"Képes vagy rá!", avagy itt a (munka-) Lehetőség, amire vártál...

Sokakkal találkozom a munkámból kifolyólag.

És szinte mindenhol azt látom, hogy az emberek keresnek.


Keresnek valamit, ami közelebb viszi őket ahhoz a vágyott, idilli életképhez, amelyet élni szeretnének.

Persze számtalan (ind)ok van, amiért a többség nem mer lépni, cselekedni, változtatni akkor sem, ha a jelen helyzet méltatlan hozzá - akár megalázó, akár csak nélkülözi a kihívásokat, a távlatokat, a fejlődés lehetőségét, vagy pusztán a "boldogsághoz" szükséges jövedelmet, biztonságot, megbecsülést.


A legtöbbször azt látom, hogy valaki a szeretett szakmájában dolgozik, de alig él meg belőle - vagy legalábbis anyagilag csigalassúsággal halad.

Vagy "valamit" csinál - megélhetésért.

Mindkét esetben sokkal, sokkal több van az adott személyben - ezt egy mélyebb beszélgetés alapján azért meg lehet ítélni -, ám vagy a "lehetőséget" hiányolja az életéből, vagy az önbizalma hiányzik, hogy merjen változtatni...


Úgy gondoltam, megfogalmazok egy "felhívást" mindazokhoz, akik

+ szembe mernek nézni önmagukkal, mert vállalják, hogy bennük sokkal több van annál, amit a jelenlegi munkahelyükön ki kell/ki tudnak hozni magukból

+ akik úgy érzik, hogy ha segítséget kapnak, hajlandóak tanulni, mert változtatni akarnak az életükön

+ akik - dolgozzanak bár szeretett szakmájukban - úgy gondolják, hogy a boldogságukhoz, nyugalmukhoz szükség volna némi plusz bevételre (és ezért hajlandóak is cselekedni, dolgozni akár mellékállásban)

+ akik keresik a helyüket a világban, és úgy érzik, közel áll hozzájuk egy felelősségteljes, komoly kihívásokkal kecsegtető, személyiségfejlődést igénylő, szakmai karrierre lehetőséget adó hivatás gondolata

+ akik "nyomot szeretnének hagyni a világban"...


Legyél idősebb, vagy fiatal, pályakezdő, vagy rutinos munkaerő, férfi, vagy nő - ha a fentiek valamelyikét közel érzed magadhoz, HOZZÁD SZÓL EZ AZ ÜZENET! ;)


Érdekel egy olyan munkahely, ahol ezzel a filozófiával fogadnak, ahol megtanítanak túllépni a korlátaidon, felnőni önmagadhoz, elfogadni a fejlődést és a vele járó felelősséget, a képességeid kibontakoztatását és az ezzel járó sikert?

Nos akkor van miről beszélnünk!

Írj egy mailt elérhetőségekkel ide: winyetu82@gmail.com - a tárgyba CSAK ENNYIT írj: "érdekel"...!

:)



Mert a "sorsod" - a holnap, és a Ma a Te kezedben van! ;)




(Korábban a témában született írás.)

"Munka-társ"

Hangulat


"Munkatárs".

Ez a szó sokaknak elsőre semmit sem mond.


Néhányan tudják, néhányan legalábbis sejtik, hogy mire gondolok.


"Társ a munkában."


Számomra szinte azonos a "harcostárssal".

A fogadott testvéremmel.

Azzal az emberrel, aki talán többet tud rólam, mint a tágabb baráti köröm.

Talán többet tud rólam, mint a csajom, aki lehet, hogy épp a "nagyon komoly" kapcsolatom.


A munkatársam többet tud rólam mindazoknál, akik előtt valamilyen szerepben jelenek meg.

Akiknek "az apa" vagyok, vagy "a fiú", vagy "a pasi", "a szomszéd"...


A munkatársam pontosan ismeri a mindennapi küzdelmeimet.

A harcokat, amiket magammal vívok nap, mint nap.

A gyengeségeimmel, az emberi oldalammal...

A félelmeimmel...

Ő tudja, mert ő maga is megvívja ugyanezeket nap-nap után.


Ő tudja csak igazán, hogy az eredményeim mögött mi áll.

Ő ismer igazán.


Előtte nem csak egy kép vagyok...


Ő nem csak az eredményeimet látja, de tudja a mögöttük lévő munkát, a vért és verejtéket, a sorozatos bukásokat, a hibák kátyúit, tud minden egyes talpra-állást...


Tudja a tanulás útját, minden csetlés-botlásával, minden "pótvizsgával", minden átvirrasztott éjszakával...


Ő ismer igazán.

"A munka-LEHETŐSÉG."

Egyik ismerősömmel beszélgettünk munkáról. Kivándorlás van tervben azzal, hogy "ha őszig nem jön szembe egy elfogadható fizetést (értsd: tisztes megélhetést) kínáló (munka-) lehetőség."

Mivel hozzánk a legritkább esetben nyer felvételt valaki csak úgy, az utcáról beesve (ahhoz nagyon jó kvalitásokkal kell bírjon a jelentkező), és mert emberileg korrekt, jó gondolkodású figurának ismertem meg, beajánlottam az egyik igazgatónkhoz egy interjúra.

Többszöri köröket megfutottam, mire végre felhívták, hogy akkor jönne el egy előzetes beszélgetésre, mégis legyen egy kép Róla, meg hogy mit-hogyan képzel el a jövőben, stb.

Köszönte a lehetőséget, de nem él vele, mert "...Világ életemben kétkezű munkás voltam. Szeretek kétkezű munkás lenni! Viszont kipróbáltam sokszor mást is. Több MLM rendszert végigjártam, és egyéb "szájkaratés" (<--ezért ne haragudj) munkákat is kipróbáltam. Nekem NEM megy ez a fajta munka. Nincs meg hozzá a beszélőkém, sem az affinitásom. És a sok kudarc miatt nem is érdekel. Még ha meg is tudnám tanulni (mert biztos megtudnám) akkor sem érdekelne. Érted? Sokkal jobban érdekel valamit szétszedni, összerakni, s látni, hogy működik! Vagy újat alkotni a "semmiből" és látni, hogy működik..."

Nos ez - tekintettel a mai egész napos kommunikációs továbbképzésen elhangzottakra - felpiszkálta bennem kicsit a kisördögöt, hogy olyan előítéleten futott zátonyra egy lehetséges jövő, amilyenről pont az előadónk beszélt napközben.

Arra gondolok, hogy az elutasítás alapja a fenti esetben ugye nem konkrét ismeret - hanem korábban szerzett negatív tapasztalatok.
Nem számított, hogy a cégem nem foglalkozik MLM-mel, nem számított, hogy miről is szól a munka, vagy mi a megközelítés, a filozófia, a cél, netán, hogy mennyi a fizetés.

Pedig ugye a beszélgetésünkkor ezek voltak a megjelölt szempontok.

Konkrétan azt fogalmazta meg a pár, hogy "ha Magyarországon lenne olyan munka, amelyből tisztességesen el lehet tartani a családot, akkor nem mennének..."


Igazán kétféle megközelítéssel lehet szemlélni mindent, ez (is) csak döntés kérdése - én általában a "miért működhet" oldaláról szeretek vizsgálódni.

Ismerősöm érvelésében találtam egy olyan momentumot, amely valóban hozzá, és valóban a munkánkhoz kapcsolódik. Ez pedig az, hogy Ő eddig kétkezi munkás volt, ehhez ért, ezt szereti - a nálunk elérhető munkakör pedig szociális terület és elsősorban kommunikáció, és adminisztráció.

Ha onnan nézem, hogy hol a párhuzam...?

Nos én is nap-mint-nap "szétszedek" valamit, és "összerakok", és én is azt élvezem, hogyha "működik".
Részben felhasználom a meglévő elemeket, részben "a semmiből" alkotok "újat".

Hogy hogyan is értem ezt?

Nos az ügyfeleim - családok, vállalkozók - "álmait"/terveit szedem szét.
Apró darabokra. Az álmokat azért, hogy megtudjam, hogyan is festenek részletesen? A terveket azért, hogy megtudjam, mit, miért úgy, miért akkor szeretnénk elérni-megvalósítani?

Mi alapján állt össze így a terv? Milyen tapasztalatokra, milyen előítéletekre, milyen tudásra/nemtudásra, félelmekre alapozták őket?

Aztán ezeket a "legó-elemeket" leteszem azok elé, akik rendelkeznek elég tapasztalattal, elég szakmai ismerettel, piaci információval ahhoz, hogy az eredeti tervet apró változtatásokkal, kiegészítésekkel hatékonyabbá tegyék (gyorsabban, olcsóbban valósulhasson meg).
Akik tudják, hol lehetnek buktatók, hol futhatna zátonyra - és azt is tudják, mit kell változtatni ahhoz, hogy ezeket a buktatókat nagy biztonsággal elkerülhessük, kivédhessük.

Azok elé, akik tudják, mely pontokon lehet anyagi előnyre szert tenni (bevonni valamilyen támogatást, spórolni valamilyen költségen, stb.).

Azután újra összerakjuk egy egésszé, és megnézzük, tud-e működni?

Belefér-e az anyagi lehetőségekbe, összeegyeztethető-e a félelmekkel, világképpel, stb.? El tudja-e majd fogadni a kedves Ügyfél?

És addig dolgozunk az egészen, amíg összeáll az optimális megoldás.


Vagyis én pontosan azt csinálom, mint ez a kedves ismerősöm - csak "működő rendszerekben" gondolkodom, nem "csak" mechanikus gépekben.

Az én működő "gépeim" családok.

Pályakezdő fiatalok, házastársak, Anyák és Apák, családfenntartók - emberek, akiknek azáltal lesz hamarabb, vagy kevesebb pénzből otthona, külön szoba a gyermekeiknek - azáltal lesz piacképes tudása a csemetéiknek, vagy biztos anyagi hátterük a gyermekneveléshez, hogy mi szétszedtük és újragondoltuk, összeraktuk az álmaikat, a terveiket.

Nem a célon változtattunk, csak a "hogyanon" - ahogyan majd megvalósítják.

Én költséghatékonyabb vállalkozásokat, nyugodtabb családi légkört, magabiztosabb szülőket, megfontoltabban, tudatosabban gondolkodó fiatalokat látok magam mögött az úton.

Hétköznapi emberek voltak, hétköznapi problémákkal, félelmekkel - most pedig tudatosabb, magabiztosabb, eredményesebb emberekként folytatják.
Ráadásul a hatás, amit a munkámmal elértem náluk, tovább adódik. Egyrészt mert továbbajánlanak a barátaikhoz, másrészt mert a gyerekeik más szemlélettel fognak felnőni, nem az átlagos, reklámokon-nevelkedett generáció egyszerű (eladósodó) fogyasztóiként.


Igen, valóban inkább szellemi munka, amit csinálunk.

És mégis megvan az a párhuzam, megtalálható az a fő motívum, amit a kedves ismerősöm a maga számára fontosként megfogalmazott!
Mégis elérhető vele országhatáron belül egy tisztességes fizetés, egy stabil megélhetést nyújtó jövedelem.

Anélkül, hogy fel kellett volna adnom az értékrendem, a becsületem, akár a kétkezi munka szeretetét!

(Én kertészkedni imádok, és amikor tehetem, meg is teszem továbbra is - eredeti szakmám is ehhez köthető -, bár már hetedik éve a cégemnél dolgozok, "szájkaratéval" teremtem meg a saját jövőm anyagi alapjait.)


Hogy miért írtam le mindezt?

Egy kérésem volna, vagy inkább csak egy apró észrevételem:


Az Élet (Isten, az Univerzum - kinek hogy tetszik) számos alakban ad választ a kéréseinkre. Általában nem készen, és nem pont úgy, ahogyan azt elképzeltük.
És mégis megadja a lehetőségét annak, hogy a két kezünkkel magunk formáljuk olyanná a jövőnket, amilyenné szeretnénk.
Ám ahhoz, hogy ezt észre vegyük, ki kell nyitnunk a szemünket és a szívünket, a "hogyan működhet" oldaláról szemlélődni, és elengedni a régi, belénk csontosodott reakciókat (feltételezés megbizonyosodás helyett, előítélet megismerés helyett, görcsös kapaszkodás elengedés helyett, harc elfogadás helyett, stb.).



Szerintem.

Nyög-díj - avagy egyszer, őszintén...

#Frissítés 2016.05.12. a bejegyzés végén.
## Frissítés 2016.06.08. a bejegyzés végén.




Az imént olvastam:

"...A kormányzás átvételekor azzal szembesültünk, hogy a magyar nyugdíjrendszer a csőd szélén egyensúlyoz – mondta Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője. – A nyugdíjrendszer megmentése érdekében a kormány számos döntést hozott: megszüntettük a kötelező nyugdíjtőzsdét, biztonságba helyeztük az emberek időskori megtakarításait, egységes nyugdíjkorhatárról döntöttünk. Ezek mindegyike szükséges a magyar nyugdíjrendszer hosszú távú, kiszámítható, biztonságos működéséhez..."


Úgy gondolom, érdemes lehet újra beszélni kicsit a tényekről nyugdíjügyben úgy, hogy senkinek semmilyen érdeke nem fűződik az állásfoglaláshoz.

Magyarul: őszintén.


Nem kell, hogy nekem - vagy bárkinek - higgy, kedves Olvasó! Olvass utána, keress KSH-adatokat, vagy csak kérdezd meg a környezetedben élő időseket:

1. Kor? Határ?!

Talán Te is emlékszel - de a szomszéd néni-bácsi biztosan -, hogy nem sokkal ezelőtt még korábban mehettünk nyugdíjba.
A '90-es évek elején még 57-58 évesen,
1996-ban már 60 (nők 55),
2001-ben már 62 (nők 58),
2005-ben egységesen nők-férfiak 62,
2013 január 1. óta pedig egységesen 65 éves
korunkig kell gályáznunk, mielőtt bármit is kapnánk az államtól.

Ja - németéknél 2013-ban döntöttek a 65-ről 67-re való emelésről...
EU-átlagban a fenntarthatóság (nem javulás, csak szinten tartás!) feltétele a 72 éves (segítek: hetvenkét éves) korhatár elérése lenne...

2. Jogszabály - OK?

Kevesen tudják, azonban a nyugdíjrendszert 1997-ben megalkotott, azóta élő jogszabály határozza meg.
Vagyis '97-ben már előre látták (statisztikai hivatal az 1800-as évek közepe óta működik Magyarországon), hogy mire számíthatunk...
Az elmúlt években hallhattuk politikusaink szájából, hogy "megvédtük a nyugdíjakat, nem nyúltunk a nyugdíjtörvényhez". És való igaz: nem változtattak rajta semmit, így a '97-ben megfogalmazottak szerint 2013. január 1-től tudott tovább csökkenni a nyugdíjak aránya a nettó bérhez képest...

Ehhez tett hozzá Magyarország Alaptörvénye, amelyből néhány kapcsolódó lényegi elemet alább kiemeltem az egyszerűség kedvéért.

Kattints, és nézd nagyban! :)

Ugye, Te is érzed a súlyos különbséget, kedves Olvasó...?
Nem mindegy, hogy azt ígérem Neked 40-50 év gályázás fejében, hogy "ezt-és-ezt adom", vagy hogy "valamit igyekszem majd adni".

Ahogy az sem, hogy az öregségi ellátást az állam biztosítja, vagy csupán, mint jogalkotó, kijelenti, hogy a gyermek kötelessége eltartani idős szüleit...


3. Demográfia - "Demó-gráfia"

Bizonyára hallottad, hogy "öregszik a társadalom", "fogy a magyar".

Fordítsuk ezt le, mit jelent a magyar társadalom fenntartása, a nyugdíjrendszer finanszírozása szempontjából!

Az állam fő bevételei az adókból adódnak, ugye?
Tehát a "Nagy Közös Kalapba" befolyó bevétel függ az adófizetők számától, igaz?
Vagyis attól, hány gyermeket vállalunk, és meddig maradunk adófizetők (nyugdíjkorhatár).

 Ahhoz, hogy legalább annyi "új adófizető" álljon munkába, ahány nyugdíjba megy "valahányévesen", "termékeny magyar emberpáronként" (szándékosan nem családot írtam) 2,1 gyermeknek kellene születnie.
Gyk. 3 gyermeknek.

És mi a valóság...?
Utoljára az '50-es években, az ún. Ratkó-korszakban volt tartósan efölött ez a szám (abortusz-tiltás, koedukált építőtáborok tinédzsereknek, stb.). Azután még egy rövid villanásra, mikor a ratkó-gyerekek gyermekei születtek ('70-es évek közepe).

Ám ezeken kívül...

A grafikon 1957-től ábrázolja, vagyis a Ratkó-korszak végétől. Kattints, és nézd nagyban! :)

Mi következik abból, ha két időszakban sokkal többen születnek, mint előtte/utána...?
Két időszakban sokkal többen mennek nyugdíjba, mint előtte/utána?

Hát igen.

A KSH interaktív korfáján mindenki kedvére eljátszadozhat - érdekes képet mutat az animáció.

Íme kép-letesen, amiről beszéltünk - a kiugró csúcsok az 1955-ben születettekkel (legtöbben, a körvonalas), és a színezett rész, ahogyan elérik az aktuális nyugdíjkorhatárt. Látod a "hiányzó százezreket" az őket követő korosztályokban...?

És akkor ezzel azt hiszem, minden további okfejtés felesleges arra vonatkozóan, hogy ki mire számíthat az államtól nyugdíjfronton.

Fogadj el két idézetet kedves Olvasó - vezérigazgatónk egyik szállóigévé lett gondolatát, és egy bibliai idézetet - még útravalóul:

"A reform mindig azt jelenti, hogy többet fogunk fizetni, és kevesebbet kapunk a pénzünkért."

(bj)

"...és a termény egyötödét tegyétek félre, hogy a szűk esztendőkben legyen mit ennetek..."

(Mózes I. könyve 41. rész )

Frissítés, 2016.05.12.:

"...A járási hivatalok az idős ember jóváhagyásával pert indíthatnak a kötelességét nem teljesítő felnőttel szemben, függetlenül attól, hogy el tudja tartani a családját vagy sem...(...)No, nem új nyugdíjszabályokon törik a fejüket a kormány szakértői, nem is az alapnyugdíj bevezetését fontolgatják, hanem a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) Negyedik (Családjogi) Könyvét akarják módosítani, hogy az eddigi szabályoknál is nyomatékosabban a rászoruló szülők eltartására kötelezzék a gyermekeiket..."

Frissítés, 2016.06.08.:

"...Az állam nyilván azt akarja, hogy a rászorultak ne a szociális ellátórendszeréhez forduljanak segítségért, hanem oldja meg a helyzetüket a család..."

4 év munkájának gyümölcse, avagy csatát nyerni az adós-rabszolgasággal szemben...

A mai napot felvésem valahová.

2014.06.28-án, egy szombati napon történt, hogy először mondta magától ügyfelem: "Ahogy elkezdenek elhelyezkedni a fiúk, az első fizetésük 10%-át félretetetem velük - és ebből nem engedek!"


Vele - nevezzük Áginak - 2010-ben találkoztam, akkor kötöttük az első szerződést, amivel min.30 000 Ft-ot tettünk vissza a zsebébe.
Sok mindent átéltünk együtt, legutóbb egy sikeres érettségit és felvételit (az elsőt a háromból). Apránként felépítettük a szülők jövedelempótló védelmét, amint levegőhöz jutottak a devizahitelük mellett, elindítottuk az egyetlen azóta is futó megtakarításukat, spóroltunk párszor biztosításokon (házbiztosításon, kockázati életbiztosításon a Gender-időszakban), keservvel és külső kényszer hatására, de megszabadultak a folyószámla-hitelkeretüktől (ebben nem volt részem, nem is ékeskedem ezzel a sikerrel)...

Ma pedig megszületett a döntés, hogy ideje végre gondolni a saját időskori ellátásukra is - emellett újabb millió körüli összeget tudunk visszaadni a családnak.

Négy év munkájában a legnagyobb eredményt mégis a mai kijelentése jelzi számomra.

Három leendő család már úgy indul az életbe, úgy veszik át a stafétát a szülőktől, hogy nyugati szemléletmódra alapozza a jövőjét, kezdetektől megtakarítóként rendezkedik be a cash-flow-t tekintve, türelemmel és kitartással valósítják meg a terveiket.

Egy új generáció kezd épülni ezekkel a srácokkal. Egy olyan generáció, amelynek tagjai nem lesznek adós(ság)-rabszolgák.

Látom - mert Istennek hála vannak a korábban születettek között is hasonló szemléletűek -, mennyivel más helyzetből indulnak azok a fiatalok, ahol a szülők ezt az életpályát vázolták fel előttük, ahol nem az a kérdés, félretegyünk-e, csak az, hogy mennyit...


Nehezen megfogalmazható érzés, hogy közöm lehet mindehhez.
Annyi meddőnek látszó beszélgetés, a lassan, cseppenként átszivárgó gondolatok, a számtalanszor megismételt elvek...
Elszórt magok, amik ma bizonyságát adták, hogy nem volt hiába...



Egy éven belül a második egyértelmű, és nagyon pozitív megerősítését kaptam, hogy mennyit ér a munkám.

Ezt tekintem valódi sikernek.

Ez a valódi sikere egy "pénzügyi tanácsadónak" - nem a megkeresett forintok, nem a megkötött szerződések...


Köszönöm, hogy a részese lehetek! :)

Jövő-képek, avagy "Mész valahová? Vagy csak mész...?"

Előre bocsátom, ez nem egy szakmai jellegű bejegyzés lesz.

Inkább egyfajta szemléletformálásnak szánom.

Több írás is a "kezembe került" az utóbbi években, több véleményben, hozzászólásban olvastam olyan megnyilvánulásokat, amelyek arra engedtek következtetni, hogy sokan nem látják maguk előtt a "kiutat", a fényt az alagút végén.

Egy vezetőnk mondása szerint, "ha nincs célod, biztosan odaérsz."

Nem gondolom, hogy a világ legbúbánatosabb csücskébe születtünk volna, mi maroknyian.
Azt viszont egyre inkább, hogy megfeledkezünk az értékeinkről. Mind azokról, amelyeken csücsülünk (természeti értékeink), mindazokról, amelyeket magától értetődőnek gondolunk (fedél a fejünk felett, kenyér az asztalon, világítás, orvosi ellátás, stb.), sőt azokról is, amelyek bennünk rejlenek.

Van, aki elvándorolna, van aki érzéketlenné, depresszióssá válik. Van, aki lassan "belenyomorodik" a mindennapos taposómalomba, és inkább leszokik a gondolkodásról, hogy ne kelljen szembenéznie önmagával.

Álmokat dédelgetünk magunkban - fiatalon a leendő otthonunkról, egy jól fizető munkáról, csodás férjről/feleségről, később talán nyaralásokról, előléptetésről, magasabb fizetésről...

Mindenki álmodik - mindenki itt kezdi el.

És hányan valósítják meg az álmaikat...?

Ez még hagyján, de hányan kezdenek el cselekedni, hogy megteremtsék maguknak, amit megálmodtak...?


Naponta látok embereket - fiatalokat, vonzóakat, középkorúakat, értelmeseket, idősebbeket, "tapasztaltakat".

Ám meglehetősen kevés cselekvő embert látok.

Azt nem gondolom cselekvésnek, hogyha azt csinálom, amit nem szeretek, "mert muszáj".
Nem gondolom cselekvésnek, ha "bemegyek a gyárba gályázni", mert "nincs választásom."

Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy sokkal, sokkal többre vagyunk képesek, mint amennyit kihozunk magunkból! Évek, évtizedek szállnak el fölöttünk, míg ülünk a nyakig érő, híg ***ban - és nem mozdulunk.
"Mi optimisták vagyunk! Hiszen még nem hullámzik..."

ÉBRESZTŐ!!!

Felejtsd el a kifogásokat!
Elég volt a "miért nem menne" felsorolásaiból!
Elég volt a felelősséghárításból!

Íme itt a lehetőség, amire vártál!

Nem, nem olyan, mint amilyennek elképzelted...!
Sosem kapod készen a megoldást! A lehetőséget kapod meg, hogy megvalósítsd, amit egyszer megálmodtál!

Mert képes vagy rá!

Benned van a megoldás! Benned van a válasz! Te vagy a siker kulcsa!



Olyan hihetetlen...?!


Pedig egyszerű, és igaz.

Van benned segítő szándék...?
Képes vagy tisztességgel megdolgozni a pénzedért?
Az elismerésért?
A bizalomért?

Képes vagy vállalni a felelősséget a szavaidért és a tetteidért?
Képes vagy az őszinteségre?

El tudod képzelni, hogy a céljaidat tisztességes munkával, kitartással, odaadással, mások javát szolgálva érd el...?


Erről a lehetőségről beszéltem.

Magyarországon, magyar cégnél, magyar emberekért dolgozni, korrektül megfizetett munkával, hosszútávon biztos megélhetés mellett.

Küldd el az önéletrajzod az alábbi email-re, és légy nyitott rá, hogy megváltoztasd az életed!


celodaproblemad@gmail.com



Higgy magadban! Hidd el, hogy képes vagy rá - és megtanítjuk, hogyan váltsd valóra!

A betondzsungel hiénái II. - (m)értékrendek, avagy "jóban, rosszban"

Nem sok kedvem van hozzá, de ha már eldöntöttem, hogy kiírom magamból, akkor megteszem. És csak remélem, hogy ez lesz az utolsó a sorban, amikor negatív tapasztalat ragadtat írásra.

Házaspár, jó három éve ügyfeleim. Apró szerződéssel kezdtük - spóroltunk a lakásbiztijükön -, majd beszéltünk egyéb meglévő szerződésekről, tervekről, elvárásokról.
Többek közt a jövedelempótló biztosításaikon is spóroltunk, amikor egy jogszabályváltozás lehetőséget adott erre - ekkor már hat számjegyű pénzt kerestünk a családnak.

Év elején újabb jogszabályváltozás - nyugdíjbiztosításokra évi 20% adó-visszatérítés jár - ők is ki tudják használni, csak részben át kell csoportosítani a megtakarításokba fizetett összegeket.

Találkoztunk, átbeszéltük a hogyanokat, lehetőségeket - a piacon lévő, versengő termékek összehasonlításának eredményét.

Egy kérdést kellett pontosítanom - mennyire befolyásolja a családi adókedvezmény a visszakapható SZJA-t, illetve "van-e még mit visszaigényelni"?

Válasz megvan, elküldöm mail-en, mondván - gondolják át a megbeszéltek alapján, a megtakarítás mekkora részét tegyük innentől jogszabálynak megfelelő szerződésbe?

Egy hét "csönd" után csörögtem - többedik alkalommal értem utol a családfőt (felesége nevén futó megtakarítás módosításáról volt szó), aki ímmel-ámmal elmondta, hogy "feltűnt a régi tanácsadójuk a zoroszlános biztosítótól, és hát az általa vázolt ajánlatot fogadják el, csak a feleségének kínos volt, hogy mást is meghallgattak"...

Hát, mondom érdekes, hogy a T.Tanácsadó vajon hol volt az elmúlt három évben, amikor volt miről beszélni, még ha nem is az évszázad biznisze volt üzletkötői oldalról...

De semmi baj, mondom - kaptak-e írásos anyagot a kérdéses ajánlatról? "Hát azt nem..." Emlékszik-e a termék becenevére? "Öööö..."

Jó, akkor üljünk le, és nézzük meg miért értékelték úgy az elemzőink, hogy a zoroszlános biztosító konkurense jobban kitett magáért, mikor fejlesztették a terméket - kérjenek szerződési feltételeket, az a biztos, noha tudom, hogy melyik termékről lehetett szó, mert egy jogszabálynak megfelelően kidolgozott terméke van a biztosítónak.
"Jó."

Újabb egy hét, telefon.

"Hát végül úgy döntöttünk, hogy nem hasonlítgatunk tovább, azt választjuk, a zoroszlánosat."

WTF?! - mondom én.

Legalább mostmár tudják, hogy melyik termékről is van szó? "Igen, valami Shrp."

Rendben, mondom, csak meg ne bánják - persze elfogadom a döntésüket, ha kérdés lesz, elérhető leszek.


Persze nem hagyott nyugodni a dolog, hiszen tudtam, hogy az adott biztosító mely terméke után jár az adó-visszatérítés (nyugdíjba vonuláskor több millával magasabb lehet a lejárati összeg!) - és az nem ilyen néven fut.

Kis segítséggel meg is találtuk a vonatkozó feltételeket, kondíciós listákat.


1. Adó-visszatérítés nuku.
2. 30%-kal kisebb hűségbónusz, mint ugyanazon biztosító jogszabálynak megfelelő (adó-visszatérítésre jogosító) termékében.
3. 20%-kal magasabb TKM ("THM" biztosításokra - magyarul 20%-kal drágább - gyk. ebből fizetik a jutalékot is).

A biztosító saját brókerétől (Olyan hárombetűs, Valami... "Berátung"...).

Ez még nem lefutott ügy, mert úgy eldurrant az agyam, hogy mail-ben felsoroltam a vonatkozó pontokat a feltételekben, és javasoltam kérdezzék már meg ugyan a Kedves Tanácsadót, mi indokolja a fentieket...

Milliós tétel az adóból, "még egyszer ennyi" a plusz költségen, és a hűségbónusz vesztesége.



Értem én, hogy "barát", vagy legalábbis "jó ismerős", vagy nem is tudom mi...

Támassza alá szakmai érvekkel az álláspontját, álljon ki, vállalja fel, védje meg!

És ha képes rá, ha meg tudja mutatni a feltételekben, hogy miért jobb mégis, amit javasol - legyen úgy!




Ne csak akkor legyen nagy szakértő, amikor szerződést kell kötni, hanem legyen ott akkor is, amikor szembe kell nézni az eredményekkel! Akár azzal, hogy valaki kiborítja a bilit!




Korábban kiemeltem, mennyire fontos egy jó ajánlás - akár egy jó vélemény, akár ha már tapasztalat.

Most hadd mondjam, hogy mennyire fontos az elkötelezettség - ami pedig azon látszik, hogy valaki ott van-e melletted "jóban-rosszban"...?




(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanezen "független" tanácsadó cég volt munkatársa is az ügyfeleim közt van - aki kezdő munkatársként szerződött a főnöke által javasolt megtakarításra - olyan pofátlan kondíciók mellett, amit az ellenségemnek se kötnék...)

A betondzsungel hiénái I. - avagy "az a bizonyos plusz"...

Valami lehet a levegőben...
Az utóbbi hetekben zsinórban futottam össze ügyfeleknél vérlázító esetekkel.
Értékesítő vagyok. Naponta találkozom "először" emberekkel, új arcokkal. Naponta kell elérnem, hogy azt a bizonyos kezdőcsomagot megszavazzák bizalomból nekem, és a mögöttem álló cégnek.
Hiszen minden emberi kapcsolat alapja a bizalom.

Ahhoz, hogy időt szánjunk egy új együttműködésre, ahhoz, hogy őszintén beszéljünk egymással akár csak olyan témákról, amiket alapból családon belül beszélünk meg - még talán a barátokkal is csak töredékeket osztunk meg -, pláne ahhoz, hogy számokban beszéljünk jövedelmekről, a boldogságunkhoz hiányzó összegekről...

Erről szól a munkám, tehát bizalom nélkül nincs esélyem segíteni, dolgozni. Kezdetben ez megelőlegzett bizalom.

(Nyilván részemről is - hiszen ha egy leendő ügyfél nem őszinte, akkor a számára kidolgozott, elmondásán alapuló megoldás eleve kudarcra van ítélve, vagyis hiába tettünk bele időt és energiát a munkatársaimmal, gyakorlatilag "kidobott idő-energia" volt.)


És ez így van valamennyi közvetítői irányzat (ügynökök és brókerek, függők és függetlenek) esetén.

A bizalommal pedig - mint mindennel - lehet élni, és visszaélni.

Két friss tapasztalatot fogok megosztani - talán inkább csak, hogy magamon könnyítsek azzal, hogy "kiírom" magamból. (Nézzétek el nekem.)

1. Áldott jó lélek (új) Ügyfél, ötvenkét éves férfiember. Hívjuk Józsefnek!

Szereti a túrákat, jár is a zöldbe sokat, két családos nagylánya van. Négy éve megkereste egy ügynök (egy pénzintézet direktmunkatársa), nevezzük Ágnesnek.
Ágnes nagyon kedves, megnyerő hölgy, és /lelkiismeretes/ következetes a munkáját illetően.

Átbeszélte a nyugdíjproblémát Józseffel, aki megértette a téma komolyságát, és a beszélgetés lényegi üzenetét:

"Ha nem halmozol fel aktív időszakodban, aktivitásod elvesztésének pillanatában éhen fogsz dögleni..."

El is indított egy nyugdíjprogramot Ágnes segítségével 2009-ben.

Ágnes, mint /felelősségtudatos/ következetes üzletkötő, hamarosan fel is hívta Józsefet, hogy s mint van, /mi változott/ találkozniuk érdemes, mert milyen fontos is a lépés, amit megtettek együtt, ki lehetne egészíteni.

Találkoztak is, majd hogy-hogynem, elindult egy újabb, modernebb megtakarítási szerződés, ugyancsak nyugdíjcélra, Józsefnek szánva. 2012-őt írunk ekkor.

Hasonló előzményekkel ezt megismételve ismét eljött Ágnes, aki elmondta /szakmai érvekre alapozva/ ("mennyivel jobb is az, ha több helyről lesz pénze"), hogy miért érdemes Józsefnek újabb megtakarítási szerződéseket indítania, majd 2013 októberében és 2014 januárjában is megkötött egy-egy megtakarítást /a jó jutalékra/ József nyugdíjára gondolva.


Mire találkoztunk, József az alábbi mérleggel rendelkezett:

- 2009 óta fizetett nyugdíjcélú befektetési egységekhez kötött biztosítási megtakarítás - értékkövetéssel eddigre 29 000 Ft/hó összeggel

- 2012 óta fizetett nyugdíjcélú befektetési egységekhez kötött biztosítási megtakarítás - értékkövetéssel eddigre 16 000 Ft/hó összeggel

- 2013 óta fizetett nyugdíjcélú befektetési egységekhez kötött biztosítási megtakarítás 15 000 Ft/hó összeggel

- 2014 januárja fizetett nyugdíjcélú befektetési egységekhez kötött biztosítási megtakarítás 10 000 Ft/hó összeggel


Egyéb változás: munkahelyváltás 2013 elején, jövedelem csökkent 98 000 Ft/hó mértékig.

Ha kicsit is gyanakvó vagy, legalább összeadtad: 70 000 Ft nyugdíjcélú megtakarítás, 98 000 Ft bevétel per hó.

Neked sem jött ki a negyvenhétezer...?




Összességében:

1. Biztosítási megtakarítást nem kötünk 10 év körülre, mert csak hosszabb távon van esélye "kitermelni a költségeket". (Kötöszködőknek: számos változótól függően.)

2. Ágnes mindjárt négyet is kötött Józsefnek, egyre rövidebb lejárattal, amiből következően fajlagosan egyre drágábbá váló szerződésekkel /húzott le négy bőrt Józsefről/ támogatta Józsefet célja elérésében.

3. A négy szerződésből az utóbbi három ugyanaz a termék.
(Magyarabbul: még csak rá se lehetett volna fogni, hogy "jobb a szolgáltatás, jobb a mögöttes befektetés", vagy bármi.)

4. 2014. január elseje óta a jogszabálynak (SZJA tv. VIII. fejezet 44/C §) megfelelő nyugdíjbiztosítások után évi 20%, max. 130 000 Ft új adó-visszatérítést lehet elhozni állambácsitól.
Noha az érintett pénzintézet is rendelkezik megfelelő termékkel, az Ágnes által Józsefnek megkötött két módozat (1+3 db szerződés) egyike sem felel meg a jogszabálynak.
(Ugyanis a jogszabály maximalizálja a megfelelő módozatok költségtartalmát, vagyis kisebb rájuk a jutalék...)

5. Az utóbb kötött három (azonos módozatú) szerződés rendelkezik ingyenes árfolyam-figyelő szolgáltatással. (Az egyik legfejlettebbel a piacon.)
József egyik szerződése mellé sem került beállításra /elmondásra sem/ ilyen.

6. Az érintett pénzintézet több eszközalapja kétszámjegyű hozamot ért el az elmúlt évben. Ágnes természetesen /nem vállalta a vesződséget és felelősséget, hogy elmagyarázza/ felhívta József figyelmét a kihasználható trendre - ezért mind a négy szerződésben 100% ugyanaz a kötvényalap került megjelölésre befektetési eszközként évi 5,5% körüli hozamot realizálva.
(Magyarabbul: 10% felett is lehetett volna hozama az ügyfélnek.)



Ágnes tehát egy zsák pénzt /kihúzott József zsebéből/ keresett Ügyfelének, megalapozva a közvetítői szakma jó hírnevét, megszolgálva az Ügyfél bizalmát, és megfelelve mind az emberi etikai-, mind a szakmai elvárásoknak, saját lelkiismeretének, stb.






Nem hittem a szememnek.

Mikor hozzávetőlegesen kalkuláltuk, mekkora pluszköltséget fizetett ki József azért, mert nem értett a pénzügyekhez. Mert jóhiszeműen viszonyult valakihez, akiről semmi előzetes ismerete/tapasztalata nem volt.

És ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.

Sokan azt hiszik, hogy a tanácsadójukat szakmai tudása, a befektetési piacon szerzett tapasztalata emeli az átlag fölé.
Persze - a számok világában, a gazdaságban, a hétköznapi életünkben szakértelem és tapasztalat nélkül nehéz eredményeket elérni - ha nem értünk a pénzügyekhez, gyakorlatilag a lehetetlennel határos.

(Hiszen a pénzünket csak a pénzpiacon keresztül tudjuk kezelni, a piaci szereplők (bankok, biztosítók, pénztárak) nagy része pedig nem egyszerűen a saját érdekét helyezi a miénk elé, hanem igyekszik kihasználni az információ- és ismerethiányból fakadó hátrányos helyzetünket.)


Én vallom, hogy a bizalmat kezdetben ki kell vívni a tudásunkkal, majd évek alatt meg kell szolgálni a hozzáállásunkkal.*



Talán a fenti történet jól példázza, hogy egy közvetítő-tanácsadó megválasztásánál a szakmai tudás mellett legalább olyan fontos (ha nem fontosabb) a referencia.
Mert a szakmai elkötelezettség, az etikus magatartás csak idővel mutatkozik meg - ha van egy ajánló, aki véleményét, első tapasztalatait megoszthatja velünk, segíthet, hogy megalapozottabban előlegezzünk meg bizalmat.





* A bejegyzés szerzője maga is független közvetítő-tanácsadóként él és dolgozik. Új ügyfelekhez elégedett, régi ügyfelek ajánlása útján jut. Célja a vállalata cégfilozófiájával összhangban évtizedeken át egy-egy család mellé állni, vállalva nem csak a szerződések kiválasztását, de a velük elért eredmények felelősségét is évek múltán.

"Ha MA megteszed, amit más nem, HOLNAP megengedheted magadnak, amit más nem!" - avagy: Ha valamit nem tudsz, kérj segítséget!

Beszélgettünk itt-ott olvasott cikkekről, és felmerült, hogy ha már eljutottunk felismerésekig, érdemes volna annak megfelelően cselekedni is.

Nemrég megjelent cikk a Metropolban, amelyre reagáltam - hogy "nem tanultunk meg megtakarítani".

A hétvégén pedig egy szimpatikus ötvenes házaspárnál jártam, és iskolapéldáját adták a fenti állításnak. Persze nem az elsők, és nem egyetlenek - de feltűnő volt, hogy éppen most, hogy ez a cikk beszédtémánk volt, éppen most találkoztam Velük.

Így engedve a felvetésnek leírom egyszerűen azt a pár tapasztalati elvet, amely az elmúlt két évtizedben munkatársaknál, illetve nálam lecsapódott a hozzáállás-típusokkal kapcsolatban.
(Tudom, hogy ez csak elméleti anyag, és tudom, hogy gyakorolni is kell, hogy megtanulható legyen - ám hátha valakit ráébreszt legalább, hogy dolga van a jövőjével...)


1. "Először mindig magadnak fizess!"

Ez a gondolat Robert T. Kyosaki-tól származik, aki élete során több vállalkozásba bukott bele, és a saját bőrén tanulta meg azokat a tapasztalatokat, amelyek végül az anyagi felemelkedéshez vezették.
Lényegében arra gondol, hogy a havi "kiadásaid" listáján ELSŐ helyen azok az összegek álljanak, amit magadnak, a saját jövődnek szentelsz.

"Ezzel elértem, hogy jobb teljesítményre ösztönözzem magam. Ha ugyanis előbb magamat fizettem ki, a hitelezőim, a főbérlőm, a családom követelései sokkal ösztönzőbben hatottak rám. Ha a jövőnk építését mindenki más után soroljuk be, hajlamosabbak vagyunk elsunnyogni, széttárni a kezünk, hogy "hát sajnos nem maradt rá elég, de majd legközelebb..." És tudjuk, hogy ez a legközelebb sosem jön el."

Először magadnak fizess!
Kattints, és nézd nagyban!

2. "Mindig legyen éppen hozzáférhető pénzed!"

Emelje fel a kezét az, akinek volt már, vagy hallott róla, hogy hosszútávú lekötésbe tett pénzekkel emberek sokat buktak...!? (pl. biztosításokkal)

Sokan rettegnek a "hosszú - táv" szavak hallatán. És mikor megkérdezem, hány évesek, elmondják, hogy harminc, negyven, ötven évesek is elmúltak.
Na igen. És hosszú volt? Túlélték? 20 évesen is voltak terveik? És most - 30-40-50 évesen is vannak...?
Akkor valószínű, hogy 10-20 év múlva is lesz, amit szívesen megvalósítanának...?

Valójában nem a hosszú távtól félünk! Hanem attól, hogy lemondjunk a műsorváltoztatás jogáról!
Csakhogy korlátozni csak akkor korlátozzuk magunkat, ha mindenre csupán egy megoldással akarunk felelni. Azt pedig beláthatjuk, hogy nincs olyan megtakarítási forma, amely ugyanolyan hozamot/kamatot ad rövid, mint hosszú távon, ugyanolyan hozzáférhető, és ugyanannyiba kerül.

Mi hát a megoldás?

Ma élsz, igaz?
Ma annyit tudsz tervezni, hogy "mai fejjel" mit szeretnél 2-3-5-10-15 év múlva. Milyen életet akarsz élni, hová szeretnél eljutni anyagilag.

Alapszabály: a megtakarításod a felhasználás időtávjának megfelelően kell kiválasztanod!

(Megtakarítás = kis lépésekben történő tőkefelépítés <> Befektetés = meglévő nagyobb tőkeösszeg kamatoztatása)

1-2 éves tervek: főszabályként banki piacon, lekötésekben, esetleg értékpapírszámlán (inkább kötvényekben), vagy tőzsdei befektetésben (csak kockázatvállalóknak)
3-10 éves tervek: banki piacon (lekötés, TBSZ, LTP); egyösszegű biztosításokban; hosszabb távra szóló biztosítások mellett, eseti díjakkal; tőzsdei befektetésekben (kockázatvállalóknak)
12-40 éves tervek: biztosítási piac (hagyományos garantált összegű biztosítások, vagy befektetési egységhez kötött termékek (UL); tőzsdei befektetésekben; értékpapírszámlán keresztül vásárolt befektetési alapokban.

Szokj hozzá:

HOZAM + HOZAMBIZTONSÁG + HOZZÁFÉRHETŐSÉG

>>> "Egyszerre csak kettőt, a harmadik rovására!"

Tehát el kell döntened:

1. vagy tőzsdézel és kockáztatsz, vagy nem (vállalható kockázat mellett akarsz hozamot)
2. vagy akarsz infláció feletti hozamot, vagy nem (ha nem, akkor csak a tőkebiztonságra koncentrálsz)

Az 1. kategóriát bevállalók speciális esetet képeznek. Mivel itthon kevesebben vannak, nekik máskor és máshol.

Tegye fel a kezét, akinek volt ilyen! ;)

Értelemszerűen, ha a második kérdésre nem a válaszod, akkor nincs is semmi dolgod! Vidd haza, és örülj neki!

 De ne csodálkozz, ha 10 év múlva kevesebbet tudsz venni a pénzeden, mintha ma elköltötted volna! (infláció)






Azoknak, akik nem akarnak tőzsdézni, de szeretnék, ha a pénzük dolgozna is nekik - az alábbi utat javaslom.

Matekozz! Milyen célodra kell a legnagyobb tőke? Mennyi a megtakarítási képességed? (Bevétel/kiadás mérleg, és nem baj, ha "kicsit fáj"...)

Mottó:
"Ha MA megteszed, amit más nem, HOLNAP megengedheted magadnak, amit más nem!"


Oszd fel!

A legtöbben azért jártak pórul, mert megvettek egy hosszútávú megtakarítást, de nem indítottak rövid-, és középtávút. Így amikor jött egy "műsorváltozás", csak abból tudtak pénzt kivonni, amiből még nagyon nem volt érdemes.

Rövidtávon kockázat nélkül nehéz érdemi hozamot elérni. Hozamra közép- és hosszabb távokon van esélyünk, ésszerű kockázatvállalás mellett. (Ilyen "kockázat" például, hogy tervezett idő előtt csak korlátozottan hozzáférhető a pénzem.) A biztonságnak ára van - ez a magasabb költségekben jelenik meg. Ahhoz, hogy nyereséges legyen a megtakarításom, idő kell, hogy "dolgozhasson a benne lévő pénz", és kitermelje a költségeit, plusz a nyereséget, amiért elindítottam.

Tehát ezt a kockázatot (kötöttség) úgy tudom kezelni, ha mellette van olyan rövidtávú tartalékom, amelyhez nyúlhatok, ha akaratomon kívüli "műsorváltozás" van. És így ki tudom várni azt az időt, ahol már a hozamom felülmúlja a költségeimet.

Egységnyi idő alatt egy tőkefelhalmozáson a későbbi évek hozama lesz mindig egyre számottevőbb. (Feltételezve persze, hogy nem extrém időszakot fogunk ki.) El kell tudnunk fogadni, hogy senki nem lát a jövőbe (talán csak a hadsereg ;) ).

Tehát lehet olyan extrém visszaesés, amikor úgy érezzük, menekülnünk kellene.

Ehhez az alábbi ábránkon javaslom elgondolkodni:

Kattints és nézd nagyban!

Kattints és nézd nagyban!

Ilyenkor jön jól, ha mindezt - kezdőként - nem egyedül csinálod.
És el is érkeztünk a "család tanácsadója" fogalmához.

Mert a bizalmat Neked meg kell előlegezned - de a tanácsadódnak meg kell szolgálnia...

Ezt pedig azzal teheti, ha Veled van "jóban, rosszban" - segít amikor megy a szekér, és akkor is, mikor épp nem. Ha bármikor felhívhatod, hogy kérdezz. Ha vállalja a felelősséget az általa javasoltakért - nem csak szerződéskötéskor, de öt-tíz évvel később is, mikor lejár a szerződésed.


(Én ezért vagyok büszke a szakmámra, a cégemre. Mert nincs kényszer - csak minőség-kényszer -, és becsülettel megvalósíthatom, amiben hiszek.)

(KI)számolós helyett - avagy többet ésszel...

Végre egy pozitív, elfogulatlan írás a témában!

Kattints, és nézd nagyban!

" A nagy gazdasági világválság idején kénytelen voltam végignézni ahogy önjelölt pénzügyi szakemberek és olvasottságot hajhászó önjelölt újságírócskák, illetve népszerűséget és szavazatot megteremteni akaró mainstream politikus együttes erővel több száz milliárdnyi kárt okoztak az embereknek azzal a pánikkeltéssel, ami az országban folyt. Ennek eredményeképpen az emberek ezrei szabadultak meg éveken keresztül befektetéseiktől abban a hiszemben, hogy jobb ma elveszteni a pénz felét, mint holnap a teljes összeget, miközben a legtöbben olyan befektetési alapokban tartották a pénzüket, ahol semmi esély nem lett volna a nullázásra. 

Ma már rengetegen hirdetik, hogy soha többet nem hagyják magukat rászedni, és nem kötnek semmit, miközben a legtöbben saját magukat vágták át.


Pénzügyi tanácsadók

A pénzügyi tanácsadókról egy nagyon népszerűtlen kép alakult ki az emberekben, aminek nagyon sok köze van a rosszul eltalált, veszteséges befektetésekhez, megtakarításokhoz. Sokak szerint ezek a "tanácsadók" önjelölt, képzetlen MLM huszárok, akik semmi máshoz nem értenek, mint másokat lehúzni. Biztosan ez a legnépszerűbb, legelfogadottabb vélekedés, ami tökéletesen felment minden más szereplőt (ügyfél, pénzintézet) a felelősségből.

Én szeretek pénzügyi tanácsadó és pénzügyi tanácsadó között is éles különbséget tenni, mint ahogy nem minden orvos sem lesz automatikusan szakmája zsenije. A képzetlen tanácsadók féle képzelgésekről az a véleményem, hogy mindenféle szakvizsgát kell a szakmában letenni ahhoz, hogy valaki ezen a pályán mozogjon, de az sem jelenti automatikusan a hozzáértést bizonyos dolgokhoz.

Érdekes módon általában az emberek jobban megbíznak abban a tanácsadóban, akinek a falán ott virít mindenféle gazdasági diploma, miközben véleményem szerint a főiskola, egyetemen a fundamentális alapokra tud megtanítani, de semmiféleképpen a befektetési világ azon mechanizmusaira, amik sikerre vezetnek. Miért gondolom, hogy ez érdekes? A befektetések, főleg a hosszútávú (5-10-15 éves) megtakarítások (pl.: UL) esetében biztosan nem lehet alkalmazni egyetlen olyan számítási technikát sem, amit a főiskolán tanítanak. Ennek legértelmesebb magyarázata szerintem az, hogy ha valóban működne, akkor a tanár nem bohóckodna havi 300.000 forintért (jó esetben) ennek a tanításával, hanem megcsinálná saját szerencséjét.

Az elmúlt években a pénzügyi tanácsadók jelentős része abban hibázott befektetés téren, hogy felült a mainstreamnek és a tankönyvekben megtanult programokat alkalmazva próbált reagálni egy vélt gazdasági esemény későbbi hatásaira, miközben a legtöbb esetben a befektetési alapoknál semmi nem indokolta a pánikszerű reakciót. Az ügyfelek pánikolhatnak, hiszen megkapják az egyenleg értesítőt, és félnek a bukástól.

A jó pénzügyi tanácsadónak, aki minőségi befektetési alapokkal üzletelt, annak viszont nem az ügyfelek véleményét kell követnie, hanem tudnia kellett volna saját lábára állni és megvédenie saját tanácsát, amit évekkel ezelőtt javasolt. A tőzsde alapvető szabálya: "Olcsón vegyél, drágán adj el"

Amikor befektetünk részvényekbe és egyéb olyan eszközökbe, amik kockázatosak, akkor el kell fogadnunk a libikóka hatást, fel kell tudnunk dolgozni a pillanatnyi árfolyamból eredő állást, még negatív mutató esetén is. Vesztesek ebben az esetben csak akkor leszünk, ha pánikolva felborítjuk az alaptörvényt és olcsón adjuk el azt, amit ehhez képest drágán vettünk. A pénzügyi tanácsadó egyik feladata megérteni a piac öngyógyító mechanizmusát, az alapok működését, várható élettartamukat. NEM SZABAD BEPÁNIKOLNIA.

A legtöbben viszont pánikoltak, mert valóban nem tanácsadók. De ezek az emberek nem a képzettség hiánya miatt nem tanácsadók. Az átlagos magyar iskola képtelen megtanítani ezt a felfogást és a helyes döntést, hiszen ez sokszor egy plusz információn, egy érzésen, egy politikai helyzeten múlik. Az iskolai pedig a múlt adatai, tapasztalatai alapján tanít, miközben a világ folyamatosan megy előre, és folyamatosan új befektetési attitűdöket, stratégiákat alakít ki, miközben cáfolja az addig elfogadottakat.

Ügyfél,média


Sokszor tanakodtam azon, hogy vajon az ügyfél mondja a média véleményét, vagy a média az ügyfél álláspontját közvetíti? A tapasztalat az, hogy miközben az átlagos ügyfél a médiából próbál tájékozódni, addig a média nem új tudást közvetít, hanem az általános társadalmi felfogást. Amikor folyamatosan arról olvastunk, hogy menekülni kell minden befektetésből, akkor az a legtöbb esetben indokolatlan pánikkeltés volt. Pánikot keltett a média, amit pénzügyi szempontból átlagos emberek, ügyfelek alkotnak meg.

Az eredmény pedig az lett, hogy több ezer ember szenvedett el indokolatlanul nagy veszteségeket csak azért, mert féltek az ismeretlentől és senki nem szólt nekik arról, hogy ők nem ugyanabban a bizniszben érdekeltek, mint az a magánbefektető, aki az éppen csődbement cégbe fektetett be direkt módon. (Ismétlem, befektetési alapokról beszélek most, azok befektetőiről).

Persze ez egy normális tőzsdei nap extrém kimenetele volt éveken keresztül, hiszen a papírok árfolymát pontosan az adok-kapok határozza meg. A tőzsde nem teremt pénzt. A tőzsde csak újraoszt. Amikor valaki nyer, az mindig a másik veszteségét jelenti. Az elmúlt években a pánikoló átlagemberek veszteségén keresztül jutott nagyobb vagyonhoz a pénzügyileg képzettebb emberek csoportja, akik tudták, hogy olcsón kell venni (azért lett olcsó, mert mindenki mániákusan menekült) és megvárni, amíg drágán lehet eladni.

A napokban a LinkedIn egyik vezető gazdasági csoportjában kerültem "nézeteltérésbe" az egyik taggal (a nyugdíjcélú UL állami támogatottságáról volt szó), amikor arról beszélt hogy volt Unit Linked-je, egyszer már átverték, soha többet. Biztosra vettem, hogy az általános felfogást közvetíti ezért belementem a játékba. Hamar kiderült, hogy igazából a megtakarítási programja nem élt meg 5 évet, hiszen veszteségesnek látta az adott állást, ami miatt átverve érezte magát és felmondta a szerződést.

A problémám ezzel az volt, hogy egy UL 10+ éves termék, tehát fura lenne 5 év után várni a nagy zsetont, már csak a költségszerkezete miatt is. Ha 20 évre kötök egy terméket, ami ráadásul befektetési eszközalapba fektet, egységeket halmoz fel, akkor nem szabad leragadni 4-5 évnél, és a pillanatnyi állásnál. Ennek oka, hogy az UL-ben például nem az a jó, ha tartósan magas az árfolyam és növekszik, hiszen akkor az egységnyi befektetett pénzünkből növekvő árfolyam mellett kevesebb papírt tudunk vásárolni.

Kevesebb papír a beváltásnál pedig biztosan kevesebb hozamot fog eredményezni, mint végig alacsony árfolyamon vásárolt papírtömkeleg, amit a végén magas árfolyamon váltunk be. Ezt nagyon nehéz belátni, hiszen ez feltételezni azt, hogy a termék folyamatosan a mínusz tartományban fog mozogni (a valóság persze nem ez, bár én örülnék neki), az addig befektetett pénzünk töredékét fogja papíron érni. "Befizettem X összeget 5 év alatt, és most X/2 van benn". Én ezt úgy értelmezem, hogy befizetett X összeget és 5 év alatt az ügyfél átlagos elvárásaihoz képest 2X mennyiségű papírt tudtak vásárolni, aminek aktuális értéke valóban negatív, de a jövőbeni kilátások sokkal pozitívabbak.

Végszó


A Wall street farkasából már sokan megtanulhattuk, hogy akárki akármit mond a tőzsde és az árfolyamok változása sokkal inkább érzésre alapoz, mint tudományra. Képtelenség kiszámítani a piac reakcióját bármilyen hatás esetén. Az pedig felfoghatatlan vállalkozás lenne, amikor végtelen mennyiségű egymásra épülő interakció konkrét hatásait akarnák megjósolni. Természetesen teljesen más, amikor direkt egy vállalkozás részvényeit vásároljuk meg, vagy állampapírokat veszünk. Most azért vettem a befektetési eszközalapokat, mert Magyarországon az átlagos embereknél ez a legjellegzetesebb megtakarítási, befektetési forma.

Mindenkit óva intenék a pánikreakciótól és attól a pénzügyi tanácsadótól, aki veled együtt pánikol. Ott általában az ügyfél vezeti a tanácsadót, az ügyfél ad tanácsot a tanácsadónak. Képtelen helyzet, ugye? Bárki aki belevág egy befektetésbe/megtakarításba, az először kerüljön tisztába a várható kockázatokkal, eseményekkel (árfolyam változás hatásai) és mérjék fel a tanácsadóval közösen, hogy képes lenne e az adott ügyfél akár évekig elviselni az árfolyam ingadozásokat. Végül pedig egy tipikus befektetői felfogással köszönnék el, ami remélem alátámasztja azt, amiről eddig beszéltem:

Kattints és nézd nagyban!

..."

"A többség nem tud spórolni" - METROPOL 2014.01.27.

"Két friss kutatás is bizonyítja..."

Így kezdődik egy újabb cikk a népújságban.

Arról, hogyan törekszik befolyásolni bennünket a hatalom a média segítségével, nem akarok írni. Mindenki "tudja", csak épp el sem hisszük mennyire, és milyen gátlástalanul. Éppen ezért akár azt is mondhatnám, a fenti cikk nem hiteles - pláne a népújság (előző gondolat mentén, amit ingyen adnak, csak "vedd be", attól érdemes óvakodni).

Ugyanakkor tudom - magamról is tudom, hogy a hétköznapokban sokkal több impulzus ér, mint ahányszor tudatosodik bennünk, hogy ismét céltáblái vagyunk a manipulálásnak.

(Hogy tudd, mennyire kerülünk a hatása alá, nézd meg ezt!)


Ezért inkább leírom a saját tapasztalatomat (és másik ezer munkatársamét) - amit az elmúlt évek alatt több száz, különböző társadalmi réteghez tartozó családnál tapasztaltam.


1. Tény: pénz van!

Persze, mindig lehetne több. És mindig lenne mire elkölteni, ha több lenne.
Azonban tény, hogy hét év alatt egy kezemen megszámolom, hány olyan családdal találkoztam (és válogatás nélkül mentem mindenkihez, aki nyitott volt, hogy találkozzunk), akiknél valóban olyan szűk volt a keret, hogy nem tudtunk pozitív irányba változtatni, nem fért bele az öngondoskodás.

És sok száz családnál "találtunk" pénzt, ha "jobban megnéztük". És itt nem arra gondolok, hogy "mától nem veszünk, csak párizsit".

2. Tény: Az emberek többsége tud spórolni!

Tudja mit, hol szeret megvenni, mert olcsóbban kapja meg, mert többet kap ugyanannyiért, stb.
Spórolni, vagyis figyelni arra, hol érdemes vásárolni.

Nem a spórolás hiánya a gond.

3. Tény: sehol sem tanítják!

Sajnos a fogyasztói társadalom az oktatási rendszert is használja - felhasználja az ideális Fogyasztó kinevelésére. Tudatosan ad, és tudatosan tagad meg bizonyos ismereteket, impulzusokat a gyerekeinktől - tőlünk.


Hol a csúsztatás a hivatkozott cikkben...?

Egyrészt sugalmazza azt a fajta negatív szemléletet, amely hozzájárul a depressziós köztudat fenntartásához. (A változáshoz ugyanis lelkesedés szükséges...)
Mondhatjuk, hogy "játék a szavakkal" - mégis tapasztalatom szerint helyesen így hangozna a fenti cím:

"A többség nem tanult meg megtakarítani"

Így máris elkerültük azt a félreértést, miszerint "nem tud" = "nem képes"...


Munkám során sok száz családnál sikerült elindítani olyan megtakarítási programokat, amelyek tudatos odafigyeléssel, következetességgel növekedési pályára állítják a "családi gazdaságot".

A legfontosabb tapasztalatom tehát az, hogy a többség képes, csak nem tudja hogyan - mert sehol sem tanították meg. Mert generációk óta a marketing, a fogyasztói média ködében nevelkedünk, és ezt csak kiszolgálják a pénzpiac etikátlan üzletpolitikát folytató (banki-, biztosítói-, brókeri-) szereplői.


Van megoldás.

És az elmúlt évtizedben egyre többen csatlakoznak azokhoz,
akik úgy döntenek, megtanulják hogyan.



update: cikk



"... Az aktívan takarékoskodó vagy befektető magyarok egyharmada havi jövedelmének 5-10 százalékát szokta tartalékolni. További 30 százaléka 5 százaléknál kisebb részét, míg egyötöde 11-20 százalék közti arányt. A többiek 20 százaléknál nagyobb részt. (...)
Például a gyerekek jövője érdekében hazánkban a megkérdezettek 19 százaléka aktív; Európában átlag 25 százaléka. Váratlan kiadásra nálunk 14 százalék tartalékol, földrészünkön átlagosan 32 százalék. Jobb saját lakást a magyarok közül 5, a többi ország átlagában viszont 13 százalék céloz meg. Egészséggel kapcsolatos kiadásokra nálunk a válaszadók 14, Európában átlag 24 százaléka készül fel..."

Így tesznek (kiszámo)LÓVÁ...

"Kiszámoló". Egy blog.

Egy "pénzügyi tanácsadó" írja.

Feltett szándékom volt, hogy nem hozom fel példának - hogy nem fogok sárral dobálózni -, ma mégis elszakadt bennem a cérna.*

Miért...?

Mert ismét olyan cikket jelentetett meg, amellyel meggyőződésem szerint többet árt, mint használ.




"...Amit én kínálok: sok év banki és biztosítói tapasztalattal, bankfiók-vezetői, prémiumbankári múlttal, tőzsdei szakvizsgával, vagyon-, alap-, portfolió kezelői szakvizsgával, befektetéselemzési tanulmányokkal és okleveles szakközgazdász diplomával átnézem a pénzügyeit és tanácsot adok, mit lehetne jobban csinálni, mitől kellene megszabadulni, hogyan lehetne megtakarítani.

Elmagyarázom a diverzifikáció lényegét, hogyan képezzen portfoliót, hogyan spóroljon például a nyugdíjára és sok ehhez hasonló dolgot.

Terméket egyáltalán nem értékesítek, jutalékot senkitől nem kapok, így semmi érdekem nincs bármire is rábeszélni Önt...."

Na igen... Végül is csak alapból a tisztességtelen üzletkötőktől való félelmeinkre apellál, nyomogatva azt a pontot, ami jó eséllyel fáj a Tisztelt Olvasónak.

És valószínűleg jobban fáj neki, mint "35 000 plusz útiköltség..."

Arról érdekes módon elfelejt megemlékezni, mit is csinált "sok évi banki-, biztosítói-, prémium-bankári" évei alatt...



"...Fontos, hogy mindenféle nonszensz jogi kikötések miatt konkrét terméket nem ajánlhatok Önnek, csak termékcsoportokat..."

"Nonszensz jogi kikötések"...

Persze! Érdekes módon független közvetítő is dolgozik (ügyfélmegbízásból) a piacon pár ezer, és ők ajánlhatnak konkrét terméket...

Sőt a vonatkozó jogszabály megfogalmazza a "szaktanácsadó" fogalmát és hatáskörét, amelyet akár ügyfél, akár pénzintézet alkalmazhat bármely egyedi esetben, és aki nem közvetít (nem köt szerződést), csak tanácsot ad!


Nem inkább arról van szó, hogy büdös a felelősségvállalás,
Kedves Kiszámoló Úr?!

Mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy "Kedves Házépítő, az elektromosság életveszélyes, inkább használj csak betonkeveréshez kézi szerszámokat!" - mint hogy megtanítsd biztonságosan használni az elektromos eszközöket?!

Termékcsoport:

Lakáscélú hitelek
Szabad felhasználású ingatlanfedezetes hitelek
Folyószámla-hitelkeretek
Lombard-hitelek
Kockázati biztosítások
Vagyonbiztosítások
Felelősségbiztosítások
Hagyományos életbiztosítások
Vegyes életbiztosítások,
Unit-linked életbiztosítások,
Nyugdíjbiztosítások
Önkéntes Pénztárak
Értékpapír-számlák
Tartós Befektetési Számlák
Dierkt Befektetési Alap-vásárlás
...

Ajánlok egyet - tudni fogod, mihez kezdj vele...?


Ha tudnád, nem lenne szükséged segítségre...

Valódira.



Természetesen, aki elmegy Kiszámoló Úrhoz, hirtelen mindent megért, mindent átlát, és becsszóra, hipp-hopp a megfelelő döntéseket fogja hozni!



És ha mégsem...?


Másfél év múlva beüt valami változás (gazdasági-, munkahelyi-, családi-), és újra felhívja Kiszámolót, aki újra elmagyarázza a frankót...?

35+útiköltségért...?

Akkor ez (tekintve, hogy változásokból azért kétévente akad egy-kettő) míg felnő a gyerek mennyit is jelent...? 21 év /2 = 
11* 35 000+ útiköltség...? Vagy nyugdíjig...???

Termékcsoportokért...???!

Ezen felül pedig a T. Ügyfél a termékcsoportból kiválasztott termék költségeiben ugyanúgy kifizeti az üzletkötői jutalékot... 


Aztán persze, ha valami balul sül el, akkor a T. Ügyfél tükörbe nézhet, hiszen a termékcsoporton belül Ő tenyerelt kakiba...??




...


Nem gondolom, hogy ez lenne a fenetisztességes pénzügyi tanácsadói hozzáállás...


Egy átlagember átlagember marad a találkozó két órája után épp úgy, ahogyan az előző 20-30-50 évben az volt. Nem érdekli a pénzpiac, nem akarja megtanulni, mi a különbség befektetési alap, és befektetési eszközalap között, vagy biztosítás és biztosítás között.

A probléma gyökere jellemzően a döntési szokásokban van - erre csak rátesz a hozzá-nem-értés.
(Hány önerőből meggazdagodott vállalkozót ismerünk - azokra gondolok, akik tisztességgel gyűjtötték össze, amijük van -, akik nem értenek a pénzpiachoz, de megtanulták megváltoztatni a szokásaikat...?!)

A szokásokat pedig csak hosszú, következetes munkával lehet megváltoztatni. Ehhez nem elég sem két óra, de még 2 év sem sokszor.

Ehhez az a fajta elhivatottság kell, amelynek Nyugat-Európában kultúrája van - a "család ügyvédje", a "család orvosa", a "család tanácsadója"...

Az a Tanácsadó, aki évtizedeken át ott áll az Ügyfél mellett - ott van akkor is, amikor dönteni kell (minden alkalommal), és ott áll akkor is, amikor a döntés eredményével kell számot vetni.


Szerintem.*










*A blog írója maga is tanácsadó-közvetítőként él és dolgozik 2008 óta. Munkájában olyan szakemberek tudására támaszkodik, akik 15-20 éves szakmai tapasztalattal rendelkeznek, és több, mint egy évtizede független közvetítőként kötelezték el magukat az ügyfeleik mellett. Munkájáért sem sikerdíjat, sem külön közvetítői jutalékot nem számláz az ügyfelei felé. 

"Marci Hevesen" - avagy igenis van mit tennünk!

Íme egy cikk arról, "mennyire visszaesett az életszínvonala egyes társadalmi rétegeknek Magyarországon". Nem veszünk új autót, nem veszünk fel annyi hitelt, mennyire eladósodtunk az elmúlt években, mennyire keveset járunk külföldre nyaralni.

Elgondolkodtatott.

Azért, mert mi is tervezünk egy külföldi utat párommal, noha sosem gondoltam végig, hogy "a középosztályhoz", netán melyik másikhoz tartozunk-e...

Nem fogok lerágott csontokról beszélni. Mindenki tudja, hogy a hitel kockázat, és hogy jobb kp-re vásárolni.

Ahogy azt is tudja - ma már - mindenki, hogy kellenek megtakarítások, mert se nyugdíj, se a gyerek sulija, se a kieső jövedelem pótlása (pl. munkahelyvesztés, vagy eü-probléma esetén) nem lesz másból kifizetve.


Egy furcsa tapasztalatomat akarom közre adni, mert vagyok olyan idealista, hogy zavarjon.



Azért dolgoznak velem az emberek, hogy optimálisabb döntést hozzanak a segítségemmel, mint amilyet egyedül hoznának. Én ezért dolgozom - ugyanis ekkor keresem gennyesre magam: ha az ügyfeleim elérik a céljaikat, sőt még be is mutatnak a barátaiknak.

Hét éve vagyok a szakmámban, és innen fogok visszavonulni is (bár nem hét év múlva).

Többször találkozom emberekkel, akik jönnek, elmondják, hogy nem értenek hozzá, segítséget kérnek, majd "csakazértis" figyelmen kívül akarják hagyni - még a matematikát is.


Persze mind szabadon dönthetünk arról, mikor hogyan is cselekedjünk!

Mégis kérdem én, ha feketén-fehéren kimutatható, hogy több százezres, milliós plusz költséget vállalunk csak azért, hogy a kényelmes, megszokott döntéseinket hozzuk - az ismerős belső hangra, a félelmeinkre hallgatva -, akkor jogos-e a sirám...?!

Nem gondolom, hogy a megoldás az ész nélküli költekezés lenne - a gazdaság felpörgetésére.

Azt azonban igen, hogy az ész nélküli "spórolás" legalább akkora hiba!

Tudjuk, hogy az államkassza szita, elfolynak belőle a befizetett milliárdok!

Tudjuk, hogy a multik - bankok, élelmiszerláncok, plázák, stb. - kiszivattyúzzák a pénzt az országból!

Mégis leengedjük a lefolyón az elérhető adó-visszatérítéseket, a megkapható kamatnyereségeket, az elkerülhető pluszköltségeket - amiket kis türelemmel többszörösen költhetnénk fogyasztásra, ezzel életet lehelve a hazai gazdaságba...!


Hiszem, hogy az itthon elköltött forint jobb, mint a külföldön elköltött. Ezért belföldön is "nyaralunk", itthon is költünk.

Miből?

Abból a plusz pénzből, amit nem adtunk/nem adunk oda banknak, amit visszakértünk az adónkból. Abból, amit nem költöttünk el "tegnap-tegnapelőtt".

Mert így is lehet dönteni.



Mindenkinek...


Ha segítséggel, akkor azzal - mert a szokásainkon változtatni kitartással, következetességgel lehet.