztosítóktól, kicsit többet a kiskereskedelmi láncoktól, kicsit többet a bankoktól, és kicsit többet - Tőled. Meg tőlem.
Meg a szomszédtól.

Persze, ha a gyerekednek takarítasz meg, akkor végeredményben már a gyerekedet is adóztatják ezzel.
(Ha netán rebellis, kapitalista, nyugatbarát, sorosbérenc, brüsszeliánus mivoltod ékes bizonyítékaként diákhitel helyett erődön felül igyekeznél támogatni, hogy legyen miből tandíjat fizetnie, vagy nekiindulnia az életben.)

Tudom, tudom. Nem kellene politizálnom - csak hát, a körülmények...

Lényeg a lényeg - aki eddig halogatott valamilyen megtakarítási célt - "majd, mikor lejár a hitelem", "majd, ha megvettem az autót", "majd a felújítás után", stb. - azoknak ÉBRESZTŐ!

A rendelet minden 2023.07.01. után létrejött lekötést, befektetést, megtakarítást (illetve az azokon elért nyereséget) +13% szocho-val sújt (a 15% kamatadón felül (szőrözősök kedvéért SZJA)) - persze kivéve a magyar államkasszát finanszírozó állampapírokat, és a direkt részvénybefektetéseket.

(Komolyabb fejtegetés nélkül, mintegy költői kérdésként teszem fel: vajon miért tesz meg mindent a kormány, hogy megvetesse az állampapírokat mindenkivel...? Még a csúnya, ördögi bankok is felezhetik a különadójukat, hogyha meghatározott összegben legalább állampapírokat vásárolnak (adnak el az ügyfeleiknek)...)

A számok embereinek egy kis matek:

Rájövök, így 35-40 felé, hogy talán kéne nyugdíjra félretenni - mégis ott az a 20% SZJA-visszatérítés...

A jövedelmem legyen nettó 400 000 Ft/hó, ebből 25 000 Ft-ot teszek majd félre (combos 6,3%-át).
Ingadozó inflációt (30-4% között), és változó hozamot (4-14% között) feltételezve, éves 5%-os értékkövetéssel becsülve, és feltételezve a max. SZJA-visszatérítésre való jogosultságot, 65 éves koromra a becslés szerint kb. 19 milla jön össze (ami havi 400-as nyugdíjat kb. 3 egész évre fedez majd, ha az életszínvonalam megtartása a célom).

Ha ezt majd 07.01. után indítom el, akkor "pont" (kb.) 660 000 Ft-tal lesz kevesebb, mintha 22 nappal hamarabb indulna a szerződésem...

Ennyit vár el tőlem az állam, hogy nemzeti érzelmű polgárként, önként és vidám mosollyal az arcomon - legközelebb is rájuk szavazva - becsengessek nekik.

Kell a zsé, na, hiszen Vodafont kell venni, meg Csepel felé sincs még kész a stadion, és a tanáraink fizetését sem utalja Brüsszel, meg hát a gáz is drágább nekünk a baráti oroszoktól, mint bárki másnak jelenleg a piacon.

Bocs - abbahagytam.

Érthető?

Ha a gyerekednek akartál, de eddig nem...

Ha a hiteled kifizetésére akartál, de eddig nem...

Ha a nyugdíjadra még nem indítottad el...

Ha a leendő nyugdíjalapodat jelentő, kiadásra szánt ingatlanodra akartál, de még nem...

...kezdtél el félretenni...

MOST kezdd el!

"Vacak" (ma már nem számít soknak a mai fizetésekhez képest - nem bántásból mondom) 25 eFt/hó megtakarításon ~660 bukó - vagy: 

- ennyivel több a gyerekednek, 

- ennyivel hamarabb szabadulsz a hiteledből

- ennyivel több a keret a gyémánt-nászutatokra, stb...